Eger - hetilap, 1869
1869-09-09 / 36. szám
2 82 mellett, de azért mégis mesterekké lettek volna. S ily módon kitűnt, hogy mindazon, az iparszabadságból várt hátrányok vagy be sem következtek, vagy ha bekövetkeztek is, olyanok voltak, hogy iparszabadság mellett is előfordultak volna. Csakhamar minden a régi kerékvágásban mozgott, s legkevésbbé sem lehet azt állítani, hogy az osztrák iparosok sorsa ma roszabb volna, mint előbb.“ — (Vége köv.) S. í. A tüzrendőrség. (Folytatás.) A tűzveszélyek elhárítására vagy terjedésük meggátlására legbiztosabb eszközök : 1) Az épületeknek t ti z elleni biztos fölállítása és az építkezési rendnek pontos kezelése. Azért, átalában kötelességül tétessék az építkezési rendnek legpontosabb végrehajtása. Ennélfogva minden építő-, kőműves- és ácsmester, ki valamely építésnél vagy ennek változtatásainál olyast épit, mi a tűzvész tekintetéből tilalmaztatik ; és azon pallér vagy fölfigyelő az építkezéseknél, ki arra magát használtatni hagyja, mint kihágást elkövető fenyittessék. Úgyszintén a fazekas vagy bádogos, vagy bárki, ha a tűzveszély elkerülése végett fönálló szabályok ellen rak kályhát, vagy csövet húz, vétkesnek tekintessék. 2) Tűzveszélyes tárgyaknak biztos tartása: Széna-, szalma- s tűzifa-készletet ott, hol tartásukra különösen készített boltok vagy tartályok léteznek, máshol tartani meg ne engedtessék. Azon kereskedők és iparüzők, kik bárminémű, könnyen gyűlő szerekbőli készlettel bírnak, s azokat padláson, vagy más nem biztos, kőfallal vagy kellő elkülönözéssel meg nem óvott helyen tartják, mint kihágók tekintessenek. Ilyenek rpindazon iparosok, kik lennel, kenderrel, szurokkal ‘viaszszal, faggyúval, olajjal sat. tűzveszélyes árukkal kereskednek, vagy kik azokat földolgozzák, továbbá minden, fával működő iparosok, u. m. kádárok, asztalosok, esztergályosok, kerékgyártók sat. Mindezeknek tiltassék e szerekből, valamint hulladékaikból is igen nagy készletet padlásaikon, vagy műhelyeikben tartani. Valamint az oly kereskedőknek és szatócsoknak, kik lőporrali kereskedésre engedélyt nyertek, boltjaikban 8 fontnál többet artani meg ne engedtessék. A nagyobb készletet tartoznak oly épületekben, melyek lakházuktól távol vannak, tűzbiztosán tartani. 3) Az égő világ s tűz használatánál való óva-4 T Á R Az úszók. Elbeszélés a franczia forradalomból. (Vége.) Ragyogva jött föl a nap s a vízesés, az ellenfelek közeledtével pompás látványt nyújtott. A leszakadó víztömeg fölött sűrű köd képződött, mely, midőn a nap sugarai áthatották, mérhetlen körívben úszó diademként tűnt föl. Biztosan mondhatni, hogy a két harczvá- gyó igen keveset ügyelt erre, ők a teendő ugrás magasságát vizsgá- lák, s dicséretökre legyen mondva, nem reszkedtek. A marquis nem hátrálhatott, minden vagyona e játékon állt. Mi Lancilt illeti, ö titokteljes, láthatlan hatalom által látszott elörehajtatni, inkább kíváncsian, mint félénken nyugodt tekintete a vízesés és örvényen függött, de arcza fenyegető kinyomatot vön, midőn ellenére pillantott. Lancil öt biztosával megkerülvén az öblöt, nemsokára a másik parton tűntek föl. A vízesés moraja és a távolság csak jelek általi értekezést tettek lehetségessé, és a mint két, e czélból választott biztos zsebkendőjét fölemelő, megkezdők működésüket a gladiátorok. Pár perez múlva nagy távolban lehetett őket látni, a vízből kiemelkedve egymás ellen rohanni. Ez oly pompás harcz volt, milyennek a két legügyesebb fóka közt lenni kellett. A nézők tomboltak elragadtatásukban. Az előny azonban ismeretlen volt. Hirtelen a harcz legszebb jelenetében szél támadt, mely a ködöt mint egy nagy függönyt, a jelenetre boritá. A nézők fájlalásukat fejezik ki, hogy mit sem láthatnak. A mint St. Juan úr, a maga és tanúi közt képződött sánczot észrevette, a harcz félbeszakasztását ajáulá. De Lancil nem igy számított, pokolian fölkaczagott, s hidegen, mintha a legegyszerűbb dolgot végezné, mondá: „Félsz talán, Malescot?“ kodás. A szabadon égő világra s tűzre leggondosabban kell ügyelni, szigorúan tilalmaztatván azzal padlásra, istállóba, csűrbe, fészerbe, széna-, szalma-, tűzifa-, és széntártályba vagy oly helyekre menni, hol gyúlékony anyagok tartatnak, u. m. kender, len, viasz, szurok, faggyú, forgács, stb. Ez okból minden háztulajdonosnak és családa-.