Eger - hetilap, 1870

1870-01-20 / 3. szám

Politikai hetiszemle.

Egy szomorú esemény, mily f. hó 10-én Auteuilben, Paris közelében történt, s az annak folytán támadt forrongás, egész Európa ügyeimét Paris felé irányozá, s a béke és rend barátaiban nagy aggodalmakat keltett. Az esemény röviden ez: Bonaparte Péter herezeg (harmadik fia Bonaparte Lucziának, I. Napoleon fivérének) levelet intézett Rochefort képviselőhöz, a „Marseillaise“ czirníí lap szerkesztőjéhez, melyben szemére veti, hogy czinkostársai egyikének tolla által megsértetett. E levél folytán Fonvielle ésNoir Viktor, mint a sérelmes czikk Írójának segédei, Bonaparte Péter berczeg- hez mentek, ki aztkérdezé töltik, hogy vájjon solidaritást vállalnak-e azon czikkért, mely a „Marseillaise“-ben ellene megjelent? egyszersmind sértő szavakat ejtett Roschefort és Greusset, a sértő czikk Írója ellen, Noir azt felelte, hogy solidaritást vállal kollegája irataiért, s hogy ö maga is kész megverekedni a herczeggel. Erre a herczeg arczal csapta Noirt, s revolverével meglőtte, mire ez „gyilkos“-t kiáltva, a lépcsőn lerohant, s annak alján halva rogyott össze. Ezután a herczeg Fonviellere irányozta fegyverét; most ez is h isznál- ni akarta pisztolyát, de mégis tartózkodott ettől, s az ajtót szerencsésen elérte, miközben a rá irányzott golyó kabátját fúrta át. Ez Fonvielle előadása. A herczeg a katastropha után a császár cabinet- fünökéhez levelet intézett, melyben az eseményt a fönebbi előadástól eltéröleg következőleg adja elő: „A „Marseillaise“ két journalis- tája hozzám jött, s engem provocált. Az egyik megvert, a másik hat- lövésli pisztolylya! fenyegetett. Én lőttem, s ugyhiszem, hogy az egyiket megöltem. A városi és rendőrbiztos után küldöttem.“ A lapok előadásai részletekben eltérnek egymástól.— A herczcgOllivier miniszter rendeletére azonnal elfogatott, mely intézkedését a császár helyeslé, s a herczegnek az illetékes államtörvényszék elé állítását azonnal elrendelte.

Noir Viktor temetésére roppant embertömeg gyűlt össze, mintegy 150 ezerre teszik a jelenvoltak számát. A temetés nyugodtan folyt le. Azonban a temetés után nagy csoportosulások s rendzavarások történtek, mely alkalommal több városi őr sebesült meg, s néhány rendzavaró elfogatott. Másnap, 13-án este, a csoportosulás ismétlődött; a tömeg elkezdte a „Marseillaise“ forradalmi dalt énekelni; köveket dobállak a biztonsági őrökre, kik közül kettő köha- jitás, kettő pedig tőrszurás által megsebesittetett, minek folytán néhány befogatás történt. Az utczákon csak kevés számú katonaságot lehetett látni, de a nyugalom helyreállítására komoly rendszabályok voltak téve.

A franczia radicalis lapok példátlan kihívó hangon izgatnak. Valamennyin túltesz a „Marseillaise,“ melynek f. hó 12-iki száma lefoglaltatott, mert a népet fegyverfogásra, a kormány elleni gyűlöletre izgatja. Mutatványul e dühöngő lapból, melynek szerkesztője Rochefort, a féktelen demagog, — közöljük a következő sorokat: „Oly gyenge voltam hinni, hogy Bonaperte más is lehet, mint gyilkos. Bátor voltam képzelni, hogy e családban, hol a gyilkosság és csel ősi szokás , becsületes párbaj lehető. Munkatársunk, Paschal Grousset, osztá tévelyemet, s ma szegény és szeretett barátunkat, Noir Viktort siratjuk, kit a bandita Napoleon Péter meggyilkolt. Már 18 éve, hogy Francziaország a vadorzók véres kezei közt van, kik nem elégednek meg azzal, hogy a köztársaságiakat az utczákon leöldösték, hanem még gyalázatosán hálóba csalják, hogy otthon megöljék őket. Francziaország népe ! Még mindig nem látod át, hogy már elég! ?“ E czikk alá Rochefort neve van jegyezve.

A kormány elhatározta Rochefort perbefogátását, de még bizonytalan, vájjon a törvényhozó testület megengedi-e ? Egy távsür- göny szerint, a kamra többsége ellene vau a perbefogatásnak. Daru miniszter a balközép gyülekezetében kijelenté, hogy kabinetkérdést csinál belőle.

Az Ollivier-miniszterium, párisi tudósítás szerint, következő külpolitikai programmot állitott föl : 1) Az európai béke föntartása. 2) Francziaország jó egyetértése minden hatalmassággal, különösen az Anglia és Ausztriával való jó viszonyok ápolása. 3) Az európai szerződések föntartása. 4) A status quo föntartása, s Keleten a polgárosító föladatod teljesítése.— A római kérdést illetőleg pedig Ollivier kinyilatkoztatá: hogy alapul a szeptemberi conventiót fogadja el; hogy a franczia csapatok mindaddig Rómában maradnak, mig Olaszország nem adja bizonyságát, hogy a conventiót végrehajtani képes is, hajlandó is ; hogy a csapatok visszavonása csak a kamara beleegyezésével fog megtörténni; végre, hogy semmiféle alkudozások sem fognak Olaszországgal addig kezdetni, mig az egyetemes zsinat ülésez.

