Eger - hetilap, 1869

1869-09-30 / 39. szám

306-adtatik, és ily módon a gabna minden szeme friss légkör által osan érintetik,‘a nélkül, hogy legkevésbbé is megforgatni kel‘ ' f*'* .4' ,**. / *

•g^bna £eháte szilókban — mert igy nevezik e nyúlánk gab<,óki$ trésem szélűben foglalja el a drága raktári helyet, ha- .u kevés alapterületen 6—7 öl magasságnyira fölhalmozható, s igy a magtárak is kis téren elférhetvén, a telekár kamatja födözésére egy-egy mérő élettől nem kell oly sok raktározási dijt fizetni, mint eddigi magtáraink alkalmazásánál kellene, mig másrészt a forgatási dijak egészen elesnek.

E sziló-rendszer,bár nem igényelheti a teljes eredetiség babérját, mert ami kukoriczakotárkáink ugyanezen eszmén alapulnak, s az angol szénáját már számos évek óta a boglyán keresztülkasul rakott lyukacsos csővel száritá; mégis azon érdem, hogy gabna eltartására is alkalmaztatott, Devauxt illeti.

Ö legelső ízben kosárfonadékból, később léczek s vaslemezekből készített ilyen szilókat, a melyekre több országtól kizáró szabadalmat is nyert.

A déii pálya 1862—3-ban épített trieszti magtára a legelső, melyben a szilók nagyobb alakban s egészen vasból állíttattak elő, ezután épültek Angliában, Veronában és Bécsben is ily magtárak.

E nagy magtár berendezésének megtekintését Triesztbe utazó hazánkfiainak nem köthetjük eléggé szivére.

Van benne 373 ilyen gabnatartó sziló, melyeknek magassága 40', tehát majdnem 7 öl, egyenlő szélessége pedig 7',a közepén keresztül futó kürtő lVa—2 átmérőjű; ezek mindegyike 1000-nél több- kevesb mérő gabonát képes befogadni, úgy hogy az egész magtárban összesen 500,000 mérőt lehet elhelyezni.

Mind a pályaudvar, mind a tengeri kikötő vágányok által van a magtárral egybekötve , úgy hogy ugyanazon időben 19 vaspályakocsit lehet kiüritni.

Egy 35 lóerejü gőzgép hozza mozgásba a szilókat megtöltő készüléket, mely szabályos vezetés mellett óránkint 5500 mérőt e gab- natárakba vagy 11,000-et azokból kiemelni képes.

A buzatulajdonos e szilót elzárhatja, s igy lopás ellen biztosítva van.

S igy nemcsak azáltal nyer a termesztő, hogy az eltartás itt biztosabb lévén, a kereskedő nagyobb összegeket mer a gabnakeres- kedésbe koczkázat nélkül fektetni, hanem azáltal is, hogy a ki- és behordás gép által eszközöltetve, olcsóbb ; maga a rakhelydij is a fon kifejtett okokból csekélyebb lévén, e költségkevesbedés szin-4 T Á R

Vadász- és halásznépek.

(Roscher Vilmos után.)

(Vége.)

Eltekintve a ritka népességtől, melyet tálnyomólag foglaló gazdaság mellett egy országnak sem lehet meghaladni, már magában a vadászat stb. is oly egyszerű iparág, melynél jelentékeny munkamegosztás nem igen alkalmazható. Innen van, hogy osztálykülönbségre köztük nem találunk ; s még a rabszolgaság intézménye sem léptethető életbe, mivel a vadász sem önföntartása eszközeit (a fegyvereket) rabszolgája kezébe nem adhatja, sem valami különös kedvet nem érezhet, hogy önmunkája által táplálja öt. Az egyéniségek is fölötte csekély mérvben fejlődnek ki; habár azon többször ismételt közmondás: ki egy indiánt ismer, ismeri valamennyit, nem egészen áll is.

Valamint a munkamegosztás, úgy a közérzület s szellemi eszmecsere szükségének érzete is fölötte csekély. Martius csodálkozik, hogy az ö indián evezősei, bár mezetlen testüket a moszkitók iszonyúan csipdelték, mégis sohasem jöttek azon gondolatra, hogy azokat egymásról elhajtanák.

Ép oly jellemző a legtöbb vadásznépek hallgatagsága: komor gondolkozásmódjuk nem kedveli a nevetgélést, vagy más egyéb lármás vigadozást, nagy fáradalmak közt azonban hosszas türelmet s kitartást tanúsítnak. Nagyban ugyanazon tulajdonságok ezek, melyeket kicsiben az egyes vadász a lesbeuállásnál nyilvánít.

Családi viszonyaik is annyira lazák, miszerint nőközösségre igen emlékeztetnek. Ily körülmények közt jó gyermeknevelésre, az ifjúságnak az öregség iránti tiszteletére gondolni sem lehet. így a spanyolok kényszerültek a legszigorúbb büntetések terhe alatt megparancsolni, hogy a családok pl. beteg tagjaikat el ne hagyogassák.

