Eger - hetilap, 1870
1870-07-21 / 29. szám
VIII. évi folyam. 29. szám. Julins 21-én 1870. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 50 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasóbzott petit sorhely után 4, bélyegedé fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr tízettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceuxili nyomda, !, 1 ó íi /, t‘ í esc k rí elfogad; a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jents* h Q. kőnyvkereskedé e s minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 írt. 50 kr. A képviselőház átalános vitája a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat fölött. Mit oly bö vágygyal óhajtót nnk már éveken át, végre teljesülésnek indult. A magyar nemzet államát gyökeresen rendezi ! Rendezi pedig akkor, midőn szomszédságában Ausztria, hazája déli részén a szláv államok és a román nép folytonos erjedési állapotban vannak. E helyzettel szemben európai jelentőségű a magyar nemzet bel- szervezkedése. Miért? Egyszerűen azért, mert ö fogja, mint első rendezett közép-európai állam, eldönthetni azon nagy kérdést, melytől saját létünk is függ, hogy vájjon a Duna partján lakó népek egy nagy egységes államszövetséget képezendnek-e a jövőben is, avagy egy belső összetartó elem hiányában (a mely még ma kétségkívül a magyar) önmagában föloszolva, a szomszéd egységes roppant birodalmak martalékává leend-e ? E nyomasztó kérdéssel elménkben léptünk a képviselőházba, hol szorongó kebellel, de egyszersmind boszankodva kelle végig hallgatnunk azon agitatiót, mely a „közvélemény“ nyilvánulhatása örve alatt a javaslat tárgyalásának elhalasztását surgeté. Mi czélból áll hát főn a törvényhozás, ha tagjai között folyton találkozik olyan önmegfeledkezett, ki a közvéleményt mindig a házon kívül keresi? A nemzet — úgy véljük — azért alkotott törvényhozást, hogy legyen egy hely, melyben meggyőződése, akarata, szóval, közvéleménye csalatkozhatlanul nyilvánulhat! Hogy azon osztályok, melyek a törvényjavaslat által érdekeikben sértetnek, (s vájjon van-e reform, mely egy fönálló érdeket sem sértene ?) collective nyilatkozhassanak, nem vakmeröség-e azért megtagadni a törvényhozás azon lényegét, hogy ö az egyedül jogos közvélemény, mely alapból magyarázható ki csakis egész hatásköre ? De hagyjuk a tárgyat, mely elméletileg ugyan mindig, most azonban gyakorlatilag nem volt veszélyes. E nagy viták folyamában főleg kettő vonta magára figyelmünket. Az egyik az, hogy a régi megyék barátai az állam végrehajtó hatalmát elismerni nem hajlandók. Leggondolkodóbb, legalaposabb pártfejük Ghyczy ugyanis igy szól: „Az önkormányzat azon joga a törvényhatóságnak, mely szerint mindazokról, mik a törvények és azok alapján kiadott korrnányi rendeletek végrehajtására, a polgárok egymásközti és az állam irányában levő ügyeik ellátására s általában a polgári társaság igényeinek a közigazgatás terén előmoz- pitására tartoznak, a törvényhatóságokban lakó honpolgárok saját közegeik által a törvények korlátái közt maguk intézkednek.“ Mi más ez, mint az állam végrehajtó hatalmának világos megtagadása? E definitió szerint csak központi törvényhozás létezik, az alkotott törvények végrehajtása már nem egy állami végrehajtó hatalom, t. i. egy minisztérium dolga, hanem félszázat haladó számú törvény- hatóságoké, melyekuek ez önkormányzati jogkörükhöz tartozik.Hogy azonban valami civilizált kinézése államunknak mégis csak legyen, megtűrik a minisztériumot, de nem mint végrehajtó hatalmat — mint ez minden szabad államban igy van — hanem, mint oly valami fölösleges intézményt, melynek egyéb föladata sincs, mint a megyéket néha állami végrehajtó hatalmuk teljesítésére úgynevezett rendeletek utján figyelmeztetni. így rendezendő az ellenzék eszménye szerint államunk végrehajtó hatalma. Megfoghatlan, hogy ily államférfiu, ki a közjogi világmttvelt- ség színvonalán áll, hogyan állithat oly ellentétes valamit, miszerint az állam végrehajtó hatalmát „önkormányza'i jogánál fogva (!)