Eger - hetilap, 1870
1870-06-09 / 23. szám
178 Megyei élet. Heves-Szolnokmegye f. évi junius havi bizottmányi üléséből. Elnöklő 1-ső alispán jelenti, hogy Ferenczy Mihály r. esküdt, és Tizedes János, a megyei irodában híven és szorgalmasan működött egyik iktató megbalálozván, szorult állapotban levő özvegyeik a végett folyamodnak: hogy a bevett szokáshoz képest részökre elhunyt férjeik három havi fizetése utalványoztassék. Egyszersmind jelenti, hogy utólagos jóváhagyás reményében Ferenczy Mihály és Tizedes János özvegyeinek egy havi fizetést temetési költségekre már előleg kiadatott. Jelentő 1-ső alispán eljárása helyeseltetvén, Ferenczy Mihály és Tizedes János özvegyeinek a szokásos három havi halálutánlat (postmortuale) ezennel utalványoztatik, s az illető összegek kifizetésére Okolicsányi József főpénztárnok utasittatik. Szabolcsmegye közönsége a munkatebetetlen honvédeknek a koldulás keserveitől való megmentése ««óljából gyűjtést rendelvén el, ezen intézkedéséről f. évi april 5-én tartott közgyűléséből azon fölhívással értesít, hogy e megye területén lakó, segélyre szorult honvédekről hasonló irányban gondoskodjanak. E megyék közönsége valamint 1861-ben, midőn a honvédegyletek keletkeztek, gyűjtést rendelt el tisztviselői által azok részére, úgy most legújabban is a honvédmenház javára kibocsátott ivek közöl százat osztott szét tisztviselői között, s a gyűjtés oly szép eredménynyel foly, hogy ez úton a honvédmenház számára már majd kétezer forint áll készen, s igy a nemzet szabadsághősei iránti erkölcsi kötelességét, mint törvényhatóság, a jelen körülmények közt ily módon eléggé teljesiti, minélfogva Szabolcsmegye fölolvasott megkeresése tudomásul vétetik. Lossonczy Antal szolgabiró f. é. május 17-én kelt jelentésében hivataláról egészségi tekintetből való lemondását jelenti be; de mig a bizottmány f. é. junius 20-án tartandó évnegyedes gyűlésében utódát megválasztaná: a szolgabirói teendők teljesítésére késznek nyilatkozik. A lemondás a fölhozott fontos oknál fogva elfogadtatik, s az ekkép üresedésbe jő t szolgabírói hivatal betöltése s a netán ennek folytán fölmerülendő egyéb választás, a folyó hó 20-án tartandó évnegyedes gyűlésre tűzetik ki. Mire nézve elnöklő 1-ső alispán oda- utasittatik, hogy e körülményt az örökös főispán tudomására hozza, s a választás kitűzését az évnegyedes gyűlés tárgysorozatába vegye föl. Kürthy Ferencz közp. főszolgabíró a maga és családja egészségének helyreállítása végett gyógyfürdő használatára utasittatván, f. év junius 4-én kezdődő hat heti szabadságidőt kér, s jelenti, hogy ezen idő alatt hivatalában Békefi Alajos t. szolgabiró által fog helyettesittetni. A kért hat heti szabadságidő megadatván, erről Kürthy Ferencz kp. főszbiró, és Békefi Alajos t. szolgabiró tudomás és alkalmazkodás végett értesittetnek. Isaák István szolgabiró dr. Vezekényi István, gyöngyösi közkórházi főorvos fizetésének fölemelése iránt beadott folyamodványát azzal terjeszti vissza, hogy Gyöngyös város képviselő testületének e tárgyban hozott s mellékelt végzésén él — és nevezett orvostudor érdemeinél fogva, évi javadalmazásának 800 ftra leendő fölemelését pártolólag véleményezi. Az összes iratok a kérelem pártolása mellett a n. m. m. k. belügyminisztériumhoz fölterjesztetnek. A Batthyány-emlék bizottmánya a 81—85. számú iveket azzal küldi meg, hogy Batthyány Lajosnak, a kerepesi út melletti pesti temetőben az üdvözölt hamvai nyughelyéül Pest városa által kijelölt dombon állítandó mausoleum alaptőkéjének növelésére, aláírások T Á R C Z A. {►Viszhangok. III. Nekem is volt ilyen