Eger - hetilap, 1870

1870-09-22 / 38. szám

307 akarják fölütni. Paris környékén a mozgó nemzetőrök és szabad­lövészek számos porosz portyázó őrjáratot ölnek meg, és fogdosnak el. — Atbis mellett is volt harcz e hó 16-án, melynek eredményét még nem jelenté a távirda. — Páris védelmére hir szerint 400,000 ember áll készen, körtilbeiől ennyien vannak a poroszok is, de mig ezek harezedzett, gyakorlott katonák, a védöseregnek több mint há­rom negyedrésze ujouczokból és nemzetőrökből áll, kiknek harczké- pessége iránt sok kétely mertil föl. Különben Trochu tábornok Páris védelmére mindent megtett, a mit a rendelkezésére álló pár hét alatt megtehetett. E hó 15-ike óta senkinek sem szabad Párist el­hagynia a minisztérium engedélye nélkül. Páris érődéi körül torpe­dók vannak elásva, melyek villany-ütegek segélyével az ellenség közeledtére el fognak süttetni. Minden torpedo oly erővel bir, hogy egy század katonaságot légbe röpíthetni vele. A környékbeli erdők fölgyujtattak, s a folyó és csatornabidak fölrobbantattak, az utakat pedig levágott fákkal torlaszolták el. Hogy mi a poroszok terve: ostromolják s bombázzák-e a várost, vagy csak körülzárolják, hogy kiéheztetés által jussanak birtokába, ez iránt különböző s egymással ellenkező hirek szárnyalnak. Ei utóbbi esetben Páris legalábbis két hóig tarthatná magát, mialatt egy újonnan alakult franczia hadsereg segélyére siethetne, s a hadjárat sorsát megváltoztathatná. A Metzet ostromló poroszok még mindig hasztalan várják, hogy Bazaine föladja magát. Bazainenek azonban ez, úgy látszik, egyelő­re nem igen van szándékában, miután újabb hirek szerint az erőd bőven el van látva mindennel. Hadserege hir szerint 75,OOU emberre megy. A francz.ia kormány hosszabb ideig nem kaphatott semmiféle közleményt Metzböl, miért is félmillió frank jutalmat tűzött ki annak, ki Bazainehez bejuthat, s tőle választ hoz. Egy férfi már majdnem megnyerte a jutalmat, de az utolsó pillanatban a poroszok hatalmá­ba került, s agyonlövetett. Bazaine léggolyók segélyével igyekezett a francziák kezeibe közleményeket juttatni. Az első ily léggolyó a badeniek kezébe került. A második léggolyó Neufchateauban szállt le, s Metzböl hiteles hireketés 500 levelet tartalmazott, melyek szept. 16-án Írattak. E levelek mondják: A gravelottei csata óta Metznél körül vagyunk zárolva. Készleteink elég bőven vannak. Bazaine hadserege aug. 14., 16., és 18-án győztes volt. Aug. 31-én teljes győzelmünk volt; de ezzel még nincs minden bevégezve. Ha a pilla­nat elérkezend, utat töreudünk magunknak. Szept. 1-je óta nem volt csata. — így jelenti a párisi hivatalos lapnak egy Neufchateauból kelt sürgönye. — Bazaine kitartása nagyon boszantja a Metzet kö­rülzáró poroszokat, kik közül a folytonos rósz időben igen sokan megbetegszenek; számos kórházuk tele van hagymázbetegekkel. — Az „Univers“ metzi közleménye szerint, a poroszok e hó 9-én Saint-Quentin erőd ellen támadást intéztek, de nagy veszteséggel visszaverettek. Strassburg ostromáról egy német lap azt Írja, hogy az ostrom­lók 170 mázsás mozsarakból szórtak 2 mázsás golyókat a várba. Jelenleg 400 löveg dolgozik a vár ellen, melyekkel 7000 lövés téte­tik naponkint. Egy Strassburgbói kibocsátott polgári fogoly beszéli, hogy Uhrik tábornok, a vár parancsnoka, ki lábán és vállán megse­besült, Strassburg polgárait nemrég megszavaztatta: akarnak-e ca pitulálni? s a többség tagadólag válaszolt. A várparancsnok egy sürgönye jelenté, hogy daczára a helyzet roszabbultának, ő állhata­tosan kitartó leend. Tóul, Schlettstadt és Soissons is hösileg tartják magukat. E hó 15-én, midőn a poroszok Toult ismételve bombázták, az ostromlottak viszonozván a tüzelést, a porosz ütegeket elrombolták. E várak pa­rancsnokai fölszólittatván a capitulatióra, azt mindegyikök erélye­sen megtagadia. Tóul várancsuoka kijelenté, hogy még akkor is vé­di magát, ha inge testén meggyuiad. Soissons parancsnoka azt fe­lelte, hogy sohasem adja meg magát, s parlamentärt sem fogadéi töb­bé. Schlettstadt parancsnoka szintén ily értelemben nyilatkozott a fol- szólitásra. A laoni fellegvár légberöpitését illetőleg kétségtelen, hogy azt nem a francziák tervszerű összeesküvése, hanem valamely eddig ki nem derített véletlen vizyá zatlanság okozta. A helyőrség mintegy 2000 mozgóőrböl, s egy sorezred egy szakaszából állott. Miután a mozgóőrség eltávozott, s a sorgyalogszakasz őrizet alatt a városba vitetett, a tisztek nagy része még bátramaradt a fellegvár udvarán, midőn egyszerre két iszonyú dörgés hangzott. Minden a fellegvár udvarán állt egyén, valamint az ott fölállított vadászszakasz majd­nem eltemettetett a kő és romdarabok alatt. A