Eger - hetilap, 1870
1870-01-20 / 3. szám
20 Ezek után fölolvastatott a pénzügyi bizottság általános jelentése az 1870-iki államköltségvetésröl. Pulszky, mint előadó, minden indokolás nélkül ajánlá annak elfogadását; mire megindult a vita, melyben részt vettek: Tisza Kálmán, Deák Ferencz, Móricz Pál, Ghyczy Kálmán (ki a nyugdijak tárgyában határozati javaslatot nyújtott be), gr. Zichy Nándor, Simonyi Ernő, Ivánka Imre, Várady Gábor és Gubody Sándor. A jan. 17-iki ülésben gr. Mikó miniszter a nyíregyház-ungvári és alföld-fiumei vasút ügyében hozzá intézett interpellatiókra válaszolt ,gr. Andrássy Gyula pedig felelt Tisza Kálmánnak a határőrvidék ügyében tett régibb interpellatiójára, melyben kérdé: hogy a határőrvidék polgárosítása ügyében miért intéztettek legf. kéziratok nem csak őhozzá, hanem a lajthántuli miniszterelnökhöz és a közös hadügyminiszterhez is ? hogy a hadügyminiszterhez intézett kézirat miért nem volt általa ellenjegyezve? s hogy szándékozik e a határőrvidékre vonatkozólag átalános előterjesztést tenni? Az első kérdésre Andrássy azt feleié: hogy a közös teher aránya a határőrvidék visszacsatolása folytán változni fog, úgy a közös hadsereg létszáma is, s a magyar kormány czélszerübbnek látta e kérdést a két minisztérium, mintsem küldöttségek által elintézni. Ezért intéztettek a kéziratok három miniszterhez. A második kérdésre válasza: hogy a közös hadügyminiszterhez intézett kéziratot azért nem ellenjegyezte, mert azt akará kifejezni, hogy ö Fölsége mint legfőbb hadúr, rno- tu proprio határozta el az őrvidék feloszlatását. A harmadik kérdésre kijelenté: hogy a határőrvidékre vonatkozólag előterjesztést tenni, jelenleg sem okot, sem alkalmat nem lát. Ezután ugyanő felelt még a katonaszállásolás és a laktanyák érdekében hozzá intézett kérdésre. Végül folytattatott a budgetvita. Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1870 iki év jan. hó 3-án tartott rendes havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyve Jelenvoltak : Kiirthy Antal mint elnök, Móczár János alelnök, Berecz Ferencz , Csala Sándor, Dessewffy Jőb, Hirschl Lipót Jeszenszky Sándor, Szávoszt Frigyes és több tag. 1. Elnök, rövid megnyitó beszédében, — midőn a beköszöntött újév alkalmából az egybegyült tagok irányábani szives jó kivánatát kifejezné, — alkalmat vett magának egyszersmind az egyesületről is, —melynek fönállhatása iránt, az alakulás harmadik korszakának kezdetével komoly aggodalmai vannak, — megemlékezni, s kivánja, hogy a beköszöntött újév ne legyen arra nézve az enyészet élőévé, hanem az uj életre ébredés kezdete, melyből mielőbb egy életerős és tettekben gazdag egylet fejlődjék ki. Mely után az ülést megnyíltnak nyilvánítván, a múlt rendes havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyve fölolvastatott. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Berecz Ferencz és Jeszenszky Sándor igazg. vál. tagok kérettek föl. 2. Fölolvastatott az első magyar kölcsönös állatbiztosító társulatnak a múlt rendes havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyvének 20-ik pontja szerint tárgyalt, megkeresvényére adott véleményesjelentés, mely szerint kiküldöttek, mellőzve az alapszabályok érdemleges taglalásába való beavatkozást, tekintetbe véve egyedül az egyesület anyagi helyzetét, a kívánt 5 db. részvénynek az egyesület részére leendő jegyzését ajánlandónak nem tartják. Tudomásul vétetett. 3. Fölolvastatott a fönebbi tárgyra vonatkozólag ugyanazon biztosító-társulat igazgatóságának levele, melylyel egy, a községi elöljáróságokhoz intézett fölhívást több példányban megküldvén, azoknak az egyesület által képviselt községekbe leendő szétküldését, egyszersmind a gazdaközönségnek a biztosításhoz leendő hozzájárulásra való serkentését kéri. A levelek egyes községek elöljáróinak megküldetni, s előforduló érdekesebb esetekben az érintett igazgatóság értesittetni rendeltetett. 4. Fölolvastatott Bokros László egyesületi tag levele, melyben a múlt havi igazg. vál. ülés határozata folytán történt megkeresésre jelenti, hogy a selyemhernyóknak maciura aurantiaca leveleivel való táplálása iránt, mint szenvedélyes selymész, kísérletet tenni, s az eredményről az egyesületet annak idejében értesíteni, el nem mulasztandja. Tudomásul vétetett. 