Eger - hetilap, 1870
1870-07-28 / 30. szám
VIII. évi folyam. 30. szám. Julius 28-án 1870. Hirdetésekért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. HHadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k lefizetéseket elfogad.* a szerkesztős ég (Széehenyi-utcza 26. sz.) — Jentsh O. kÖnyvkereske-'-e e S minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. A képviselőház átalános vitája a köztörvényhatósá gokról szóló törvényjavaslat fölött. (Vége.) „A magyar nemzetiség nem szorult arra, hogy (elsőbbségét mesterséges módon tartsa fönn/1 e félig hizelgö, félig guoyoros hangon elmondott phrasist ellenzékünk minden egyes esetben hangos éljenekkel s tapsviharral üdvözlő, míg a jobboldal mélyen hallgatott. Rá nézve nem volt talán oly hízelgő e beismerés Mocsonyi, Paulini Tótb és Hodosiu szájából; avagy azért hallgatóit talán, mert a viril szavazatok ellen hozatott föl ? Oh nem, hanem mert e phrasis nem igaz . . . kiki tudja, hogy hazánk területén egész megyék vannak, melyekben nem épen a magyar elem birja a felsőbb séget. Nemzetiségünk nem olykép oszlik meg minden egyes országtájon, hogy ott természetes felsöbbséget gyakorolhasson a tiszta népképviseleti rendszer életbe léptetése mellett is ; ez okból szükségkép be kellett hozni egy intézményt, mely a magyarság befolyását Zaránd, Krassó és Hunyadban is biztosítsa, s nemzetiségünket szervesen egybefüzze, s ne tűrje, hogy fajunk egy-egy helyhatóság területén tökéletesen elszigeteltessék, s ez elszigeteltségében elvesz- szen .... ez intézmény a legtöbbet adózók bizottmányi tagsága. Bámulni tudjuk ellenzékünket, midőn néha-nébá a szabadel- viiség követelményeit hangsúlyozza, nem gondolva nemzetiségünk még szentebb igényeivel, de e téren követésétől irtózunk. Minden, mi a szabadelvüség czége alatt a magyarság jogos érdekeinek mellőztével árultatik, csak kárbozatus lehet az országra nézve, melyet a magyar faj alapított és tart főn. — Szabadelvű intézményeket óhajtunk ugye-bár mindig? De ki számára? „a magyarok hazája számára: no ha ez áll, akkor hunyjuk be szemeinket a szabadelvüség azon követelményei előtt, melyek ép e „magyar haza“ aláásására kívántainak ............... Nekíiuk sokszor conservativeknek kell lennünk.“ „A népképviseleti rendszer nem lett veszélyes az egész ország V*:. Ügyeire nézve, miért volna veszélyes a megyei ügyekre nézve? — —. ^ veté föl a vita közben nem egy, sophismák gyözerejére hajló fö. Wérv igy tökéletesen áll, de véleményünk szerint igy kell azt föl- 1 tenni: a népképviselet elve nem lett veszélyes a magyar főuralmára nézve, midőn az ország törvényhozása alapjául fogadtaték el, hogyan lehetne az veszélyessé a magyar fajra nézve, ha a megyékben is elfogadta tik?“ Ha igy fogalmaztatik e kérdés, akkor az érv belső következetlenségéről s helytelenségéről midenki meg lesz győződve. Természetes, hogy a határőrvidék visszacsatoltatása után sem félhetünk a nemzetiségi képviselők általi majorizálástól, még általános szavazatjog mellett sem; mert a magyar faj a mellett, hogy száma minden nemzetiségeket együttvéve meghalad, még hozzá oly szerencsés helyzetben van, hogy mindenütt tömegesen lakik, s hol minoritásban van, ott valóban csekély száma, mi okból nemzetiségét a képviselő-választásnál számának majdnem megfelelő arányban mindenütt keresztülviheti. Számbeli országos túlsúlya az által, hogy a választó-kerületek többségében minoritást képez, nincsen megsemmisítve. Fajbeli érdekeinkre nézve tehát a népképviselet szelleme az országos törvényhozás alapjai lerakásánál nem lehetett veszélyes, de sőt előnyös. Nem igy a köztörvényhatóságoknál, hol már számos — s hozzá a legfontosb határokon