Eger - hetilap, 1870

1870-09-22 / 38. szám

306 99,583 sertés, 6349 méhkas. Végre jelenti, hogy a m. kir. minisztéri­um által ezen munkálat teljesítésére 4500 írt utalványoztatok, mely összeg, bár kitelhető takarékossággal kezeltetett, egészen elfogyott. Mely jelentések tudomásul vétetvén, levéltárba tétettek, Isaák László I-sö alispán pedig utasittatott, hogy a honvédmenházra be- gyiilt összeget a megye nevében rendeltetése helyére juttassa el. Végre Kubik Endrének, mint a népszámlálás elnökének, sok fárad­ság és gonddal járt buzgó munkálkodásáért köszönetét mond a bi­zottmány, s azt mint polgári érdemet iktatja jegyzőkönyvébe. A Bárány Károly leköszönésével üresedésbe jött gyöngyösjá­rási eskttdti hivatalra a következő tiszteletbeli esküdtek jelöltettek ki: Luby Géza, Balázs Ignácz és Borhy Gyula. Egyhangúlag meg­választatott : Luby Géza. A nm. m. kir. belügyminisztérium a köztörvényhatóságok ren­dezéséről szóló, f. évi XLII. törvényczikknek hitelesített másolatát megküldi. A megküldött törvényczikk fölolvastatván, kihirdettetett, és a levéltárba tétetni rendeltetett. A nm. m. kir. belügyminisztérium tudatja a megye közönsé­gével, hogy az „országos honvédsegélyző egylet“, az 1848!9 évben rokkantakká lett vagyontalan és munkaképtelen honvédek, és az akkor vagy rokkantságuk következtében később elhalt honvédek vagyontalan és munkaképtelen özvegyeinek országszerte eszközlen- dő összeiratása végett közbenjárását vette igénybe; fölhija tehát a törvényhatóságot, miszerint hatósága területén a lehető legna­gyobb nyilvánosággal közhírré tegye, hogy mindazok, kik az egylet mellékelt alapszabályainak 21. §a értelmében segélyre, illetőleg el­látásra igényt tarthatnak, folyamodásaikat, a mellékelt rovatos ki­mutatásokban kitett rovatuk pontos figyelemben tartásával, a járási tisztviselőkhöz, illetőleg polgármesterekhez, legkésőbb f. é október bó l éig benyújtsák. A járási tisztviselők, illetőleg polgármester által a hozzájok beadott ilynemű folyamodványok tételei megvizs- gálandók, a mellékelt kimutatások rovatai betöldendők, s e kimuta­tások a folyamodványokkal együtt — melyekhez az illető folyamodó vagyontalanságára nézve a hiteles községi, illetőleg városi — s mun­kaképtelenségére vonatkozólag a járásorvosi bizonyítványnak ok­vetlenül mellékeltetni kell, — a törvényhatóság utján a m. kir. belügyminisztériumhoz legkésőbb f. é. október hó végéig fölterjesz- tendök. A mellékelt rovatos iv, és a szintén mellékelt alapszabályok hivatkozott pontjainak másolatai az összes fő- és alszolgabiráknak, h általuk a rendezett tanácsú városok polgármestereinek azzal a- datnak ki, hogy a jelen miniszteri rendeletet a legszélesebb kiterje­désben közhírré tévén, a segélyre igényt tartó 1848l9-i honvédeket vagy özvegyeiket, a rendeletben jelentkezési határidőül kitűzött ok­tóber 1-én túl is kihallgassák, folyamodványaikat elfogadják, s az igényeik fámogatására szolgáló adatokat a rovatos ivekbe bevezes­sék. E rovatos ivek a segélyt kérők folyamodványaikkal együtt október hó 20-ig lesznek az 1-ső alispánhoz beterjesztendők, hogy azok az által a m. kir. belügyminisztériumhoz október hó utolsó nap­jáig elnöki utón fölterjesztessenek, mely fölterjesztésben megérin­tendő lészen az is, hogy a jelentkezési határidő az idő rövidsége miatt a megyei bizottmány által hosszabbittatott meg. A legközelebbi évnegyedes bizottmányi gyűlés határnapjául f. é. deczember hó 19-ke tűzetett ki. Miről az összes fő- és alszol- gabirák köröztetés s a szomszéd törvényhatóságok tudomás végett értesittettek. Gajzágó Salamon, mint elnök és Szőgyény László, mint jegy­ző, az „országos honvédsegélyző egylet" részéről az 59., 00., 61., 62., és 63. számú aláírási iveket azon kéréssel küldik a megye közön- • ségéhez, hogy a hazafias czél előmozdítására közreműködni, s az 184% évben rokkanttá lett keresetképtelen és vagyontalan honvé­dek és az akkor vagy később elhullt honvédek özvegyeinek ügyét hathatós pártolásával gyámolitani szíveskedjék. Az idő rövidsége miatt a gyűjtés eredménye oktoberhó 1-ig fölmutatható nem lévén, a csak 5 példányban megküldött aláírási ivek másolatai az összes fő- és alszolgabiráknak , s általuk a rende­zett tanácscsal biró városok polgármestereinek azzal adatnak ki, hogy az oly nemes és hazafias czéira, melynek előmozdítását Heves- Szolnokmegye nemcsak mindenkor szivén viselé, s adakozásaival gyáuiolitá, de méltónak tartja arra is, hogy országgyülésileg fölka- roltassék, s ekkép a nemzetnek egy nagy tartozás t lerovassék — ez utón és alkalommal is minél nagyobb összegeket gyűjteni buzgól- kodjanak, s a bejövendő összegeket az aláírási ivekkel együtt a f. év novemberhő 1-én tartandó bizottmányi gyűlésre okvetlenül bemu­tassák. Isaák László 1-ső alispán pedig utasittatik, hogy valamint a honvédmenházra történt gyűjtésnél tévé — mely gyűjtés föltűnő eredménye főleg az ő buzgóságának köszönhető — egyeseknek is, kik a gyűjtésre hazafiui lelkesedésből vállalkoznak, aláírási iveket adjon, s az ez utón történendő gyűjtés eredményéről a november el- sei gyűlésnek szintéu jelentést tegyen. Az alispánok előterjesztésére s a bizottmány beleegyezésével örökös főispán ö nm'ga által tiszteletbeli tisztviselőkké a következők neveztettek ki: tiszteletbeli jegyzőkké: Lipics Gusztáv, Matekovics Lőrincz, Nagyfejed László, Nánásy Dezső és Okr.licsányi Károly; — tiszteletbeli esküdtekké: Balogh Gyula, Polacsek Lajos és Virág István; — tiszteletbeli alorvosokká: Baumen Jakab és Fischer Áron. (Folyt, köv.) A csatatérről. A porosz seregek már Paris közvetlen közelébe érkeztek, s a roppant világvárost minden oldalról körülveszik. A kisebb csatáro­zások már több nap óta folynak. Montereau mellett porosz dzsidások és franczia önkéntes lövészek ütköztek össze, mely alkalommal az előbbiek 60 halott és sebesült vesztesége mellett visszaverettek. Melun és Bric-Comte-Robert mellett pedig a poroszok győztek, s el­fogtak néhány önkéntes lövészt. A „Gaulois“ szerint Creteil mellett Vinoy hadteste és mintegy 38,000 porosz közt könnyű csatározás folyt, melyben a francziák 15 halottat és 30 sebesültet, a poroszok pedig sokkal többet vesztettek. Ugyancsak a „Gaulois“ jelenti, hogy Versailleste hó 18-án szállták meg a poroszok, hol főhadiszállásukat Egy bünpör. (Érdekes történet 1525-ből, csupa poros aktákból összeállítva.) A jelen elbeszélés érdekesnek ígérkezik nemcsak azért, mert színhelye a „tengerek királynéja,“ az egykor annyira hatalmas s regényes történetekben kimerithetlen Velencze; hanem mert az akkori rendőri intézményekbe mélyen bepillantanunk enged. I. Morone R o c c a rendőr jelentése 1525. f e b r. 25- ről az ötök biztonsági tanácsának: Csütörtök. Ma nem sokkal három óra előtt tiszttársammal, Longhi Domenicoval egy homályos utczában valék, mely a piazza Santa Maria dei Frari-ra nyúlik. A kis hídon, mely ezen sikátort a nalazzo Zeno-val össze­köti, egy ember állt, kinek tartása türelmetlenséget látszott elárulni. Könnyű volt észrevenni, hogy bő ruháinak redőibe rejt valamit. Do- menicot figyelmessé tettem rá. Ez sem jóban töri fejét, mondám neki. Mig őt szemléltük, a hid átellenes részéről egy másik férfiú jött, erősen köpenyébe burkolózva, mi miatt ábrázata nem vaia lát­ható. Hirtelen az álló mellett termett. Néhány szót váltottak, mire egy lövés hallatszott. A jövő azonnal összerogy. A másik lőfegy­verét eldobja. A kanócz a földön még égett. A tettes sebesen ira­f T A R C Z A. {e modott el a Zeno palazzo felé. A nálamnál fiatalabb Domenico utána szaladt, hogy el ne veszítse nyomát. Én a sebesülthöz siettem. Még élt. Le akartam róla köpenyét tépni, hogy sebét lássam. 0 vissza­taszított, s csak néhány szót tudott mondani, töredezett hangon azt is: Zioba (velenczei szójárás szerint: csütörtök) — viluppo — di- segni. (csütörtök — tartályrajzok.) Égtem a türelmetlenségtől, hogy egyebet is halljak tőle. Bekétlen mondám neki: igaz, ma csütörtök van; de mit akar a rajzokkal ? . . Ekkor erős vérháuyás vévé elő, és erős rángás fogá el egész testét. Félig fölemelt feje lehanyatlott a kövezetre. Csak ájultnak hittem, pedig a szerencsétlenség fia már halott volt. A hullát biztos helyre vittem álarezos és nem álarezos csoportok között, kik, carnevál lévén, keresztfil-kasul bolyongtak a városban. Épen azelőtt, hogy a lövés történt, a Santa Madonna dei Frari tornyában hármat ütött az óra. Domenico Longhi hasonlóan beszéli el a dolgot, aztán még a következőt adja hozzá : A szökevénynek nyomában voltam mindenütt, de mindjárt kel­lett tapasztalnom, hogy egy futárnak termett emberrel van dolgom. Eleinte, uiig egy szűk utczán követtem, nem vesztettem el szem elől, mivel mindenki a nagy Mark-téren volt, vagy odatartott. Némi ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom