Eger - hetilap, 1870
1870-04-28 / 17. szám
130 Össze tiz évről, az összeget oszsza el tizzel, ez fogja adni az évi középdézsmamennyiséget. Tegyük föl, hogy az egy hold szőlő után 2 akót tesz, melynek ára középárban 3 ftjával 6 ft. Ez húszszorosán véve 120 ftot tesz, melyből egy hatodrész a beszedési költségekre levonatván, marad épen 100 ft. íme euuyi volna egy ilyen szőlőnek váltságdíja. Vagy pedig : elkél egy szőlő 700 fton, vagy ugyaneuy- Dyit ér, mely heted dézsma alatt áll; e vételárnak egy hetedrésze azaz 100 ft legyen a földesuré, dézsmaváltságban. Szerintem e két rendű kulcsarány lenne a legigazságosabb mindkét félre nézve, a dézsmakönyv leghívebben nyujtjván az arra szolgáló adatokat. Vannak esetek, melyeknél ismét nem az említett, hanem a követ kező kulcs szerint történik a váltságdíj megszabása; például: Van bizonyos földesurnak fölmérés, vagy katastralis összeírás szerint 50 hold dézsmás szőlője, mely 10 év alatt 500 akó dézsmabort fizet, melyből jut egy évre 50 akó; annak az ára pe lig átlagos szám szerint tesz akónkint 1 ft 30 krt, vagy összesen 75 frtot, ez a rendelet értelmében húszszor véve, 1500 ft, miből egy 6-od rész a beszedési költségek fejében levonatván, marad 1250 ft. íme ennyi leend azon szőlőnek összes váltsága, mit elosztva a holdak száma szerint, jut belőle holdankint 25 ft. Az ilyféle egyesség legkönnyebben ott jöhet létre, hol csekély különbséggel egyenlők a szőlők, mert ekkor elegendő, a terület szerinti arányt megállapítani, ellenkezőleg ha föltünöbb a különbség, akkor osztályozni kell azokat előre dőlőn- kint, mi aztán irtóztató munkába és időbe kerül, s az igazságos arány nincsen úgy megtartva, mint az említettem két előbbi mód szerint, mivel igy az fizetend több dézsmaváltságot, ki az utóbbi időben s különösen a dézsmajog megszűnte utáni években jókarba hozta szőlőjét, és igy ezáltal a gazda saját veritékes szorgalma által bűnhődnék, a hanyag pedig nyertes lenne. Az előadottakból kiderül, miszerint ott, a hol csak lehet, az átalános válíságsomma-egyesség eszközlendö; csakhogy, fájdalom, több helyütt a váltságdijjogositottak tulkövetelök, pedig nem illő dolog, hogy valaki saját hasznát más kárával mozdítsa elő. Vannak helyek, melyek a szőlőhegy szűk termésénél fogva nagyobb elönynyel kecsegtetnek a lioldankénti váltságeszközlés, mint az évenkint nyert dézsmajövedelem szerinti kiszámítás által, azért a törvényes adatképen szükséges dézsmaszedö lajstromokat rejtve tartják, hogy a szegény volt dézsmások iránt annál nagyobb önkényt sikeresithes- senek. Innen tűnik ki aztán azon hajmeresztő egyezkedési különbség, mely a nép jövőjét szivén hordó és az annak kárát kívánó jogosítottak részéről már is nyilvánult, hogy mig az előbbi holdankint 30 ft váltságban egyezett ki, addig az utóbbi 90 ftot követel kötelezettjeitől. Ily különbség merül föl vidékünk tőszomszédos szőlőhegyein, de hiszszük, hogy a kerületi bizottmány — mint országos hatóság— hová a jogbiztos s illetőleg a választott bíróság végzése ellen a fölebbezés intéztetik — e fölötte súlyos népsérelmet orvoslás alá veendi. Lörinczfy János. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IX. Közgazdászat. Csak egészséges testben lakik ép, nagy és nemesre törekvő lélek; hasonlag csak szilárd alapú és egészséges szervezetű nemzetgazdaság határozza meg a nemzet politikai tevékenysége irányát, hatalmának mérvét, és biztosítja szellemi haladásának lendületét, szóval, cultur-világállását. Midőn nemzetünk létegzetének ily nagy horderejű és önálló, döntő hatású tényezőjével állunk szemben, úgy véljük, hogy nem kell indokolnunk a terjedelmességet, mely lelkiismeretes íróra e szakasznál úgyszólván elkerülhetlen. Ha nemzetünk életműködésének ezen ága már magában is ily belső fontossággal bir; mennyivel fokozódik ez, ha egy röpke pillantást vetünk a világgazdászati térre. Ebből világosan kitűnik, hogy miről szólunk, az reánk nézve ra lét és nemlét“ kérdése. A közlekedésügy bámulatos kifejlődése egyrészt, az angolszász faj közgazdasági erélye másrészt, az egész emberiséget egy családdá fűzé egybe. Ezzel jár napjainkban az emberi munkaerő és tökehasználat gyorsított kiegyenlítődésének áramlata. Angol-franczia szerződések nyiták meg ugyanis a chinai em- berköpiit, és a szorgalmas, mértékletes és társulásra hajlandó sárga bőrű ellepi a föld mindazon részeit, melyeknek kimerithetlen természetem tőke és emberi kéz hiányában eddig parlagon hevertek. Ausztrália, Amerika, az óceánok számtalan szigetei, némi részben Afrika, általán pedig az eddig értelmes emberi erővel a forróság miatt müveihetlennek tartott forró égöv