Eger - hetilap, 1869
1869-04-15 / 15. szám
114 padt, hervatag növény, hanem a népéletből önként fölvirágzó, életerős, természetes virágkint fejlődhessék ki: alakíttatott az országos iparegyesület és ennek mellékközege, iparkamra kerületen- kint. A kijelölt czél az, hogy 1) módja és alkalma nyíljék az iparüzö- osztálynak hasznos ismeretekbeni gyarapodásra; 2) mező és ismeretség a gyakran ismeretlenül elsorvadó tehetségnek. Ebből kifolyólag, hogy a belipar minélelöbb kellő fokra emeltethessék, kívánatos, miként iparos-inaink számára, egyelőre legalább kerületenkint, mintaiskolák állitassanak, s városokként iparegyletek rendeztessenek, melyek czélja lenne: alkalmas helyiségekben előadásokat, fölolvasásokat, szakba vágó értekezleteket tartani, a szakismeret emelésére könyvtárt alapítani, üdvös és minden tagot kötelező szabályok meghozása által különösen az ifjúságot munkásságra szorítani, s őt az erkölcsrontó, vagyont fogyasztó időtöltésektől elvonni. Kívánatos volna továbbá iparbank fölállítása, melynek föladata lenne, minden tagját pénzköl- csönnel segíteni, a tagok egyetemleges jótállása mellett. Végre, a mennyire csak lehetséges, az országos adóztatást iparosainkra nézve könnyíteni kellene. Lörinczjfy János. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, apr. 12. (Cs. Gy.) A választások zajgó hallámai lecsendesültek, 8 a hírlapok csak e küzdelmek utóhangjaival foglalkoznak. A választások sok tekintetben igen tanulságos eredményhez vezettek. Megmutat ták, hogy az értelmiség sok helyütt mennyire paralyzáltatik az ellenirányzatok befolyása által, — hogy a választó törvény fölötte sok lényeges hiánynyal bir; s a jövő országgyűlés első rendű föladata leend, a választási törvényt revisio alá venni. Pártkülönbség nélkül — talán csak a szélső baloldalt vévé ki, — elismerik e törvény elégtelenségét: a census fölemelése s az értelmiség szavazati súlyának öregbitése vezetend egy üdvös, czélirányos választási törvényhez. Az említett törvény hiányait mi pestiek is igen sajnosán éreztük. A külvárosokban a numericus túlsúlyban levő s könnyen fanatizálható tömeg az értelmiséget leszavazó. Nem annyira párt-ellentétek küzdöttek egymással, hanem a szegényebb s vagyonosabb elemek közötti társadalmi ellentétnek lelkiismeretlen kizsákmányolása által jutott sok helyt zöld ágra az ellenzék. Azért vajmi roszul ismerik a körülményeket azok, kik azt állítják, hogy a pesti külvárosokban a baloldali elvek győztek. Korántsem, hanem a személyek, s az azok neveivel ügyes kortesfogások által kapcsolatba hozott társadalmi ellentétek juttatók a baloldali személyiségeket az arany gyapjúhoz. A nyolcz nap múlva egybeülö országgyűlés sok és lényeges élet- érdekű problémák megoldására van hivatva. Reform-kérdések meg4 t A n Maligieri Bianca. (Történeti beszély.) (Folytatás.^ Egy halvány női alak, hosszú, fekete ruhában, fekete fátyollal fején, mely álla alatt össze volt fűzve, s neki apáczakicézést kölcsönzött, — lépett a kis kertbe. Nagy fekete szemei búskomoly kifeje- zésüek voltak, nemes vonásai mély fájdalomról beszéltek; de mégis, midőn Luigira fordult tekintete, édes mosoly játszott ajkai körül. „Hogy van ön, szegény betegem ?“ kérdezé , kis sovány kezét Luiginak nyújtva. Gyöngéden ajkaihoz szoritá ez: „Oh !u sóhajtott, „már nem vagyok beteg, s azt önnek köszönöm, hogy fölgyógyultam.“ Lidia bánatosan megcsóválta fejét: „Csak a halál gyógyít,“ igy szólt. „Minden, a mi él, beteg, csak a halál hozza meg a gyógyszert.“ Az ősz résztvevő tekintettel közelitett hozzá, s kezeit gyöngéden vállaira tévé: „Ne légy oly bús, Lidia!“ kóré ellágyult bangón. „Jól tudod, hogy a te szomorúságod az én keblembe is átömlík.“ Lidia összerezzent, s kezeivel homlokához kapott: „Igaz!“ suttogá, „vígnak kell lennünk, nevetnünk kell; oh csak tudnék nevetni !“ monda mindinkább elsötétülő arczczal. „Egykor én is tudtam azt, ah de most már nem akar menni. Ennek az az oka, hogy szivem oly komoly: ha a szív nem nevet, az ajak sem ért ahhoz.