Eger - hetilap, 1870

1870-09-01 / 35. szám

Vili. éri folyam. 35. szám. Szeptember l én 1870. Hirdetésekért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 ki fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú fiotilap, megjelenik minden csütörtökön. Hliadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klófizetéseket elfogad.' a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — JentSih O. könyvkereskedő, e S minden kir. postahivatal. - Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Előfizetési dí j: Egész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 3 ft — kr. 2 ft 30 kr. 1 ft .30 kr. — 45 kr. — 12 kr. Polgári köztevékenység. (Vége.) Ha jól emlékszem, múlt évi október hóban egy küldöttség kül­detett ki, hogy javaslatot terjeszszen a képviselő testülethez az iránt: miként lehetne városunk jövedelmét szaporitani ? E küldöttség a többi közt azt indítványozta, miszerint a legrégibb időtől egész az ötvenes évekig fönállott azon statútum állíttassák vissza, illetőleg léptettessék életbe, bogy a városban letelepülni szándékozók, csalá­dok vagy egyesek, úgynevezett letelepülési dijat fizessenek, mely dij lefizetése után nyernék meg az illető család vagy egyesek a letele- pedhetési engedélyt. E javaslatnál látszik ugyan a kitűzött czél iránti jóakarat, ha­nem az indítvány népesedési szempontból az alkotmányos intézmé­nyek rovására károsnak mutatkozik, mivel a néptömörülést gátolni sohasem szabad; néperőt, forgalmat a nélkül kifejtenilehetlen ; már pedig ez minden társadalom főfeladata. Hanem igenis, az olyanokat bizonyos mennyiségű dij fizetésére szoritni, kik a már előidézett for­galom jótékonyságánál fogva üzletet nyitottak, nem csak jogos, de méltányos is. A kitűzött czél kivihetőségéhez talán legközelebb látszik fe­küdni a jövedelem utáni adóztatás, melyet Courcelle Seneuil az adó­nak minden nemei közt legigazságosabbnak tartott, az angolok pe­dig már régen elfogadták, mert gyakorlatilag véve a dolgot, akinek családja élelméhez 700 frtra van szüksége, s csak épen annyi jöve­delme van, attól már egy garas is áldozat, s háztartásában csorbát okoz ; mig a 10,000 frt jövedelemmel bírónál talán ezer frt sem okoz hiányt. Miért nem hozzuk mi be a fényiizési adóztatást, hiszen fényt csak az űzhet, kinek jövedelme van! ? Vagy nem akarjuk a korsze- rüleg haladó műveltebb városokat utánozni, hol az ebadó már régen dívik ? Itt meg ott látunk haszontalanul s parlagon heverő téreket, melyek épen semmit sem jövedelmeznek: miért nem adjuk el, hiszen az ezekből befolyandó összegecskék évenként kamatozhatnának, hol­ott igy sem egyenkint, sem testületileg hasznát azoknak nem vesz- szük ?! mig ezeket áruba bocsátváu, az építkezés nagyobb mérvben tétetnék folyóvá, és városunk tisztulna, szépülne. Nem lehet ugyan tagadni, hogy eddig is az ily térek eladása többek által nem szor- galmaztatott volna, de effectusba ez csak gyéren mehetett, mert a szomszédok merő félreértésből nem egyszer ellenszegültek. Valóban sajnálatraméltó kiskorúság! Természetes, bogy a köztevékenység mezejét az alkotmányos élet tárja ki; mert e téren foglalkozván a polgárok, fölébred bennük a közügyek iránti buzgalom, mely közszellemet teremt. E közszel­lem forrása minden polgári erények s a köztevékenység müveinek, mert ezek ápolásában a polgár megszokja a közligyekben saját ügyeit tekinteni. Munkálkodnunk