Eger - hetilap, 1870
1870-04-28 / 17. szám
VIII. évi folyam. 17. szám. Április 28-án 1870 Előfizetési díj : Egész evre . félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 t't - let. . 2 ft 50 kr. . 1 ft IM kr. . - 45 kr. — 12 kr. EGER. Hirdetéselfért minden hasábzotl petit, sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetóatftl 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 ki dzettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, I'ilófizetéseket elfogad o szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jen tick O. könyvkeresketié» s minden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. '. ............ ■ " • ~ - ' I "I M ikép lehet a bordézsmaváltságot legczélszerübben eszközölni, — és mik itt az illetőknek teendői ? Az 1868. évi XXIX. t. ez. a megszüntetett szölöbeli tartozások megváltását határozza el. Nem uj tárgy már ez, mert több helyütt foganatosították is ; azonban sok helyütt a legnagyobb vajúdások mellett sem képes a két fél egyességre lépni, a szőlőtulajdonosok meg vannak ugyan győződve arról, hogy fizetés nélkül el nem múlik e teher, csak kezdeményezői nem akarnak ; a földesur szintén idegen a kezdeményezéstől, egyik a másikra vár, remélvén, hogy igy a köteles fél ugyan olcsóbbért jut hozzá, a földesur pedig többet kap érte. Minthogy tehát a sajtó a közélet őre, föladata, éber figyelemmel kisérni minden ügy mozzanatait, följegyezni a hiányokat, hogy azok pótlása illető helyen eszközöltessék, megróni a visszaéléseket, orvoslásukért fölemelni szavát, — nem tartjuk feleslegesnek ezen fontos ügyről e lapok hasábjain is emlékezni. A szőlők hazánkban igen fontos helyet foglalnak el; mert mezőgazdaságunkban a bortermelésnek nagy tér jutott, és mert igy ez jövedelmeinknek egyik legfőbb forrását képezi, vagy legalább kel lene képeznie. Mint újabb időben kiszámították , Magyarországban együtt a szőlők nyolez ezer s néhány száz hold híjával, hatszázezer holdat foglalnak el, mely területen közel tizennyolez millió akó bor termeltetik, mi körülbelül hatvanmillió forintot képvisel. Szükségesnek találtam ezt megemlíteni, bogy lássuk, mikép a szőlők a szántóföldek mellett egy igen hatalmas s nagyterjedelmii eszközét képezik vagyonosodásunk előmozdításának; tehát hogy lássuk azt is, miszerint azok nem csekély figyelmet érdemlenek, ha figyelemmel kell lennünk vagyonosodásunk, anyagi állapotunk iránt, mi nélkül polgárisodást, műveltséget nem nyerhetünk. És e figyelmet szőlőművelésünk annál inkább megérdemli, minthogy legújabb időkben több rendbeli kedvező körülmény mnatkozik arra nézve, hogy külföldi borkereskedésünkre, — mi egyedül képes csak szőlőink jövedelmét nagyobbitani, s azt kedvező lábra állítani, — hogy külborkereskedésünkre rövid idő alatt egy szebb jövő fog kinyílni, mi nem csekély mértékben fogná jólétünket emelni. Reményünk lehet, hogy boraink nem sokára nagyobb kelendőséget s piaczot fognak maguknak kivivni. Erre azonban elkeriilhetlen föltétel, hogy a szőlőművelést tökéletesb lábra állítsak, bogy a bortermesztés körül nagyobb szorgalmat és józanabb gondolkozási módot fejtsünk ki. Nemcsak az kívántatik, hogy termeljünk elegendő bort, hogy nagyobb termelés által igyekezzünk jövedelmünket szaporítani; hanem az is, sőt legfökép az szükséges, hogy szőlömtiveseink minden kitelhető szorgalmat arra fordítsanak, hogy minél jobb s tökéletesb bort termeszszenek. Mert csak ez által léphetnek kedvező sikerű versenyre az idegen nemzetek boraival, s csak jó borokkal számíthatnak külföldön állandó kelendőségre. Az erre kivántató szorgalomnak s nagyobb tökélyre való törekvésnek azonban eddig legnagyobb akadálya volt a „bordézsma.