Eger - hetilap, 1869

1869-03-25 / 12. szám

90 könyvek vezetése által lehet elérni, melyeknek mindenütt s ná­lunk is világosan kijelentett czélja: a tulajdonjogot megállapítani s a fekvő javak birtokosainak ettől föltételezett hitelét megszilárdíta­ni az által, hogy a telekkönyvek czélszerü szerkesztése mellett lehet­ségessé váljék mindenkinek, szabad betekintéssel biztos tudomást szerezni nemcsak a bejegyzett birtokról, hanem annak birtokosá­ról is, valamint arról, vájjon a birtokos bir-e azon vagyonra nézve szabad, korlátlan birtok- vagy tulajdonjoggal; van-e zálog-, szol­galmi vagy másnemű kötelezettséggel terhelve? A földbirtok hitelé, nek egyedüli alapja a telekkönyv. (Vége köv.) A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, márcz. 22. (Cs. Gy.) „Keljen föl, nagy teendői vannak !“ igy kelteté föl magát St. Simon. Ily érzelmekkel kelünk mi is föl e lázas időkben, hogy a reggelihez látván, con amore a hírlapot vegyük kezünkbe, s a folyamatban lévő választásokról egyet-mást olvassunk. Mihirvan? e kérdéssel faggattatunk, ki választatott meg ? hogy állanak a pár­tok ? ezek a conversatiónak rendes refrainjei. Holnap dűlnek el a fővárosban a választások. Szükségtelennek látom a combinatiót, mert hiszen e lap olvasói már értesittetni fog­nak a választások eredményeiről akkor, midőn e sorok napfényt látnak. Most csak annyit tudatok, hogy a „kenyértörés elöest- véjén“ nagy láz uralkodik, az oppositio, a kétségbeesés végeről­ködésével mindent megragad. A ferenezvárosi lebujok, a józsefvá­rosi bormérések, a terézvárosi café chantant-ok helyiségeiben des- perát néptribuuok hirdetik az ellenzéki evangéliumot, s szitkozódó ajkaikon a „nem adózunk“, a „quóta“ „trafik,“ „delegatio“ perhor- rescált hangú igéit — ad majorem oppositionis glóriám — csatta- nós hatással puflfogtatják. A főváros legellenzékiebb gyermekei — a csizmadiák — távol álljon tölüok a gúny — a Jókai-párthoz, leg­nagyobb contingenst szolgáltatnak ; természetes dolog, hiszen az ö üzletük a csizmavarrás és foltozás, a csizmák pedig jobban szakad­nak, ha az ellenzék szerint „rohanva haladunk,“ mint ha Deák bölcs útmutatása szerint „fontolva megyünk.“ Itt a dolog bibéje, itt a kér­dés kulcsa. Meglehet, ezen montivum vezeti a szabókat is az ellen­zék pbalanxához. „A politikai élet ilyes hullámzásai mellett természetesen a po­litikai irodalom termékei is legnagyobb keletre találnak, azért a kiadók legszívesebben vállalkoznak ilyenekre. Aigner és Rautman derék könyvkiadóink, kik a váczi-utczai hőtel national-ban bírják jól szervezett Uzletöket, legújabban egy érdekes munkát bocsátottak napvilágra, melyet, miután a napilapok bővebben ismertettek,— többi közt jelen sorok írója is az „Esti lap“-ban — csak röviden említünk. Az 1867-iki kiegyezés és Bethlen, Bocskay, Illés­<! T A H Maligieri Bianca. (Történeti beszély.) (Folytatás.) A dogé hevesen megragadta Bianca mindkét kezét, s lángoló szemekkel nézett rá. „Tehát nőm vagy?“ kérdé sötéten. „Az ön nevét viselem,“ válaszoló nyugodtan. „Hol van tehát a szerelem, melylyel férjednek tartozol ?“ „Signor,“ mondá, mialatt büszke nyugalommal egy tekintetet vetett lángoló arczára. „Signor, megmondtam nyíltan összekelé- sünkkor, hogy én önt nem szeretem.“ Erősebben megmarkolta kezét, s arcza indulatosabb kifejezést öltött. „Önnek engem szeretnie kell!“ orditá. „Nekem jogom van ön szerelmére!“ Bianca fölemelkedett a pamlagról, s kiszabadította markából kezeit. „A szerelem nem erőszakolható, parancsára szivemet önnek nem nyújthatom. Ön jól tudja azt, hogy én megijedni nem szoktam, s jegyezze meg, hogy dühe által inkább eltávolít magától.“ A fönséges nyugalom csodaszéppé tette büszke s méltóságos alakját. Contarini rátekintett, s haragjának lángja busongássá ham- vadt le. „Igaz,“ mondá szelíd s könyörgő hangon; „igaztalan voltam, midőn önt fenyegettem; de oh csak egy kevéssé szeressen! én önt oly mélyen, forrón, lángolón szeretem !