Eger - hetilap, 1870
1870-09-01 / 35. szám
282 érkezett, s mely szerint nyolcz ezred csaknem teljesen megsemmisült, ngy hogy a 13-ik sorezredböl csak 1 tiszt s 18 katona, a 73- dikból 3 tiszt s 44 katona, a 27-ikböl 8 katona, a 7-ikből 2 tiszt s 19 katona, a 15-ikböl 6 tiszt s 12 katona, a 10-ikböl 4 tiszt s 18 katona, a 44 ikből 32 katona s a 10-ikböl 8 katona — s igy a nyolcz ezredből összesen csnk 16 tiszt és 159 katona maradt meg. Kiszámították, hogy e háboiuban csak a porosz hadsrregb n (Hannover nélkül) 327,860 családapa szolgál. Eddig 260,410 nőről s 470,540 gyermekről kell gondoskodni, kik magukat főn nem tarthatják, mert férjeik, illetőleg atyjaik a táborban vannak. Hát még hány özvegyről s árváról kell majd a háború után gondoskodni!? — Mint a hivatalos jelentésekből kitűnik, az aug. 18-iki csatában a két részről összesen 380—420,000 ember harczolt. — Az eddigi összes veszteséget a két részről legalább 200,000-re teszik. Porosz forrás szerint a fran- czia foglyok száma 37,000, köztük 1100 tiszt, a poroszoké 7000. Szintén porosz forrás szerint aug. 14. óta 300,000 porosz küldetett Francziaországba, s Roon hadügyminiszter okt. 1-ig még 250,000 ember kiállítását igéré. A franczia csapatmozdulatokról mit sem lehet hallani. Hol van Mac-Mahon, ki a Chalonsból visszavonult, állítólag 200,000 főnyi hadsereget vezeti? senkisem tudja. Bazaine serege, melyet mintegy 150,000 főre becsülnek, Metzben van; hire járt, hogy Bazaine kimenekült, de nem bizonyult be. Némely katonai szakértők úgy vélekednek, hogy Bazainet nem vetették vissza Metzbe, hanem maga szándékosan maradt ott tervi i kivitele végett. Bazaine Párisba titkos jegyekkel irt sürgönyt küldött volna, melyben Írja, hogy egy- átalában nincs elvágva, s erős bizalma van tervei sikerültéhez. De miből állanak e tervek? senkisem tudja. Palicao a törvényhozó test üléseiben többször úgy nyilatkozott, hogy a kormány semmiféle hivatalos tudósítást nem vett a csatatérről, de inagánbirei szerint, a hadsereg helyzete kitüi ő. Egy Ízben állítólag igy szólt: „Ha elmondhatnám azt, a mit tudok, Páris iliuiuinálna.“ Az aug. 28-iki ülésben ugyanő azt közié, hogy Verdunt 10,000 porosz megtámadta a szász koronaherczeg vezetése alatt, de a nemzetőrség veszteséggel visszaüzte őket. Ugyanazon ülésben a belügyminiszter azt jelenté, hogy úgy látszik, a porosz csapatok mozgalma az Aubenál föl van tartóztatva, s St.-Dizierre vonulnak vissza. Az északi vonalon haladó ellenség Reims előtt van. Egy távirat pedig azt sejteti, hogy a poroszok, mielőtt tovább nyomulnának Páris felé, Mac-Mahonnal csatát akarnak vivni. A németek folyvást haladnak előre Páris felé, és pedig a porosz koronaherczeg hadserege, mely mintegy 140,000 emberből áll, a déli vonalon, mig az északi vonalon vele párhuzamban, a szász koronaherczeg vezetése alatt, az ujonan alakított úgynevezett negyedik hadsereg, mely aligha áll 60,000-nél több harczosból. Túloz tehát azon berlini távirat, mely szerint félmillió német halad Páris felé. Frigyes Károly hg. és Steinmetz hadseregei Metz előtt vannak, s csak akkor haladnak ők is előre, ha az alakulóban levő tartalékseregek megérkeznek. A poroszok szept. 4. vagy 5-ikére remélik Párist elérhetni. De ntjok sokfélekép meg van nehezítve, mert a kormány parancsából a hidakat mindenütt elrombolják a francziák, 8 az utakat is lehetőleg megrongálják, és fákkal eltorlaszolják A merre mennek, a nép mindenütt menekül előlük, magukkal vive a barmokat és kocsikat; csak az öreg asszonyok és gyermekek maradnak honn. E miatt az élelem beszerzése is meg van nehezítve, miben még a számos gueriilacsnpatok által is folyvást háborittatnak. Az annyira müveiteknek kürtőit porosz katonák útközben népjogellenes kihágásokat is követnek el, a békés falvakat kirabolják, boraikat a hordókból kieresztik, s az éretlen gyümölcsöt a fákról lerázzák. Egy faluban pedig 60—60 botot verettek két öreg emberre, mert nem bírlak öszszeszi dni 30 zsák zabot. Nem csoda tehát, ha a szegény nép rémülve lüt előlük. A porosz katonák vandalismusáról egy porosz lap, a „Voss. Ztg.