megmérhetleu téréit ezek veszik művelés alá, kezükbe a szükséges eszközöket az angol olcsó pénz és megbecsiilhetlen értelmi tőke adja. Olcsó pénz tehát szövetségben áll itt olcsó föld és nem épen igen drága emberi munkaerővel. Ez egyesülés a nyerstermény-előállitásnak a közgazdászat történelmében eddig nem ismert lendületet adott, mely évről évre mindjobban kifejlik. Szinte félünk, e tény következményeit hazánk nyerstermény-iparáva! kapcsolatba hozni. Istenem, mit várhatuuk mi egy ily tényezökkeli versenyben, midőn mi drága földön, uzsorakamatu tökével és rendkívüli összeget igénybe vevő munkaerővel vagyunk kénytelenek termelni, és termelvényeinkkel a világpiaczon versenyezni. Azért mégis mily sokan hordják ajkukon e szavakat: magyar, ne gondolj az iparral, a te rendeltetésed, ellátni Európát nyersterményekkel. Az elöbocsátottakhól némileg látható, hogy e rendeltetésből nem igen soká élünk már meg. Növeli még e helyzet veszélyeit Oroszország belátalakulása, hol 1870. jan. 1-éig már 6.261,143 pór váltá meg magát a hűbéri kötelékből, mely alatt ma már csak 3.388,111 pór van. Igaz, ezek műveletlen lelke még nem bírja fölfogni a szabadság áldását, és igy nagyrészt munkátlanság és pálinkaitalnak adták át magukat, ez állapot tartósságára azonban nem számíthatunk. A verseny ennek daczára is lesújtó volt, mivé lesz az, ha a szabad munka itt is kifejti óriás erejét ? Megemlítjük végül itt Törökországot és a duuai fejedelemségeket, melyek most fejlődő vasúthálózata a világpaiczok- ra visz oly nyerstermény-összegeket, melyek oda uthiányban eddig még nem jutottak. Mindezeken kívül a nyugati államok intensiv művelés és a mezőgazdasági vegytan minden vivmányának legkiterjedtebb mérvbeni alkalmazása által határozottan arra törekszenek, miszerint annyit állítsanak elő, mennyi lakosaik táplálására, iparuk foglalkoztatására szükséges, szóval, függetlenségért küzdenek e téren is. E világgazdászati viszonyok közt alig nyílik számunkra tér, hogy életünket, mint tisztán mezőgazdasági nép, állandósíthassuk, biztosíthassuk. A nyerstermény-gazdaság jelzett kifejlődése azonban arra utal, hogy a kézmü és főleg gyáripar terére kezdjünk támaszkodni. Nagy küzdelmet keilend kiállanunk, mig a nyugat iparszervezete előnyeit, finnomságait, az associatio által keltett olcsóbbulást stb. meg fogjuk honosítani; de ki élni akar, annak tenni is kell, és pedig nem a kormány segélyével, hanem lehetőleg mindent önerejéből. Annál is inkább késztve vagyunk erre, mert tavaly nyílt meg a suezi csatorna, mely ma még ugyan ránk nézve cultur-történeti jelentőséggel bir, mihelyt azonban nemzeti iparunk leend,ránk áraszthatja közgazda- sági előnyeit, áldásait is. Ez az ut az, melyen át a magyar-osztrák kereskedelmi lobogó alatt utat törend magának a magyar iparczikk is a távol kelet felé. Már is kimondhatatlan örömünkre szolgál, hogy fővárosunk számos nevesebb ezégjei Fiumében ép e czélból fióküzleteket szándékoznak nyitni, és hogy kormányunk oly erélyes lépéseket tett a magy. bir. tengerpart rév- és egészségügyének hatósága alá helyezése végett. Ez általános, az egész emberiségre kirerjeszkedő közgazdasági szervezet egyik tagja hazánk közgazdászata is. Mint láttuk, ki nem kerülheti az egész test átalakulása folytán szükségessé lett változtatásokat, mig viszont, mint közgazdászati öntevékeny létegzet működése által visszahat az egészre is. E működés egy évi eredményeinek vázolása képezi föladatunkat. Törvényhozásunk főleg a vámügyre forditá főfigyelmét. A szabadkereskedés lévén irányelve, melyet Ausztria és Magyarország közt eddig még minden államok közt legelőször ő szentesített egész tisztaságában, igen természetesen, a legnagyobb előzékenységgel ragadja meg az alkalmat, mely által ennek megvalósítása más irányban megközelíthető. Ez iránylat lengi át a német vámegylettel tavaly kötött (oct. 27.) kereskedelmi és vámszerződést is, mely főleg azon czélból köttetett, hogy Középcurópa kereskedelme és va- gyonforgalma terjedtebb vámmentességek és vámmérséklések egyszerűsített és egyenlő vámkezelés s a közlekedési eszközök köny- nyebbitett használata által élénkittessék és kiterjesztessék. Az alkudozásoknál föirányelv volt az, hogy a nyerstermények lehetőleg minden vámtól fölmentessenek, az ipartermékek vámtétei mérsékeltessenek. E reánk nézve kiváló fontosságú czél sok tekintetben el is éretett, mert az uj vámtét-szabályzat szerint gabona, hüvelyes vetemény, liszt és malomtermékek, főzelék, gyümölcs és más kerti, mezei és erdei termékek, az állatok közül hal, borjú, juh, kecske, ló és csikó, mébköpü; továbbá állati bőrök, faggyú, kenyér