5. Fölolvastatott a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium levele, melyben tudatja, hogy az osztrák-magyar washingtoni követ két, Amerikában újabb időben szövő-anyagnak földolgozott rostos növény leírását küldte meg. Ezek egyike yneca angusti folia spinosa, a másik Ramie vagy Boetmerie tenacissima; az elsőnek kikészítése nem lévén azon fokra fejlesztve, hogy a növény rostja; teljesen tisztán előállíthatnának, egyelőre röviden megemlitendőnek tarja: hogy e növény kezelésének tökéíesbitését ezélzó kísérletek Amerikában folytattatnak. A második Ramie nevezetű növény, mint könnyebben kikészíthető, nagyobb elterjedésnek örvend, és rostjának szövő anyaggá földolgozása, már gyári utón is eszközöltetik. Ezen növény több oldalról termelés és földolgozásra, mint szövésre alkalmas oly anyag ajánltatott, mely a gyapot fölött azon elönynyel bir, hogy évelő, igen kevés ápolást igényel, rövidebb és kevésbbé meleg tenyésztési időt kíván, és kártékony rovarok által meg nem támadtatik; e mellett rostja a selyemhez hasonló minőségűnek állittatik. Miután a Ramie termesztése Eszak-Amerika magasabb vidékein sikerrel eszközöltetett, szándéka ezen növénynek Magyarország- bani meghonosítását kísérletek tárgyává tenni, s sikerülés esetében a gazdaközönséggel bővebben is megismertetni. — Ezen növényről bővebb ismertetést ad a new-orleansi oszt.-magyar konzul. Tudomásul vétetett. 6. 1870-ik évtől kezdve rendes tagokul: Györky Imre ügyvéd és atkán birtokos és Szávoszt Alfons halászi birtokbérlő ajánltattak. Oszhangzó szavazattal bevétettek, részvénydijaik számbavételére a pénztárnok utasittatván. — Kelt mint főn. Hitelesiték : Berecz Ferencz, Jeszenszky Sándor. Jegyzetté: Rigó Antal, titkár. Ausztria. A „Wiener Zeitung“ ő Felsége fölhatalmazása folytán közzétette a lajthántuli minisztérium többsége és kisebbségének ö Felségéhez intézett emlékiratát. Ez emlékiratok közzététele világosan jelzi a helyzetet, s nagy sensatiót okozott, nem annyira tartalmuk, mint inkább a közzététellel járó körülmények miatt. A közzétételt egy miniszteri tanács előzte meg, melyben mindkét fél a legszenvedé lyesebb módon tört ki egymás ellen. Ez már nem nézetek és elvek har- cza volt, hanem a minden diplomatiai óvatosságból kivetkőzött személyes gylilölség kifakadása. A többség azt lobbantotta a kisebbség szemére, hogy a kormány háta mögött ellenszegülésre nógatja a renitens nemzetiségeket, s így compromittálja a minisztérium tekintélyét , s aláássa annak egész politikáját. Viszont a kisebbség megbocsáthatlan indiscretióval vádolta a többséget, főleg Giskrát és Herbstet, s fölhozta, hogy e miniszterek a birodalmi tanács alsóházának német fractiója előtt megszegték a fogadott titoktartást, s el- mondák a kisebbségi emlékirat tartalmát. E heves pro és contrá- ból oly jelenet fejlődött, mely a bécsi minisztériumban eddig ritkán fordult elő. Ennek az lett a következménye, hogy elhatároztatott mindkét fél emlékiratának közzététele s a lemondás megújítása. A mi az emlékiratok tartalmát illeti, azt a következőkben foglalhatjuk össze: A többség emlékirata, melyet Plener, Hasner, Giskra, Herbst és Brestl miniszterek írtak alá, a fönálló rendszer szigorú megtar tása mellett nyilatkozik. Határozottau ellenmond mindazon törekvéseknek, melyek az egyes országok államjogi állásának megváltoztatását czélozzák. A cseh nemzet képviselőinek követelését, az osztrák állam fönállásának veszélyeztetése nélkül, egyszerűen be- tölthetlennek tartja, mig Galicziát, illetőleg lehetőnek nyilvánít némi engedményeket, de ilyeket ajánlani még sem mer, először azért, mert fél Oroszországtól, másodszor azért, mert a lengyelek iránti engedékenység még inkább nevelné a többi népek ellenállását. Ausztriára nézve tehát egyedül a deczemberi alkotmány szigorú föntar- tásában lát üdvöt az emlékirat. — A kisebbség emlékirata, mely Taaffe, Potocki és Berger miniszterek neveivel van ellátva, tökéles ellentéte a többség memorandumának. A kisebbség mulhatlauul szükségesnek tartja a nemzeti ellenzékekkel való kiegyezkedést; kivánja a jelenlegi birodalmi tanács fölosztását és egy újnak össze- hivatását, melynek tanácskozási tárgyait mindenekelőtt a választási reform és a deczemberi alkotmány módosítása képezné ; — tagadja, hogy a miniszteri többség véleményében a népek többsége osztoznék, s kijelenti minden habozás nélkül, hogy a többség útja végelemzésében lázadáshoz vezet. A miniszterválság végre megszűnt. Egy császári kézirat Taaffe miniszterelnököt s Potocky é3 Berger minisztereket fölmenté hivatalaiktól, s Plener bárót bízta meg egy kabinet végleges összeállításával. Plener a minisztertanács elnökségével s a honvédelmi minisztérium vezetésével is megbizatott. — Berger képviselői megbízását is letette.
