Eger - hetilap, 1869
1869-08-19 / 33. szám
VII. évfolyam 33. szám. Augusztus lil én 186!l. Előfizetési dí j: Egész evre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra, Egyes szám . . 5 ft - kr. . ‘2 ft 50 kr. . ! ft 30 ki. . — ’<5 kr. — 12 kr. Hirdetése* ért minden hasábzott petit sorhtly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. HLiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. fUttfizetéseket elfogad' a szerkesztőség (Széchenyi-uicza 26. sz.) — Jent sc h G. könyvkereskedés « minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein ésVogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 47. sz. A müncheni nemzetközi műkiállitás megnyitása, tekintettel honi kiállításunkra. Azon élénk rokonszenv, érdeklődés s fesztilt várakozás, mely- lyel olvasóink velünk együtt országos kiállításunk kérdését kisérik, ösztönöz b nnünket, bogy az ezzel rokon külföldi tárgyakra vonjuk a közfigyelmet. És az természetes is, mert a mivel a szív el van telve, arról á- radoz az ajak. Bizony min sem csüggünk oly bensöleg a jelen viszonyok között, mint e magyar kiállítás minél fényesb s eredményesb sikerültén, mivel ez közgazdasági emelkedésünk legfőbb remény horgonya; ez nemzetük munkásainak első nagy egybegyülése, a nemzet munkaképessége s erejének megszámlálása ; szóval, ez az önismeret által erősített s egyesitett nemzeti munkásság kiindulási pontja, első lélekzete! Óhajtjuk, hogy olvasóink ez életkérdésünket igy fogják föl, s bogy a népjóléí apostolaiként körüljárva, szólítsák nyers terményeink előállítóit ép úgy, mint azok nemesbitőit, átalakítóit t. i. az iparosokat, valamint az eszmények megtestesítőit, a művészeket e honi versenytéren való megjelenésre, mely a magyar munka első olym- pusi kiizdjátéka leend. S minthogy a hazafiui buzgalmat külföldi példa fölmutatása csak élénkitni fogja, azért akarunk mi ezúttal a müncheni nemzetközi műkiállitás megnyitásáról is néhány szóval említést tenni. Az oly sok tekintetben előképünkül szolgáló német nemzet rövid öt hó alatt is létesíteni tudott egy még eddig először csak ez alkalommal életbe léptetett nemzetközi szobor- és festmény-kiállítást, melynek ünnepélyes megnyitását jul. 20-án délelőtt ünnepié, s mi, a kis bajor népnél oly sokkal hatalmasb nemzet, ne birnánk a jövő őszig, tehát egy teljes évnyi idő alatt egy, csupán országos kiállítást rendezni? E kérdésre önök, polgártársaink, adják majd meg a feleletet. De térjünk át magára a megnyitásra. Közfigyelemre érdemesnek tartjuk Gresser bajor miniszternek ezen, a megnyitási ünnepély kezdetén mondott szavait, mert épen jelen viszonyaink közt tanulságul szolgálnak ránk nézve is: „Most múlt tizenegy éve, — mondá ö — bogy e termekben (t. i. a müncheni kiállítási üvegpalotában) az általános német müki- állitás megnyitását ünneplők. Sok fontos s következménvdús eseménynek voltunk e tizenegy év alatt tanúi: sötét és zivatartelt napok verő- fényesekkel váltakoztak ez időtartam alatt, valamint a természetben, agy az államok és népek életében is. Az e korszak alatt a népet megörvendeztető békeajándékok közt találunk egy oly önmagát ismétlő eljárást is, melyet a mai kort megelőző idők még nem ismertek, s ez azon ismételt kísérletben nyilvánult, mely által a művészet és ipar terén előhozott, emberi teremtés- és haladásszülte müvek időnként nagyszerű kiállításokba gyüjtettek össze.“ S jelen művelődési életünk e figyelemreméltó tüneményét egy körülmény, ha nem is épen előidézte, mégis igen lényegesen elöse- gité s istápoló, s ez a nemzetközi forgalmi életnek eddigelé alig sejtett kifejtése s kiterjeszkedése, mely a földgömb népeit egymáshoz közelebb hozva, lehetité, hogy most egy nemzetnek az ipar és művészet terén tett bármely haladási eredménye csakhamar a föld minden népe közsajátjává lesz.