Eger - hetilap, 1870
1870-07-21 / 29. szám
232 gok kormányi kinevezését, avagy azok feljes mellőzését tenné szükségessé, akkor kimondhatná, hogy jogellenesen s nem a haza legszentebb érdekeinek tekintetbe vételével járt el törvényhozásunk. Népképviseleti állam Anglia is, de megyei képviselete mégis tisztán kinevezett békebirákból áll, mert itt a közigazgatás szempontja ezt tette szükségessé, s azért ott mégsem jutott senkinek sem eszébe egy oly alaptalan phrásis kimondása, miszerint azáltal, hogy e rendszer van alkalmazásban, az angol képviselet megtagadta volna az alapot, melyen áll. (Vége köv). Országgyűlési tudósítás A képviselőház múlt heti üléseiben még mindig folyt az átalá- nos vita a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat fölött. A szónokok többnyire rövidebbre szabták ugyan beszédeiket, de még igy sem találtak hálás hallgatókra, s a jul. 12-iki ülésben még Nyáry Pál is üres padoknak beszélt. Jámbor Pál a szokott elegicus hangon énekelte el a megyei omnipotentia sirdalát. Jókai Mórnak sem igen sikerült, leküzdeni a képviselők közönyösségét. Paulini Tóth Vilmosra már alig hallgatott valaki, mig Nyárynak azon háladatlan szerep ju ott, bogy tízszer elmondottakat tizenegyedszer mondjon el. Fövédve az volt, hogy a megyei önkormányzatot nem a törvényhozás adta, tehát a törvényhozás nem is veh'ti el. EszterházyPál gróf egyike a legszabadelvttbb jobboldaliaknak, mi beszédjéből ezúttal is kitűnt. Szóltak, még röviden Guthy Benő, Jonescu Lázár, Vidacs János és Horváth Sándor, mind a javaslat ellen. A jul. 13-iki ülésben részt vettek a vitában: Babes Vi n cze, kinek beszéde alatt csak 32 képviselő maradt a teremben; Prick József, ki azért nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert nem a practicus múlton alapul, hanem egy merev theoria szüleménye ; G á 1 Péter, ki néhány szóval indokolja, miért nem fogadja el a törvény- javaslatot ; S z i 1 á d y Áron, ki nem a javaslatot, hanem a jobb oldal türelmét találja kimeritettnek ; Ho d o s s i u József, ki azt akarja kimutatni, hogy a vezérek kora óta mindig az volt a magyarság törekvése, hogy a többi nemzetiségeket leigázza; Schvarcz Gyu- 1 a, ki számokkal kívánja bebizonyítani, mily visszás helyzetet fognak előidézni a virilis szavazatok; igy mig Pesten legalább is 1417 ft egyenes adó kívántatik ahhoz, hogy valaki virilis szavazattal bírhasson, addig Oláhfaluban Erdélyben 5 ft egyenes adó elégséges. Éder István különösen a főispáui jogkörről beszélt. T ó t h Kálmán szerint a jobboldal nem kívánja őszintén a reformot, mert az osztályokat, mig a baloldal a népet szereti. Végül Vajda János fejtegeti a javaslatban foglalt „zsarnoki“ intézményeket s igazságtalan rendelkezéseket. — Az ülés kezdetén gr. Csáky Tivadar és Horn Ede a fenyegető háború ügyében interpellálták a miniszterelnököt. Ájul. 14 iki ülésben előterjesztetett a kérvényi bizottság jelentése a köztörvényhatóságok rendezésére nézve beérkezett kérvényekről. A ház elfogadta a bizottság azon javaslatát, hogy e kérvények betekintés végett a levéltárba tétessenek. Ezután a miniszter- elnök felelt a megelőző ülésben gr. Csáky Tivadar és Horn Ede által hozzá intézett interpelíatiókra, kijelentvén, hogy a közös külügyminiszter buzgó tevékenységet fejtett ki a béke föntartása érdekében ; hogy Ausztria és Magyarország a franczia-porosz viszályban kiválóan csak a béke föntartása szempontjából vau érdekelve; hogy a közös külügyminisztériumokkal egyetértésben, jövőre is ezon irányt követendi; végre, hogy Ausztria-Magyarország, Francziaor- szágga! alkuban nincs, nem is volt. Ezután a ház áttért a törvényjavaslat fölötti átalános vita folytatására, melyben részt vettek : Diet- rich Ignácz, Dobsa Lajos, Popovics Zsigmond, Majoros István, Ber- zenczey László és Staneszku Imre. Ájul. 15 -iki ülésben végre befejezték az átalános vitát a törvényhatósági törvényjavaslat fölött,smiután Madarász József, az utolsó följegyzett szónok, szokott páthoszszal előudá mondókáját, az indítványozók zárbeszédeire került a sor. Tisza Kálmán szólt először, igyekezvén megczáfolni a jobboldali szónokok egyes állításait. Rajner belügyminiszter