Eger - hetilap, 1870
1870-05-19 / 20. szám
-*53VIII. évi folyam. 20. szám. Május 19-én 1870. Előfizetési díj: Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft - kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 3<> kr. . - -15 kr. - 12 kr. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k Iftfizet**seket elfogad • a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedés s minden tír. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Az egri pályaudvar ügyében. Az „Eger“ czímti lap 19-ik számában két rendbeli czikket olvastam a füzesabony-egri vaspályához tartozandó indóházunk h o 1 leendő elhelyezéséről. A „Városi ügyek“ alatti czikk szerint, a város képviselö-testülete az érsekkertnek majdnem felerészbeni megsemmisítését, illetőleg a leendő pályaudvarnak ottani elhelyezését kívánja, holott az utána következő 0 jegy alatti czikk pedig azt kiméivé szeretné látni, indítványozván e kert mögötti rétséget állomási helyül. Mielőtt az egri indóház fölállítása helyéről határozottan szólanánk, két kérdés van előttünk, és pedig: végpontja legyen-e Eger a füzes-abony egri pályának, vagy pedig folytatandó lesz-e ezen pálya Gömör felé? Eger városa saját érdekében kívánhatja ugyan egyiket vagy másikat, de igen nehéz ellensúlyt találhat technikai vagy nemzet- gazdászati szempontból a magas kormány ehheli nézetében. De föltéve, hogy a magas kormány vagy pedig az országgyűlés hajlandó az egriek kedve szerint járni el: mit kell kívánnunk, hogy az egri pályaudvar czélszeriien legyen elhelyezve? Az első esetben, ha t, i. Eger csak végállomás lenne, nem kívánhatunk egyebet, mint hogy pályaudvarunk — megfelelve a vasúti szabályoknak — a városhoz minél közelebb legyen elhelyezve. De ne vegyük túlzón azt a szót: „k ö z e 1,“ mivel ez épen oly hátrányos, mint az, ha a pályaudvar a várostól igen messzire van, mint pl. a miskolczi. Tagadhatlan dolog, hogy érsekkertünk az egri indöházuak csakugyan alkalmas hely volna, ha mindjárt nagyszerű töltés kiván- tatnék is ott; de nézzünk csak egy kissé tovább — a jövőbe!! Nézzük meg Pestnek és Prágának azelölt elhanyagolt azon helyeit, a hol az indóházak épüllek. Mily nevezetes változás történt azokon egy pár év alatt? ! Nem emelkedtek-e föl a házsorok,mintha egyszerre a földből nőttek volna ki ? S nem várhatjuk-e mi egriek is, hogy leendő indóházunk környéke még ismeretlen szép jövőnek néz eléje? Azt óhajtanám, hogy épen az érsekkert majdan nagyobbodott városunk közepét díszítené, hiszen ez úgyis egyetlenegy díszes helye Egernek, hol az üde lég után sovárgó, munkája után egy-két órát kellemesen tölthet el. Ezen élvezettől Eger városát megfosztani, csupán azért, hogy néhány lépést áz indóházig meggazdálkodhassunk, annyit tenne, mint a vaudalokat utánozni. Ha van e tekintetben a város érdekében némely óhajtásom, ez abban áll: hogy helyeztetnék el a pályaudvar a kert mögötti rétségen, ott, a hol már az eredeti kitűzés alkalmával a pályaudvar közepe kijelöltetett; de vezettessék oda oly jó gyalog-és kocsiút, melye tekintetben minden kívánalmainknak tökéletesen megfelelne. A másik esetben, ha Eger városa nem vég-, hanem közép-fő- áliomása volna az innen Gömör féle folytatandó pályának, hol legyen akkor az egri indóház ? Erre nézve maga az országgyűlés törvény által kijelölte az hiányt, t. i. hogy helyeztessék el ott, honnan a pályának folytatása fölfelé legegyszerűbben és czélszeriien eszközölhető. S meg vagyok győződve, hogy ez esetben úgy a makiári külváros gyárai, mint az érsekkert sem