kell tehát, és a czélt elérjük! Nem kell feleduünk, hogy minden társulati rendsza­bály — legyen az bár törvény, vagy ősöktől hagyományképen át­vett szokás — csak addig bírhat tekintélylyel, és tarthatja meg érvé­nyességét, mig a társaság nagyobb része annak minden tekintetbeni jclességéröl meg van győződve; mert öl ök szokása az embernek, csak addig imádni bálványát, mig a képet körülsugárzó fénymáz el nem halványul, mig az áltatás, mely a képet magasabb istenségül tünteti a törvény elé, el nem oszlik. Szükséges mindig legelébb jelesebbjeink higgadt itélőtehet- ségétsszakképességét mérlegbe vetnünk; és ha e tulajdonaink a ki­vitelt biztosítók, fogadjuk el vezérelvül. Mert a haza minden polgá­rainak csak igy lehet a hazafiság s polgárosodás azon magasztos fokára fölemelkedni, mely éreztesse velünk, hogy közügyek előmoz­dítása körül cselekvéseinket nem privát sympathiák, vagy antipa- thiák mértékéhez kell illesztenünk, és hogy közügyek előmozdításá­nál nem szabad melléktekinteteknek oly hatástért engedni, melyen a kezetfogó összes jóakaratnak ellenében csüggesztő, elszaggató, megakasztó, vagy elnyomó erők keletkezhetnének. A legnagyobb hazafiui bölcseség mindenesetre abban áll: a nép és haza kívánal­mait jól fölfogni, vagyis okosan fölhasználni azon számtalan tért, melyeket az alkotmányos jog a polgári köztevékenységnek nyitva hagyott. Boldog nép az, mely a nemzeti megalakulás nagy válságain túlesve, korán fölfogta a köztevékenység megmérhetlen eredmé­nyű súlyát! Mert minden ily nép valóban uralkodóvá válik korunk­ban, uralkodóvá pedig saját tevékenysége és életrevalóságának ha­talma által. L'órinczfy János. A csatatérről. A lapok még mindig számos részletet hoznak a Metz körül ang. 14., 16 és 18-án történt véres ütközetekről. Német tudósítások egyhangúlag megegyeznek abban, hogy a francziák csodálatos bá­torsággal és hősiességgel küzdöttek a túlerő ellen. Dicsérik a fran- czia fegyvereket is. A francziák roppant távolságról kezdik meg a tüzelést, úgy bogy a németek, mig elég közel jőnek, a legnagyobb veszteségeket szenvedik. A golyószórok iszonyú pusztítást vittek véghez, egyszerre egész tömegeket söpörtek el. Mind a chassepot, mind a mitrailleuse ügyes kezekben rettenetes fegyver. A mi külö­nösen az aug. 18 iki ütközetet illeti, Fries német őrnagy, mint szem­tanú beszéli, hngy ebhez hasonló iszonyú vérontást egy csata sem mutathat föl. A porosz sereg kétszer oly nagy volt, mint a franczia, de jó vezérlete s ki ünő tartása daczára sem érhetett el sikert; csak miután a francziák egyik szárnyát megkerülték, hajlott a fegyver­szerencse a poroszok felé, de a francziák akkor is csodálatosan har- czoltak. Metz felé a francziák csak kis része vettetett, a többi had­osztályok — állítja Fries — visszavonulásukat Verdun felé háborít- lanul folytatták. A poroszok veszteségét több mint 50,000-re becsü­lik mig a francziákét, kik fedett állásokból harczoltak, egy aug. 27- diki sürgöny Pont a Moussonból ‘23,000-re teszi. E csatában elesett a porosz kereskedelmi miniszter fia is, továbbá Salm-Salm herczeg, ki Miksa császár idejében Mexicóban volt, Bismarck gróf fia pedig megsebesült. Hogy mily iszonyú volt a mészárlás az aug. 14., 16. és 18-iki ütközetekben, kitűnik azon hivatalos jelentésből, mely a né­met hadsereg veszteségeiről a 2 ik német hadsereg főhadiszállására

Next

/
Oldalképek
Tartalom