Napoleon császár Ollivier javaslatára megengedte, hogy Ledru Rollin szabadon visszatérhessen Francziaországba.

A „Presse“ úgy értesül, hogy Albrecht föherczeg febr. tí-ig időzik Francziaországban, s aztán az olasz király lát ogatására Flo- renezbe utazik, s Bécsbe febr. végén fog visszatérni.

Károly Lajos föherczeg, a porosz koronahercz eg által Bécsben tett látogatás viszonzásául, ma (20-án) Berlinbe ut azik, hol 3 napig fog időzni.

Politikai körökben nagy feltűnést okozott egy berlini távirat, mely szerint Bismarck a berlini osztrák-magyar nagykövet előtt odanyilatkozott volna, hogy azon élénk óhajt táplálja, miszerint Ausztriával a legbarátságosabb viszonyba lé phessen. Arra nem gondol, hogy Németországot kényszerítve egyesítse Poroszországgal, minthogy ő — Bismarck — hajlandó a prágai békekötést lelkiismeretesen megtartani.

A spanyol cortesgyülés f. hó 11-iki ttlésébm Prim bemutatá az uj minisztériumot, kijelentvén, hogy most már bóké ben lehetend az uralkodó kérdésével foglalkozni. Az uj miniszterek következők: Rivero belügyi, Topete tengerészeti, Montero igazságügyi, Sagasta államminiszter.

Levelezés.

Miskolcz, jan. 10.

Azon örvendetes esemény, mely után városunk és vidéke oly régen sohajto/.ott, valahára bekövetkezett, értem az egyenes pest- miskolczi vasút megnyitását. Sok határidő szabás, elnapolás után e hó 8-án délután 1 óra 47 perczkor berobogott a „Neusohl“ nevű gőz- mozdony a nemzeti és bajor zászlókkal földiszitett tiszavidéki vasút indóházába, mely ideiglenesen a megnyitott vonalnak is indóháza. Daczára a feneketlen sárnak, városunkból és a vidékről nagyszámú közönség gyűlt össze, mely taraczkdurrogások, katonai és czigány- zene harsogása mellett, harsány s lelkes „éljen“-ekkel üdvözölte a megérkezett kedves vendéget.

Már Borsod megye határán, Mezö-Kövesden, a borsodmegyei vonal első állomásán, 25 tagú megyei küldöttség fogad ta a magy. kir. kormány képviselőit, gr. Mikó és Lónyay minisztereket, Miskolczou pedig Farkas Károly főbíró vezetésése alatt. Az első helyen Bay Bertalan első alispán, a másodikon pedig a most említett főbíró, gyönyörű beszédeikben hálásan emelték ki a jelenlegi magyar kormány érdemeit e pálya létesítésében, és éltették a fölséges királyt, nemzetünk védangyalát a királynét s a minisztériumot. Mely üdvözletekre Mikó gróf egy miniszterhez és magyar irodalmi férfiúhoz illöleg válaszolt.

Bevégzödvén a megnyitási ünnepély, 120 terítékű, Frohner ismert konyhájából került ebéd várta a Pestről jött és más meghitt vendégeket, este pedig Miskolcz városa 230 terítékű bankettel tisztelte meg őket a „Magyar Korona“ cziinű szállodában. Hogy mindkét helyen derült kedv és özöne volt a toastoknak, mondanom is fölösleges. Tekintve becses lapjának egy héteni megjelenését és szűk körét, tartózkodom az egyes toasztoknak bonczolásába ereszkedni; mindazáltal lehetetlen, hogy legalább meg ne emiitsem Mikó miniszter gyönyörű parlamentaris modorú, és Lévay József jeles költőnk költői szólamokkal zománezozott remek föiköszöntéseit, melyek a többi fölött igen magasan állottak.

Képviselve volt az ünnepélyen szép számmal a pesti mindkét párti journalistica is. Itt volt a többi közt: Kecskeméthy Aurél, Pálry Albert, Dux Adolf, Bródy Zsigmond, Csernatony, Márkus Miklós, Tors Kálmán stb.

Városunk ez alkalommal egészen föl volt zászlózva, és főutezája kivilágittatott, este pedig a színházban díszelőadás lett volna; mert a mint halljuk, színészeink, more patrio be sem tanulva szerepeiket, a szegény „Dobó Katiczát“ csaknem tönkre silányitották. Ezt hangoztatják legalább a színházban volt vendégek. No de ez nem a mi hibánk.

Lapja ez évi 1-ső száma Miskolczról vett tudósítás után hozta a helybeli polgári-egylet tisztviselőinek névsorát, van szerencsém ezúttal a nemzeti kaszinónak e hó 8-án megválasztott tisztviselői névsorát is a nyilvánosságnak átadni. Elnök lett: Horváth Lajos; igazgató : Ré pás z k y Alajos; ügyvéd: Sassy István, pénztárnok: Rácz Adám, jegyzők: Te per Lajos és Solté sz-N agy Kálmán. A választmány egészen a tavalyi maradt. Kaszinónk virágzó állapotát mutatja az, hogy az igazgatói jelentés szerint ez évre mintegy 1900 forint fölösleget mutathat föl. Miért is a közgyűlés elfogadta, ugyancsak az igazgató választmány jelentése és javaslata alapján, hogy a különben elég tágas, a múlt évben 1290 írton fölül ujonan földiszitett helyiség, a mellette közvetlen lévő s belé nyíló volt tornaegyleti két teremmel szaporittassék, és kellőleg bebutoroztassék, a „legnagyobb magyar“ gróf S z é c h e-