Eger - hetilap, 1870
1870-01-20 / 3. szám
19 az illető hatósági közegek maguk elé hivatván , azokat élőszóval világositák föl: miszerint a congressusi statútumok az izr. hitközségeket és azok tagjait ezen minőségükben kötelezik; továbbá arról, miszerint a m. kir. minisztérium bizton elvárja, hogy az izraelita lakosság, ezen saját képviselői által alkotott szabályzatokat tiszteletben tartamija, kijelentvén nekik, hogy vallási önállóságuk ezentúl is épségben marad; végre pedig arra is figyelmeztessék, hogy sem egyes hitközségeket, sem a hitközségi tagokat a statútumokból kifolyó jogaik gyakorlatában fenyegetőzések, vagy más erkölcsi kényszer-eszközök alkalmazása által háhorgatni nem szabad, mert az ilyekért az illetők komoly felelősségre vonatnak. Ezen rendelet alapján teendő intézkedések eredményéről a minisztérium jelentést vár. — Tudomás, alkalmazkodás, sa rendelet értelmébeni eljárás végett az összes fő- és alszolgabiráknak azzal adatik ki,' hogy ebbeli eljárásuk hatása és eredményéről szóló jelentéseiket mielőbb mutassák be. Hellebronth János szolgabiró több fegyvernekvidéki birtokos azon kérvényét mutatja be, miszerint a több év óta elhanyagolt, sőt egyrészben elenyészett régi fegy verneki töli és közbiztonság szempontjából helyreallittatuék. — Mely kérvény tárgyában teendő helyszíni vizsgálat s részletes, kimerítő jelentéslétei végett küldöttség bizatik meg. Ezen küldöttség tagjaiul megválasztalak : Almássy Pál elnöklete alatt, Orczy Antal, Petrovay Adám bizottmányi tagok, Hellebronth János főszbiró esktidtársával, Timon Bertalan főmérnök, elváratván hivatalos jelentésük. (Folyt, köv.) Országgyűlési tudósítás. Képviselőházunk, 3 heti szünetelés után, jan. 14-én tartotta első ülését. Deák Ferencz beléptekor zajos éljenzéssel fogadtatott. Elnök mindenekelőtt bemutatta az időközben beérkezett kérvényeket, melyek száma többre megy ötvennél. Ezek közt volt a pesti fenyitötörvényszéknek is két kérvénye, melyekben Ráköczy Jánosnak váltóhamisitási ügyben,Berzenczey Lászlónak pedig kettős házasdön ki boldog mindig?! Egy angyalt vesztettem; de Edithában van egy barátom és a gyermekeknek gondos anyjok. Másnap Eduárd és Mari Stanleyhez voltak hivatalosak. A palota, melyben a báró lakott, részben bomlásiak indult, de azért még mindig pompás és festői volt. Egyideig Alfréddel voltak, midőn egyszerre az ajtó megnyílik, és Editha belépett. Csak kevés nő mérkőzhetett volna meg Edithával, a mi a szépséget illeti. Alkata a drága és ízléses toilette által csak emelve lön ; gyönyörű hajzata gazdag fürtökben körité szép alkotásu fejét; arczvonásai ritka finomságnak valának. Midőn Clarendonékat a szokásos udvarias hangon köszöntő, vakitó fehér fogai szinte fényt löveltek. Stanley vendégei csodálkozva szemlélők e figyelemreméltó szépséget, a lady ezt érezni látszott, mert elpirult és zavarát gyöngéd mosolya által igyekvők elrejteni. A báró elöszólitá gyermekeit a mellékszobából. Először jött egy csinos négy éves fiú, atyjának szakasztott mása; aztán egy hét éves leány, hasonlag atyja vonásaival, és végre egy tiz éves kedves leány, Alfréd első házasságából való. Clarendon a kis Constantiát figyelemmel vizsgálva mondá: „Különös, ezen kis leány nagyon hasonlít Fanni testvéremhez, ellenben atyjának egy vonása sincs meg benne.“ „Dehogy! vágott közbe hirtelen Editha, Constantának épen oly barna haja van, mint atyjának.“ „Kedves Edithám, az én boldogult nőm vonásaiból ugyan egyetlenegyet sem örökölt Constantia.“ Még étkezés előtt egy sétát tettek, melyben a gyermekek is részt vönek. Clarendon mistress, megfogva Constantia kezét, beszélgetni kezdett a kicsinynyel, ki nemsokára igen bizalmas lön iránta. Ezóta Clarendonék sokat találkoztak Stanley Alfréd családjával. A két család gyermektagjai mindig együtt játszottak. Mistress Clarendon igen szerető Constantiát, főleg azért, mert egyidős az ő sokat siratott, és hasztalan keresett Hedvigjével. Egyik napon, a mint Clarendonék bementek egy templomba, melyről haliák, hogy sok festménynyel bir. ott találták Alfrédet, egy kép előtt állva, mely sz. Czecziliát ábrázolta, és Dolces Carlo ecsetének köszöué léteiét. „Nagyon sokat adnék e képért, — mondá Alfréd barátainak. — Napokig el tudnám nézni, mintha csak boldogult Constantia nőmet látnám!