Eger - hetilap, 1870
1870-03-31 / 13. szám
VIII. évi folyam. 13. szám. Márczius 31-én 1870. Előfizetési dí j: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft - kr. 2 ft 50 kr. I ft 50 kr.- -15 kr.- 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad; a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent seb. O. könyvkereskedés s minden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS AZ CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre Félévre Negyedévre Egy hónapra Egyes szám 5 ft — 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr. — 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza, 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- uyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Közlekedésünk állapota. Mint magának az államegésznek, ugy külön a községeknek szintén megvannak saját közlekedési eszközeik s utaik. Ilyenek különösen : a hidak, gátak, vizlecsapolások, s különösen a községi mellékutak ; a közlekedésnek mindannyi föltételei s nélkiilözhetlen közegei, melyek nélkül az ipar, kereskedelem, forgalom, vásári élénkség s az áruk értékének egyensúlya kellőleg soha elő nem állhat, ki nem fejlődhetik. Hazánkban mindezek alig vannak csak kezdetleges állapotban is, jóllehet törvényhozásunk azok fontosságát már századok előtt belátta. E régibb időkből annál föltünöbb jelensége a községi érdekek méltatásának, minthogy akkoron a községi élet távolról sem birt oly fontos s annyira független állással, mint jelenleg. Mindamellett olvashatjuk már I. Ulászló király I. decretumának 87-ik czimében: „Similiter inquirat, discutiat et moderetur (vieecomes) quae et ubi sint falsae viae (§. 4.) — quod nemo in terris aliorum vias falsas stare et custodire valeat.“ (§. 6.) Később az ily utak szabályozása, rendezése szintén országgyűlési törvények által parancsoltatott meg (1599. azt. 30), mindezen intézkedésekben azon nemes czélzat szolgálván irányul, hogy egyrészről a közlekedés könnyittessék, másrészről az útvonalok húzása, s önkénes megkezdése által az egyesek magánjogi érdekei rövidséget ne szenvedjenek. 1849. oct. 13. s 1852. május 4-éröl kelt kormányrendeletek s községi rendszabályok által még szorosabban kö- rüliratott a belységelőljárók ezen föladata, valamint a közrejárulás kötelessége is, melynek terhe a helység lakói közt arányosan megoszlik. Elv tudniillik az, hogy a község mindazon utakat, melyek nem az állam közvetlen kezelése alatt állanak, s melyeket kizárólag saját közlekedési szükségénél fogva basznál, saját költségén kiépítse, s használható állapotban tartsa. A másik elv és törvényes rendszabály abban áll, kogy ezen községi közterhekhez minden helységlakónak saját egyenes adója aránya szerint kell járulnia, s hogy ennélfogva eme kötelesség alól semmi tekintet vagy kiváltság czime alatt magát senki ki nem vonhatja. Ott, hol valamely helységben oly utak léteznek, melyeket vagy áthidalások, vagy egyéb körülmények miatt csak nagy költséggel lehet föntartani, a vámszedés joga meg van adva a község egyetemének; a vámjövedelem azonban más czélra nem fordittathatik, mint csupán az ily utak, hidak s mesgyék vagy ösvények költségei fedezésére, mi ha elégséges, az adóköteles lakosokra vagy épen semmi, vagy csupán annyi pótlék vettetik ki, mennyi a netaláni szükségletekre kívántatik. Hogy az ily utak s közlekedési eszközök föntartásához mi módon járuljon minden egyes adózó, az a községi hatóság belátására van bizva, mely azon hatalommal bir, hogy ezen terhet egy résziben természeti szolgálmányok, vagyis kézimunka és fuvaroztatás, más részben megváltás utján pénzben is teljesittetheti. Azon jog azonban, mely szerint akár az ily úti munkák az egész községre vagy egyesekre, akár az erre szükségelt pénzadózások kivettessenek, a közigazgatási hatóságot illeti. Ugy hasonlón azok ellen, kik a községi terhek ezen nemének teljesítésétől vonakodnának, a közigazgatási tisztviselők följogositvák, oly eszközöket, s módokat használni, mint az adók ésállam-terhek behajtásánál. A teljesítendő terhek, szolgálatok teljesítésében vagy végrehajtásában apanaszolkodóknak folyamodványa nem szolgálhat gátló akadályul. A mondottakból eléggé kitűnik, hogy az államkormány valamint a régibb, ugy az újabb időkben, kiterjeszti éber gondoskodását arra, hogy a közutak minél jobb rendbe hozassanak az országban. A hozott rendeletek foganatosítása azonban magától a nép tevékenységétől, belátásától s rendszeretetétöl függ. Hogy a közutak jó karban létele nemcsak közlekedésünk szükségeire, hanem népgazdá- szatunkra is sokszoros hatással van, nem igényel hosszú indokolást; annak kiáltó tanúbizonyságát látjuk mindenütt, hol azok elhanyagol- vák, vagy kellőleg rendezvék. Maga a termékek árfolyama, sőt a ló- és marhatenyészíés állapota is igazolja azt. Számtalan helység van még hazánkban, hol egy kis esőzés vagy időbomlás alkalmával csak a madár járhat ki a faluból, s az utak hiánya valamint minden forgalomtól elzárja, ugy minden munkától hetekig, sőt hónapokig visz- szatartja a népet. Nem mondjuk épen, hogy falvaink sajátszerü nomád rendetlenségének, belrendtartás hiányának okát csak a nép in- dolentiájában kell keresnünk: menti azt egy részben csak kevés évek előtti véghetetlenül függetek sorsa is. Némely s nagy rész a mérnököket, más a föszolgabirákat s úti biztosokat, némely az egészet okolva kárhoztatja. Holott vegyük csak a leginkább terhelt három testület állását s hatáskörét, és meg fogjuk látni, ki mennyiben érdemli meg az ellene tett tömérdek vádat. A mérnöki testület a leginkább kárhoztatott fél, melynek mentségére semmit nem szólva, csupán az elöfogati rendszabályokra utalni elegendő lenne, hol világosan áll: hogy csak akkor utazhatik, ha küldetik; ha tehát nem küldetik, mennie sem szabad; arra háramlik e szerint a megrovás, kinek tisztében állana küldeni, miért nem küldik ? Ámde a kinek tisztében állana küldeni, bölcsen tudja, hogy fölmérni, tervet, költségvetést s más efélét készíteni, nem pedig követ hordatni küldhetné a mérnököt. — Mikor már a mérnökök dicséretét (?) raegeléglik, a hibát a járásbeli föszolgabirákra kenik közönségesen, kikről meg vagyok győződve, hogy szintúgy mint a panaszkodók, inkább szeretnek jó, mint rósz utón járni; de miután leginkább azon panaszkodók jajdulnak föl az ingyenmunka el
