Eger - hetilap, 1870

1870-09-22 / 38. szám

306

99,583 sertés, 6349 méhkas. Végre jelenti, hogy a m. kir. minisztérium által ezen munkálat teljesítésére 4500 írt utalványoztatok, mely összeg, bár kitelhető takarékossággal kezeltetett, egészen elfogyott.

Mely jelentések tudomásul vétetvén, levéltárba tétettek, Isaák László I-sö alispán pedig utasittatott, hogy a honvédmenházra be- gyiilt összeget a megye nevében rendeltetése helyére juttassa el. Végre Kubik Endrének, mint a népszámlálás elnökének, sok fáradság és gonddal járt buzgó munkálkodásáért köszönetét mond a bizottmány, s azt mint polgári érdemet iktatja jegyzőkönyvébe.

A Bárány Károly leköszönésével üresedésbe jött gyöngyösjárási eskttdti hivatalra a következő tiszteletbeli esküdtek jelöltettek ki: Luby Géza, Balázs Ignácz és Borhy Gyula. Egyhangúlag megválasztatott : Luby Géza.

A nm. m. kir. belügyminisztérium a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló, f. évi XLII. törvényczikknek hitelesített másolatát megküldi.

A megküldött törvényczikk fölolvastatván, kihirdettetett, és a levéltárba tétetni rendeltetett.

A nm. m. kir. belügyminisztérium tudatja a megye közönségével, hogy az „országos honvédsegélyző egylet“, az 1848!9 évben rokkantakká lett vagyontalan és munkaképtelen honvédek, és az akkor vagy rokkantságuk következtében később elhalt honvédek vagyontalan és munkaképtelen özvegyeinek országszerte eszközlen- dő összeiratása végett közbenjárását vette igénybe; fölhija tehát a törvényhatóságot, miszerint hatósága területén a lehető legnagyobb nyilvánosággal közhírré tegye, hogy mindazok, kik az egylet mellékelt alapszabályainak 21. §a értelmében segélyre, illetőleg ellátásra igényt tarthatnak, folyamodásaikat, a mellékelt rovatos kimutatásokban kitett rovatuk pontos figyelemben tartásával, a járási tisztviselőkhöz, illetőleg polgármesterekhez, legkésőbb f. é október bó l éig benyújtsák. A járási tisztviselők, illetőleg polgármester által a hozzájok beadott ilynemű folyamodványok tételei megvizs- gálandók, a mellékelt kimutatások rovatai betöldendők, s e kimutatások a folyamodványokkal együtt — melyekhez az illető folyamodó vagyontalanságára nézve a hiteles községi, illetőleg városi — s munkaképtelenségére vonatkozólag a járásorvosi bizonyítványnak okvetlenül mellékeltetni kell, — a törvényhatóság utján a m. kir. belügyminisztériumhoz legkésőbb f. é. október hó végéig fölterjesz- tendök.

A mellékelt rovatos iv, és a szintén mellékelt alapszabályok hivatkozott pontjainak másolatai az összes fő- és alszolgabiráknak, h általuk a rendezett tanácsú városok polgármestereinek azzal a- datnak ki, hogy a jelen miniszteri rendeletet a legszélesebb kiterjedésben közhírré tévén, a segélyre igényt tartó 1848l9-i honvédeket vagy özvegyeiket, a rendeletben jelentkezési határidőül kitűzött október 1-én túl is kihallgassák, folyamodványaikat elfogadják, s az igényeik fámogatására szolgáló adatokat a rovatos ivekbe bevezessék. E rovatos ivek a segélyt kérők folyamodványaikkal együtt október hó 20-ig lesznek az 1-ső alispánhoz beterjesztendők, hogy azok az által a m. kir. belügyminisztériumhoz október hó utolsó napjáig elnöki utón fölterjesztessenek, mely fölterjesztésben megérintendő lészen az is, hogy a jelentkezési határidő az idő rövidsége miatt a megyei bizottmány által hosszabbittatott meg.

A legközelebbi évnegyedes bizottmányi gyűlés határnapjául f. é. deczember hó 19-ke tűzetett ki. Miről az összes fő- és alszol- gabirák köröztetés s a szomszéd törvényhatóságok tudomás végett értesittettek.

Gajzágó Salamon, mint elnök és Szőgyény László, mint jegyző, az „országos honvédsegélyző egylet" részéről az 59., 00., 61., 62., és 63. számú aláírási iveket azon kéréssel küldik a megye közön- • ségéhez, hogy a hazafias czél előmozdítására közreműködni, s az 184% évben rokkanttá lett keresetképtelen és vagyontalan honvédek és az akkor vagy később elhullt honvédek özvegyeinek ügyét hathatós pártolásával gyámolitani szíveskedjék.

