Eger - hetilap, 1870
1870-08-04 / 31. szám
249 gos parancsnokló tábornoka Bécsbe hivatott, hol Albrecht föherczeg elnöklete alatt tegnapelőtt értekezletek voltak tartandók. — A laj- tántuli belügyminiszter megtiltott minden oly gyűjtést a hadakozó felek egyikének sebesültjei számára, mely demonstrativ módon foly ; ellenben magánkörökben bármi ilyen gyűjtés meg van engedve. Vitzthum gr. a bécsi cabinet küldetésével Florenczbe utazott, hogy a hadakozó felekkel való közös magatartás, de mindenekelőtt a semlegesség lehető föntartása ügyében megállapodást készítsen elő. — Mint Triesztből jelentik, minden osztrák hadihajó haza hivatott. Politikai hetiszemle s a háberu. A csatatérről nagyobb összeütközés hire még nem érkezett, legalább nem olyan, melynek hitelt adni lehetne, mert azon, pár nap előtt elterjedt hir, hogy a poroszok egy nagyobb ütközetben 12,000 embert vesztettek volna, nem valószínű. Még megerősítésre vár a bécsi „Presse“ azon hire is, hogy a francziák déli hadteste e hó 1-én átlépte a Rajnát, s Freiburg felé tartván, útközben két wiirtem- bergi ezredet megsemmisített. Azonban a csetepaté a határon már régóta folytonosan tart. Porosz forrásból az utóbbi napokban számos ily csetepatéról szóló hir érkezett, s nevezetes, hogy kivétel nélkül mindig a poroszok győztek, 20 — 30 porosz katona 2—300 franczia katonát nem egyszer vert vissza, a poroszok legcsekélyebb vesztesége nélkül— persze a porosz Hári Jánosok szerint. Azonban igen valószínű, hogy legközelebb már döntő ütközetről fogunk hirt venni. Berlinben nagyon félnek, hogy a francziák Vismar mellett fognak partra szállani. Vismar a keleti tengernek egy, a szárazföldre nyúló ágánál fekszik, közel van Hamburghoz, Liibeckhez, sőt Berlinhez sincs távolabb, mint 20—25 mértoldnyire. Münchenben is nagy a félelem ; a királyi könyv- cs képtárt már elszállították. A porosz király csak jul. 31-én utazott el a hadsereghez, mely alkalommal proclamatiót intézett a néphez, s egyszersmind amnes- tiát hirdetett a politikai büntettek és vétségekre. A királyt Bismarck is elkísérte. Napoleon császár már jul. 28-án utazott el hadseregéhez, s Metzből proclamatiót intézett hozzá, melyben mondja: „Én a ti életekre állok, hogy megvédjem a haza becsületét s területét. Ti Európa egyik legkitűnőbb hadserege ellen fogtok harczolni, de már ezzel hason értékű hadseregek sem állhatták ellen a ti vitézségtek- nek. A háború hosszú és fáradalmas lesz, de mi sem múlja fölül az afrikai, krimi, chinai, olaszországi és mexicoi katonák kitartó eré- lyét. Akármelyik utat válaszszuk határainkról kifelé, mindenütt atyáink dicső nyomaira fogunk találni. Fegyvereinktől függ a szabadság és polgárosodás sorsa“. A császár távolléte idejére a császárné regensnővé neveztetett ki. A porosz koronaherczeget, ki a délnémet hadsereget fogja vezényelni, Münchenben a nép hidegen fogadta. Bray gr. miniszter- elnök rövid értekezletet tartott vele, melyben Bajorország függetlenségét hozta szóba, a nélkül, hogy bármi biztosítást kapott volna a herczegtöl. A „P. L.“ müncheni levelezője szerint , Poroszország osztrák földet, az Inn-negyedet ígérte oda Bajorországnak, a liábo- rubani részvéte jutalmául. Nem tudjuk, mennyiben igaz e hir, de Bismarck gróftól ilyesmi kitelik. A „Wiener Abendpost“ a franczia-porosz háborúról czikkezvén, azt mondja: hogy a tüzelő fegyverek behozatala óta a világ még nem ért meg oly háborút, mely szám szerint annyira erős, s a legrombolóbb harczi eszközökkel fölszerelt csapattömegeket gyűjtött volna össze harezra ; majdnem úgy látszik, hogy mindkét fél I. Napoleon azon elvét vévé zsinórmértékül, hogy az utolsó ágyút is s az utolsó embert is a hareztérre kell vinni, még pedig kellő időben. Poroszország a többi német államokkal, valamint Francziaország majdnem két millió barczossal rendelkeznek. Ha ebből leszámítjuk is a számos várak helyőrségeit, s a terjedelmes észak-német partok őrzésére s a düppel-alseni állásban alkalmazott csapatokat, mégis több mint egy millió harczkész bajnok marad, kik a Rajnánál Kölntől Baselig közvetlenül küszöbön álló hadműveletekre vannak szánva. Az „A. Allgemeine Ztg.