“ házy, Rákóczy népszövetségi p o 1 it i k áj a. Itt szerző kimutatja, hogy legdicsőbb szabadságharezosaink kezdettől fogva törekedtek egy alkotmányos egyezményt s szövetséget létesíteni Magyarország s az örökös tartományok között, s azon nyilatkozat ellen, hogy „az 1867-iki alku hallatára a Bocskayak, Bethlenek sir- jokban megfordulnának,“ kimutatja, hogy hiszen az ö intentiójok épen egy ilyes szövetség létrehozására irányult. íme tehát a baloldalnak egyik újabb argumentatiója ismét fictiónak bizonyodott be. Különben is tért vészit ez utóbbi mindenütt, ott íj, hol, mint például Somogybán, a massák fölingerlése folytán, némi sikerre szá­mított, az antisocialis irányú szélsőbalt segité csak győzelemre. így tehát elmondhatjuk: sic vos non vobis mellificatis apes ! Képviselőválasztások. (Folytatás.) Abauj megyében képviselőkké választattak : a nagyidat kerületben Semsey Albert, a szepesiben Csörghe László jobboldali­ak, — a szikszóiban Pécsy Tamás, a göncziben Gabriel István, a füzériben gr. Károlyi Ede baloldaliak. Aradmegyében: a pécskai kerületben Ormos Sándor, a szent-annaiban Bohus Zsigmond, a kisjenöiben Román jobboldaliak ; a világosiban Mocsonyi Antal, a butyiniban Popovics Zsigmond, a radnaiban Joannescu Lázár baloldaliak. Aranyosszékben: Zeyk József és Gál Miklós jobbolda­liak. Budán: b. Eötvös József és Házmán Ferencz jobboldaliak. B a ra n y a m e gy éb e n : a siklósi kerületben Vajda János, a mohácsiban Henszlmann Imre, a szent-lőrincziben Kossuth Ferencz, a pécsváradiban Dietrich Ignácz, a német-ürögiben Simonyi Ernő baloldaliak, — a hegyhátiban Siskovics Tamás, a dárdaiban Térey Pál jobboldaliak Belsö-Szolnok megyében: Betegh Kelemen és gr. Bethlen Sándor baloldaliak. Beszterczebányán: Halasy Gyula jobboldali. Békésen: Gonda László baloldali. Brassóban: Bömches Frigyes és Wächter Emil jobbol­daliak. Békésmegyében: a gyomai kerületben Ördögh Frigyes, az orosháziban Táncsics Mihály baloldaliak. Biharmegyében: a berettyó-ujfalui kerületben Csanády Sándor, a bihariban Gáspár András, a bárándiban Móricz Pál, az ugraiban Farkas Elek, a tenkeiben Dezső Szaniszló, a magyar-csé- keiben Román Sándor, a nagyszalontaiban b. Simonyi Lajos, a szé­kelyhídiban Fráter Imre baloldaliak, — a belényesiben Jonescu Döme, a margittaiban Klobusiczky Pál jobboldaliak. € Z A. I#­Bianca gyöngén megcsóválá szép fejét. „Csalódik, signor. Ön engem nem szeret; ha szeretne, nem volna elég ereje, egy kívánságomat megtagadni. Férjem! én öntől a szegény halász életét s szabadságát kérem!“ „Nem tehetem !“ kiáltá keményen. „Nem bocsáthatom meg, hogy egy ily nyomorult szolga elég vakmerő volt ön arczára tekinteni, s önnek kérésével alkalmatlankodni. Szükséges volt Veleneze kol­dusnépének egy példa, hogy jövőre önhöz közelíteni ne merészel­jen. A dogé neje szentély, melytől a mocskos tömegnek távol kell maradnia. Puszta tekintet sértés az ellen.“ „Nem akar ön megkegyelmezni azon szegény embernek ?“ kérdezé Bianca esdöleg. A dogé közelebb lépett hozzá, s ismét megfogá kezét. „Kívánja ön? Jól van, halljon tehát. Önnek egyetlen szava mindent megváltoztathat. Csak egy szót ejtsen ki, s azon férfiú, ki­ért könyörög, azonnal szabad lesz.“ „Melyik szót ?“ kérdezé pihegve. „Annak nevét, a kit szeretsz. Nevezd meg őt, s a halász azon­nal szabad lesz. Ha megtagadod, még ez órában a csatornába fog sülyesztetni.“ „Soha!“ mondá Bianca hevesen. „Kívánj tőlem bármi mást, megteszem, csakhogy egy emberéletet megmentsek , de ezen nevet soha nem fogod megtudni I“ „Ez utolsó szavad ?“ sziszegé, mialatt lábával dühösen egyet toppantott. „Igen!“ válaszolá nyugodtan

Next

/
Oldalképek
Tartalom