Eger - hetilap, 1869
1869-04-15 / 15. szám
VII. évfolyam. 15 szám. Április 15-én 18Ö9. Előfizetési dii: Eg-ész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft - kr. . 2 ft of kr. . I ft 3»> kr. . — ?5 kr.- 12 kr. Politikai s veüye.s lartaiiim hetilap, Megjelenik iiiiiiden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorfuly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyórt 8 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k 1 ö Pi'Ac leseket : a szerkesztődét.) (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent sr h G. könyvkereskedése • minden kir. postahivatal. - Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Haladjunk-e az ipar terén? Eljött az idő, midőn már kezdjük odahagyni az ábrándok világát, és a valóság terére lépünk ; már nemcsak azt nézzük : mi szép? hanem azt is: mi szükséges, mi hasznos? A szükségesnek, hasznosnak mezején forog különösen az iparos, a kereskedő, tehát főleg a polgári osztály az, mely ezen tekintetben az államtest éltető vérkeringését alkotja. Igen! a polgári osztály, melynek egyedüli fegyvere a munkásság, czímere a szerény becsületesség, a többi osztályokkal közös zászlója a haladás, diadala a művelődés, — övé a jövő ! Törvényhozásunk az 1868. VI. t. ez. értelmében az ipar kamrák at fölállítván, az iparos- s kereskedői osztályt abban képviselendő kültagok megválasztása városunkban már meg is történt. Természetszerűleg törvényhozásunk az iparkamrák rendezését nem mellőzhette azon oknál fogva sem , mert ezek az országosan megalakult ip-aregyesület fiók közegeinek tekintetnek. Elvitázhatlan igazság az, hogy csak oly ország lehet nagy, mely anyagi jólétnek örvend,mert az anyagi jólét egyik tényezője az erkölcsi, és szellemi jólétnek; és miután a müipar a jólétnek egyik fö ága, önként következik, hogy e nélkül nem gyarapodhatunk. E nélkül sem földművelésünk a lehetségig gyümölcsöző fokra fejleni, sem eolonialis eredményű helyzetünk javulni nem fog. List egykori államtudós azt mondá: „Amely nemzet csak földművelést üz, hasonlít oly egyénhez, kinek csak egy kar javan. „Tegyük föl — igy ir a philadelphiai iparegyesület elnökéhez — „Tegyük föl, hogy nem értenétek a gabnaörlés mesterségét, a mi egykoron bizonynyal igen nagy mesterség volt, s a kenyérsütés titkát sem ismernétek, miként az angolok a heringsózás igazi mesterségét még a 17. században sem ismerék, és azért gabnátokat Angliába kellene küldenetek, hogy ott lisztté Őröljék, s kenyérré süssék : mennyi vesz* ne el őrlésért, sütésért gabnátokból az angoloknál?! mennyi hasznot vennének el a termesztőktől mindazok, kik azzal foglalkoznának, hogy a gabnát ki-, a lisztet, kenyeret pedig behozzák!“ — Már pedig, mi képen a gabnatermesztő gazdasági jóléte megkívánja, hogy közelében lakjék a gabnaörlö : azonképen a mezei gazda jólétére átalában szükséges, hogy a kézműves mellette lakjék ; a mező jólétére megkivánta- tik, hogy közepén vagyonos müiparüzö város legyen, s végre az egész ország földművelésének jóléte megkívánja, hogy saját müiparos ereje a lehetségig kifejtve legyen. Vannak ugyan ellenségeink, a kik azt mondják, hogy Magyarország nem alkalmas a gyáriparra, mert dolog- értő emberek hijával van. Angliában azért áll a gyár s kézműipar oly magasan, mivel minden foglalkozásra ahoz értő ember bőven akad, s egynek betegsége, halála, vagy kilépése más által nyomban pótoltathatik. Pedig az koránt sem úgy áll; mert hiszen, hogy mi nem értünk a müiparhoz úgy. mint az angolok, az bizonyos; de ebből csak az következik, hogy tanulnunk kell, s azért hő kebellel fogadnunk minden eszmét, meleg részvéttel pártolnunk minden igyekezetei, mely módot és alkalmat kíván nyújtani, hogy tanulhassunk, hogy közöttünk a hasznos ismeretek terjedjenek. Abból pedig, hogy ezeknek elterjedésére sok idő kell, korán sem az következik, hogy hozzá se fogjunk, hanem az, hogy annyival nagyobb igyekezettel iparkodjunk, a mennyivel később kezdettük, hogy a mulasztott időt, mennyire lehet, helyrehozzuk. Ennénk-e ma gyümölcsöt, ha apáink azért, mivel a fának, hogy gyümölcsözzék, sok idő kell, nem ültettek volna gyümölcsösöket? Aztán nincs