Eger - hetilap, 1870

1870-05-26 / 21. szám

163

pező községek uradalmi járulékainak megváltásáról és a váltságár rendeltetéséről szóló törvéuyj avaslatot, mely rövid vita után előbb átalánosságban, majd egy pár lényegtelen módosítással részleteiben is elfogadtatott.

A május 21-iki ülésében Lónyay Menyhért pénzügyminiszter búcsúbeszédét tartotta, melyben számot adott eddigi sáfárkodásáról, minden állítását számokkal és tényekkel igazolva, jelentést tett a vasúti kölcsönről, a közös activák és passivák leszámolásáról, az adóreform tárgyában működött bizottságok munkálatairól s végre az 1869-iki zárszámadásokról. Mindezt azzal végzé, hogy egy sejtelmes pillantást vetett a jövőbe, s ez alkalmat nyújtott neki arra, hogy pénzügyi politikájának föhitágazatát is bemutassa. E jelentésekhez számos kimutatást mellékelt, s összesen mintegy 23 kötetből álló könyvtárt mutatott be, melyek közül 13 a vasúti kölcsönről szóló kimutatásokat, 9 pedig az adóreform-bizottsá- gok tárgyalásait tartalmazza, mintegy 300 szakférfiúnak ide vágó munkálataival együtt. Végül hangsulyozá a difiéit nélküli pénzügyi kormány egyedüli üdvözitését. A ház bizalmának meleg megköszö- nésével, zajos éljenzés közt fejezé be mintegy 2 óráig tartott, s a ház által mindamellett éber figyelemmel kisért beszédét. Ezután a miniszterelnök fölkérte a házat, hogy uiasitsa az osztályokhoz a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat, miután a legfontosabb kérdéseket sem lehet addig elintézni, mielőtt a törvényhozás ama törvényjavaslatok fölött határozott volua. Erre az ellenzék mint egy ember fölzúdult, s a csend többé nem volt helyreállítható. Tisza Kálmán azt indítványozta, hogy a nevezett törvényjavaslatok csak a jövő őszi ülésszakban tárgyaltasanak az osztályokban, hogy ezalatt a közvéleménynek ideje legyen nyilatkozni. Ennek határozottan ellentmondottak Andrássy Gyula, Eötvös József, Kerkápolyi Károly s mások, mintán épen e kérdések már évek óta képezték tanulmány tárgyát, sa közvélemény már nyilatkozott. E közben elérkezett a d. u. 2 óra, midőn az ülés rendesen ti szokott oszolni. A jobboldal folytatni akarta a vitát, ellenben a baloldal követelte az ülés eloszlatását, s midőn látta, hogy ez nem sikerül, föltette magában, hogy a jobboldal akaratát nem engedi teljesülni, mi végből tömegesen Íratta be magát szólásra. Végre az elnök az ülést föloszlatta, mivel még 26 szónok volt följegyezve.

A május 23-iki ülésben Csiky Sándor határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a belügyminisztérium utasittatnék egy felsőházi reformjavaslat előterjesztése iránt, mely fölsöház népképviseleti alapon alkottatnék össze. B. Eötvös miniszter felelt Várady Gábornak a

műegyetem iránt tett interpellatiójára. Válaszát a ház tudomásul vette. Ezután folytattatott a vita a fölött: vájjon a törvényhatóságok és községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatok most adassanak-e ki az osztályoknak, vagy ez Tisza K. indítványa szerint csak az őszi ülésszak alatt történjék. A többség végre szavazás által elhatározta, hogy a kérdéses törvényjavaslatok most utasittassanak az osztályokhoz. Végül tárgyaltattak s elfogadtattak a gömöri és bánréve-nádasdi vasutakra vonatkozó törvényjavaslatok.

AusztriaA csehekkel megkísértett kiegyezést megbukottnak kell tekintenünk, habár egy bécsi távirat tagadja, hogy a prágai tárgyalások egészen sikeretlenek lettek volna, mert — úgymond —noha semmisem éretett el, de semmi sincs elrontva. E hó 20-án kezdte meg a kormány az értekezletet a lengyelekéi, melynek remélhetőleg lesz sikere.

A bécsi hivatalos lapokban két, május 21-én kelt császári pátens jelent meg, melyek egyike a birodalmi tanácsot, a másik pedig, a csehet kivéve, valamennyi tartománygyülést föloszlatja, s az uj választások rögtöni eszközlését elrendeli.

Bécsben e hó 22-én a német liberálisok minden koronatartományból nagyon látogatott gyűlést tartottak. A gyűlés a következő választási programmban egyezett meg: Ausztria összes németjei solidaritásba lépnek az alkotmány s a Magyarországgal kötött szerződések föntartása mellett. A foederalismus viszautasitása, a birodalmi képviselet reformja, a eoncordatum megszüntetése, egy vallási con- cordatum kibocsátása, a hadsereg költségeinek leszállítása, s az adóreform megoldása képezi a programm többi pontjait.

