Eger - hetilap, 1869

1869-08-05 / 31. szám

242

a nevezett lap állitja: az alkotmányos reformok elfogadása felett többé nem lehet kétség.

Az ir egyházbill az angol felsöházban majdnem a felismerhetlen- ségig lön módosítva, s mintán az alsóház a maga részéről, lényegében helyreállította annak eredeti szövegét, a javaslat ismét a lordok előtt került szőnyegre. A felsöház a mndositvány föntartását határozta el, s miután Granville kijelenté, hogy ily körülmények közt nem vállalhat további felelősséget, mielőtt miniszter társaival nem értekezik, végre is egy compromíssum jött létre, s igy a harcz végérvényesen befejeztetett. Irland szabadelvű lapjai a compromissu- mot csöndes megelégedéssel fogadták, mig némely orangista lap a legkeserübb kifakadásokban tört ki.

Az egyiptomi alkirály megérkezett Alexandriába, s a lakosság a legmelegebben fogadta. A „Triest Ztg“ szerint még a pyrenei fürdőből intézett volna egy köziést a hatalmakhoz, melyben élénken fájlalja, hogy az ellene emelt gyanúsításoknak sikerült Konstantinápolyban gyanút gerjeszteni ellene. Azonban tényekkel fogja loyalis eljárását bebizonyítani, s végül azon reményét fejezi ki, hogy a hatalmak részükről is igyekezni fognak a portának ama fölvilágosi- tást nyújtani, mely egyedül fogná lehetségessé tenni, hogy a jogok és kötelességek mindkét részről barátságos utón állapíttassanak és határoztassanak meg.

Spanyolország nem bir kibontakozni ama szerencsétlen helyzetből, melybe önmagát sodorta. Legújabban Don Carlos, egyik trónkövetelő párthívei lázadási kísérletet tettek. Hasztalan igyekeznek a Madridból érkező távirati tudósítások elhitetni a világgal, hogy Spanyolország nyugodt, hogy a carlista mozgalmaknak semmi nagyobb fontosság nem tulajdonítandó. Ilyet csak a legvérmesebb optimisták terjeszthetnek s hihetnek. Kétségbevonhatlan, hogy a car- listák nem csak pénzzel, hanem tekintélyes fegyvereserővel is rendelkeznek, ha csak részben igazak is Don Carlosuak 44 millió köl- csönéről szárnyaló hírek, mely összeggel ö a hadiköltségekre rendelkeznék, s a kedvező eredménynyel folytatott toborzásokról érkező

tudósitások. Don Carlos maga tartja kezeiben ez ügy gyeplőit. Tény, hogy Spanyolország éjszaki részén tekintélyes csapatok alakultak, s hogy eddig még nem sikerült azokat szétszórni. A „France“ jelentette is már, hogy Don Carlos jnl 26-án Bordeauxban volt, de ott nyomát vesztették, s gyanítják, hogy a spanyol határok felé ment. Azonban a legújabb tudósitások egész bizonyossággal állit - ják, hogy Madridban van. Az uj kormánynak tehát ugyancsak meggyűlt a baja. Alig foglalta el helyét, már egy újabb lázadás kitörésétől kell tartania. Ideje volna már, hogy Spanyolország kormánya ügyes és erős kezekbe kerülne, s hogy valahára kibontakoznék az ország szerencsétlen helyzetéből.

Levelezés.

Besscnyő, aug. l én.

T. szerkesztő úr! Nálunk is, mint mindenütt megyénkben , a befejezett aratás után, a szellemi kérdések legföbbikévei, az iskola- ügygyel foglalkoztunk. Múlt hó 18 án ugyanis az iskola ügyben népgyülést tartottunk, hogy a megyei tanfelügyelő ur felhivó levele folytán iskolánk jövője felett határozzunk. Le^z szives t. szerkesztő úr, a község ez ügyben hozott higgadt és komoly következő határozatának becses lapjában tért adni.

Miután nehány izraelita lakost kivéve, ezen község lakosai tisztán róm. katholikuíok, a község alelemi kettős tanodája kath. jellegét továbbra is mind maga feltartja, mind mások által ilyennek tekintetni komolyan kivánja, Egyházmegyei főpásztorának, egri érsek ő nagyméltóságának e község iskolái és gyermekei fölötti főfelügyeletét továbbra is elismeri, sőt tiszteletteljesen kérelmezi. Akarja továbbá : hogy lelkésze a kebelbeli közbirtokos lakosok által szabadon választott iskolai szék tagjaival, az ifjúság vallásos nevelése és oktatása fölött mint eddig, úgy ezentúl is őrködjék, s minthogy e községben az iskola eddig sem volt községi, hanem kath. közbirtokossá4T Á R

Az úszók.

Elbeszélés a franezia forradalomból.

(Folytatás)

E nap délutánján egy bárka, mely eddig a part egyik kanyarulatában vala elrejtve, az öbölre leereszkedő siirü ködöt fölhasználva, mitsem törődve a tenger fenyegető külsejével, minden vitorláját kife- szitve Jerseybe sietett kikötni.