“ egy-egy vidéki hatóság gyakorolja. E talányszerü tüneménynek megfejtését csakis abban biszszük felfödözhetni, hogy Ghyczyben két egyén nyilatkozik váltakozva; az egyik a 48. előtti történelmi magyar közjog szellemében, a másik a világmtiveltség álláspontjáról. E nézetünk támogatására idézhetjük ép e juliús-6-iki nagy beszédjének egy másik helyét, melyben a megyei autonómiát már a következő ejfogadható alakban irja körül: „Én azt elismerem, hogy a községeknek teljes joguk van saját ügyeiknek elintézé épe az autonómiához ; de valamint az egyes községekben egyesült polgárok- nak vannak csak saját maguk által czélszeriien elintézhető »közös ügyei, úgy az egy vidéken létező számosabb községeknek . js' vannak egyedül saját maguk által czélszerüen elintézendő közös ügyei, s ezek azok, melyeknek elintézése ezen községek összegének, a megyének, a kerületnek autonómiájához tartoznak.“ , r Hisz mi is csak ezt akarjuk, azt t i. hogy a megyék, némileg a J községek s átalán a magánpolgárok összes érdekeit a minisztérium,- a megyei községekét a megye, s a községét magáét a község ren-V, dezze ; ez az a decentralisatio, mely meggyőződésünkben él, de tá- ,* . volról sem az, mi a fönebbi idézetben foglaltatik. Elismerjük, ho'^y amaz a 48. előtti törvényhozási mód megfelelő és elkerülhetlek kö-/^ »k, vetkezménye volt. A végrehajtó hatalom mindig ott van, hol a tör- '■ vényhozás, ennélfogva minthogy 48. előtt államunk törvényhozása 52 helyen gyakoroltatott — országgyűléseink nem lévén sokkal többek egy ezekből alkotott bizottságnál, melynek föladata az 52 a- karat egy esség utjáni egyenlősítése volt, — az állami végrehajtó hatalomnak is szükségkép amaz 52 helyen kellett gyakoroltatni; azóta azonban egy helyen hoz e nemzet törvényt, egy helyből kiindulva kell közakaratának érvényesíttetnie is ... . az állami végn hajtó hatalom 48. előtti körülirá.-i módjának tehát ma már gyakorlati értéke nem lehet többé. A tárgy fölfogása tekintetében nyilvánult második föltünö körülmény az, hogy az ellenzék meggyőződése szerint, a köztörvényhatóságokat csak is a népképviselet alapján kell és lehet rendezni. Némelyeket s köztük az olyannyira higgadt Simonyi Ernőt is, a meggyőződés annyira magával ragadta, miszerint e fólkiáltá-ra is késztve érzék magukat: h>>gy a köztörvéoyhatós'gok testületéibe a legtöbb adózókból álló viril elemet a törvényhozásnak bevinni nem is szabad, mert ezáltal megtagadná az alapot, melyen maga áll, melynek létét s erejét köszöni, t. i. a nép képviseletét. Van egy eset, melyben a népképviseleti alapon álló központi törvényhozás, ha hatásköréhez tartozik, a helyi hatóságokat a népképviseleti alapon rendezni kénytelen, s ez azon eset, midőn az állam oly kisebb államokból alakul, melyek a népképviseleti alapelvet maguk számára is föntarták, saz ez alapon rendezést bízzák csak a törvényhozásra; de ez egyetlen esel ben is nem azért rendeztetnék a vidéki közigazgatás népképvise éti alapon, mert a törvényhozás azon alapul, hanem, mert ez a törvényhozás kötelessége, ama vidéki hatóságnak pedig elidegenithetleu joga. Úgy véljük, joggal kérdezzük, vájjon ez-e a magyar törvény- hozás helyzete e kérdésben? Ezt talán ki sem fogja ma már állítani. Ha tehát a nemzet fölségi jog ihoz tartozik az, hogy végrehajtó hatalmát saját, meggyőződése szerint rendezze, úgy senki-em 'og- ja tőle megtagadhatni azt sem, hogy a középfokú adminiaz rativ testületeket úgy alakíthassa, hogy „lőczéljuknak: a jó közigazgatásnak,“ meg is felelhessenek. Nem a népképviselet eszméjének megvalósítása itt a föczél, hanem (mint már most ismételve mondjuk) a „jó közigazgatás,“ s ha ez nemcsak a virilis szavazat behozatalát, hanem a megyei bizottsár ^