Politikai hetiszemle

F. hó 21-én adatott át nagy ünnepélyességgel a franczia császárnak a plebiscitum eredménye. Az ünnepély igen fényesen sikerült. Schneider, a képviselöház elnöke, beszédet intézett a császárhoz, ki igen értelmes és jólbangzó beszéddel felelt, de nagy liberalismusról, parlamenti aeráról — minta kormánylapok előre hirdet,ék — alig találni benne valamit. Ellenben többször hangsúlyozza, hogy a nemzet, a forradalom és császárság alternatívája közül, a császárságot vá- lasztá. A császár azután politikai programmot is fejt ki, de ez sem nem eléggé határozott, sem nem világos. Csak azon hely, hol a dejól tudták, és emlékezetben tartották. Egy egy emlékük is volt tőle, egyiknek egy kis kereszt, a másiknak egy érem.

Egy alkalommal a kapitány figyelmezteti Margitot e tárgyakra, melyeket a gyermekek egy kis szekrényből kiszedtek, hogy kirakatot készítsenek. Margit azt válaszolta, hogy az ö vidékükön minden parasztgyermek hord ily érmet, milyen a Mariska nyakán találtatott.

Milyen könnyen meg lett oldva a nagy kérdés,mely nekem any- nyi gyötrődést okozott, — gondolá a kapitány. Világos, hogy Mariska nem az én leányom, hanem a Roberto és Lizáé.

A gyermekek kifejlődése s természetük csak megerősité hitében.

Mariska jó, szelíd és szeretetreméltó vala, szép nagy szemeiből csak jóság és szivnemesség sugárzott ki. Keveset beszélt, elvonta magát, az egész tért testvérének engedte át. Mari csak oly jószivü és kedves vala, de egyszersmind büszke, kissé nyakas és szeszélyes. Elénk, tréfás, vígkedvű Könnyen, de nem szívesen tanult.

Ezenfölül a kapitány Mariska vonásaiban némi szabálytalanságot, magatartásában némi nehézkességet vélt tölfedezni; mig ellenben Mari viselete, édeses mosolya, melynél ajkát kissé fölnyitá, szellemdúsabbnak tűnt föl, úgy hogy mindenki beismerte, hogy „vonzó gyermek.“

Mindez nem kerülte ki a kapitány figyelmét, s ilyenkor önlelt- séggel gondolá: „Ez az én leányom, amaz a siostói halászleány.“

De mindjárt megbánta, hogy különbséget tett, és hogy Mariskát kártalanítsa, megezirógatta, s nyájasan enyelgett vele.

Ha azt mondanók, hogy Mariska nem vette észre a változást, melyen a kapitány sz.ve keresztülment, nem lenne egészen igazunk. A gyermekeknek bizonyos dolgok iránt oly éles érzékük van,bogy nem vihetők csalódásba. A mit nem láthatnak be, azt kitalálják, vagy legtöbbször érzik, de mégis észreveszik. Mariska, hogy kevésbbé

tetszik atyjának, mint nővére, azt kivette palástolt viseletéből, de kérdő tekintetéből is, melyet olykor rá vetett. Innét van, hogy reszketett atyja tekintetétől, mig a másik mosolyogva és vidáman állotta ki azt.

Margitnak az érmekről tett fönebb említett megjegyzése nagy befolyással volt a kapitány lelkére. A még fönmaradt kétség napról napra oszolt, s már csaknem kellemetlenül érinté a gondolat, hogy neje akaratához képest a másik leány is fog osztozni javaiban.

Mari napról napra vonzóbb, kedvesebb lett, Mariska hátravo- nultabb s szerényebb. Nem bántotta őt nővére előnye, mivel ezt jobban szerette, mint bárkit; atyját hasonlag igen szerette, s képtelennek tartotta igazságtalanságra, s azért csupáu magát okolta, hogy atyja szeretetét nem tudja úgy kiérdemelni, mint testvére.

A gyöngédségnek, melylyel irántok viseltetett a kapitány, oly finom fokozata volt, hogy ezt a két nővéren kívül senki sem vette észre, sőt Mari sem igen látszott érezni a fölényt, melylyel testvére fölött bir; de igen Mariska. 0 fájdalommal érezte, hogy a szív, melynek szeretetére oly sokat ad, nem oly hő iránta.

A kapitány névnapja alkalmával könyek között kérte atyját szivének egész egyszerűségében, hogy bocsásson meg neki az ö kedves atyja, hogy ő nem szerzett neki eddig oly sok örömet, mint Mari, de ezutáu igyekezni fog, hogy hasonló legyen hozzá, hogy ő is annyi szeretetben részesülhessen, mint emez.

E szavak, melyekben semmi szemrehányás nem volt szándékolva, a könyekig meginditák a kapitányt, s feleletül homlokon csókolta Mariskát, s mindkét gyermeket szivéhez szorítván : Ti mindketten — úgymond — egyenlően kedvesek vagytok nekem. Belátta igaztalanságát, s eltökélte magát, hogy jóváteszi.

S ezt kétségkívül be is váltja, ha ki nem szólittatik családi köréből ; őrnagyi ranggal Olaszországba rendeltetett, hol mozgalmas idők álltak be. Visszatértéig egy jó hírben álló nevelő-intézetbe adta őket.

*