“ „Nézzen ön rám,“ szólt Luigi esdeklő hangon, „akkor örülnie kell, mert tudja, hogy én mindent önnek köszönhetek. Talán mégis csak boldogító önre nézve, tudni: hogy van a földön egy ember, ki életével, boldogságával önnek adósa. Oh oly szegény vagyok szaoldása, a helyhatósági ügy rendezése, a pénzügy reformja, a bíróságok, a felsöház szervezése immár elodázhatlan szükséggé lett, azért igen sajnos lenne az országra, ha az állami megújulás e fontos percze- iben a haladás útjáról letérve, a közjogi viták labyrinthjébe tévednénk. A mennyire üdvös az országra a politikai érdekeltség, melylyel mindenfelé találkozunk, annyival sajnosabb, ha — mint nálunk történik — ez a culturai fejlődés rovására megy. Nálunk jól érezhető e baj. A jobb erők a politika mezejére adják minden erőiket, maga a lánglelkü történetiró, Horváth Mihály is a politika arénájára lépett Clio küzdteréröl. Máshol párhuzamos fejlődést látunk a politika s cultura életkérdéseiben, nálunk az „aranyközépút“ elérése ritkán sikerül. A „Budapesti Szemle“, ezen egyetlen tudományos folyóiratunk is — mint ezt illetékes helyről hallottuk — oly rósz anyagi helyzetben tengődik, hogy kiadói annak megszüntetését czélozták, 8 ha tovább fönáll, már többé nem havi folyóirat, hanem negyedévi szemle leend. — S ime ! midőn ezen egyetlen tudományos folyóirat is hanyatlik, a politikai világ gombaszámra növeszti amúgy is szapora irodalmát! Két uj politikai lapot — még pedig német nyelven indi- tand meg legközelebb az ellenzék, az egyik néplap lesz „Opposition“ czimmel, másik nNeuer Freier Lloyd“ néven, a „Pester Lloyd“ mintája szerint szervezett napilap. - Ez utóbbit Ludvigh Jáno s fogja szerkeszteni. Az egész planum csak a „Hon“ előfizetőinek s olvasóinak tetszik, — örülnek ugyanis, hogy ekként Ludvigh- nak untató, áradozó vezérczikkeitöl meg fognak szabadulni. Képviselőválasztások. (Folytatás.) Újabban képviselőkké megválasztattak: Árvamegye bobrói kerületében Gorove István miniszter. Kassán: Rimanóczy Ferencz jobboldali. Nyíregyházán: Vidliczkay József baloldali. Pestmegye dabasi kerületében Halász Boldizsár baloldali. (A többit már közöltük.) Tordamegy ében:b. Bánffy János jobboldali és Tisza László baloldali. Zemplénmegye egyik kerületében Kossuth Pál jobboldali. (Ez tévedésből maradt ki eddigi közleményeinkből. A többit már közöltük.) Eddig közöltük 403 választás eredményét, melyek közül jobboldali 239, baloldali 164; a különbség tehát 75. A horvát országgyűlés is megválasztotta képviselőit a magyar országgyűlésre; kettőt a felsöházba s 29-et a képviselöházba, kik névC Z A. Javakban! Vajha itt volna Bianca, hogy helyettem leróná önnek köszö- netemet! „Bianca önnek testvére?“ kérdezé Lidia. „Szivein testvére, nem véremé. Bianca nekem egész családom. Sem atyám, sem anyám nincs! Mindenem egyedül ö!“ „Sem atyja, sem anyja!" sobajtá Lidia. „Szegény árva!“ Hosszasan s részvéttel tekintett rá, s szemeit könyek áraszták el. Ekkor hirtelen nagy változáson ment át egész valója, erős borzadás futotta végig minden tagját; szemei tágra kinyílva, a semmiségbe meredtek. „Egy árva!“ kiáltá fájdalmasan. „Az én gyermekem is árva ! Hol van ? Ki rabolta el gyermekemet?“ folytatá kiáltozva. „Oly szépen aludt! Oh Istenem! ezen fa alá tettem őt. Hol van gyermekem? Fuss! fuss! elrabolták tőlem!“ Lidia egyet sikoltva, görcsök között a földre roskadt. Melle a gyötrelem és zokogástól kidagadt, szemei lezárultak, s lélekzete fön- akadt. Az ősz lehajlott hozzá, s fejét gyöngéden karjára emelé: „Már vége a láznak, ha fölnyitja szemeit, semmitsem fog tudni az egészből,“ mondá suttogva. Luigi melléje borult, s pibegő részvéttel szemlélte. „Mondja csak ön,“ kérdé titkolódzva „volt neki gyermeke ?“ „Igen, volt egy fia,“ válaszolá a lelkész, mialatt zsebéből egy üvegcsét vett elő, s abból egy cseppet Lidia halántékára ejtett. „Miután busz év előtt férje titkon elhagyá,útnak indult utána, s gyermekét is magával vitte. Eltikkadva a hosszú útban, az erdő hüs árnyában magát kipihenendő, egy fa alá tévé le mélyen alvó gyermekét, maga pedig mélyebben behatott a fák közé, hogy éhsége csillapítására II