“ A dézsmaváltság hasznossága s üdvös eredménye aunyira ismeretes, hogy ennek további fejtegetése szintén fölöslegessé vált; azért jelenleg csak a kivitelt fejtegetjük. Mint minden egésznek, úgy a dézsmaváltságnak is két fele van; egyik felét az azzali kiegyezés, vagy alku teszi, kit a dézs- majog illet, a másik felét pedig teszi a kialkudott váltsági összegnek részletezése, azaz kivetése annak: ki, mennyit fizessen a váltsági pénzösszegből? A váltság módjáról az idézett törvényezikk ezeket mondja: Mindenekelőtt a telek barátságos egyezkedése megkísértendő, a kikötött vagy divatozó terménybeli adózásokból keletkező jövedelmek kiszámítása végett egy választott bíróság állítandó föl. Ezen választott bíróság egyik tagja a járandósághoz jogosított, vagy a jogosítottak összege által, másik a kötelezettek által nevezendő ki; az elnök pedig a kinevezett két biró által választandó. A választott bírót azon fél részére, mely kinevezési jogával a jogbiztos áltálé végre kitűzött határidő alatt nem él, valamint az eluököt. is, azon esetben, ha ennek választása iránt a bírák meg nem egyezhetnek, a jogbiztos nevezi ki. A választott bíróság köteles úgy a termésbeli adózások mennyiségét, mint az 1836—1845. évekbeni helybeli, s ezek hiányában a legközelebbi piaczi árakat kitudni, s tiz évi kö- zépszámitás szerint az évi jövedelmet meghatározni. Az összes szolgáltatásoknak megállapított évi értéke húszszoros összegben tőkésítendő, a beszedési költségek s a földesur egyéb terhei fejében egy hatodrész levonandó, s az ekkép megállapított váltságösszeg- nek részletekkinti lefizetése iránt a felek között a barátságos egyezkedés megkisérlendő. Ha a barátságos egyesség létrejö , a kikötött részletenként fizetés a kötelezettek által egyedül s az ország köz- rejárulása nélkül teljesítendő. Azon esetben, ha a barátságos megegyezés nem létesül, a jogbiztos kötetes az egész tárgyalást véleményével együtt a fölebbezési hatóság elé terjeszteni, mely az egész eljárást megvizsgálandja, s a megváltás iránt véghatározatot hozand. íme, ezek a törvény világos szavai, melyek előtérbe tevén a barátságos egyességet, a törvényes eljárás módját is meghatározzák. Valamint a törvény a barátságos egyességet ajánlja első helyen, azonképen én is azt ajánlom mindenek fölött. Kérdés, kik egyezhetnek egymást közt? A megvált hatóknak nyilvánított tartozások megváltásának csak akkor van helye, ha az a járandósághoz jogosítottak által, vagy az ugyanazon j ogositott irányában egy községben kötelezettek mindnyája vagy legalább ezek nagyobb része álial az ugyanazon egynemű földektöli tartozásokra nézve kéretik. Ez más szóval azt teszi, hogy a dézsmaszedéshez joggal biró földesur ugyanegy községben lakó dézsm.aköteles alattvalóinak egyetemével, azoknak egyeteme vagy többsége pedig ő vele kezdhet egyességet. — Kérdés, ha több földesur van egy községben, kezdbet-e az mindenik külön egyességet? Igen is kezdhet, saját összes dézsmá- sai ellen, s e tekintetben a különböző földesurak összeegyezése nem kívántatik. Sőt ha több szőlőhegy tartozik valamely község határához, akkor a különböző hegyeken külön is lehet egyességet kezdeni. Ezt tehetik a dézsmakötelesek is, kik között, ha valamely kisebb rész találkoznék is, mely nem akarná az egyességet, a nagyobb rész, ha egyessége felsöbbségileg megerösittetik, az iránt is határoz intézkedése által. Ez azonban csak magánegyességnek tekinthető, törvényes utón csak leginkább az egyetemes egyezkedések intézteinek, és ennek megvan ismét a maga igen helyes oka, mert nagyon megszaporitaná a hivatalos eljárás terhét, ba minden egyes dézs- makötelesnek egyenkénti törvényes eljárás engedtetnék meg. Váltságról lévén szó, itt legelső kérdés, még pedig akár egyetemes, akár ez épen itt fölvett egyenkénti magánegyességet illetőleg, hogy mennyit kérhet vagy illetőleg adhat, valaki bizonyos szőlödézsraa váltságáért? Ennek kulcsát a nyílt rendelet a fönebbi- ekben a magáDegyességeket illetőleg is kezünkbe adja , annyit barátságos utón is valóban mindenki kérhet és megadhat, mennyit a törvény is megítélne. Annak alapján számításunkat következőleg tehetjük: Egy bizonyos gazda tudja, hogy évenként szőlőjéből hány akó dézsma megy ki, tudhatja körülbelül annak árát is. Vegye ezt