gyorsabban kamatozó töke, mintatanulmány, kivált midőn arra van számítva, hogy nyomban a gyakorlati életbe menjen át, s a mint az iparegyesületnél czéloztatik, a kézművesek műhelyeit elevenítse. Ki tudja, hány oly tehetség rejtezik ezen műhelyekben, melynek csak egy gyújtó szikrára van szüksége, hogy a körülte most észrevétlenül ellebbenö tüneményekből, a honi müipar nak gazdag jövendőt készítsen. Mert a kellő ismeretekkel előkészített ember gyakran a legparányibb körűim ényböl a természetnek egy még ismeretlen titkát képes ellesni. Nézzük például, minő roppant hatalommá vált a gőzerő az utolsó félszázad alatt ? mondhatnék , a távolságot megsemmisité, s a gyarló embernek isteni erőt kölcsönzött, s pedig eredete a nevetségig csekélység volt. Fulton, egy amerikai, theához vizet forralt, s látta, miként a gőz az edény fedőjét fölemeli, lezárta tehát ismét és ismét, s mindig nagyobb gonddal a födelet, de a gőz újólag fölemelé, végre jó nehéz nyomadékot tön a fedőre, melyet a gőz nem bírván fölemelni, magát az edényt szétpat- tantotta, — s a gőz ereje föl lön találva. Azután , hiszen még a virágzó Anglia sem lett egyszere azzá, a mi most. Kezdeni kell, hogy véghez érjünk. Eszünkbe jut itt egy kis történet a hires Franklin életéből. Ot, a philadelphiai szerény könyvnyomtatót, — kiről Írva van, hogy az egektől mennyköveket, s a zsarnokoktól a kormánypál- czát elragadó, öt polgártársai az északamerikai szabadság-háborút megelőzött mozgalmak alatt biztosul Angliába küldöttek. Eszakameri- ka gyarmat vala, mely az anyaországot ellátta nyers termékekkel, s ezért kényszerítve volt, minden kéz- és gyármüveket Angliától vásárolni, mert hiszen az angol parlamentben még lord Chat am és lord North idejében is nyiltan kimondatott, mikép Eszakame- rikának nem kell megengedni, hogy otthon csak egyetlen patkószeget is készíthessen. — A tisztes Franklin tehát, mint mondók, Angliába küldetett, s az alsóház sorompói előtt több órán át vallaták az amerikai viszonyokról, utolsó kérdésül ezt tette föl neki az alsóház elnöke: „Mibe helyezik az amerikaiak büszkeségüket?“ — És Franklin felelt: „Abba, hogy ócska ruháikat mindaddig hordják, mig maguk képesek lesznek maguknak újakat készíteni.“ — Amerika e feleletet megértette, és szabaddá lön. A kézműipar biztos jövendőjét csak az ezzel rokon gyáripar állapítja meg, e kettő pedig a földiparét. Mert hiszen mit ér például nekünk az, ha sok lent, kendert termesztünk — gyáraink nem lévén — azt nyersen kiviszszük, s vászonalakban két-háromszoros áron visszahozzuk, majd ismét becsnélküli rongydarabokban olcsón kiviszszük, hogy mint szép papirost, kötegét 60—90 írtjával újra behozzuk ? holott ha gyáraink nem hiányzanának, e kiadások nagyobb része zsebünkben maradna. A földipart illetőleg, nézzünk csak szét, hogy az egyéb nyers termények közül a tiszta búza árát mi emelé most országszerte? nem-e az évenkint szaporodó gőzmalmok, keményitögyá- rak, melyek azt lisztnek és keményítőnek gyártván, kültartományok- ba szállíttatják? Nemsokára eljö az idő, midőn vasutakkal leszünk egészen körülhálózva, és ez által, valamint a vámszerzödési szövetkezéseknél fogva a külfölddel összeforrva, e viszony oly erős lökést adand keres kedelmi forgalmunknak, mely az iparbani haladásra leginkább kény- szeritend bennünket, minek ha nem engedünk, a productiv kifejtésben magasb fokon álló más nemzettel a versenyt ki nem állhatva, a fogyasztó közönséget iparczikkével az árasztandja el. Ha ebben valaki kételkednék, a valót megmutathatom gyakorlatilag is ; például, jelenleg Eger közönsége vásárjai által áll összeköttetésben a pesti iparosokkal: a noközönség vagyonosabb osztályának 9/10 része azoktól veszi lábbelijeit! és miért van ez? hiszen a pesti készitmény sokkal magasabb árú az egrinél; — igaz, de azért mégis olcsóbb, mert izle- tesebb és tartósabb is. Tehát a mily szerepe van most Pestnek Egerre nézve, a közlekedési viszonyok könnyítésével ép oly szerepe lehet a külföldnek az egész ország irányában. Törvényhozásunk az iparos-osztály ilyszerü kétes jövőjét mérlegbe vetvén, hogy a honi müipar nem kályha melegén erötetett, sá-