fognának kiméltetni, ha ezen tárgyak a pályavezetést nevezetesen gátolná; ez azonban teljességgel nem valószínű. Ne legyünk túlságosan önzők ott, a hol a nemzetgazdászat érdeke forog főn, már pedig csak önzés vezetne bennünket, ba p. o. az egri indóházat az érsekkertien vagy az előtte levő rétségen kivánnók elhelyezni akkor is, ha a további pályának kiágazása p. o. a Tihamér alatt venné kezdetét. Ha meg lesz állapítva, hogy városunk csak végpont vagy pedig közép-főállomás lesz: akkor szedjük össze minden erőnket, és törekedjünk arra, hogy: 1) A városunkat diszitö érsekkert sértetlenül maradjon. 2) Hogy a pályaudvar — legyen Eger vég- vagy közép-állomás — hozassák minél közelebb városunkhoz. 3) Törekedjünk arra, hogy a pályaudvarhoz legkényelmesebb és a legjobb utak építtessenek, és azokon pontosan közlekedő olcsó bérkocsik járjanak. 4) Iparkodjunk a városban! rendes járdák és csatornák hiányát pótolni; rendezzük városunkat, hogy kellő méltósággal várhassa a mozdony első fütyölését; — és végre 5) Kérjük föl a magas kormányt, hogy építtesse ki csakugyan mielőbb Egernek a már régen óhajtott vasutat; de ne hajszálaskod- junk abban, vájjon 100 vagy 20Ó lépéssel közelebb vagy távolabb legyen-e az indóház. Schier Ferencz. m. kir. s. mérnök. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház május 11-iki ülésében, mely igen rövid volt, kihirdettetett a tanügyi bizottságra történt szavazás eredménye, mely szerint a nevezett bizottmányba megválasztattak: Csengery Antal, Hoffmann Pál, Bujanovics Sándor, Kautz Gyula, Róna^ Já- czint, Horváth Mihály, Szabó József, Tisza Kálmán, Szilády Áron, Trefort Ágoston, P. Szathmáry Károly, Ordódy Pál, Pulszky Ferencz, Nyáry Pál és Sckwarcz Gyula. Egyúttal az elhalt Ghyczy Ignácz helyébe, az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottságba megválasztatott Berecz Ferencz. Végül fölolvastatott a központi bizottság jelentése a főrendiháznak az állami számvevő- székről szóló törvényjavaslatban tett módosítása tárgyában. A központi bizottság azt véleményezi, hogy a főrendiház által a törvény- javaslatban tett módosítás, mely szerint az állami számvevőszék elnökségére történendő hármas kijelölésbe a főrendiház is befolyhasson, — mellőztessék, s az illető §. szövege a képviselöbáz megállapodása szerint föntartassék. A május 13-iki ülésben Lónyay pénzügyminiszter bemutatta a gömöri vasipartelepek és a kincstár között a gömöri vasutak érdemében kötött szerződést, továbbá a zlesnik-tiszolcz-rhonici vasútra vonatkozó törvényjavaslatot. Napirenden volt az állami számvevőszékről szóló törvényjavaslatban a főrendiház által tett azon módosítás, mely szerint a főrendiház is tulajdonit magának jogot a számvevőszék elnökének candidálására. A központi bizottság jelentése, mely szerint a főrendiháznak az együttes eandidálási jogot megadatni nem kívánja, fölolvastatván, kezdetét vette a hosszas vita, melyben többek közt résztvettek: Justh József, Ludvigb János, Deák Ferencz, Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Kerkápolyi Károly, Pulszky Ferencz. Az élénk s hosszas vitát végre névszerinti szavazás döntötte el. 425 igazolt képviselő közül 173 a központi bizottság javaslata ellen, 114 pedig mellette szavazott, távol volt 136 képviselő. E szeriül a főrendiház kívánsága a eandidálási jog együttes gyakorlása iránt teljesült. Most már tehát az állami számszékről szóló törvényjavaslat s/.eutesités alá lesz terjesztendő, s igy remélhető, hogy ezen fontos intézmény mielőbb életbe lépend.