“ Miután folytatólag a bajor koronának a kiállítás körüli érdemeit kiemelte volna, elismeréssel emlékezett meg más nemzetek buzgó közreműködéséről is, majd tovább folytató: „A nemzeteket e lépésnél azon meggyőződés vezérlé, mely szerint kiemelkedő nagy művészek müveinek egyesítése a különböző nemzetekre nézve egyaránt nyereség. Mert habár a művészet minden korszakában a nemzeti szellem és a néptörzsek sajátszerűsége szokott a művészek szabad műveiben visszatükröződni, mégis mindenütt folyton egy közös czél felé is törekedtek. Mert midőn a művészet az eszményit, a külalakok szépsége által az érzéki természettel egybefüzve állítja elénk, ugyanakkor tanúságot tesz a népek életének elöhaladó kifejtéséről, sem ellett az emberiségnek folytonosan egy igen lényeges művelő elemét képezendő“ Erre Knoll tanár, a müvészegylet elnöke felelt, s többek közt ezen, saját viszonyainkra is alkalmazható eszméket fejté ki: „Minden bizonynyal meg fognak a mi törvényhozási tényezőink emlékezni a hasznos és szükséges mellett a szépről is; mert a szép hasonlag szükséges és hasznos. S ekkor az élettörzs is fejlődni, erősödni, s üde, egészséges gyümölcsöket fog hozni, — gyümölcsöket, melyek nemcsak a szemet, szivet és értelmet örvendeztetik meg s emelik, hanem melyek tisztán nemzetgazdászati szempontból tekintve is évszázadokon át élő tőkét képeznek, s igy a művelő hatás mellett még a népjólétet is nagyban emelik.“ Igen találónak nevezhető a jeles művész e megjegyzése, mivel eddig a művészetnek folyton csak eszményi művelő hatását vettük volt tekintetbe, mig Ö azon ezer meg ezer utazóra utalás által, kik műkincsekben gazdag államokat meglátogatnak, s e műélvezetért nagy költekezéseket tesznek, — a művészet anyagi nép- gazdasági hatását emelé ki, s az eddig hangsúlyozottakhoz egy uj indokot kapcsolt, mely bennünket sarkaljon a szépmüvészetek minél egyetemest) pártolására. S midőn e szónoklatokra Adalbert herczeg a kiállítást a király nevében megnyíltnak nyilvánító, föltárta e szavával a világ minden művészei számára e nagy nyitott művész-könyvtárt, a többi látogatóknak pedig a legnemesebb emberi élvezetekben való részesülésre megnyitó az alkalmat. így végződött e nemzetközi ünnepély, adja Isten, hogy szerény vázlatunk buzditóúl szolgáljon, s lelkesítse honfiainkat országos kiállításunk bason íinnepélyesitésére. Úgy véljük, miszerint egy müveit olvasókör előtt a kiállítások roppant fontosságának taglalatával tovább foglalkoznunk fölösleges ; a közelmúlt világkiállítások sokkal inkább magukra vonták a magyar iparvilág figyelmét, hogysem még sok szóval kellene körülírnunk szivünk azon leghőbb óhaját, miszerint iparosaink, mezőgazdáink és művészeink közül bárcsak minél tömegesebben sorakoznának a magyar szorgalom e kizárólagos versenyterére, hogy így a szorgalom, munka, haladás terén is kifejezésre juttathassuk nemzeti egyéniségünket. Mélyen érzett szükségnek felelt meg az iparegylet e kezdeményezés által, mivel nemcsak jelen fejlettségi állásunk hű ismeretére fogunk jöni ennek segélyével, hanem ipari munkálataink központosítása által magunkra vonjuk a külföld figyelmét is. Az e téren való központosítás elfödi gyöngéinket, mig előnyeinket annál kedvezőbb színben tünteti föl, s erre minden nemzetnek fölvillanyozás s bátorításul okvetlen szüksége van. Csak nemrég olvastunk egy bécsi kérelmet, melyben kormányuk a legközelebbi 5 évi időszak alatt egy világkiállítás rendezésére szólittatik föl. Mi jelen körülményeink közt még ily nagy kívánságokat nem táplálunk,mert fájna egy nagy verseDykör közepén saját fejletlenségünket látni; de annál nagyobb hévvel ragadjuk meg ez eszmét, mely bennünket a jövő világversenyekre