“ következő közleményt hoz : „Remillyt a hesseni es branden burgi katonák teljesen kirabolták. Nemcsak hogy egy házat sem kíméltek meg, hanem Rolland hires festő kastélyát Gandartot is teljesen elpusztiták. Az okmányokat, a jegyző könyvtárát, a legérdekesebb iratokat lábbal tiporták, szuronynyal szétszaggatták, a legCsatatéri képek. Gorceból, aug. 18-ról a következő érdekes és megható sorokkal festi a csatatér szinhelyét egy szemtanua „Soir“-ban. Mielőtt Metzből elutaztam, egy megdöbbentő látványnak voltam szemtanúja: a sebesült-szállítmányok beérkezésének a grave- lottei csatatérről. Sebesülteink kemény, durva kocsikon, feneketlen utak mentében, alattuk csak kevés szalmával s egymáson keresztül-kasul feküdve hozattak. A könnyebb sebesültek a kocsik mellett gyalogoltak; ezeknek hol a kezük, hol a karjuk, fejtik vagy mellük volt véres kendővel bekötve ; a legtöbb szíjon függve viszi puskáját. Távolaitól, hogy saját sebeikkel gondoljanak, inkább a nehéz sebesültek kívánságait lesik. Megfeszítik végső erejöket, hogy lassítsák a kocsi menetét, mely épen most gördül a lejtőn. Panasz, jajszó, vagy fohász semerre sem hallható. Midőn csatába mentek, tudták, hogy kemény tusa lesz, s ok még a szerencsések közé tartoznak, mert ott lenn a síkságon, ott fekszenek a társak, mellen találva a golyt k által. Az egész ut mentében bizonyára azon járt szegényeknek fejük, miféle hősies füllentést írjanak szegény öreg anyjuknak, hogy megvigasztalják. Előttem egy gyalog-hintót vittek el, melyben egy gyalogsági százados feküdt; testének alsó fele be volt pólyáivá nagy lepedőkbe, melyeken a vér kiszivárgott, megaludva, vagy a földre hullva a cseppek áztaták az utat. A szerencsétlennek mindkét lábát elvitte a golyó ; kezeivel görcsösen kapaszkodik a vaskerevetbe; arcra borzasztóan zilált, ajkain véres hab látszik. Vájjon mire gondolhat szegény? A nagy hőség közepette, mely uralkodik, marczangoló kínok által gyötörtetve, talán távol kedveseire gondol, vagy átfutja emlékénél az utolsó drága levél sorait s felejti bajait. Utunk most egy hidon vezet át. Gépszerüleg az ut neve után tekintek föl: ez a „halottak hídja.“ Mindez igaz, hogy iszonyatos, de bátorságot véve, átvezettetjük magunkat a csata színhelyének egyik részére, mert a másikat a poroszok foglalták el. Útközben szerencsére összetalálkoztam a segélyegylet 1-sö egészségi századával. Majdnem mindnyája a párisi fiatalsághoz tartozik. Ej beálltával a csata színhelyére mentek, s egyenlő gonddal ápolták saját és ellenfeleik sebesülijeit. Élükön egy hősies nő áll, kit ifjúkora daczára sem képes az elvonuló sebesültek nagy száma csak pi lauatra is megállítani. Ki nem mondhatni, mily jó ha ást idézett elő ez irgalmasnök látása a szegény sebesültekre. A férfi gondoskodik, a nő ápolgat és gyógyít. Ök foglalják el a szülök, az ápolók helyét, bennök fekszik a remény. A végtelen síkságon az éj szárnya terül el, halk moraj szakítja félbe az ünnepélyes csendet; úgy tetszik, miutha egy végtelen fohász emelkednék ég felé: 40,000 ember fohásza, ki dermedteu fekszik a síkon! Időről időre egy-egy árnyékot lát az ember elsuhauni, az ösz- szetiprolt holttestek fölött elhaladni. Jó, ha az ember föl van fegyverezve, mert a sebészek mellett, kik a sebesültek összekeresése miatt futják át a színhelyet, vannak varjuk is, az utálatos marodőrök, kik meglopják a holtakat. A megdagadt ujjon van pé dául egy gyfirti, a marodőr kiveszi késet, s egy kanyaritással lenn van az ujj s a gyűrű is. Elrabolják ezek a nyak- kereszteket, órákat, tárczákat, pénzt, egy szóval mindent, mit találnak ; minden jó az ö éhes lelkűknek. Kezemben revolverrel úgy haladtam előre, készen az elsőt közülök főbe lőni, ki közelembe jut. Némely helyeken a testek egymáshoz látszanak szorulva, s úgy fekszenek egymáson: itt a mitrailleuseök követelték véres áldozataikat. Láttam egy víárkot is, melyből vitézeink egy iélóráig tartóztatták tol az ellenséget; itt a számos hulla miatt be sem lehetett lépni, hacsak holttesteken nem akartunk volna járni. Lehet, hogy e halom hulla között nem egy gyenge sebesült van eltemetve, agyonfojtva. Jobbról, nem messze Gorcetól, egy fasor húzódik el, — elöörw T A R C Z A.