- pának, cseléd- és iparosgazdának el kell látva lenni a szükséges számú lámpákkal, hogy ö vagy cselédei ily helyekre csak elzárt világgal mehessenek. Különösen elővigyázattal kell élni e tekintetből a vendéglősöknek, kik kötelesek szigorúan fölügyelni a kocsisokra is. 4) A kémények tisztítása. Oly kémények, melyek középszerű tűz után fogják föl a füstöt, minden 4 hétben, oly kémények pedig, melyek a füstöt nagyobb vagy naponkint néhány óráig tartó tűz után fogják föl, minden két hétben,a pékek, szappanosok, vendéglők, gyárak, és mindazon iparosoknál, kiknek iparüzletük miatt folytonos és nagyobb tűzre van szükségük, minden 8 nap és pedig rendesen és jól kitisztitandók. A kéménysöprömesterek kötelesek azon lakókat, kik nem akarják kályháik vagy kéményeik kitisztitását megengedni, valamint azon kályhákat és kéményeket is, melyek hibásak, vagy bármikép tűzveszélyesek, a helybeli hatóságnak följelenteni; e tekintetben legényeikre szorgosan fölügyelni, és ez okból évenkint legalább kétszer a házakban utánnézni, s a ház- tulajdonosokat megkérdezni, vájjon a kéménysöprőlegények megfe- lelnek-e kötelességüknek ? Viszont a háztulajdonosok s családfők is tartoznak a hatóságnak hasonló jelentést tenni, ha a kéménysöprömesterek kötelességüket vagy épen nem, vagy csak hanyagul teljesítenék. 5) Viztartó-kádak és tűzoltó készletek beszerzése. Minden háztulajdonos a ház nagyságához képest köte les legalább is annyi viztartó-káddal és oltó-ezközzel magát ellátni hogy szükség esetén fönakadás ne történjék; köteles továbbá azokal folytonosan jó karban tartani; és a mennyire lehet, a házszámma vagy más jellel ellátni, hogy tűzveszély esetében az elveszéstől meg őriztessenek. Viztartó-kádak egész éven át vízzel töltve tartassanak Gyárak tulajdonosai és mesteremberek, kik tűzzel dolgoznak, továb bá vendéglősök, bérkocsisok köteleztessenek a házban lévő vizkáda kon kívül, lehetőleg legközelebb a tttzhelyiséghez, vagy istállókhoz iparüzletük aránya szerént még egy vagy több vizedényt készen tar tani. Szeszfőzők és szappanosok köteleztessenek üzleti helyüket kel lő mennyiségű lúggal ellátni. A tűzoltó-készletek könnyen hozzáfér hetö helyen tartandók ; és a háztetőlétrák a háztetőhöz alkalmazót tak és akkép elhelyezettek legyenek, hogy szükség esetében a ház tetőn azonnal használtathassanak. C Z A. |k Ez utóbbi mozdulatlanul, mintegy villámtól sújtva, állt meg. Lancil tovább folytatá: „Akadályoz a köd, de még sokkt sötétebb volt a Cap la Fardon, s mégsem törődtél sokat vele. Em lékezel-e, Malescot, a viharra, mely amaz éjen volt?“ A kalfater nem nézte volt meg akkor áldozatát; de a Males cot név elméjébe juttatá az elmúltakat, s most mormogva mondá „Tehát nem öltelek meg?“ Természetesen nem, sok hiányzott belőle, kezdé gunynyt Lancil, be kell vallani, nem keveset fáradott. De ne csodálkozzál itt a ritka találkozás, az egyedüllét, a viz, a zaj, s a férfiú, ki öi fölkeresé, hogy leküzd je, itt van minden, egy kis kivétellel. A fárad és kimerült gyermek helyett most egy erős, elhatározott férfiú á veled szemközt, kit ezúttal meggyilkolni nem fogsz, erre esküszöm! „Talán mégis!“ orditá ez, ellenére rohanva, hogy őt leverji de ez kikerülve csapásait, űzni hagyta magát, mialatt igy folytatá „Ezt nem hiszem. Idefigyelj Malescot! Nevem-, pénzem-, mindenen töl megfosztottál. És mégsem boszú vezérlettengem ide. Megboszú nőm magamot, pfnj! .............és minek ? Vagyonomat visszanyertei n evem eléggé ismeretes Frankhonban, hol nem tudják, hogy eg nyomorult kalfater.........“ „ Állj meg, szakitá öt félbe Malescot, te mondod nekem, bog gyáva vagyok?" Türelem Malescot, halld tovább. Egy angyalt találtam e fö dön, ő egy rablógyilkos leánya, nőül vevém öt, s a törvény e rabh atyámmá tévé. Ez embernek most kell meghalni, mivel a törvény > trombitaharsogás közt végeztetné ki. Halálának oly sűrűn ke elfátyolozva lenni, mint a mily sűrű a minket körülvevő köd. Test nek oly mély sir kell, mint a mily mély az örvény, mely számod] nyílik meg, mert tudd meg, hogy leányod, nőm.“