“, a magyarok régi dühös ellensége, gr. Andrássy Gyulát rendkívüli kíméletlenséggel támadja meg, azzal vádolva öt, hogy minden áron háborút akar kezdeni Poroszország ellen. És miért akarja ezt tenni ? Mert tudja — úgymond a hírhedt nénike — hogy a poroszok győzelme a német osztrákokat is fölszabadítaná a magyarok igája alól. E hírhedt lap nyíltan hirdeti, hogy mit várhat Ausztria a poroszok győzelmétől. „A Rajna csatasik- jain — úgymond — nem egyedül Francziaország ellen foly a küzdelem ----------a cultusképtelen, németellenes, agyagos, üres mag yarság ellen is szól az." Ily alávaló támadásokra magyar részről természetesen nincs mit válaszolni. Rómából jelentik, hogy a franczia csapatok aug. 10-ig elhagyják Rómát. A franczia vadászok már elmentek. A franczia csapatok kivonulását megerősíti az olasz külligyérnek egy interpellatióra tett nyilatkozata is, mely szerint Francziaország hivatalosan értesité az olasz kormányt, hogy hajlandó a szeptemberi egyezményre visszatérni, és csapatait Rómából kivonni. Az olosz kormány ezt tudomásul vevén, kinyilatkoztatta, hogy a szeptemberi egyezmény határozatait, Francziaország igazságos viszonosságára számítva, teljesen végre fogja hajtani. — Mint Rómából távirják, a pápai hadsereg hadilábra állittatik, Civata-Vecchiát védelmi állapotba helyezik, s az olaszországi határokon sánezokat készítenek. Egy más távirat szerint, Róma kapui előtt sánezokat fognak építeni, s az egész hadsereg a székvárosban fog központosittatni. A garibaldisták közelednek Róma felé, s a határokon nyíltan foly a toborzás. Az olasz kormány a garibaldista-lázadással indokolja készülődéseit. Állítólag a bibornokok azt tanácsolják a pápáuak, hogy Máltába tegye át tartózkodási helyét. Olaszországról még mindig a legelientétesebb hirek érkeznek. Számos tudósítások az olasz-franczia szövetséget bevégzett ténynek hirdeték. E szerint Olaszország 150,000 katonával segélyezné Fran- cziaországot megverése esetére, kiknek fölszerelésére Francziaország 100 millió frankot biztosit. A kormány — mondják — roppant előkészületeket tesz e szerződés létesítésére, mit ha a kamra ellenezne, föl fog oszlattatni. Más hirek e szövetséget tagadják. A florenczi „Independanza“ állítja, hogy Fiorencz, London és Bécs közt a legtevékenyebb alkudozások folynak, hogy a nevezett államok egymásnak kölcsönösen biztosítsák semlegességüket. E semlegességi liga említett három tényezője kölcsönösen kötelezné magát, hogy ha közőliik bármelyik erőszakosan provocáltatnék, a másik két hatalom segítené őt. — Egy aug. 2-iki távsürgöny szerint, az ottani kormánykörökben rettentő zavar uralkodik. A cabinet valószínűleg lemond. Sokan államcsínyt tanácsolnak, mások azt akarják, hogy előbb köszönjön le a király, s aztán a koronaherczeg vigye keresztül az államcsínyt. Anglia semlegességi nyilatkozatának őszinteségében nincs okunk kételkedni. Mint Gladstone a city-banqueten kijelenté, Anglia becsületes semlegességet követ, nem önzésből, hanem hogy a háborút localizálja; de nem hanyagolhatja el saját védelmi eszközeit sem. Az angol kormány nem tiltotta el a lovak és kőszén kivitelét hadi czélokra, s mivel ez Francziaországra nézve nagy előny, mig a poroszok ez elönynyel nem élhetnek, mert a franczia hajóhad elzárja elölök az utat a tengerre: a porosz lapok hevesen kikelnek Anglia ellen, a „Nord. A. Ztg.“ hamis játékot vet szemére, s fenyegető hangon szól, úgy a „Kreuzzeutung“ is. Egy officiosus toll plane azt irja, hogy a poroszok győzelme esetén Bismark gróf kereskedelmi szerződést fog „a szigeti kalmárnak“ dictálni. A berlini „Vost Ztg.“ pi dig többek közt azt irja, hogy Anglia magatartása a porosz kabinetet még Oroszország karjaiba fogja kényszeríteni, s akkor Auszlria-Magyarország is kénytelen lesz a porosz-orosz szövetséggel szemben állást foglalni. Atalában a porosz lapok oly hangon kezdik birálgatni az angol cabinet magatartását, milyennel eddig még Angliáról sohasem szólották. A „Morning Post“ és „Times“ erélyesen felelnek a porosz lapoknak, s azt követelik, hogy Angliának, ha semlegességi jogai fenyegettetnének, kötelessége azoknak tiszteletet szerezni..A porosz kormány, hogy Angliát Francziaország ellen fölingerelje, bizonyos diplomatiai cselszövényeket hozott napfényre, mely szerint Francziaország Ausztria és Belgium rovására szövetséget ajánlott Poroszországnak, melyet azonban ez visszautasított. Azonban a leleplezések épen ellenkező hatást eredményeztek, mert kisült, hogy a kérdéses szerződési tervet Benedetti franczia követnek Bismarck gróf mondotta toll alá, tehát az egész cselszövény az ö agyában logamzott meg. E leleplezések nagy elkeseredést szültek az angol cabinetben Poroszország ellen, minek következtében a diplomatiai viszony a két hatalom közt miudinkább megbidegül. Azonban Napoleon császár iránt is gyanakodó lett Anglia, s bizalmatlansága bir szerint annyira ment, hogy meg akarja szállani Antwerpen várát Belgiumban. Egy franczia lap szerint Anglia Malta szigetén 25,000 főnyi figyelő hadtestet alakit. Oroszország magatartásában változás nem történt. A készülődéseiről szóló hirek, daczára minden czáfolatnak, föntartják magukat. Egyelőre azonban semleges marad, s várja az ügyek további fejlődését. Egy rendelet megtiltja az orosz alattvalóknak, hogy a hadviselő felek hadseregébe lépjenek. Dánia semlegességét Poroszország comédiának tartja, s úgy *