fölrobbant bombák és fadarabok a városba, a külvárosba, s messze el tulröpültek. A pusztítás iszonyú volt. Az udvaron volt egyének majdnem mind meg­ölettek, vagy snlyosan megsebesültek. A vadászszakasznak fele meg­csonkítva feküdt a téren. A porosz táborikar részéröl egy ezredes, két százados s hat más tiszt (Betett meg, azon tölti! néhány száz po- rósz és franczia katona. Vilmos mecklenburgi herczeg szintén súlyo­san megsérült. A vár volt parancsnoka, Theremin, szintén megse­besült. A sftdani capitulatióröl még számos részleteket közölnek a la­pok. Úgy látszik, hogy a szégyenteljes capitulatióra nem volt múl ha­tatlanul szükség. A 3-ik zuáv-ezred nem akarta a capitulatiót elfo­gadni; az utolsó pillanatban összevonta a csatákban megtizedelt sorait, s a poroszokra rohanva, utat tört magának, s .300 au szeren­csésen keresztiiltörték magukat; sőt a porosz hivatalos lap szerint nemcsak egyes kis osztályoknak, hanem egy egész lovas dandárnak is sikerült a porosz sorokat áttörni, s megmenekülni. — A capitula­tiót közvetlen megelőzött csatákban a Sedan előtti faluban nemcsak a ház ablakaiból s a templomról, hanem a pinezékhö! is lőttek a po­roszokra, még pedig nemcsak a férfiak, hanem asszonyok s leányok is. A poroszok az ily házakat természetesen a legvadabbul megro­hanták, s a lövőket elövonszolva, irgalmatlanul agyonlőtték. A fa­lu 2000-nyi lakosságából alig maradt 300, kik beszélik, hogy a ba­jorok egész családokat Űztek a lángok közé, s hogy a nőket, kik menekülni akarának, lelőtték. A faluban egy ház sem maradt épen. Megégett hús szaga büzösité a légkört. A megégettek maradványai elszórva feküdtek. És ezen vad emberek nevezik magukat a polgá­rosodás terjesztőinek. — Újabb bir szerint de Failly tábornok nem halt meg, hanem hadifogolykép Poroszországba szállíttatott. Porosz hivatalos jelentés szerint, a sedani capitulatio folytán 33 franczia tábornok, 230 törzstiszt, 2095 tiszt és 84,433 katona került a poro­nyargás után közvetlen a Canal grande-nak fordult, villámgyorsan leoldott egy gondolát, s tovahajtott rajta. Erősen és müértöieg eve­zett. Mia: a gondolát oldozta, maradt némi időm, kissé megtekinteni. Tanulóruüát viselt. Oldalán egy kiczifrázott tartályféle volt, hasonló ahhoz, melyben a paduai egyetem hallgatói licentiátusi, baccalau- reusi és tudort okleveleiket szokták hordani. A gyilkos tehát tanu­lónak látszott. Egyébiránt álarcz fedé ábrázatát, és semmit sem láthattam belőle. Egy bárka után kiáltottam. Végre találtam a palo­talépcsőn egy alvó bárkást. Nem sokra mentem ezen álmos, sokáig félig alvóval. Mire aMárk-térre értem, a hullámzó tömegben elveszett szökönezöm, s dugába dőlt minden, föllelésére irányzott törekvésem. II. Pelighano Giovani rendőrhadnagy jelenté­se ugyanazon tanácshoz. Egészen magam voltam a hivatali szobában, midőn egy halottat hoztak. Senki sem volt kéznél. Mind­nyájan a carnevál bohóságait mentek nézni, mely épen visszaindu- lóját tartá. Az utóbbi napokban 200 tanuló jött a páduai egyetemről, fiatal kihágó nép. Nappal tömegben sétálnak bandájok vezetése mellett, este minden irányban szétoszolnak, hogy különféle pajzán- ságokat vigyenek véghez. Világos viradatkor összegyülekeznek, és a hajóhad egy csinosabb hajóján egyetemvárosukba, Paduába visz- szahajóznak. Morone rendőr tudósításából odatájékoztam magamat, hogy a gyilkos talán e fiatal emberek egyike. Ily száraz tájékozás állt csak rendelkezésemre. Egy óráig patrolléroztam, midőn az élénk lárma tudatta velem, hogy itt fiatalok mulatnak. Kissé félretolván a bejárás előtti leplet: egy fiatal embert láték az asztalon, ki ha­tártalan lelkesedéssel szónokolt egy csoportnak, mely öt környezte. Beszédét nevetés és tapsvihar szakította meg idönkint. Világosan hallám: „Vivat Pascal Zioba!“ Kérdezem Moronét, nem ez volt-e a haldokló első szava. Igen — feleié, — de nincs-e ma esetleg épen zioba (csütörtök.) A szó ily magyarázata bizonytalanná tett. De hát mégis jól megnézted-e a tanulót,tartás-módját, ábrázatát, és ha igen, találsz e hasonlatosságot?" „Lehetetlen — mondá ö — alig láthattam, a homály és álar­c. a miatt pedig épen nem jegyezhettem meg.“ Csak legkisebb biz­tosítékot adj és mindjárt elfogatom.“ „Nem tehetem meg, saját felelősségére tegye meg.“ Mig e szavakat váltám a rendörszolgával, a tanulók egyre éiénkebbek lettek. Egyik élez és tréfás megjegyzés a másikat érte. Mindenik közt,j;Pascal volt a legélénkebb. Jelentést tevék a rendőr­kapitánynál. O erősen megrótt, hogy el nem fogtam azonnal. Visz- szatértem tanyájokra; de már hűlt helyöket találtam. Már hajóra ülve Paduába eveztek.“ (Folyt, köv.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom