Eger - hetilap, 1870
1870-09-22 / 38. szám
307 akarják fölütni. Paris környékén a mozgó nemzetőrök és szabadlövészek számos porosz portyázó őrjáratot ölnek meg, és fogdosnak el. — Atbis mellett is volt harcz e hó 16-án, melynek eredményét még nem jelenté a távirda. — Páris védelmére hir szerint 400,000 ember áll készen, körtilbeiől ennyien vannak a poroszok is, de mig ezek harezedzett, gyakorlott katonák, a védöseregnek több mint három negyedrésze ujouczokból és nemzetőrökből áll, kiknek harczké- pessége iránt sok kétely mertil föl. Különben Trochu tábornok Páris védelmére mindent megtett, a mit a rendelkezésére álló pár hét alatt megtehetett. E hó 15-ike óta senkinek sem szabad Párist elhagynia a minisztérium engedélye nélkül. Páris érődéi körül torpedók vannak elásva, melyek villany-ütegek segélyével az ellenség közeledtére el fognak süttetni. Minden torpedo oly erővel bir, hogy egy század katonaságot légbe röpíthetni vele. A környékbeli erdők fölgyujtattak, s a folyó és csatornabidak fölrobbantattak, az utakat pedig levágott fákkal torlaszolták el. Hogy mi a poroszok terve: ostromolják s bombázzák-e a várost, vagy csak körülzárolják, hogy kiéheztetés által jussanak birtokába, ez iránt különböző s egymással ellenkező hirek szárnyalnak. Ei utóbbi esetben Páris legalábbis két hóig tarthatná magát, mialatt egy újonnan alakult franczia hadsereg segélyére siethetne, s a hadjárat sorsát megváltoztathatná. A Metzet ostromló poroszok még mindig hasztalan várják, hogy Bazaine föladja magát. Bazainenek azonban ez, úgy látszik, egyelőre nem igen van szándékában, miután újabb hirek szerint az erőd bőven el van látva mindennel. Hadserege hir szerint 75,OOU emberre megy. A francz.ia kormány hosszabb ideig nem kaphatott semmiféle közleményt Metzböl, miért is félmillió frank jutalmat tűzött ki annak, ki Bazainehez bejuthat, s tőle választ hoz. Egy férfi már majdnem megnyerte a jutalmat, de az utolsó pillanatban a poroszok hatalmába került, s agyonlövetett. Bazaine léggolyók segélyével igyekezett a francziák kezeibe közleményeket juttatni. Az első ily léggolyó a badeniek kezébe került. A második léggolyó Neufchateauban szállt le, s Metzböl hiteles hireketés 500 levelet tartalmazott, melyek szept. 16-án Írattak. E levelek mondják: A gravelottei csata óta Metznél körül vagyunk zárolva. Készleteink elég bőven vannak. Bazaine hadserege aug. 14., 16., és 18-án győztes volt. Aug. 31-én teljes győzelmünk volt; de ezzel még nincs minden bevégezve. Ha a pillanat elérkezend, utat töreudünk magunknak. Szept. 1-je óta nem volt csata. — így jelenti a párisi hivatalos lapnak egy Neufchateauból kelt sürgönye. — Bazaine kitartása nagyon boszantja a Metzet körülzáró poroszokat, kik közül a folytonos rósz időben igen sokan megbetegszenek; számos kórházuk tele van hagymázbetegekkel. — Az „Univers“ metzi közleménye szerint, a poroszok e hó 9-én Saint-Quentin erőd ellen támadást intéztek, de nagy veszteséggel visszaverettek. Strassburg ostromáról egy német lap azt Írja, hogy az ostromlók 170 mázsás mozsarakból szórtak 2 mázsás golyókat a várba. Jelenleg 400 löveg dolgozik a vár ellen, melyekkel 7000 lövés tétetik naponkint. Egy Strassburgbói kibocsátott polgári fogoly beszéli, hogy Uhrik tábornok, a vár parancsnoka, ki lábán és vállán megsebesült, Strassburg polgárait nemrég megszavaztatta: akarnak-e ca pitulálni? s a többség tagadólag válaszolt. A várparancsnok egy sürgönye jelenté, hogy daczára a helyzet roszabbultának, ő állhatatosan kitartó leend. Tóul, Schlettstadt és Soissons is hösileg tartják magukat. E hó 15-én, midőn a poroszok Toult ismételve bombázták, az ostromlottak viszonozván a tüzelést, a porosz ütegeket elrombolták. E várak parancsnokai fölszólittatván a capitulatióra, azt mindegyikök erélyesen megtagadia. Tóul várancsuoka kijelenté, hogy még akkor is védi magát, ha inge testén meggyuiad. Soissons parancsnoka azt felelte, hogy sohasem adja meg magát, s parlamentärt sem fogadéi többé. Schlettstadt parancsnoka szintén ily értelemben nyilatkozott a fol- szólitásra. A laoni fellegvár légberöpitését illetőleg kétségtelen, hogy azt nem a francziák tervszerű összeesküvése, hanem valamely eddig ki nem derített véletlen vizyá zatlanság okozta. A helyőrség mintegy 2000 mozgóőrböl, s egy sorezred egy szakaszából állott. Miután a mozgóőrség eltávozott, s a sorgyalogszakasz őrizet alatt a városba vitetett, a tisztek nagy része még bátramaradt a fellegvár udvarán, midőn egyszerre két iszonyú dörgés hangzott. Minden a fellegvár udvarán állt egyén, valamint az ott fölállított vadászszakasz majdnem eltemettetett a