Eger - hetilap, 1870
1870-08-18 / 33. szám
Vili évi folyam. 33. szám. Augusztus 18-án 1870 Előfizetési di i: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egye* nzAm 5 ft kr. 2 ft 541 kr. I ft :{ii k> — 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmit íielilap. megjelenik minilen csütörtökön. Riadó-hivatal: a lyceuiui nyomda, K(5íi/.í'tcsrkf*t H limait : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26, sz.) — Jentach 0. könyvlcereskerléte * minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel egyUtt 1 frt. 30 kr. Polgári köztevékenység. Ki az, ki igazán szeretvén hazáját, ne kívánná, hogy az boldog, s boldogsága közös és egyetemes legyen, mint közös és egyetemes a napvilág jótékonysága, mely azért, hogy mindenkire ragyog, fényében nem gyengül, s azért, hogy mindenkit egyenlően éltet, erejében nem fogyatkozik?! E közboldogság csak a polgári köztevékenység által érhető el. A községi élet, községrend, községi törvények és jogok, községi kormányzat, községi háztartás, községi alkotmány és képviselet: azon legtöbb oldalú s legfontosabb tárgyai közé tartozó neme a politikai intézvényeknek, melyek nem kevésbbé érdekelnek minden állampolgárt, mint maguk a magánjogi institutiók. Mert azokban nyilatkozik a népegyetem, mint az összes társadalmi test egyénisége s közélete, emezekben a polgárok egyenkint és összevéve csak mint tárgyai tűnvén föl a társadalmi rendnek. Amazok képezik a társadalmi cselekvő, emezek pedig a passiv életmozgalom közegeit. Mindezen nagyfontosságu tárgyakról egyenkint s összesen bizonyára sokat lehetne irni, én azonban itt csak főbb vonásait fogom vázolni. A község fogalma alatt azon emberek és családok csoportoza- tát értjük elvont értelemben, kik a jognak oltalma alatt valamely helyen a köznyngalom és béke, valamint egymás közös érdekei s czéljainak biztossága s kölcsönös elösegélése végett laknak együtt, kik, midőn az álladalom köztörvényeinek magukat alávetik, jogot nyernek ugyan az álladalom közoltalmára, de kötelességet, is vállalnak egyszersmind, annak egyetemesb érdekeit hiven szolgálni s támogatni. Ennélfogva a városok is, mint községek, egyrészről úgy tűnnek föl, mint föltételei az álladalmi létnek, mi nélkül ezek nem alakulhatnának, másrészt, mint megannyi testrészei s közegei a nagy államegésznek. Mint a társadalmi megalakulás föltételére nézve tehát eredetileg semmi felsőbb engedély vagy törvény nem szükségei étik, mivel azok önmagukban s önmagukért születnek, mint születnek a családok s egyes nemzetiségek, hogy nemzet s nép támadhasson; mint az államegész alkatrészei azonban csak azon törvények s szabályok szerint alakulhatnak, s létezhetnek, melyek a társadalom politikai nagy szervezetét föntártják, s közczéljait biztositják. Ezen természeti éfetfejlődés, a város és községek viszonya tehát épen az az államhoz, a mi az egyes részeké a testhez; másrészt pedig viszonyai megint olyanok, mint a családokéi egymás közt. Va lamint tudniillik az egyes családok önként keletkeznek, és saját érdekeik és létczéljaik szerint mind megannyi önjogu testületeket képeznek : úgy nemcsak egymás között, hanem az állam irányában is bizonyos viszonyban állanak. Hasonlókép a községek. A városok és községek tehát már eredetük s létezésük önjognságánál fogva sem tekinthetők puszta államintézményeknek, s szükséges, hogy azok a társadalmi viszonyok szervezetében bizonyos határokig oly önállósággal s önjogos élettel bírjanak, mint a családok a nemzetben s egyes csillagok az összes világrendben. Vannak tudniillik olyanok, kik szerint a községek csupán egyszerű államint,ézvények, és vannak ismét, kik azoknak még szilárdabb alapú jogosultságot tulajdonitnak. mint magának az államnak. „Én vagyok az állam,“ mondá egykor XlV-dik Lajos, I. Napóleon pedig, mint örököse a nagy franczia forradalomnak: „Én vagyok az (issza karat.