Eger - hetilap, 1869
1869-01-14 / 2. szám
11 rik Endre, Véges Mihály, id. gr. Valdek Frigyes, Vratarica József, Vasváry Károly, Veszély János, Végh József, Vitalis Mór, Véges József, Zalár József, Zsendovics József. Föispáni helytartó ur ö méltósága kijelentette, hogy miután a múlt év decz. hó 14-én hozott megyei határozat következtében keletkezett, s tárgyalt minisztertanácsi rendeletnek a megye eleget nem tett, a holnapi napon (jan. 12.) a jegyzőkönyv meghitelesitése után egy, a megye közönségéhez küldött királyi leirat fog fölolvastatni, melynek meghallgatására a bizottmányt meghívja. A j a n. 12- i k i ülés. Isaak László 2-od alispán az ülést megnyitván, tudatá, hogy a föispáni helytartó ur reá bízta az elnökség vezetését, s miután a bizottmányt a pillanat komolyságára figyelmeztette volna, a gyűlés a jan. 11-iki ülés jegyzőkönyvét hitelesité, a minisztériumhoz intézendő fölirattal együtt,melyet a balpárt megéljenzett.*) A hitelesítés megtörténvén, lelkes és hosszas éljenzések közt, teljes diszbeu megjelent gr. Andrássy Gyula ö mltga, mint királyi biztos, s a főjegyzőnek fölolvasás végett a következő kir. leiratot adta át, melyet a bizottmány fölállva hallgatott meg: „Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Csehország Királya és Magyarország Apostoli Királya. — Fötisz- telendö, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos, Vitézlő és Nemes, Okos és Érdemes, kedvelt Híveink! Azon határozat, a melyet Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya 1868-ik évi decz. 14-ik s következő napjain folytatva tartott bizottmányi ülésében jegyzőkönyvi 1108. szám alatt hozott, s a melyben bírálat alá vonván a legközelebb bcrekesztett országgyűlés eljárását, kárhoztatólag nyilatkozik mind a törvényhozás alkotásairól, mind pedig a czim kérdésében magyar felelős minisztériumunk beleegyezésével tett legfelsőbb intézkedésünkről, — nem csak tulcsapong azon korlátokon, a melyeket a törvény és alkotmány a törvényhatóságok hatáskörére nézve kijelölt, hanem a törvény iránti tiszteletlenség magvait szórván szét, egyenes ellentétben áll egyúttal a törvényhatóságok komoly s nemes föladatával, s a királyi személyünk iránti hódolattal. Miután királyi legfelsőbb tisztünkhöz tartozik, az alkotmányos s társadalmi rendet, a törvények s az államhatalom tényezői iránti tiszteletet föntartani, s ott a hol az megzavartatott, helyreállítani, egyszersmind pedig az ellenszegülőkre a törvény egész szigorát alkalmazni: Ennélfogva, ha magyar felelős minisztériumunknak az érintett határozat visszavonása s megsemmisítése végett, a czimzett megyei bizottmányhoz 1868. évi deczember 30. napjáról 3242. sz. alatt intézett fölhívása és rendelete siker nélkül maradna, s a megyei bizottmány a törvényszegés útjáról önként vissza nem térne, magyar felelős minisztériumunk előterjesztése folytán tekintetes és nagyságos muraszombati és széchi-szigeti gróf Szapáry Gyulát, Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék föispáni helytartóját, kedvelt hívünket, Heves és Klilső-Szolnok vármegyékre nézve királyi biztosul ezennel kinevezzük, teljhatalommal ruházván őt fel: hogy a bizottmányi üléseket fölfüggeszthesse, a tisztikar mindazon tagjait, kiknek föltótien engedelmességére és megbízható szolgálatára nem számíthatna, hivatalaiktól elmozdíthassa, s mások által helyettesíthesse ; mindazokat, kik a föntérintett törvénytelen határozat hozatalára s föntartására befolytak, a törvény sorompói elé állíttathassa, s hogy mindent megtehessen, a mit a törvények tekintélyének s felelős kormányunk törvényes rendeletéinek érvényesítésére szükségesnek találand. Minélfogva komolyan meghagyjuk és parancsoljuk nektek, miszerint fönnevezett királyi biztosunknak minden intézkedéseit s rendeletéit tartozó engedelmességgel fogadjátok, s működése közben neki mindenben segédkezet nyújtani szigorú kötelességteknek ismerjétek, — másként nem cselekedvén. — Kikhez egyébiránt csász. s királyi kegyelmünk s kegyelmességltnkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, Ausztriában 1868-ik évi deczember hó 31-én. Ferencz József mk. Gr. Andrássy Gyula mk. A kir. leirat fölolvasása megtörténvén, a királyi biztos ur előkérte a megye m. évi decz. 14-én hozott határozatát magában fogvaló jegyzőkönyvet, s azt tollvonásokkal sajátkezüleg keresztülhúzva, megsemmisitettnek, s a megyei bizottmányt fölfüggesztettnek nyilvánitá. Erre a bizottmány a kir. biztos ur hosszas és lelkes éljenzése közt eloszlott. S z e r k . A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest. jan. 10-én. (Cs. Gy.) Még a tavasznak