Eger - hetilap, 1870
1870-02-03 / 5. szám
35 lésénél figyelembe vótetui kért. A vitát Siinonyi Ernő nyitotta meg hosszú beszéddel, melyben vádolá a köziek, minisztériumot, hogy ott az ügyek nem úgy vezettetnek, mint a haza érdekei megkívánják. Simonyi Ernő vádjaira a jan. 26-iki ülésben előbb gr. Mikó miniszter, azután pedig Hollán Ernő felelt, ez utóbbi ÍV» óráig tartott beszédében pontról pontra követte az egész támadást, s elejétől végig nagy erélylyel és biztossággal beszélt, éleseimtileg czáfolgat- ván a közlekedési minisztérium ellen fölhozott vádakat. Gr. Mikó maga is elismerő, hogy az utak sok helyen roszak, de ennek nem a minisztérium, hanem az az oka, hogy a törvényhozás által megszavazott összeg nem volt elegendő. A Tisza-szabályozás elleni vádakat is visszautasitá, fölhozván, hogy az e czélra megszavazott összeg évenkint czéljára fordittatott. Az ülés elején egy botrányos jelenet is fordult elő. T. i. Vnkovich Sebő megtámadía az elnökséget vivő Gajzágó Salamon első alelnököt, hogy miért nem elnököl Somssich Pál, mikor Gajzágó alatt a viták rendesen elmérgesednek, s a legszenvedélyesebb jelenetek fordulnak elő ? Gajzágó méltósággal s mérséklettel felelt, megjegyezvén, hogy elnöklése okáról nem tartozik számot adni. A jelenvolt Somssich is fölkelt, s fölvilágositásul előadá, hogy azért nem foglalta el az elnöki széket, mert a szőnyegen levő tárgyhoz ö is hozzá akar szólani, a mihez joga van. Vuko- vicb meggyőződhetett, hogy idétlen fölszólalását saját pártja sem helyesli. A jan. 27-iki ülést teljesen a közlekedési minisztérium költség- vetésének átalános tárgyalása vette igénybe. Szólották a vasutak es csatornákról. A szónokok sorát Somssich Pál nyitotta meg. 0 nem akar vádat emelni a kormány ellen, mert erre nincs oka. Atalános- ságban vádakat emelni, igazoló adatok nélkül, mint ezt Simonyi E. tévé, méltatlanság. Védeni sem akarja a kormányt, mert vannak szakemberei, kik azt szükség esetében védeni tudják. De viszont dicsérni sem akarja, mert neki is van egy kis panasza a kormány ellen, s ez az : bogy a minisztérium nem tartotta meg az országgyűlésnek 1868. decz. 4-én az eszék-fiumei s több más vasútvonal iránt hozott határozatát. Gr. Mikó köziek, miniszter erre kijelenté, hogy a Somssich által oly fontosnak feltüntetett dombóvár-zákányi vasút kiépitésére vonatkozó törvényjavaslatokat már legközelebb elő fogja terjeszteni. A többi szónokok közül megemlítjük Csiky Sándort, ki a kormányt megtámadta azért, hogy Eger városa nem bir még az Ígért vasúti szárnyvonallal. Mire gr. Mikó kijelenté, hogy e szárny„Üljön le, asszonyom, egy kis összeget fogok önnek kilizetni, ha csakugyan ön a keresett személy. Néhány kérdést teszek önnek, fog-e ezekre pontosan felelni ?“ „Igen, uram !u „Neve?“ „Schmit Margit.“ „Lakott-e báró Stanley Alfrédéknál?“ „Rövid ideig. Én A. lord jószágán születtem, itt szobaleány voltam ; midőn sir Alfréd megházasodott, magához vett neje.“ „A fiatal lady rövid időre meghalt a házasság után?“ „Fájdalom! Egy leánya született, és többé nem jöhetett magához. Férjével az orvosok tanácsára Olaszországba utazott. Én a kis gyönge csecsemő mellett maradtam,mert nem bírta volna ki azutazást.“ Ki volt még azonkívül a gyermek mellett ?“ „A gyermek dajkája, egy tűzről pattant asszony, azúrnak szobainasa és a házmester. A ház- és a cselédség fölötti fölvigyázást egy nőrokona vitte. „Később erősebb lett a gyermek?“ „Nem uram ! az orvosok lemondottak róla ; később mégis magához jött, és él.“ „Mikor hagyta ön ott a báró házát,?“ „Viktoria királynő házasságának napján.“ „Miért nem maradt továbbra is a gyermek mellett ?“ „Miss Editha azt mondotta, hogy levelet kapott, s neki, miután a szegény lady meghalt, Rómába kell mennie a gyermekkel; az orvosok remélték, hogy a szelíd égalj a gyermeket megmenti. Gazdag jutalommal, egész évi bérünket kiadva, bocsátott el bennünket, mivel, mint mondá, olyakat fog szolgálatába fogadni, kik az olasz nyelvet értik. Én nemsokára férjhez menteni Kentben, most Londonban lakunk, férjem ügyes könyvkötő.“ „Látta-e azóta a gyermeket, vagy a báró rokonát?“ „Nem, uram, ő nem tudja, hogy hívnak, én meg nem merészeltem fölkeresni.