“ Kétségtelenül igen meszsze megy mindkét nézet, s a községek jogosultságára nézve, melyet Syeyés is csak egyoldalulag szemlélt a „tiers-état“-ban — legkinkább Ancillon „igaz középjét" fogadhatjuk el alapul Mert mihelyt ellentétbe teszszük a községek jogosultságát az államhatalommal, szükségkép ki fog esni minden egyensúly a társadalmi élet öszrendszeréböl, s vagy az állam elnyelné a községek autonómiáját, vagy ellenkezőleg, a községek nagyon is korlátlan particnlarismusa, zsibbasztólag hatna az államszerv működésére. Oly országban, hol a statuséletnek több tényezői léteznek már: mint mtiipar, polgári szorgalom, kifejlett földművelés sat. az értelmiségnek s polgári köztevékenységnek mindenesetre képviseltetnie kell, — se képviseletet mi sem adhatja meg jobban, mint egy, az állam közérdekeihez mért községi alkotmány; ama képviselet azonban alig felelhetne meg a társaság közezéljainak, ha az általa oltalom alá vett községi jogosultság csupán a hatalomnak osztályról osztályra vagy egyik népelemröl a másik népelemre való továbbszál firtatásában s kiterjedésében állana. A községi alkotmánynak szükségkép bírnia kell egy összetartó nagy kapocscsal, mely mig egyrészről szorosan az államhoz fűz minden községet, másrészről a községben szintén minden társasági érdeket s népelemet kellőleg biztosit, a jog paizsa alá vesz. Ezen közkapocs különösen a községrend. Bármint változzanak, s bármily nézpontból tekintsük azon politikai viszonyokat, melyeket valamely államnak sajátszerü gépezete vagy kormányrendszere, valamely nép avagy nemzetcsalád életében s közállami érdekeiben fölmutat; — adjon bár a hierarchia avagy a szabad választás rendszere alakot, valahol s valamely ország községrendének : a községek, már magukban véve is, mindenkor foglalnak el bizonyos álláspontot a társasági létegzetben, mely álláspont egészen különböző s független azon viszonytól,melvlyel az álladalom vagy kormány gépeihez csatolva vannak. Ezen álláspont a községegyetemek, vagyis a községi lakosok egyetemének azon társadalmi jogai s érdekei összetételében áll, mely önálló kifejezéssel bir mindenkor, s mely a községeknek, mint megannyi kis társadalmaknak teendőit s czélait nem annyira magáért az államért, mint saját határuk körében inkább a községek társadalmi közjaváért ápolja s ajánlja a községlakosok közös oltalmába s előmozdítására. Ezen állaudó, valódi, egyetemes jogok s érdekek alapjait a községek társadalmi szerkezetével képezik különösen: a községpolgárok közti jogtörténeti viszonyok, a községegyetem ingó s ingatlan vagyona, a községi mezőgazdasági 8 iparérdekek, a nevelési ügy, az egyletek és társulatok, a községi hitel, a közrend és nyugalom érdekei sat. Mind oly dolgok, melyek a városi, illetőleg községélet örökkévalóságához, s társadalmi szervezetének változhatlan létrésze közé tartoznak, s melyek nem az állam és kormány iránti v- szonyokból, hanem közvetlen magából az emberi s társadalmi közboldogság czélai s föltételeiből merülnek föl. S tagadhatatlan, hogy csakis ezen jogok és érdekek képezik a város vagy községek úgynevezett egyediségét, valamint ezek foglalják magukban ama külön egyedi élet teendőit, melyek már anélkül is rendeltetésében foglalvák, ba mindjárt azok az álladalmi hatalom által külön nem támogattatnának is. Lörinczfy János. (Folyt, köv.) Megyei élet. Heves-Szolnokmegye bizottmányának augusztus havi üléseiből. (Vége.) A közmunka- és közlekedési miniszter apétervására-terenne-sal- gó-tarján-losonczi nt kiépítése tekintetéből megindított bizottsági tárgyalások végképeni befejezését szorgalmazza, és az eredményről jelentést kiván. A kérdéses ügyben f. évi juniushó 22-én tartott bizottmányi
