Eger - hetilap, 1870
1870-08-18 / 33. szám
266 gyűlésben 494. sz. a. küldöttség rendeltetett ki, miután ez még jelentést nem mutatott be: eljárása eddigi eredményének bejelentésére u tasi tandó. Hellebrontb János föszbiró, Zsolczai János és Mihály poroszlai lakosok, mint az 1868. XL. t. ez. 44. §-ának megsértésével vádolt, engedély nélkül megnősült hadkötelesek ellen teljesített vizsgálatot, az érintett törvényezikk foganatosítása tárgyában kibocsátott utasítás 101. §-ához képest, határozathozatal végett bemutatja. A fölolvasott iratokból kitűnik, hogy Zsolczai János és Mihály hadkötelesek a Ill-ik korosztálybóli kiléptük előtt hatósági engedély nélkül megnősültek; kitűnik továbbá, hogy idősb Zsolczai János és özvegy Zsolczai Mihályné poroszlai lakosok, és Tokai György poroszlói református lelkész a fönnevezettek tiltott-nősülésénél vétkesen közreműködtek, minélfogva Zsolczai János és Zsolczai Mihály hadkötelesek, mint közvetlen tettesek, — idősb Zsolczai János, özvegy Zsolczai Mihályné és Tokai György, mint vétkesen közreműködők, az 1868. XL. t. ez. 44. § a rendeletének megszegésében vétkeseknek ítéltettek, és az érintett törvény első bekezdésének alkalmaztatásával, Zsolczai János és Zsolczai Mihály hadkötelesek a korosztály szerinti sorozás kedvezményének elvesztésével, sorshúzás nélkül, hivatalból a közös hadseregbe, jelesen a 68-ik számú gyalogezredbe Boroztattak, idősb Zsolczai János, és özvegy Zsolczai Mihályné, kik az által, — hogy gyermekeik törvényellenes uősülését előmozdították, az utasítás 37. §. 4. pontja értelmében fönálló törvényes fölmentési czimük érvényesítését öl elestek, ezen hátrány büntetésül beszámittatik. Végre Tokai György lelkész, ki a törvényt és hivatalos kötelmeit figyelmen kívül hagyva, leginkább elösegité a törvény megszegését, — holott állásánál fogva annak meggátlására s lehetetlenitrsére lett volna köteles — az 1868. XL. t. ez. 46. §-á- nak második bekezdése alkalmaztatásával, a poroszlai szegény-alapot illető 50 ftnyi pénzbírságban marasztaltatik el; — miről az ille-, tők Hellebronth János főszolgabíró utján azzal rendeltetnek értesit- tetni, hogy ezen határozat ellen, ha azt sérelmesnek vélnék, az értesítéstől számítandó 14 nap alatt fölebbezésüket bejelenthetik, ezen határidő elteltével, ha fölebbezésük be nem jelentetnék, a határozat Egy párduez, mint életmentő *) (Vége). Hogy mily soká aludtam, nem tudom, csak annyit tudok, hogy egy oly recsegésre riadtam föl, mely egy félholtat is képes lett vol na fölkelteni. A föld rezgeti alattam, mintha földindulás rázta volua meg, s fejem fölött úgy dörgölt, mintha az egész hegy a völgybe akarna zuhanni. A sziklák recsegtek, mintha alapjaikról rángattattak volna le, s mintha egy legyözhetleu erő által fölülről nyomatva egymást zúzták volna össze. Ehhez járult még a mozgó földuek különös zúgása, az itt még álló fáknak recsegése s a zivatar ordítása. — Mindez egyesült, hogy engem borzadássai töltsön el, mi az első pillanatban elzsibbasztotta tagjaimat. Ezen zsibbadás azonban nem soká tartott; föiugrám, a barlang nyílásához sieték, s szándékom volt, a vad zsivajba — mikép tud hattani, hogy mit jelentsen ?! —kirohanni. Azonban ekkor két tüzes szem villámlott meg előttem, s én azonnal fölismerém, hogy azok egy puma vagyis amerikai párduezéi, mely, mint én, a barlangban keresett menedéket. Ezen szemek akkor életemet menték meg, habár egy órával később megbántam, hogy nem vetém magam a vadra, hogy rajta mehessek keresztül a zivatarba. Természetesen, a mi a körülményeket illette, a párduezot ösztöne jobbra tanította, mint engem eszem ; mert ha ki mertünk volna menni az ismeretlen veszélybe, mindaketten tönkre jutottunk volna, és sohasem lett volna alkalmam azon rémes éj történetét elbeszélni. Ijedtségemben puskámat benn felejtém, mely alvóhelyem mellett a barlang falához volt támasztva ; most visszatértem puskámért, hogy a párduezot, moly utamat elzárá, lelőjem. A nagy sötétség azonban nem engedett biztosan czélozni. s meggondolván, hogy egy elhibázott lövés biztos halálomat okozhatná, elhatározám, hogy lövésre kész puskával védelmemre szorítkozom, és bevárom egyelőre, ellenséges szándékot mutat-e a párduez. Mégis vigasztalt a gondolat, hogy habár nem kegyelmeznek a pumák a csikók, borjuk, bárányok s kisebb állatoknak, mindazonáltal meghunyászkodnak az *) L&zsd a f. évi 29-ik számot. végrehajtásával