Az idő rövidsége miatt a gyűjtés eredménye oktoberhó 1-ig fölmutatható nem lévén, a csak 5 példányban megküldött aláírási ivek másolatai az összes fő- és alszolgabiráknak , s általuk a rendezett tanácscsal biró városok polgármestereinek azzal adatnak ki, hogy az oly nemes és hazafias czéira, melynek előmozdítását Heves- Szolnokmegye nemcsak mindenkor szivén viselé, s adakozásaival gyáuiolitá, de méltónak tartja arra is, hogy országgyülésileg fölka- roltassék, s ekkép a nemzetnek egy nagy tartozás t lerovassék — ez utón és alkalommal is minél nagyobb összegeket gyűjteni buzgól- kodjanak, s a bejövendő összegeket az aláírási ivekkel együtt a f. év novemberhő 1-én tartandó bizottmányi gyűlésre okvetlenül bemutassák. Isaák László 1-ső alispán pedig utasittatik, hogy valamint a honvédmenházra történt gyűjtésnél tévé — mely gyűjtés föltűnő eredménye főleg az ő buzgóságának köszönhető — egyeseknek is, kik a gyűjtésre hazafiui lelkesedésből vállalkoznak, aláírási iveket adjon, s az ez utón történendő gyűjtés eredményéről a november el- sei gyűlésnek szintéu jelentést tegyen.

Az alispánok előterjesztésére s a bizottmány beleegyezésével örökös főispán ö nm'ga által tiszteletbeli tisztviselőkké a következők neveztettek ki: tiszteletbeli jegyzőkké: Lipics Gusztáv, Matekovics Lőrincz, Nagyfejed László, Nánásy Dezső és Okr.licsányi Károly; — tiszteletbeli esküdtekké: Balogh Gyula, Polacsek Lajos és Virág István; — tiszteletbeli alorvosokká: Baumen Jakab és Fischer Áron.

(Folyt, köv.)

A csatatérről.

A porosz seregek már Paris közvetlen közelébe érkeztek, s a roppant világvárost minden oldalról körülveszik. A kisebb csatározások már több nap óta folynak. Montereau mellett porosz dzsidások és franczia önkéntes lövészek ütköztek össze, mely alkalommal az előbbiek 60 halott és sebesült vesztesége mellett visszaverettek. Melun és Bric-Comte-Robert mellett pedig a poroszok győztek, s elfogtak néhány önkéntes lövészt. A „Gaulois“ szerint Creteil mellett Vinoy hadteste és mintegy 38,000 porosz közt könnyű csatározás folyt, melyben a francziák 15 halottat és 30 sebesültet, a poroszok pedig sokkal többet vesztettek. Ugyancsak a „Gaulois“ jelenti, hogy Versailleste hó 18-án szállták meg a poroszok, hol főhadiszállásukat

Egy bünpör.

(Érdekes történet 1525-ből, csupa poros aktákból összeállítva.)

A jelen elbeszélés érdekesnek ígérkezik nemcsak azért, mert színhelye a „tengerek királynéja,“ az egykor annyira hatalmas s regényes történetekben kimerithetlen Velencze; hanem mert az akkori rendőri intézményekbe mélyen bepillantanunk enged.

I. Morone R o c c a rendőr jelentése 1525. f e b r. 25- ről az ötök biztonsági tanácsának: Csütörtök. Ma nem sokkal három óra előtt tiszttársammal, Longhi Domenicoval egy homályos utczában valék, mely a piazza Santa Maria dei Frari-ra nyúlik. A kis hídon, mely ezen sikátort a nalazzo Zeno-val összeköti, egy ember állt, kinek tartása türelmetlenséget látszott elárulni. Könnyű volt észrevenni, hogy bő ruháinak redőibe rejt valamit. Do- menicot figyelmessé tettem rá. Ez sem jóban töri fejét, mondám neki. Mig őt szemléltük, a hid átellenes részéről egy másik férfiú jött, erősen köpenyébe burkolózva, mi miatt ábrázata nem vaia látható. Hirtelen az álló mellett termett. Néhány szót váltottak, mire egy lövés hallatszott. A jövő azonnal összerogy. A másik lőfegyverét eldobja. A kanócz a földön még égett. A tettes sebesen iraf T A R C Z A. {e

modott el a Zeno palazzo felé. A nálamnál fiatalabb Domenico utána szaladt, hogy el ne veszítse nyomát. Én a sebesülthöz siettem. Még élt. Le akartam róla köpenyét tépni, hogy sebét lássam. 0 visszataszított, s csak néhány szót tudott mondani, töredezett hangon azt is: Zioba (velenczei szójárás szerint: csütörtök) — viluppo — di- segni. (csütörtök — tartályrajzok.) Égtem a türelmetlenségtől, hogy egyebet is halljak tőle. Bekétlen mondám neki: igaz, ma csütörtök van; de mit akar a rajzokkal ? . . Ekkor erős vérháuyás vévé elő, és erős rángás fogá el egész testét. Félig fölemelt feje lehanyatlott a kövezetre. Csak ájultnak hittem, pedig a szerencsétlenség fia már halott volt. A hullát biztos helyre vittem álarezos és nem álarezos csoportok között, kik, carnevál lévén, keresztfil-kasul bolyongtak a városban. Épen azelőtt, hogy a lövés történt, a Santa Madonna dei Frari tornyában hármat ütött az óra.

Domenico Longhi hasonlóan beszéli el a dolgot, aztán még a következőt adja hozzá :

A szökevénynek nyomában voltam mindenütt, de mindjárt kellett tapasztalnom, hogy egy futárnak termett emberrel van dolgom. Eleinte, uiig egy szűk utczán követtem, nem vesztettem el szem elől, mivel mindenki a nagy Mark-téren volt, vagy odatartott. Némi ka-