kő és romdarabok alatt. A fölrobbant bombák és fadarabok a városba, a külvárosba, s messze el tulröpültek. A pusztítás iszonyú volt. Az udvaron volt egyének majdnem mind megölettek, vagy snlyosan megsebesültek. A vadászszakasznak fele megcsonkítva feküdt a téren. A porosz táborikar részéröl egy ezredes, két százados s hat más tiszt (Betett meg, azon tölti! néhány száz po- rósz és franczia katona. Vilmos mecklenburgi herczeg szintén súlyosan megsérült. A vár volt parancsnoka, Theremin, szintén megsebesült. A sftdani capitulatióröl még számos részleteket közölnek a lapok. Úgy látszik, hogy a szégyenteljes capitulatióra nem volt múl hatatlanul szükség. A 3-ik zuáv-ezred nem akarta a capitulatiót elfogadni; az utolsó pillanatban összevonta a csatákban megtizedelt sorait, s a poroszokra rohanva, utat tört magának, s .300 au szerencsésen keresztiiltörték magukat; sőt a porosz hivatalos lap szerint nemcsak egyes kis osztályoknak, hanem egy egész lovas dandárnak is sikerült a porosz sorokat áttörni, s megmenekülni. — A capitulatiót közvetlen megelőzött csatákban a Sedan előtti faluban nemcsak a ház ablakaiból s a templomról, hanem a pinezékhö! is lőttek a poroszokra, még pedig nemcsak a férfiak, hanem asszonyok s leányok is. A poroszok az ily házakat természetesen a legvadabbul megrohanták, s a lövőket elövonszolva, irgalmatlanul agyonlőtték. A falu 2000-nyi lakosságából alig maradt 300, kik beszélik, hogy a bajorok egész családokat Űztek a lángok közé, s hogy a nőket, kik menekülni akarának, lelőtték. A faluban egy ház sem maradt épen. Megégett hús szaga büzösité a légkört. A megégettek maradványai elszórva feküdtek. És ezen vad emberek nevezik magukat a polgárosodás terjesztőinek. — Újabb bir szerint de Failly tábornok nem halt meg, hanem hadifogolykép Poroszországba szállíttatott. Porosz hivatalos jelentés szerint, a sedani capitulatio folytán 33 franczia tábornok, 230 törzstiszt, 2095 tiszt és 84,433 katona került a poronyargás után közvetlen a Canal grande-nak fordult, villámgyorsan leoldott egy gondolát, s tovahajtott rajta. Erősen és müértöieg evezett. Mia: a gondolát oldozta, maradt némi időm, kissé megtekinteni. Tanulóruüát viselt. Oldalán egy kiczifrázott tartályféle volt, hasonló ahhoz, melyben a paduai egyetem hallgatói licentiátusi, baccalau- reusi és tudort okleveleiket szokták hordani. A gyilkos tehát tanulónak látszott. Egyébiránt álarcz fedé ábrázatát, és semmit sem láthattam belőle. Egy bárka után kiáltottam. Végre találtam a palotalépcsőn egy alvó bárkást. Nem sokra mentem ezen álmos, sokáig félig alvóval. Mire aMárk-térre értem, a hullámzó tömegben elveszett szökönezöm, s dugába dőlt minden, föllelésére irányzott törekvésem. II. Pelighano Giovani rendőrhadnagy jelentése ugyanazon tanácshoz. Egészen magam voltam a hivatali szobában, midőn egy halottat hoztak. Senki sem volt kéznél. Mindnyájan a carnevál bohóságait mentek nézni, mely épen visszaindu- lóját tartá. Az utóbbi napokban 200 tanuló jött a páduai egyetemről, fiatal kihágó nép. Nappal tömegben sétálnak bandájok vezetése mellett, este minden irányban szétoszolnak, hogy különféle pajzán- ságokat vigyenek véghez. Világos viradatkor összegyülekeznek, és a hajóhad egy csinosabb hajóján egyetemvárosukba, Paduába visz- szahajóznak. Morone rendőr tudósításából odatájékoztam magamat, hogy a gyilkos talán e fiatal emberek egyike. Ily száraz tájékozás állt csak rendelkezésemre. Egy óráig patrolléroztam, midőn az élénk lárma tudatta velem, hogy itt fiatalok mulatnak. Kissé félretolván a bejárás előtti leplet: egy fiatal embert láték az asztalon, ki határtalan lelkesedéssel szónokolt egy csoportnak, mely öt környezte. Beszédét nevetés és tapsvihar szakította meg idönkint. Világosan hallám: „Vivat Pascal Zioba!“ Kérdezem Moronét, nem ez volt-e a haldokló első szava. Igen — feleié, — de nincs-e ma esetleg épen zioba (csütörtök.) A szó ily magyarázata bizonytalanná tett. De hát mégis jól megnézted-e a tanulót,tartás-módját, ábrázatát, és ha igen, találsz e hasonlatosságot?" „Lehetetlen — mondá ö — alig láthattam, a homály és álarc. a miatt pedig épen nem jegyezhettem meg.“ Csak legkisebb biztosítékot adj és mindjárt elfogatom.“ „Nem tehetem meg, saját felelősségére tegye meg.“ Mig e szavakat váltám a rendörszolgával, a tanulók egyre éiénkebbek lettek. Egyik élez és tréfás megjegyzés a másikat érte. Mindenik közt,j;Pascal volt a legélénkebb. Jelentést tevék a rendőrkapitánynál. O erősen megrótt, hogy el nem fogtam azonnal. Visz- szatértem tanyájokra; de már hűlt helyöket találtam. Már hajóra ülve Paduába eveztek.“ (Folyt, köv.) *