fekvő megyékben fajunk és hazánk érdekeivel ellenes elem birja a számtöbbséget ... i:t fajérdekünk és a népképviselet eszméje nem egy utón halad, hanem egymással ellentétben áll, mert a magyar kisebbség teljes politikai mellőzésre vezet, mely kisebbség pedig ott vagyonilag a legelső sorban áll. Hogy fajunk fölsőaége némileg itt is jelezve legyen, szükséges volt a legtöbbet adózók intézményét törvényitni. Kossuth,igaz, a népképviseleti elvet törvényitteté a 48-ikiczik- kelyekben a megyékre nézve is, de törvényjavaslataiból látjuk, hogy ő a központi végrehajtó hatalom intézkedéseinek absolut érvényt s keresztülvitelt kívánt biztositni; ily föltét mellett ma be lehet hozni az általános szavazatjogot a megyei képviseleteknél. Visszahatás ez, igaz, de mi ellen? Azon álhberalistnus ellen, mely a minden ároni szabadelvüséget a magyar faj legszentebb érdekei fölé emeli, mely irány ellen halhatatlan Széchenyiek az 1844. okt. 3 iki felsőházi dicsen e nem eléggé figyelemreméltó szavakat mondá: .,Azt kérdem, mit akarunk elérni ? Alkotmányos s lehető legliberalisabb alaponi kifejlést. De mi szellemben ? német, magyar, szláv szellemben? Ha a nemzetiség előttünk nem főszempont, akkor megvallom, hogy méltóságos gróf Zay Károly ur eljárását tudom méltányolni, (Zay a megyei nemesség ellen szólt), s azt mondom, peregjen le az egész, mások fognak helyünkbe ülni, s lehet talán, hogy azok, kik minket fölváltanak, becsületesebb, okosabb emberek lesznek, azonban hogy magyarok nem leeudnek, az előttem axióma. Meglehet, hogy talán ez fonákság ; de nyerhessem bár a világ minden élvezeteit, minden kincseit, én e hazában minden kifejlődést, mely nem magyar, lelkemből gyűlölök ; előttem a nemzetiséghez! hűség, Magyarországhozi tántorit- batlan hűség alapja mindennek! És igy csodálom, hogy egy idő óta már nem a nemzetiség szempontjából indulunk ki, noha alkotmányt octroyirozni lehet 24 óra alatt a legszabadabb alapon, nemzetiséget, mely már oly közel volt a halálhoz, mint a magyar, bár- dolatlan fogásokkal hamvaiból fölemelni nem lehet. Belsőm búba merül, s napról napra mélyebben! Minap valaki azt mondá: „hisz Magyarország föltámadt!“ Ez igaz! de még nincs annyi erőnk, hogy uj elemeket vehessünk magunkba, bogy terjeszkedhessünk. Méltóztassanak elhinni, valóban Isten csodája, hogy a magyar nemzet szláv, néniét és török elemek közt oly sokáig küzdvén, magát föntartani tudta, és ember, kinek szive maga helyén van, lehetetlen, hogy ily nemzet iránt sympathiát ne érezzen, mely századok óta a rendkívül terhes körülmények közt szilárdsága által fönn tudta magát tartani ; de midőn a világ népei sympathiát éreznek irántunk, más részről lehetetlen, hogy a jobb kedély a legnagyobb búba ne sülyedjen, midőn látja, hogy azt, mit eddig megmentettünk, mit dicsőséggel és gyönyörrel lehetne fénypontra vezetni, faragatlan kezek megsemmisítik.“ Egy másik botránykő az ellenzékre nézve e javaslatban a fő- ispáni hatalom, akijelölés és az ellenőrzés terén; valamint az is, hogy a megyei bizottmányok ezentúl megszűnnek végrehajtó közegek lenni, s miniatura-parlamentek lesznek , a pénzügyi és köz- gazdászati életkörökön kivid számos más téren is szabályrendeletek alkotása által szabályozva a köztörvénybatóság végrehajtó hatalmát. Arra nézve, ki állami végrehajtó hatalmat elismerni nem akar, a központi hatalom közege, a főispán, igen természetesen a legnyomasztóbb intézmény lesz, valamint ki a megyei törvényhozó és végrehajtó hatalom egyesüléséből származott kényuri hatalmat ezek elválasztása által megtörtnek látja, az a megyei basa e ponttal sem lesz megelégedve; — annál nagyobb megnyugvásunkra szolgál ez v *
