Eger - hetilap, 1869
1869-03-18 / 11. szám
VII. évfolyam. 11. szám. Márczins 18-án 1869. Előfizetési dii: Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft - Ur. . 2 ft 50 kr. . I ft 3'i kr. — '5 kr.- 12 kr. Hirdetésekért . minden hasábzott petit 8orhtly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr ázett.etik. Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik mimten csiitiiilökiin. Hiadó-hivatal: a lyoeumi nyomda. Klftjjlzetróeket ellogat! a s z e r ke s zt ö s é. y (Széchenyi-utcza 26. íz.) — Jent sc h G. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. előfizetési fölhívás AZ CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMI) HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre ....................................................5 ft — F élévre ...................................................2 ít 50 kr. N egyedévre.................................................... 1 ft 30 kr. E gy hónapra....................................................— 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Nemzetünk államszövetség-alkotó szellemének főbb történeti nyilvánulásai. IV. A Habsburg uralkodóbáz kétségbevonhatlan uralkodásának kezdetét az 1541-ik év, vagyis János király halála éve jelzi. Mit reméltek nyerhetni e választás által a 16-ik század magyarjai, azt itt körülményesen fejtegetni nem czélora, annyi azonban tisztán állhat előttünk, hogy vérmes reményekben nem ringatóztak; tudták ők, hogy egy világuralgó, nem fog egyszerre pusztán a választás által testestül lékestül magyar királyivá válni, de tudták másrészt azt is, hogy csupán emberi önzésből, uralkodói hiúságból, saját örökös tartományai megörizhetésének szempontjából is, összes erejével védelmezendi a magyar birodalmat, s e tudat, valamint az ön- eröbeni teljes bizalomhiány, mi államszakadás által még inkább növekedett, eredményezte a magyar birodalom s az örökös tartományok között a jelen, pusztán nemzetközi kapocsnál szorosabb viszonyt. A reményiéit erélyes segély azonban nem felelt meg a várakozásnak, körülbelül másfélszazadig egy más czél elérésén fáradozott a királyi család, s ez: a magyar trón birtokának a családbani állandósítása volt. Hogy mily eszközökkel igyekvék ezt elérni, arról hallgatok ezúttal, s csak annyit akarok megemliteui, hogy mindazon törekvések alaplényege, melyek ez időszak történelmére gyászleplet borítanak, csak oly házi befolyás megállapítására irányult, mely a király választási jogot először képzeletivé tegye, s azután öröklővé átváltoztassa. Az uralkodó család e nagy czélja elérését siettető, vagyis jobban mondva, kieszközlé a szeretett bazaföldnek végre 1681-ben eredményteljesen megkezdett visszafoglalása. A hazafinak arcza kétszázad keservei után először derült jobb reményekre, a nemes jellem újra föltűnt egész teljében, eltűnt kebléből a kétségbeesés, s az oly soká tűrt sérelmek helyét kimondhatlan kéjérzet foglalá el; s hogy is ne, midőn úgyszólván napról napra nagyobb területet nevezhetett Magyarországnak ! Az átalánoS elragadtatás e perczeiben hozatott szőnyegre a trónöröklés megállapításának kérdése, s a lovagias magyar nemzet hálaérzetében elfogadta azt. E nagyjelentőségű történeti esemény volt az első államjogi lépés magyar részről, mely az örökös tartományok és hazánk közötti viszonyt szorosabbra fűzte ; 1687-ig e kapocs tisztán nemzetközi volt, tökéletesen olyan, milyet hazánk a vegyes korszakban Lengyelországgal kötött, mely t. i. a király natálával megszűnt, s az elsöszülött megválasztásával újra fölujult; de most a föloszthatian egyíittbirtoklás elve bár még ki nem fejeztetett, de tényleg mégis a Habsburg család elsöszülöttségi trónöröklése által közvetve törvénye- sittetett, mivel ennek folytán a fejedelem utryanazonsága mindkét államban meg volt állapítva. E közben a török uralom kiküszöbölése érdekében folytatott 16 évig tartó hadjárat dicsőeu folyt, mig végre 1699-ben a karlovi- czi békekötéssel befejeztetett. A temesi grófságot kivéve, az egész anyaország vissza volt ez által szerezve. E békekötéssel kezdődik azon korszak, melyben az uralkodó család által a már tényleg régóta létező' közös ügyek államjogi megállapítása kivivatott. — 1711-ben lépett ugyanis Károly, a Habs- bttrg-ház utolsó fiivadéka a magyar trónra, s azonnal működni kezdett a leányág örökjoga s főleg a magyar sz. korona tartományai s a szomszéd örökös tartományok egységes uralom alatti megmaradásának érdekében; erre mutat legalább Horvátországnak 1712- ben jogellenesen tett elfogadó nyilatkozaté még inkább az 1715-iki országgyűlés azon c/.ikke, melyben a szabad királyválasztás joga újólag biztosittatik, mert ez világosan feltünteti azon nagy tevékenységet, mely a leányági trónöröklés megállapítása körűi hazánkban kifejtetett, s igy okul szolgált a karok s rendek féltékenységére, minek következménye volt a nevezett törvényezikk szerkesztése. Más módhoz kellett tehát Károlynak fordulni, hogy óhaja teljesültét elérhesse, s e más mód volt: egy uj török háború, mely ha győzelmes, min egy Eugen fövezérlete alatt kétkedni sem lehetett, ép oly alkalmas eszköz leend az udvar czéljai sikeresitésére, mint volt 1687-ben Buda bevétele. S Károly nem is csalódott, mert az 1718-iki passaroviczi béke hazánknak visszaszerezte a 'emesi grófságot, a régi Szörényi bánságot, Szerb- és Bosnyákország nagy részét; III. Károly számára pedig az 1723-iki I. s II t. czikkef, melyben a századok folyamában kifejlett közös viszonyok első Ízben öntettek törvényalakba. A király személyesen folyt be a törvényhozásba, s kifejté a karok s rendek előtt, hogy mily nagy hasznára lesz majd a magyar birodalomnak, ha a szomszéd örökös tartományokkal védkö- zösségi állandó kapcsot alapit meg, a bizonyító érv, t. i. a passaroviczi béke, közel feküdt, s ennek döntő hatása volt. A nemzet a legközöiebbi hadi eredmények által igen-igen lekötelezve, de másrészt a jövőben is a magyar államtestet minden veszélytől biztosítani óhajtva, megköté azon kétoldalú szerződést, melyet a közéletben pragmatica sanctiónak szoktunk nevezni, s mely a nöág trónöröklésének megállapításán kivtil egy nagy kötelességet foglal magában, s ez : a közös fejedelem alatti ösztertiletnek „fö I- oszthatlan s elválaszt hatlan egyíittbirtoklás a.“