hangom, Újra fáj, ha újra hallom : Száraz ágon siró gerle, Szólj, ki bántott, mondd mi ver le? Ah ne halljon senki engem — Búmat csak magamnak zengem ; Hagyj magamra itt ez ágon — Meggyógyít majd szivmagányom. Mindig szegény, mindig árva Szived önmagába zárva; Ab, talán a sírod látod — Ott leszen majd gyógyulásod! Dalár. A halászleány. (Folytatás.) Néhány óra múlva már tudta, hogy leányának ezen széptevöje csupán egy szerencsevadász, hogy öt-hat év alatt minden javait elpazarolta, s ha mégis pompás lovakat, nagyszerű háztartást, kifogástalan viseletét tüntetett föl, onnan van, mivel hitelezői neki két havi szünetet engedtek, mely alatt nőt szerezhessen, kinek vagyonát adósságai fedezésére fordítsa. Az őrnagy mindenkitől azt hallotta, hogy di Cento ur egy jellemtelen, csaló férfi, ki semmitől sem ijed vissza, mi által boldogságát megalapíthatná. Marty madame, nagy nénje, neki jelentékeny összeget kölcsönzött még akkor, midőn még vagyona megvolt. Ez összegeket most veszélyben látta. Midőn tehát meghittje — Düvaltól hallá Mari ízlését, mindjárt arra a gondolatra jött, hogy a tapasztalatlan leányt befonja. Alfrédet magához hivatta, és kiszabta szerepét, melyet ez csakugyan ügyesen le is játszott. Signor di Cento szavaiban és tetteiben ügyesen játszotta a regény hőst, a fiatal leánynak ügyesen ecsetelte a nagy világ fényét, melyben magát csodáitathatja, és irigylésre méltóvá teszi, és végre meg tudta vele igértetni, hogy megküzd minden akadálylyal, melyek ezen boldog jövő megérkezését késleltetnék. Az őrnagynak ezek megtudása után első gondja volt, a társal- gónöt elbocsátani. Remélte, hogy ezen nő befolyása alól megszabadulván, jobban hajt az atyai tanácsra; de csalódott. Nem kíséreljük meg a harczot, mely a hálátlan gyermek és atyja között kiütött, — leírni. Csak annyit említünk, hogy a csatasi- kot az őrnagy hagyta el. A zúzott szivü atya várva várta, hogy a riadó a csatasikra szólítsa, hol dicsteljes halált remélt találni. Ezen vágya sem teljesült. Az őrnagy több hónapon át várta az elindulási parancsot, midőn egyszer hire jő Sebastopal bevételének. Mariska, a szelíd leány, osztozott atyja bánatában; megkisérlette, testvérét engedelmességre bírni; azonban kísérleteinek nem volt semmi eredménye; nem maradt tehát más teendője, mint hogy atyját vigasztalja, s testvére irányában engedékenységre bírja. Az őrnagy kezdetben oda nyilatkozott, hogy di Cento ur nejéről mit sem akar tudni. De Mariskának minden nagyobb fáradság nélkül sikerült, öt ezen elhatározás megmásitására bírni. Kibékült tehát Centóval, kérte öt, hogy viselete, szorgalma által igyekezzék magának tisztességes állást szerezni; azonban nevelése el volt hanyagolva, és a „dolce far niente“ (az édes semmittevés) vérében volt, mint legtöbb olasznak. Mari birtoka di Cento ur adósságai által meglehetősen leapadt, mivel a signore kezei között olvadt a pénz, mint az áprilisi hó. Di Cento ur könnyelműségét eleinte bánta; de az csak szinlés volt, hogy az őrnagytól újabb összegeket csikarjon ki, melyeket vállalatokba fektetve, ez által, mint mondá, nejének jövő boldogságát megalapítsa. Mari egy gyermek anyja lön. Az őrnagy remélte, hogy e körülmény Alfrédet józanabb gondolkozásra bírja. A fiatal nőnek volt alkalma kiábrándulni, s megsiratni atyja tanácsának megvetését; de sokkal büszkébb volt, hogysem e fölött panaszkodott, vagy helyzetét atyjának föltárta volna. Atláthatlan fátyollal takará be szivének sebét. Vonzó és vidámnak mutatta magát, és senki sem sejté, mily keserűséget takar e varázsos mosoly, s mily sokat könyeznek e szép szemek. (Folyt, köv.)