“ „Eleget tudok, most kifizetem az ötven font sterlinget. Még vonalt illetőleg legközelebb törvényjavaslatot terjesztend elő, melyben szó lesz a költségvetésről is. A jaD. 28-iki ülésben Ürményi Miksa előadó jelenté, hogy a kérvényi bizottság az általános munkásegylet kérvényét az ipartörvényjavaslat tárgyában, a központi bizottsághoz véli ntasitandónak. E kérdés hosszabb vitát idézett elő, s végre akként döntetett el, hogy a munkásegylet küldöttei, a mint az a vita alatt levő kérvényben kérelmeztetik, Gorove miniszter által kihallgattassanak. Széli Kálmán fölolvasta a közp. bizottság jelentését a föszámvevöszékről, melyben a javaslatot átalában elfogadásra ajánlja a pénzügyi bizottság fogalmazása szerint. A közp. bizottság kisebbsége külön véleményt adott be. E törvéuyjavaslat tárgyalása febr. 3-ra tűzetett ki. Napi renden volt a köziek, minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása, mely végre befejeztetvén, a részletes vita vette kezdetét. A jan. 29-iki ülésben folytatólag tárgyaítatott a közlekedési minisztérium költségvetése. A vita folyamában b. Simony Lajos köz- utaink rósz voltát vévén indokul, határozati javaslatot terjesztett elő, melynek első része összes, úgy szárazföldi, mint vizi ntaink hálózata iránt tervezet benyújtására hívja föl a köziek, minisztériumot; második része pedig a közmunkarendszer czélszerlitlen s igazságtalan voltát tüntetvén föl, utasítani kéri az illető minisztériumot, hogy ez irányban törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ennek folytán gr. Mikó köziek, miniszter kijelenté, hogy a mindkét tárgyat illető törvényjavaslatok készen vannak, s rövid idő alatt elő fogja azokat terjeszteni. A jan. 31-iki ülésben folytattatott, a köziek, minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Ezt megelőzőleg Szathmáry Ká roly határozati javaslatot terjesztett elő a homoeopatbia taníttatás- érdekében, mely szerint a pesti kir. egyetemen még ez év foyltán a bomoeopathia számára tanszék állittassék. kérvén azt a közoktatási minisztérium költségvetésével együttesen tárgyalás alá venni. Henszlmann Imre a kolozsvári két, történeti emlékű kaputorony lerombolása ügyében interpellálta a közoktatási minisztert: van-e tudomása arról, hogy a kolozsvári képviselői gyűlés ezen kaputornyok lerontását elhatározta ? s ha igen, tett-e vagy szándékozik-e lépéseket tenni, hogy e fölötte érdekes emlékek tovább is épen tartassanak? Ezen b. Eötvös interpellatio kiadatott közoktatási miniszternek. csak azt tanácsolom önnek, asszonyom, hogy hallgasson e beszélgetésünkről, nehogy bajba keveredjék.“ A jogtudor gondolkodva járt föl s alá, végre határozni látszott, fogta kalapját, s német barátját kérésé föl. * A báró családjában nagy volt a szomorúság. A függönyök le valának bocsátva, a csengő ütője beburkolva, a cselédek lábujhegyen jártak, — mert miss Lucy beteg volt. Atyja a beteg ágyánál ült, anyja az orvos után jött, fuldokolva mondván neki: „Tudom, orvos nr, hogy leányom igen beteg; de mondja, megmenthető-e?“ „Milady — felelt az orvos — a miss betegsége csak kedélye megnyugtával szűnik meg. Ezrek hordanak tört szivet mellökben; de némelyeknek erösb testi szervezetök van, és könnyebben viselik. A missnek gyönge van, azért én mint orvos nagyon ajánlhatom, bogy azonnal meg kell tenni mindent, mi öt megnyugtathatja. Még az éjjel eljövök.“ Az orvos ajánlotta magát, Editba karszékbe vetette magát, és arczát kezével elfödte. így találta öt Alfréd, ki, midőn a leány elszen- deredett, kijött hallani, mit mondott az orvos. Editha férjéhez fordult, és igy szólt: „Mily jól esik, kedvesem, tapasztalni, hogy szereted az én Lu- cymat is.“ „Mindenekfölött, Editha: igen, most, midőn veszélyben látom, érzem egészen, mily kedves ö nekem; kedvesebb, mint Constantia.“ „Lucy meg fog halni, ha Algernontól elszakittatik. Constantiát rá kellene beszélni, hogy mondjon le öröksége egy részéről, és mentse meg testvérét. Ö nemes szivü, bizonyosan megtenné, csakhogy boldog legyen Lucy.“ „En is gondoltam már ezt, de a törvény ellenzi.“ „De hát titokban nem történhetnék nipg?“ „Nem tudom, még e fölött valamely törvénytudóval kell értekeznem.“ (Vége köv.)
