Eger - hetilap, 1869
1869-08-05 / 31. szám
243 gi vagyon, mennyiben iskoláit mint ilyen építtette és tartja fönn ; tehát ezután is tiszteletben akarja tartatni ebbeli jogát: hogy iskolái jellegének meghatározásába, tanítói fizetésének fölemelése- vagy változtatásába semmiféle külbeavatkozást meg nem enged. Más részről a kormány felügyeleti jogát tiszteletben tartja, s beismeri egyszersmind azt is, hogy iskoláit a törvény által kijelölt módon fölszerelni kötelessége s a megválasztott és alább megnevezett iskolatanács tagjait utasitja is: hogy az uj törvények kívánalmai szerint fölmerülő szükségletek-, illetőleg költségekről helybeli közbirtokos- sági elöljáróságot, mint az egyházvédnökség rendszerinti képviseletét idönkint értesítse; — egyszersmind lelkére kötvén a három évre megválasztott iskolai széknek, hogy az iskolák hitfelekezeti jellegét drága letéteménykint mindaddig hiven megőrizze , inig a közel jövőben felállítandó kath. vegyes autonómiai hatóságok annak teljes biztosítékot nem nyújtanak. Az iskolai szék tagjai, a törvény alapján hivatott lelkész és népiskolai tanítón kívül, szabad nyilt választás utján, következő kebelbeli lakosok : ifj. Csatbó Pál, Szabó Pál, Szabó István, Rágó, Pál, Harangi Imre, Mlinkó Pál, Mlinkó István , Vass Mihály, Szabó Áron, Szabó Lukács, ifj. Györky Antal, Tuza György és Saáry Károly. A hozott határozat fölöslegessé tesz minden bövebbi magyarázatot. A hol a vallásos érzelem és az iskolaügy iránti szeretet az ön- kormányzat ily helyes felfogásával találkozik: ott a népnevelés ügye biztosítva van. A katholikusok épenúgy, mint a protestánsok és izraeliták, elemi iskoláik felekezeti jellegét fogják tudni fentartani,s ott, hol talán a városi tanács,mint polgári hatóság másképen intézkednék,igénybe veendik a népoktatási törvény által is tiszteletben tartott természetes szülői jogokat, hogy hitfelekezeti községgé alakulván, gyermekeik neveléséről oly módon intézkedjenek, mely vallásos érzelmeiknek megfelel, és azt nem sérti. — Épen abban tűnik ki a törvénynek egyik szabadelvű intézkedése, hogy e jogot a hitfelekezetekre nézve fel, azután körben úszott olyképen, hogy e kör mindig kisebbedjék, mialatt közelebb közelebb jöt a sziklához, s ez által azt nyerte, hogy a megvizsgált körben semmi sem kerülhette el figyelmét. E munka fölvállalása- és végbevitelére, be kell ismernünk ember kellett. Miután félórát töltött ily keresésben anélkül, hogy akár élő lényt, akár holtat találhatott volna, mint végső eszközt egy átható kiáltást tön, mely a becsületes vámőrt gunyhójában bizonyosan meg- reszketteté. E pillanatban a sziklatetején emberi alak emelkedék ki „Helyesen! dörmögé magában Malescot, ez 18 livret jövedelmez“. rIIohó, hollá!“ kiáltá a sziklacsucson álló egyén. „Egyedül van ön ?“kérdé Malescot. „Igen“;e felelet gyönge volt, de mondhatni aristocraticus hangzású, melyet a munka és a durva veszkedések minden bizonynyal rekedtebbé teendettek. „Polgár, monda Malescot,ha tudsz úszni kézzel lábbal dolgoznod kell; ha nem, itt a kötelem, én a legnagyobb szelídséggel vonszollak majd Rothenneufbe, azonban pár korty vízzel többet fogsz nyelni.“ „Szünik-e már a vihar? kérdé az ismeretlen „Most éjfél van ; három óra tájban megtörténhetik.“ Az idegen a türelmetlenség egy kiáltását hallatá. „Mennyire van ide a part? folytatá az idegen. „Három negyed mértföld“ mondjMalescot, mialatt szavai hatását vad örömmel vizsgálá az idegenen. O'a szegény megvetett Malescot kénye-kedve szerint kínozhatott egy gazdagot, egy nemest. Pillanat nyi csend után igy kezdé újra az idegen : „Teljesen ki vagyok merülve, s a fél utón elmerülnék. Mondja meg ön jó ember, a sziklát, melyen állok elboritja-e a dagály ?“ „Egy óra múlva egy brigg jöhet rajta keresztül anélkül, hogy érintené. Látom ön nem tud úszni. Itt a kötelem, csatolja derekára.“ „Mihez kezdjek most!“ mormogáaz ismeretlen, mély gondolatokba merülve. „Fél Rothenneufbe jöni, gondolá Malescot, mivel ott őrség tanyáz, „azután hangos türelmetlenséggel hozzátevé: „Az ördögbe! tehát nem jön ön, tehát kétkedik abban hogy örömestebb lennék az ágyban, mint itt. Szaporán vizbe, vagy itt hagyom.“ Az ismeretlen, kit olvasóim kétségtelenül megismertek, senki más,mint St. Juan marquis, néhány lépést tön előre, majd határozatlanul megállt. „Nagy zavarban vagyok derék ember, mondá, itt egy eléggé súlyos szekrény van. Közönséges körülmények közt csekélység volna egy mértföldet úsznom, mert úgy úszom, mint még senkit sem láttam; de már négy órája voltam ládámmal a vízben s igy tel- jeseu ki vagyok merülve, akar ön segíteni terhem felének vitelében?