Hellebronth János föszbiró bizatik meg, egyszersmind pedig jelen határozat a vizsgálati iratokkal együtt jelentés mellett a honvédelmi minisztériumhoz fölterjeszietni rendeltetik. Fölolvastatott Isaák István szolgabiró távollétében Jakab Géza rendsz. esküttnek hivatalos jelentése, mely mellett Gyöngyös város képviselő-testületének 2186. számú — ne\ezett város által örökvált sági tartozásának végleges törlesztése czéljából a magyar földhitelintézettől fölveendő 100,000 ftnyi kölcsönnek mibenlétéről szóló jelentését, a belügyminisztériumhoz leendő fölterjesztés végett bemutatja. Gyöngyös város képviselő-testületének fölterjesztése, és annak összes mellékletei, hivatkozással az 1869. évi 11,926. számú rendeletre, a belügyminisztériumhoz fölterjesztetni rendeltetnek. Isaák István szolgabiró távollétében, Jakab Géza r. esküdt, 863. számú jelentése mellett, bemutatja Gyöngyös város képviselőtestületének 1207. számú fölterjesztését, melyben tudatja, hogy a gyöngyös-parádi útvonalon Gyöngyös városa által kiépíttetni fölvállalt 456. folyó ölnyi út már elkészült, a Mérges-patakon keresztülvonuló nagy bid szintén mielőbb kész leend, és ezen út legközelebb a forgalomnak átadható; mivel pedig ezen útvonal további kiépítése a megye által eszközlendő, kérik a lejtmérezés teljesítése végett a megyei főmérnököt mielőbb kiküldetni, és ezen fontos közlekedési vonalat mielőbb kiépíttetni. Véleményes jelentéstétel végett a megyei közmunkaküldöttségnek visszavárólag kiadatni rendeltetik. Szalay Pál szolgabiró bemutatja a szolnoki m. k. k. ispáni hivatalnak 168. számit bejelentését, melynél fogva a szolnoki kincstári uradalomhoz tartozó alcsi puszta a létesített tiszai átvágás által kettémeiszetett, minek következtében az érintett átmetszésen a gazdádat, illetőleg a birtok kezelhetése tekintetéből egy 6° hosszú, 3° szeles komp fog fölállittatni, mire nézve a szükséges engedélyt megadatni kéri. Tekintve, hogy a létesített tiszai átmetszés által az alcsi puszta két részre metszetett, s ezen birtok kezeléséhez okvetlen szükséges, hogy az átmetszésen keresztül közlekedés létesittessék, gazdasági emberek előtt, a mennyiben a gyermektől is megfutnak; csak ha saját bőrüket vagy kölykeiket féltik, lesznek veszélyesekké. Az én párduczom bizonyára meg volt ijedve, mint én, s biztosabbnak tartotta, ezen a helyen maradni, mint az éj veszélyei közé rohanni. A harcz kUuu hangosabban s borzasztóbban tombolt, s az egész hegy reszketett, mint egy élettel megajándékozott lény. A recsegés mindig közelebb volt hallható, mig végre úgy tetszett, mintha fejünk fölött vonult volua el; aztán megszűnt lassanként. Már csak a föld rázkódását érzém, mintegy földalatti mennydörgés által, s azután minden lecsöndesült. Ebből azt következtetém, hogy a kő- s homokcsuszás a völgyben valahára megnyugodott, miután közvetlen barlangom fölött vonult lefelé. Ha első szándékomat teljesítem, akkor, mint egy tollat magával sepert, s a romok közé temetett volua. A párduez tüzes szemének köszönhetem tehát életemet, s én a vadat megöleltem volua, ha, — mint valószínű — az ilyen édelgés félre nem értetik általa. Most a szél ordítására figyeltem; azonban haJálcseud uralkodott, habár egynéhány pillanattal ezelőtt az a föld gördiiiése által okozott robajt fölülmúlta. Vájjon megszünt-e hirtelen a zivatar ? Az alig volt hihető. Mindazáltal én semmit sem láttam, s nem is hallottam a külvilágból, habár fejem nyugalomra hajtása előtt, a barlang- bemenetének körvonalait megkülönböztethetém. Hogy magyarázzam ezt meg magamnak? Bár mennyiszer kérdém ezt magamtól, nem volíarn képes megfelelni. A párduez szemét nem láttam többé; azonban jól tudtam, hogy még a barlangban volt, mert haliám mozgásait. Csodálkoztam, hogy nem ment ki megnézni, mit okozott a zivatar; mert őt bizonyé ra szintúgy érdekelte az, mint engem. Talán elmegy, ha közeledem hozzá, vagy legalább szemét felém fordítja. Az utóbbi esetben nem féltem tőle, minthogy hü fegyveremet kezemben tartám. A párduez óvatosan lépdelt a barlang bejárása mellett; én is ahhoz közeledém, s ekkor irányozá ismét rám szemeit. Egy lépést még tovább mentem, készen tartva puskámat, s a szemek mögöttem voltak, a nélkül, hogy a párduez ellenséges mozdulatot vitt volna véghez. Úgy látszott, hogy ő inkább fél tőlem, mint én ő tőle. Hátrafelé lépve, a nyilashoz közeledém, melyet egy pár lépésT Á R C Z A.
