Eger - hetilap, 1870

1870-07-21 / 29. szám

232 gok kormányi kinevezését, avagy azok feljes mellőzését tenné szük­ségessé, akkor kimondhatná, hogy jogellenesen s nem a haza leg­szentebb érdekeinek tekintetbe vételével járt el törvényhozásunk. Népképviseleti állam Anglia is, de megyei képviselete mégis tisztán kinevezett békebirákból áll, mert itt a közigazgatás szem­pontja ezt tette szükségessé, s azért ott mégsem jutott senkinek sem eszébe egy oly alaptalan phrásis kimondása, miszerint azáltal, hogy e rendszer van alkalmazásban, az angol képviselet megtagad­ta volna az alapot, melyen áll. (Vége köv). Országgyűlési tudósítás A képviselőház múlt heti üléseiben még mindig folyt az átalá- nos vita a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat fölött. A szónokok többnyire rövidebbre szabták ugyan beszédeiket, de még igy sem találtak hálás hallgatókra, s a jul. 12-iki ülésben még Nyáry Pál is üres padoknak beszélt. Jámbor Pál a szokott elegicus hangon énekelte el a megyei omnipotentia sirdalát. Jókai Mórnak sem igen sikerült, leküzdeni a képviselők közönyösségét. Paulini Tóth Vilmosra már alig hallgatott valaki, mig Nyárynak azon háladatlan szerep ju ott, bogy tízszer elmondot­takat tizenegyedszer mondjon el. Fövédve az volt, hogy a megyei önkormányzatot nem a törvényhozás adta, tehát a törvényhozás nem is veh'ti el. EszterházyPál gróf egyike a legszabadelvttbb jobboldaliaknak, mi beszédjéből ezúttal is kitűnt. Szóltak, még rövi­den Guthy Benő, Jonescu Lázár, Vidacs János és Horváth Sándor, mind a javaslat ellen. A jul. 13-iki ülésben részt vettek a vitában: Babes Vi n cze, kinek beszéde alatt csak 32 képviselő maradt a teremben; Prick József, ki azért nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert nem a practicus múlton alapul, hanem egy merev theoria szüleménye ; G á 1 Péter, ki néhány szóval indokolja, miért nem fogadja el a törvény- javaslatot ; S z i 1 á d y Áron, ki nem a javaslatot, hanem a jobb oldal türelmét találja kimeritettnek ; Ho d o s s i u József, ki azt akar­ja kimutatni, hogy a vezérek kora óta mindig az volt a magyarság törekvése, hogy a többi nemzetiségeket leigázza; Schvarcz Gyu- 1 a, ki számokkal kívánja bebizonyítani, mily visszás helyzetet fog­nak előidézni a virilis szavazatok; igy mig Pesten legalább is 1417 ft egyenes adó kívántatik ahhoz, hogy valaki virilis szavazattal bír­hasson, addig Oláhfaluban Erdélyben 5 ft egyenes adó elégséges. Éder István különösen a főispáui jogkörről beszélt. T ó t h Kál­mán szerint a jobboldal nem kívánja őszintén a reformot, mert az osztályokat, mig a baloldal a népet szereti. Végül Vajda János fejtegeti a javaslatban foglalt „zsarnoki“ intézményeket s igazság­talan rendelkezéseket. — Az ülés kezdetén gr. Csáky Tivadar és Horn Ede a fenyegető háború ügyében interpellálták a mi­niszterelnököt. Ájul. 14 iki ülésben előterjesztetett a kérvényi bizottság jelen­tése a köztörvényhatóságok rendezésére nézve beérkezett kérvé­nyekről. A ház elfogadta a bizottság azon javaslatát, hogy e kérvé­nyek betekintés végett a levéltárba tétessenek. Ezután a miniszter- elnök felelt a megelőző ülésben gr. Csáky Tivadar és Horn Ede által hozzá intézett interpelíatiókra, kijelentvén, hogy a közös külügyminiszter buzgó tevékenységet fejtett ki a béke föntartása érdekében ; hogy Ausztria és Magyarország a franczia-porosz viszály­ban kiválóan csak a béke föntartása szempontjából vau érdekelve; hogy a közös külügyminisztériumokkal egyetértésben, jövőre is ezon irányt követendi; végre, hogy Ausztria-Magyarország, Francziaor- szágga! alkuban nincs, nem is volt. Ezután a ház áttért a törvényja­vaslat fölötti átalános vita folytatására, melyben részt vettek : Diet- rich Ignácz, Dobsa Lajos, Popovics Zsigmond, Majoros István, Ber- zenczey László és Staneszku Imre. Ájul. 15 -iki ülésben végre befejezték az átalános vitát a tör­vényhatósági törvényjavaslat fölött,smiután Madarász József, az utolsó följegyzett szónok, szokott páthoszszal előudá mondókáját, az indítványozók zárbeszédeire került a sor. Tisza Kálmán szólt először, igyekezvén megczáfolni a jobboldali szónokok egyes állítá­sait. Rajner belügyminiszter megbetegedvén, Andrássy