Azon időben midőn történetünk szerepel, az ily titkos utazás nem tartozott a rendkívüliek közé, mivel a menekültek a st. maloi kikötőt lebiztosb menhelynek tárták. Habár a vámőrök egész raja őrzé is e partokat, a lejtők itt- ott oly mélyek s boltozatosak valának, s ezen látszólag tömör sziklatömeg közt oly sok ismeretlen öböl, kikötő kínálkozott a sajkáknak, hogy a fölfedeztetés majdnem lehetetlen volt. Itt néha soká, de mindig biztonságban lehetett várni, és ha a tengerpart Árgusai százszemü tekintete az áthatlan ködbe, vagy hollófekete éjbe be nem hathatott, zajtalanul indult el egy- egy bárkaajól- örzött partokról Anglia felé, A csempészüzlet jól jövedelmező keresetág volt akkor, s némely st. maloi kereskedő ekkor lön dúsgazdaggá. Az 1793-diki csempészek pedig kárositák a kincstárt, mivel a menekültet szállító sajka, rendszerint gyár és egyéb csempészczik- kekkel rakva jött vissza Angliából. A sajkában, melyet a köd védelme alatt kievezni láttunk , egy 20—22 éves ifjú ült, ki a hajósok vésztjósló szavai ellenére a kievezést parancsolta.

St. Juan marquis úr nem minden vonakodás nélkül határzá el magát hazája elhagyására. Atyja, ki kevéssel azelőtt halt el, előre látván az 1789-iki év eseményeinek következményeit, sietett birtokait pénzzé tenni. Az ifjú tehát nagy javadalmak birtokában s a király iránti ragaszkodásból, haladéktalanul felajánlá szolgálatát de la Rou- hieri urnák; személyes működésével épenugy, mint vagyonával segité a bretagnei összeesküdtek terveit; de miután az összeesküvés fölfedeztetett, s az összeesküvők fejei lehulltak, minden kötelék alól fölol- dottnak érzé magát. Belátta, hogy minden észszerű védelem e nemesekkel lehetetlen, kik egyetértés helyett előléptetés fölött viszálkod- tak, s kizárólag gyermekies kitüntetésekkel foglalkoztak, vezérül pedig nem a legügyesebbet, hanem a leghangzatosb nevű nemest kívánták. 0 felfogta az elhirtelenkedett ügy következményeit s a herezeg tehetetlensége miatt nem bizott a merénylet sikerültében. Midőn pedig a terv,

C Z A. f

melyet Rouhieri lángesze épített, hajótörést szenvedett, e férfiú emlékének, ki mindenesetre hős leendett, ha barátai nem akadályozzák, nehány könyet áldozván, saját sorsára gondolt. Vára a part mellett, feküdt; egy szekrénybezárva atyjától reámaradt kincseit, minden veszély nélkül érte el menekülése helyét.

Alig hagyta el a rothenneufi öblöt, midőn vihar támadt. A föl- zúdúlt hullámok annyira megtölték vízzel a jármüvet, hogy az a kormánynak nem engedelmeskedve, elmerült. A hajósok mind belevesztek, csak a marquis, ki kitűnő úszó volt, tartá fönn magát az ej beálltáig a vizen, időről időre segélyt kérve , mig végre hihetetlen erokö- déssel, sikerült neki egy a parttól távollevő sziklát elérni. Kimerülve, majdnem eszméletlenül rogyott össze, s miután még egyszer kért volna segélyt, fejét az el nem hagyott ládára hajtva elszunnyadt.

Mindez egy órával történhetett Malescot vizbeugrása előtt. E- eleinte úgy vette észre mintha nem is haladna,mivel a jéghideg viz izmos tevékenységét gátolá. Minden feje fölött megtört hullám elszé- dité őt. De nem sokára győzedelmeskedett hüllő természete; a vér újra keringeni kezdett ereiben s minden ütés által magasra emelkedett a hullámokból, miként ama halak, melyek zivatar idején kiteszik sima testüket, a vadász halálthozó ólmának. Pár perez múlva oly kellemesnek találta helyzetét mintha ágyában pihenne.

A vámőr pontosan megmagyarázta a halásznak az irányt, melyet követnie kell. „Három tengeri mértföld Kausche kikötőjétől, 3./4a bemenettől“ — mondá a derék férfiú. Malescot haldék nélkül ez irányban indult, gondosan kikerülve a sziklákat. A vihar ismerte öt. Fen- sőbbsége érzetében gyakran a legiszonyúbb zivatarok idejét választá, hogy a vízbe ugorván , a csodálkozó tömeg előtt ügyességét s erejét mutogassa.

A mint a vámőr mondá, félraértföldnyi utat tengeri viharban tenni Malescotnak, csekélység volt. S most valóban daczára a hullámok szokatlan hatalmának, a megjelölt helyhez közelgett.

Malescot megállt, a viz fölszinén tartózkodva egy test körrajzát szerette volna fölismerni; de sehol semmi sem mutatkozék. Miv el azonban munkáját teljesíteni kivánta volna, s azonfelül egy tallér és három huszas közti különbséget kiszámítani elég ideje volt, oly eszközt használt, milyet a vadászok a vad nyomnélküli eltűnésénél alkalmaznak. 0 először egy kört vont képzeletében a valószínű hajótörés helyéül, melynek központjául egy a vizből kiemelkedő sziklát vett