szárnyas hirdetői el sem érkeztek, s már is a kikeletnek enyhe melege s derüfényes világa kellemesi- tik az időjárást. — A napok, melyek máskor ilyen időben a zord télnek legfagyosabb hidegével bírnak, a tavasznak képzeletét keltik föl bennünk. A lakosság nem veti meg Saturnusnak ezen ajándékát. A főváros legszebb utczáit a sétálók nagy száma tölti be, a váczi-utcza s a feldunasor a párisi boulevardok mozgalmas képére emlékeztetnek; de még mozgalmasabb azon belső élet, mely a fővárosi lakosságnak ereiben lüktet. Politikai, gazdászati, irodalmi kérdések képezik a discussio tárgyát mindenfelé, a napnak érdekesebb eseményei a legváltozatosabb commentátiókkal láttatnak el,s vitattatnak meg. Mi az újság ? ez a conversatiónak rendes refrainje, ma azonban ily kérdéssel szólittatunk meg: mit szól uram ehhez v. ahhoz? Egyes „cause celebre“ gyanánt vitatott napi kérdések lázas érdekeltséggel tárgyaltatnak, a választások, az európai magas politika, a journalistika, a színházi kérdések és ügyek központjai a társalgási köröknek. Mit szól önaJókay- P ul s zky - ügyhöz ? ily kérdéssel szólítja meg egy barátomat egy dühös baloldali, nemde fölsült Pulszky? Barátom hallgatott. Három nap múlva köztudomású volt a párviadal és Cseruátony kilépte a „Hon“-ból. Csak most válaszolt barátom a baloldali fráternek, ekként:, Lám, duellált Pulszky, duellált Jókay, és meghalt Csernátony. Nincs szándékunkban itt halotti szemlét tartani Csernátony felett, (a nekrológot majd megírja a „Borsszem Jankó“) csak, azt jegyzem meg futólag, hogy ezen iró (?) két évi működése óta a magyar journalistika egész modorát korrumpálta. A kígyót- békát kiáltás föllépése óta divatba kezde jőni, és ha ezt a jobboldali lapok is gyakorolni kezdették, úgy kimentheti őket azon közmondásnak igazsága, mely igy hangzik: „afarkasokkal tivölteni kell.“ A személyeske- dési tendenczia divatba jött, az „argumentum ad hominem“ lett mindenütt uralkodó, az insinuatió, piszkolódás, gúny és pasquill fegyverei alkalmazásba vétettek. „Minden ember nem lehet iró, de minden írónak embernek kell lenni“. E magasztos igazság nem talált Csernátonyban követőre, irodalmi s képviselői pályája azért hálátlan maradt,ezt érzi saját pártja is úgyannyira, hogy a Józsefvárosnak baloldali választói semmi áron sem akarják újból megválasztani, érzik a „blamage“-t, mit képviselőjükkel arattak. Csernátony Girardint, a szellemdús franczia hirlapirót akar- t a utánozni,ki a „L i b e r t é “-ben az éleznek genialis tollával küzd a caesarismus ellen ; de a kép, melyben Csernátony Girardint föltüntetni akarta, torz kép, mely csak „scandalumok“-ban s nem a humornak és satyrának szellemdús ötleteiben bővelkedik. — Kilépése által a „Hon“ csak nyerhet a komolyan gondolkozók és érettek előtt. Hogy érett közönségünk megunta a szélsőségeket, azt fényesen bizonyítja az uj napi lapnak, a „Szabad Saj tó“-nak általunk is megjóslott halála, üt napig élt csak e csecsemöujság, az ápoló dajkának—t. i. a praenumeránsoknak hiánya sírba vitte őt. A szélsőbal uj fiaskója. A szerkesztő és kiadó, ki a praenumeránsok nagyon is gyér számára tekintett, keserűen kiálthatott föl: Hát hol maradnak a „népnek milliói“? Az a k a d e m i alegutolsó ülésének Mátyás Flórián 1. tag igen érdekes képet kölcsönzött. Erős érveléssel s eredeti kútfőkre való hivatkozással bizonyitgatá, hogy sz. István neje, Gi z e 11 a, teljesen ment azon vádaktól, melyeket a történetírók ellene fölhoznak. Nincs igazok a történészeknek, midőn Vazul megvakitásának indítójául Gizellát említik. A tévedés, úgymond értekező eredeti kútfőkre való hivatkozással, hihetőleg Péter hasonnevű testvérétől származott. Okmányokkal s a nemzet legrégibb történetéből — az Árpádok korszákából fölhozott tanúságokkal igazolá, hogy Gizella királyné méltán kiérdemelt kegyeletben részesült a nemzetnél. Az alapos értekezést s annak érvét teljesen méltányoljuk, bár szerző egyes állításait, p. o. hogy Szalay, Horváth stb. egyszerű másolók, semmi esetre nem Írhatjuk alá. Választási mozgalmak. Jász-Árokszálláson, mint lapunknak írják, az országgyűlés befejezése után, Bolgár Emil ügyvéd javaslata folytán a városi közgyűlés egyhangúlag üdvözlő iratot intézett Deák Ferenczhez. Ezután decz. 29-én számosán a helybeli választók közül egybegyülvén, a Deákpárt szervezéséhez fogtak, s egy bizottmány alakíttatott, melynek elnöke Bolgár Emil, jegyzője Scipiades János, tagjai: Töröcsik József, Móczár Alajos, Szele Flóri és Nagy J. Sándor. Ezen ideigl. bizottmány az értekezlet határozatainak foganatosításával s *) A fölirat szövegét lapunk jövő száma hozandja.