Gyula miniszterelnök válaszolt, a jobboldal tetszésnyilatkozatai s tapsai-4 T Á R C Z A. Egy párduez, mint életmentő. Egy amerikai kivándorló elbeszélése. Én voltam egyike az első letelepülteknek a Far west-ben, s midőn oda érkezőnk, korántsem volt oly termékeny a környék, mint most. Az egész nem volt egyéb egy végnélküli vadonnál; a völgyek­ben még nem vágatott ki a fa, habár a hegyeken volt nagy erdősé­gek a tiiz befolyása következtében annyira szenvedtek, hogy távolról a természet müvét, emberi kéz által létesült tisztásoknak lehet e tekinteni. A kopasz hegyoldalokon kívül, nagy s puszta homokos s sziklás helyek is voltak, a földcsuszások eredményei, milyeneket a Nord Noth-on keresztül menve, nem messze a Willey-háztól látni le­het, habár ezen csuszatag azon napokban, melyekről szólok, még nem létezett, ügy emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap lett volna, melyen dörögve jött le, s egy egész családot temetett omlad- ványa alá. Most is vaddúsnak tartják e vidéket, ez azonban semmi azon időhöz képest, melyben idejövök. Hányszor rándultam ki a hegyek­be, hogy oly jó vaddal térjek haza, a minőt csak kívánhattam! Egy ily vadászatról akarok most beszélni. Szeptember utolsó napjainak egy meleg reggelén történt, hogy puskámat vevém, vadászatra menendő a hegyekbe. Az eget egy fel- höcske sem boritá; a szél nyugatról fújt, s minden pompás napot helyezett kilátásba. Csak midőn a tetőt elértem, kezdett az idő vál tozni. A szél délkeletre fordult, s az égen felhők emelkedtek, melyek zivatarral fenyegetőztek. A hegytetőre érve, rövid időre leültem pihenni, hogy aztán a völgy mentében haladjak. A kilátás nem lát­szott nekem rosznak, a zivatar valószinüleg bevárja az estét, s addig nCg eleget foglalkozhatom a vaddal— gondolám magamban. Miután öt perczig pihentem, a szemközt levő völgybe menék le, s ott a vadat oly tömegben találtam, mint még soha; a zsákmány gazdag volt. Ezalatt az idő oly gyorsan múlt el, hogy észre sem vettem, a mint egyszerre sötét lett, habár számításom szerint legfö- lebb 3 óra lehetett. S csak midőn dolgomat bevegzém, s a nyert zsákmányból azt kiválasztám, mit magammal akarók vinni, tűnt föl a fekete ég, s csakugyan azt gondolám, hogy buzgalmam közben az éj ért utol. Egy helyen azonban, hol szabadabban tekintheték föl­felé, észrevevém, hogy nem az éjnek sötétkék ege, hanem fekete felhők vannak fölöttem, melyek minden pillanatban megnyithatják zsilipeiket. Gyorsan összeszedém a nap diadaljeleit, hátamra vevém, s hazamenni készülék. Még nem jártam meg harmadrészét a hegynek, melyen feljö- vék, midőn esni kezdett, először csepegve, azonban mindig erőseb­ben s erősebben, mig végre patakzott az eső, mintha második viz- özönnel akarná a földet elborítani. Ezenfölül minden pillanattal sötétebb lett, s úgy vettem észre, hogy rövid idő múlva olyan sötét lesz, mint az éjfél. Ily körülmények között nem volt szabad gon­dolnom sem a hazautazásra, s nem maradt egyéb hátra, mint va­lami hegyoldalt keresni, mely a zivatar ellen ideiglenes menhelyül szolgáljon. Az erdőn kívül egy homokos és sziklás térségre akadtam, mely a hegynek egészen tetejéig terjedt, itt tudtam, hogy sehol sem ta­lálhatok alkalmas szállást, legfölebb a kövek alatt, ha talán vala­hol barlangot képeznének. Soká kerestem eredménytelenül ; végre azou pontra értem, melyet idejövetemkor megjegyzék, t. i. egy mé­lyedésre a megrepedt kőzetben, mely elég nagy volt arra, hogy egy ember belebujhasson. A mélyedés továbbra nyúlt, mint gondoltam; egy barlangot találtam ott, vagyis inkább egy tekervényes folyosót, mely mintegy 20 láb hosszú, egészen száraz s elég tágas is volt, úgy, hogy egye­nesen állhattam, minthogy némely helyen tiz láb magas volt, s ele­gendő széles. Mit kívánhattam volna ennél jobbat ilyen időben? Vacsorát az elejtett vadból késziték, melyből reggelire is elláthat­tam magam, mielőtt másnap reggel hazafelé indulandó valók. Künn szakadatlanul hullott a zápor; de mit. bántott az engem, mikor elrejtve szárazon voltam? A homokban, mely ott a földet fődé, a legpuhább helyet választóm, s lenyugodva nemsokára mé­lyen elaludtam. (Folyt, köv.) tv ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom