Eger - hetilap, 1870

1870-05-19 / 20. szám

154

A május lG-iki ülésben elnök bejelenté, hogy a belügyminiszter benyujtá a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat indokolását, melynek kinyomatása elrendeltetett. Gorove miniszter benyujtá a báttaszék zákányi vasút kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot; egyszersmind bejelenté, hogy a közlekedési minisztériumot azon vasúti javaslatok tárgyalása alkalmával, melyek gr. Mikó idejéből valók, Hollán államtitkár fogja képviselni. Miután több bizottsági jelentés az illető előadók részéröl fölolvastatott, a ház megkezdő a tárgyalást a határőrvidék után vállalandó közös költségek hozzájárulási arányáról szóló törvényjavaslat fölött. A vita, melyben mind ajobb-, mind a baloldalról többen vettek részt, befejeztetvén, a 20 képviselő által kívánt névszerinti szavazás a következő ülésre halasztatott.

Ausztria.

Az alkudozások a csehekkel e napokban vették kezdetöket. Ez ügyben előbb Petrino és Schmolka mentek Prágába, e hó 16-án pedig gr. Potocki is követte őket. Bécsi lapok szerint, a kormány elhatározta, megkérdezni a cseheket, akarnak-e az alkotmány-revisio czél- jából a birodalmi gyűlésre képviselőket küldeni; ha a csehek erre nem lesznek hajlandók, rájok való tekintet nélkül fogják megkísérlem, a birodalom con3olidálását eszközölni. Hire jár, hogy legközelebb valamennyi országgyűlés föl fog oszlattatni, s ha a csehek a birodalmi tanácsba képviselőket küldeni vonakodnak, közvetlen választások fognak történni. — Csehország helytartójává Mensdorff- Ditrichstein hg. neveztetett ki. A cseheke kinevezést nem nagy örömmel vették, s akiegyezésre nézve nem tekintik kedvező előjelnek.

Politikai hetiszemle.

A népszavazás eredménye Francziaországban már tudva van. Igennel szavaztak összesen (Algírt is beleértve) 7,210,296-an, nemmel 1,530,610-en. Ebből esik a szárazföldi hadseregre 227,336 igen és 39,364nem, a tengerészeti hadseregre 23,759 igen és 5,874 nemszavazat. Oly eredmény ez, melyre talán a császár maga sem számított. A franczia nemzet óriási többsége tehát szentesité az uj alkotmányt, s pálczát tört a forradalmárok törekvései fölött. Ezek azonban nem mondottak le terveikről. A szavazás utáni napon, május 9-én, zavarokat kezdtek, s Páris ismét látott torlaszokat. E zavargások másnap ismétlődtek, a midőn már vér is folyt, s többen megsebesültek. 11. és 12-én újólag történtek zavargások , s ez utóbbi napon 2 egyén megöletett, és sokau megsebesültek. Több mint 500-ra rúg azok száma, kik e zavargások alatt elfogattak. 13-án a nyugalom s rend Párisban már helyre volt állítva. E hó 10 én Hav- reben is történt demonstratio, mely azonban a rendőrség közbelépése folytán, vérontás nélkül múlt el.—• Az Ollivier-miniszterium a népszavazás által befejezvén föladatát, az alkotmány reformját, kötelességének tartá beadni lemondását, melynek azonban csak formális jelleme van, mivel a császár ismét Olliviert bízta meg az uj cabinet megalakításával. A már korábban lelépett Daru gróf helyébe külügyminiszterré hir szerint Grammont herczeg, Francziaország eddigi bécsi nagykövete, már ki is neveztetett.

A Párisban végbement zavargásoknál veszélyesebb jellegűek nek látszanak az olaszországiak. E szerencsétlen ország déli részeiben oly mozgalmak keletkeztek, melyek komoly aggályokra adnak okot. Az első fölkelö-csapat, mely Catanzaróban ttint föl, Fi- ladelfiánál vereséget szenvedett ugyan, de a tartomány egy másik pontján azonnal ismét összegyűlt, s számuk állítólag 1009 emberre rúgott. E csapat az apuliai hegyek közé vonult vissza. E csapaton kívül még két-három más csapat is tűnt föl, s a kormány több oldalon van egyidöbeu elfoglalva. Egy nápolyi sürgöny szerint , a catanzaroi fölkelők nagy része nem az ottani lakosokból áll, hanem idegenekből, kik e hó 7-én az ottani partokon kikötöttek. Állítják, hogy a fölkelök összeköttetésben vannak Mazzinival, s Garibaldi fia is részes lenne a fölkelésben. A nápolyi egyetemi tanulók közt is nyugtalanságok törtek ki. Az egyetem udvarában 3 papir- bomba pattant szét; egy tanuló revolverét süté el, de senkisem sebesült meg. A tanulók közül többen elfogattak, s az egyetem e hó 14-én bezáratott. Olaszország szomorú belállapotáról tanúskodik az, hogy minden szabadságolt katonatiszt berendeltetett, s hogy, mint Ge- nuából tudósítanak, az ottani erődök mindnyájan nagyon őriztet-4 T Á R C Z A. {*Viszhangok.

I.

Kakuk- madár hiába szólasz,

Nagyon tudom, hogy nem való az !

Pedig szavad mi bátor, haDgos —

Kitől tanultad szürke lantos?

Talán az ember volt tanítód,

Ettől tanultad ezt a hűhót?

Avagy tán ő tanulta tőled A nagyhangú, üres beszédet?

Kié a dics, kié az érdem?

Ki tudja jobban ? ezt se kérdem ;

Elég, hogy mind akettő tudja,

S hogy mindkettőnek van bolondja...

Dalár.

A halászleány.

I.

Siosto igénytelen városka a magyar tengerparton. Csak pár mérföldnyire esik a sz. korona gyöngye-Fiuméhez. Hajdan szebb, virágzóbb lehetett, legalább ezt sejteti fekvése és kinézése; de most kevés benne a nézni, csodálni való. Nem veszik azért rósz néven szép olvasóim, ha az ódon falakat a régészeknek hagyva, hogy évelődjenek rajta, — be sem vezetem a városba, hanem a tengerparton, az örökzöld narancsfák között egy kunyhó közelében állapodunk meg. E kunyhó fölötte nevezetes, nem ugyan a világtörténelemben, de egy család történetében.

Ki lakik a kunyhóban? Ki más, mint egy szegény, de boldog halász? Hogy szegény, ezt elárulja házának külseje; hogy boldog, lehet következtetni a vidám estékből. Éj nem lehet szebb, mint a

szelíd éghajlatú olasz tengerparton, midőn a hold egész szépségében megjelen a csillagokkal behintett égmezön s tündérhonná varázsolja a földet. Ily estéken a halász nejével kiülve a kunyhó elé, dalokat énekelt, a megelégedés és boldogság dalait, mig végre az anyai szeretet, féltvén a keblén alvó kisdedet a meghűléstől, beüzé őket, hogy az álomban tovább fűzzék a boldogság képét.

Mily kevés kell a boldogsághoz !

Roberto volt a vidék legfiatalabb, legügyesebb s legbátrabb halásza. A bátor katona nem jártasabb a fegyver-, mint izmos karjai az evező-lapát forgatásában. Csónakján találta magát legjobban, s ha már idejét be nem várva, kikötötte bárkáját, — jaj volt a szerencsétlennek, kit balvégzete a tengeren talált, mert akkor már háborgásnak, tengeri viharnak kellett lenni. Nem egyszer tévé életét koczkára, hogy a habokból kimentsen egy élet-halállal küzdőt.

Épen hálóját foldozá, midőn a ház előtt nejétől tudakozá egy urinö: ba ez-e a Robertoék lakása? A nő karján egy kisded volt, erősen bepólyázva.

Róbert felesége, Liza, biztositá a signorát, hogy jó utón jár, bevezette a szobába, s készségesen ajánlotta föl neki szolgálatát.

Az úrhölgy elmondá jövetele okát, mi nem más, mint hogy beteges gyermekét fogadja föl, mivel az orvosok véleménye szerint, csak is ily szelíd levegő, mint a siostói, mentheti meg, s neki benne van bizalma, ki mint tiszta, gondos s szoptató nő van neki ajánlva, mit igazolva is lát a házirend által.

Liza huzakodott, hogy nem fogadhatja el a gyermeket, mivel az ily dajkálás sok vesződséggel jár; de meg saját gyermeke is igénybe veszi csaknem minden idejét. De sok unszolásra s főleg ura igenlő intésére beleegyezését adá, mit a levert anya meleg kéz- szoritások között köszönt meg a fiatal párnak.

0, mondá, Lüerwaldné, férje a cs. seregnél kapitány, s jelenleg északi Olaszországban állomásoz.

A madame gyakran meglátogatta leányát, mi nem csekély kárpótlás volt azon aggodalmakért, melyekre olyannyira hajlandó az anyai szív. Nemsokára ezt is nélkülöznie kellett.