“ sági kísérlet iránti kihallgatását, illetőleg perbefoghatását kéri megengedtetni. Horváth Mihály előterjesztő a fiumei ügyben kiküldött bizottságnak végleges jelentését. Gorove közgazdászat! miniszter egy, Angliával kötött kereskedelmi pótszerződést és a külföldre szállított tölgyfa utáni kiviteli dij megszüntetésére vonatkozó, — Bedekovics miniszter pedig a közös horvát-magyar törvényeknek Horvát-Szlavon- országban való kihirdetése iránti törvényjavaslatot nyújtott be. Beze- rédy László interpellálta a földművelési miuisztert: szándékozik-e a só denaturalisatiójának Fraoeziaországban alkalmazott módját, ha czél- szertinek bizonyul, hazánkban is meghonosítani ? Gorove miniszter azonnal felelt, kijelentvén, hogy kész e tekintetben intézkedni,de előbb mind pénzügyminiszterünkkel, mind a lajthántúli minisztériummal e tekintetben érintkeznie keli. Ugyanez ülésben kellett volna előterjesztetnie a pénzügyi bizottság jelentésének az államköltségvetésről, de mivel az előadó, Kautz Gyula, súlyosan megbetegedett, ez meg nem történhetett, s az elnök fölszólitá a bizottság tagjait, hogy uj előadót válaszszauak. A jan. 15-iki ülésben elnökileg bejelentett kérvények egyikében a közvádló Miletics Szvetozárnak vizsgálat és közkereset alá vételét sajtóvétség miatt megengedtetni kéri. Irányi D. interpellálta a belügyminisztert: Főn akarja-e tartani a hivatali előde által 18ö7-ben Pestvárosához intézett s a nyomtatványoknak az utczán való árulását illető rendeletet? s ha igen, mire alapítja? ha pedig nem, mikor szándékozik visszavenni? Szintén a belügyminiszterhez intézett interpellatiót Vukovics Sebő is, egy elmebeteg magyar hölgy iránt, ki Becsbe rándulván, onuan hazájába legdurvább módon visszatolonczoztatott. Kérdi : történt-e ez ügyben vizsgálat, s mily eljárást szándékozik követni a miniszter azok ellen, kik a személyes bátorság és humanitás ily flagráns megsértésétől nem iszonyodtak ? Mindkét interpellatió a belügyminiszternek kiadatni rendeltetett. Berzenczey László azon kérelemmel járult a ház elé, hogy miután Pestmegye fenyitő-íörvényszéke ellene keresetet akar megindítani, engedjen a dolognak szabad folyást, s a mentelmi bizottság mellőzésével, nyugodjék bele mindjárt az ellene indítandó keresetbe. Azonban a ház kijelenté, hogy miután a mentelmi jog nem egyes képviselőé, be kell várni a mentelmi bizottság véleményét. „Hol volt kegyed reggel?“ kérdő Editha Clarendon nejét az nap este, a mint az erkélyen ülnének. „Sz. Rozália templomában“ — mondá Mari. „Az én férjem kedvencztemploma.“ „Ott találtuk.“ „Valószínűleg sz. Czeczilia képe előtt?“ „Igen.“ A lady halvány lett, elhallgatott, szemeiből szokatlan fény lóvéit, és ajkai rángatóztak. Fájt neki, hogy férje oly kegyelettel csligg egy holtnak emlékén. Eduárd neje mélyen bepillantott Editha leikébe. Eduárd nemsokára levelet kapott egy nagybátyjától, ki nem rég érkezett meg fiával Indiákról, hogy állandóan Angolországban maradjon. Nagyon érzelgős tartalmú levél volt az ; fájlalja benne rokona, hogy öt, legkedvesebb és legközelebbi atyjafiát sem találta hon, és hangsúlyozza, hogy nevelje gyermekeit Angolországban, és ne szoktassa olasz szokásokhoz. Dúrbám ur sorai nem maradtak Eduárdra hatástalanok * vágyott öt, az oly hosszú idő óta nem látottat látni. Közié Marival szándékát. ki nem idegenkedett a visszautazástól, csak azt kötötte ki, hogy ha Londonba térnek is vissza, de ne a Street-parkba. Alfréd nem szívesen vált meg barátjától. Editha mondá, hogy neki roszul esik, oly jó barátnőjét elveszteni; de Mari úgy vette ki, mintha szép barátnője örülne a távozásnak. A jó Constantia forró könyeket hullatott a kedves Clarendon néni kebelén. * *• * 12 év röpült el csendesen. Clarendon Eduárd nevezetes névre tett szert. Müveket irt, és szorgalma által vagyonát háromszorosan is szaporitá. Igen kedves nyaralót vett, egy kerttel, London elővárosában. Csak néhány kipróbált s vele rokonszenvező barát környe- zé magányában. Egymás mellett ülve beszélgettek Eduárd és Mari, beszélgettek fiaikról, kik Harrowban voltak, mig Durham, ki Rómába irt Eduárd- nak, fiával Jamessel sétált a kertben. (Folyt, köv.) *