“— „Ördögbe ... négy óráig, ez sok,mondja a kalfater (hajójavító) de fentartja, és azokat, kik hitfelekekezeti iskolát fentartanak, a közös iskolákra leendő megadóztatás alól, ha adójuk 5 perczentjét saját iskolájuk kimeriti, fölmenti. -)£ -)f Az egri érseki nyilvános tanítóké pezde statisztikai átné- zete az 186y9-ki tanévben. A képezdei ifjúság összes létszáma ez év folytán 63 volt. Az I-sö osztályba bejegyeztetett 38 rendes- és 2 magántanuló, kik közül négy vagy töhb gym. osztályt végeztek 29-en, al-óbb gymnasi- alis vagy íöelemi osztályokat 11 en, kik érsek ö excellentiájának engedélye mellett vétettek fel. A II ik osztályba bejegyeztetett 22 rendes-és 1 magántanuló, kik közül négy vagy több gymn. osztályt s I-sö évi képezdét végeztek 19-en, alsóbb gymn. osztályokat vagy főelemi tanodát s I sö évi képezdét 4-eo, kik részint érsek ő excellentiájának, részint a nmélt. tnagy. kir. helytartótanácsnak engedélye mellett valának a tanitóképezde I-sö osztályába fölvéve. Az I sö osztályból az első félév folyamában kimaradt 4 ren- destannló; maradt tehát 34 rendes- és 2 m agántanuló. A Il-ik osztályból az első félévben kimaradt 2 rendestanuló; maradt tehát 20 rendes- és 1 magántanuló, s ekként a két osztályban összesen 57. Vallásukra nézve 1 izraelitát kivéve mindnyájan katholikusok; nemzetiségöket tekintve mindnyájan magyarok. Mi az erkölcsi viseletét illeti: az első éviek közül példás 4, dicséretes 24, törvényszerű 7, kevésbbé törvényszerű 1. — A másodéviek közül példás 5, dicséretes 14, törvényszerű 2. A tanulmányokbani elöhaladást a következők jelzik : Az első éviek közül ajánlatos szorgalmú volt 3, jó 15, kielégítő 9. A másodéviek közül ajánlatos szorgalmú 8, jó 8, kielégitö 3, nemkielégitö 2. A második osztály folyó hó 9-én és 10-én tette le az Írás- és szóbeli tanképesitő vizsgát, az utóbbit nagys. és főtiszt, dr. Juhász azon gondolattal, hogy még jobb úszót nem látott önmagánál, hagyjon fel, mert itt vagyok én, én Malescot. Fogadom hallotta híremet!“ „Mindenesetre, mond a marquis, mialatt gondolatait rendezé, ön a szerencsétlenekkel rokonszenvező becsületes férfiú...............Hála az Istennek! ön tehát résztvesz szekrényem vitelében?“ „Adja ide, ha négy órán át vízben volt vele, úgy ez elég önnek. Adja ide s mitől se tartson ! “ A marquis egy pillanatig gondolkodott. Malescot előtte becsületes embernek tűnt fel ; de nem tudta magát arra határozni, hogy egész vagyonát egy ismeretlen kezeibe tegye. „E szekrénytől soha sem válók meg“ gondolá magában. „Vegye ajánlatomat úgy, mondá hangosan a mint tevém, s ha a partra jövünk, e munkábani részvétéért 50 luis d’ort kap. „Mit! ötven .... ötven aranyat mondott ön, úgy talán e szekrényben az egész világ kincse rejlik.“ „Fölötte fontos papírok vannak benne; de elfogadja-e ajánlatomat ?“ „Bizonyosan elfogadom s jótállók a szekrényért.“ Á marquis e szavaknál egy kisded négyszegű s fogóval ellátott ládacskát nyújtott le Malescotnak, és mindketten a part felé kezdtek úszni. A ládácska mindenesetre súlyos volt, e súly daczára a marquis hallgatva, de oly gyorsan úszott, hogy a halásznak összes erejére volt szüksége, hogy öt követhesse. Mi a halászt illeti, tanakodott. Nem akarjuk a keblét fölkorbácsoló gonosz gondolatokat festeni, mint merült fel lelkében a gaztett, mint ijedt el eleinte attól, s később hidegvérrel gondolt a kivitelre, s miként ragaszkodott a gondolathoz egy ragadozó állat vadságával. Elméje e két gondolat körül forgott: „Itt közel hozzám egy kincs létezik, mely engem gazdaggá és szerencséssé teendene s e"kincs bármi áron enyém leend.“ Negyedóra múlva Malescot, ki az irányt észrevétlenül megváltoztató, úgy hogy most majdnem párhuzamosan haladtak a parttal, ér- zé, hogy a marquis mindig nehezebben lélekzik, s hogy a kincs súlya öt mindjobban nyomja. E fölfedezés megérlelte gaz tervét. Most úszó kezében hirtelen támadt fájdalom ürügye alatt, kérte a marquist cserélnének helyet, hogy beteg tagja ez alatt helyreálljon, mig a másik kezével úszik. A marquis gyanútlanul a cserébe , mely neki is könnyebbséget vala szerzendö, beleegyezett. Malescot a ládát még mindég tartva, előre úszott, s azon pillanatban, midőn lábai társa fejével egy irányba jöttek, oly erősen s jól irányozva rúgott hátra, hogy a marquist homlokon találva, vizjalá merült, mig Malescot a ládát megragadva, minden erejéből a part felé úszott. (Folyt, köv.) *