Politikai tekintetben a vadásznépek csupán kisebb csapatokká

tén közvetlen a kereskedőnek, közvetve a termesztőnek javára szolgál.

Ily magtáraknak Győr, Pest, Szeged, Fiume s más helyeken való építésénél a termesztő kereskedő teljesen érdekazonos, igy tehát részvényvállalat által ép e két érdekelt elem tőkéjére támaszkodva , minden akadály nélkül föl volnának ez annyira szükséges buzarakodó helyiségek a Duna, Tisza s Adria nagyobb kereskedelmi gyűpontjain állíthatók.

Ha az általunk elfoglalt piaczokat meg akarjuk tartani, mi sem vonja inkább magára figyelmünket, mint a szállítás olcsóbbitása, gyorsítása s könnyítésének kérdése.

Ha termesztési zavarokat el akar gazdaközönségünk magától hárítani, úgy nem szabad a kereskedelmi föladványok valósítása iránt érdektelennek lennie, hanem azokat minden erejéből elő kell moz- ditnia, mert higyjük el, hogy a kereskedőre nézve teljesen mindegy, ha bizonyos pénzösszeget a raktárosnak, avagy a termesztőnek kezébe ad, ő minden költségeit összegezi, s a szerint szabja meg áruja árát: igy tehát az olcsó raktározásról való gondoskodás első sorban a termesztőt érdekli, mert azon dijilletményt, melyet a kereskedő a raktározásnál megtakarít, jövendőben a termesztő vehetné igénybe, ha a jelen viszonyok fönmaradnának, mig másrészt, ha a világverseny a gabnaárakat leszállítaná is , legalább a jelen árakat biztosítaná magának a termesztő.

Nemzetgazdaságunk minden termelőjének a világversenyben active kell föllépni, mert korunk a passiv tényezőket s társalmi elemeket nem tűri s élni nem hagyja.

Saáry Ferencz.

A haltenyésztésről.

Azon állam, melyben csak a jelenről és nem-a jövőről is gondoskodnak, az utókor hálájára mennyire számíthat, mérlegezni fölösleges. Érkölcsi kötelessége tehát a kormánynak, hazánk minden productuinait czélszerü és kíméletes használat mellett az útókornak is megőrizni. Ennek kell elsőnek lenni a czélszerü államgazdászati szabályok között. Hogy mennyire figyelmen kivül hagyatott ezen szabály alkotmányos életünk fölviradása előtt, annak kimutatására a földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztérium által színvonalra hozott haltenyésztés ellentétének, a halpusztitásnak minő mérvbeui kicsapongásait szándékom föltüntetni.

V Z A. Jk

birnak tömörülni, mivel a kis mérvű munkamegosztás mellett az emberek nagyobb csoportulata önmagát főn nem tarthatná.

Az őserdőkben megtörténik, hogy egyes csapatok közel laknak egymáshoz, s még sem ismerik egymást. Innen van az indiánok kimondhatlan nyelvzavara, mely a művelődést olyannyira nehezíti : általán 5—600 amerikai nyelvet szoktak 12—13millió őslakóra számítani! *) Hogy ily emberek múltjok emlékeivel nem sokat törődnek, az csak természetes hátlapja jövőjük iránti érzéketlenségüknek. Úgyszólván sehol sem lehet köztük oly hagyományra találni, mely három emberkoron túl terjedne. A csapat belsejében türelmetlen féktelenség uralg, kevés veszekedés, habár közönségesen a szavazás helyett közfelkiáltás dönt. Vezéreiknek, még ha ürökösödők is, kevés parancsolni valójuk van.

A vadak szakadatlan hadjáratai, melyeket majd a vadászati tér, majd a vérboszú miatt viselnek, teljesen a vadászat jellegét viselik magukon.

A támadásban csupán az vesz részt, kinek arra kedve van, ritkán több 40 férfinál, rendesen pedig 6—7; a köztük legderekabb vezérül szolgál, parancsolni azonban többnyire csak példája által szokott.

Több napi járásnyira észrevétlenül elbujkálnak, csakhogy el*1 E történeti tényhez, mely szerint alsó műveltségi fokon nyelvkiilönbség

dívik, mely emelkedő műveltség mellett mindinkább egygyé válik, nem mulaszthatom el azon észrevételt tenni, hogy honi nyelvkülönbségünk is a műveltség emel- kedtével enyészni fog, a legműveltebb honpolgárok nyelvének közelfogadásra jutása következtében. Világos ebből, hogy csak tőlünk függ nyelvünk egyedülivé tétele, a hogy ezt nem országgyűlési törvények, hanem a magyar műveltségnek hazafias érzülettől lelkesített terjesztése által lehet csak elérni. — Minden leczkéeske, melyet egy kis tanoncz megtanul, már a magyarnemzet szellemi diadalának egyik, bár parányi alaki ó eleme.