megbetegedvén, Andrássy Gyula miniszterelnök válaszolt, a jobboldal tetszésnyilatkozatai s tapsai-4 T Á R C Z A. Egy párduez, mint életmentő. Egy amerikai kivándorló elbeszélése. Én voltam egyike az első letelepülteknek a Far west-ben, s midőn oda érkezőnk, korántsem volt oly termékeny a környék, mint most. Az egész nem volt egyéb egy végnélküli vadonnál; a völgyekben még nem vágatott ki a fa, habár a hegyeken volt nagy erdőségek a tiiz befolyása következtében annyira szenvedtek, hogy távolról a természet müvét, emberi kéz által létesült tisztásoknak lehet e tekinteni. A kopasz hegyoldalokon kívül, nagy s puszta homokos s sziklás helyek is voltak, a földcsuszások eredményei, milyeneket a Nord Noth-on keresztül menve, nem messze a Willey-háztól látni lehet, habár ezen csuszatag azon napokban, melyekről szólok, még nem létezett, ügy emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap lett volna, melyen dörögve jött le, s egy egész családot temetett omlad- ványa alá. Most is vaddúsnak tartják e vidéket, ez azonban semmi azon időhöz képest, melyben idejövök. Hányszor rándultam ki a hegyekbe, hogy oly jó vaddal térjek haza, a minőt csak kívánhattam! Egy ily vadászatról akarok most beszélni. Szeptember utolsó napjainak egy meleg reggelén történt, hogy puskámat vevém, vadászatra menendő a hegyekbe. Az eget egy fel- höcske sem boritá; a szél nyugatról fújt, s minden pompás napot helyezett kilátásba. Csak midőn a tetőt elértem, kezdett az idő vál tozni. A szél délkeletre fordult, s az égen felhők emelkedtek, melyek zivatarral fenyegetőztek. A hegytetőre érve, rövid időre leültem pihenni, hogy aztán a völgy mentében haladjak. A kilátás nem látszott nekem rosznak, a zivatar valószinüleg bevárja az estét, s addig nCg eleget foglalkozhatom a vaddal— gondolám magamban. Miután öt perczig pihentem, a szemközt levő völgybe menék le, s ott a vadat oly tömegben találtam, mint még soha; a zsákmány gazdag volt. Ezalatt az idő oly gyorsan múlt el, hogy észre sem vettem, a mint egyszerre sötét lett, habár számításom szerint legfö- lebb 3 óra lehetett. S csak midőn dolgomat bevegzém, s a nyert zsákmányból azt kiválasztám, mit magammal akarók vinni, tűnt föl a fekete ég, s csakugyan azt gondolám, hogy buzgalmam közben az éj ért utol. Egy helyen azonban, hol szabadabban tekintheték fölfelé, észrevevém, hogy nem az éjnek sötétkék ege, hanem fekete felhők vannak fölöttem, melyek minden pillanatban megnyithatják zsilipeiket. Gyorsan összeszedém a nap diadaljeleit, hátamra vevém, s hazamenni készülék. Még nem jártam meg harmadrészét a hegynek, melyen feljö- vék, midőn esni kezdett, először csepegve, azonban mindig erősebben s erősebben, mig végre patakzott az eső, mintha második viz- özönnel akarná a földet elborítani. Ezenfölül minden pillanattal sötétebb lett, s úgy vettem észre, hogy rövid idő múlva olyan sötét lesz, mint az éjfél. Ily körülmények között nem volt szabad gondolnom sem a hazautazásra, s nem maradt egyéb hátra, mint valami hegyoldalt keresni, mely a zivatar ellen ideiglenes menhelyül szolgáljon. Az erdőn kívül egy homokos és sziklás térségre akadtam, mely a hegynek egészen tetejéig terjedt, itt tudtam, hogy sehol sem találhatok alkalmas szállást, legfölebb a kövek alatt, ha talán valahol barlangot képeznének. Soká kerestem eredménytelenül ; végre azou pontra értem, melyet idejövetemkor megjegyzék, t. i. egy mélyedésre a megrepedt kőzetben, mely elég nagy volt arra, hogy egy ember belebujhasson. A mélyedés továbbra nyúlt, mint gondoltam; egy barlangot találtam ott, vagyis inkább egy tekervényes folyosót, mely mintegy 20 láb hosszú, egészen száraz s elég tágas is volt, úgy, hogy egyenesen állhattam, minthogy némely helyen tiz láb magas volt, s elegendő széles. Mit kívánhattam volna ennél jobbat ilyen időben? Vacsorát az elejtett vadból késziték, melyből reggelire is elláthattam magam, mielőtt másnap reggel hazafelé indulandó valók. Künn szakadatlanul hullott a zápor; de mit. bántott az engem, mikor elrejtve szárazon voltam? A homokban, mely ott a földet fődé, a legpuhább helyet választóm, s lenyugodva nemsokára mélyen elaludtam. (Folyt, köv.) tv ^