Eger - hetilap, 1869

1869-01-28 / 4. szám

28

trónörökös: a király egyetlen fivére, Fiilöp herczeg, flandriai gróf, ki 1867-ben nősült, de gyermektelen. Francziaország ismeretes as- piratiói mellett Belgium annectálására, tekintve azt, hogy a belga trón mily könnyen megürülhet, nagyon természetesnek fogja mindenki találni, ha Belgium aggódni kezd függetlenségének veszélyeztetése miatt.

Levelezés

Kápolna, jan. 24.

Mi a falusi élet ? A falusi élet, csak falusi élet. Nincsenek nekünk pipere-bútoraink, fésülő- és salon-tükreink, etagerek, függönyök, carnisok és hojtok; náddal fonott székek és gyanús spanyol falak nem ékítik szobáinkat; három próbás azaz tizenhárom próbás ezüstből készült evő , kávés-, tejes-, leveses-, lekváros-kanalakkal sem dicsekedhetünk. — Kaphatók Szurmák J. fiainál Egerben. -- Itt hét órakor in aeternum semmiféle nyitány sincs, és opera és dráma és lovarda csak annyi mint arepo, amard és adravol; és a „visit“ itt nem tenyészhet, mert falun mindennap csak egy napra valót beszél az ember, és három napra valót dolgozik; és nincsenek itt semmiféle reggeli, déli, esti, tavaszi, nyári, őszi, téli ingek, öltönyök és ruhák, és nem eszünk á la reine vagy champignon, olio- vagy gesz tenye-leveseket, és assietíül : carbonádokat, frikandókat vagy csigákat tormával, és csibéket sem á’ la tartare, hanem csak amúgy. És nálunk nincsenek papák és mamák, poulardok és indiánok, a chapeau csak kalap, courtisan pedig annyit tesz,mint bolond; városban az urti is Achilles, meg az agár is, itt csak Jánosnak nevezik a ház fiát, a kuvaszt meg „csendesnek.“

Ilyen fölfordult világ van falun. Mi szegények, kik elrejtve és befödözve éldegélünk hotteruukon belül, mindezek nélkül szűkölködünk; de nem szűkölködünk: van jó gyomrunk, követem alássan, van kolbászunk, melyből egy szál fölér egy-egy „Essex gróffal,“ van töltött káposztánk, mellette a disznófark száz visitet ver le, van jó meleg szobánk, kandallónk tüze szép tűzijáték, s lencsét is eszünk szombaton, hogy pumádé nélkül is szépek iehesssiink vasárnap.

Falun az ebcsaholás is szebb holmi rósz operettnél, ha holdvilágos éjen messzire elneszeli azt a közelgő vándor; és ha hajnalban a regpir kiterjeszti ragyogó szárnyait, és tehenek vagy lovak csendes csordái kürtölő pásztorok körül kolomppal muzsikálnak, és már húzza ekéjét a barom, és cseveg a pacsirta, és szól a hajnali harang, — mintha nem is e földön volnék !

Hm! Fulun nem úgy kell ám nézni a dolgokat, a mint vannak, hanem a mint nincsenek ; mert egy csepp eczet sem egy csepp eczet, vannak abban tigresek , oroszlánok és boák ezren és ezren, s a mezei virág szebb Salamon minden dicsőségénél. Nem úgy nézem a ludat, hogy jó lesz pecsenyéje, de eszembe jut, hogy a Capitoliumot egyszer ők mentették meg, s ha szamarat látok, nem nevetek rajta, tökéletes az a maga nemében, mint Paganini, és ha kimegyek a tagba, s látom az érczes kalászokat, vontatva bókolni megterhelt fejeikkel, nem a zsidóra vagy teli erszényre gondolok, hanem gondolok másra, mire ? az az én titkom. —

Mondják, hogy a különböző hivatal, mesterség, állapot, különböző jelleget nyom a külső emberre, p. o. egy régi mathesis-profes- sornak egészen más megjelenése van, mint ki történelemmel foglalkozik; a kovácsok, ácsok állapodottságra, fundamentomosságra mutatnak, holott a szabók tűhegyre vesznek mindent, fölületesek és flottok, ellenben s czizmadiák, a dolgok bőrébe szeretnek szúrni-fúr- ni, innét jó politikusok is; az a leány, ki selyem-gyárban dolgozik, egészen más, mind ki szivarokat pépei, és a hegyen lakók typusa elüt az alföldiekétől, ebből aztán az jut eszembe, hogy a pórnépnek, mely a természet anyagi gyönyörűségeivel és kellemeivel van környezve, mily jónak, mily szépnek, mily nemesnek kellene lennie! Caeterum a nép erkölcseinek tomporáról máskor írtam egy levelet, mely mielőtt napvilágot látott volna, meghalt. Requiscat in pace! Hideg téli napjaink vannak, talán bizony a muszkák hozzák; minap kertünkbe egy farkas is verődött, addig is, mig lelövi valami jáger, magamat ajánlom. K. B.

Adalék a „bakancs-históriához “

Volt idő, midőn az egri érseki gazdátlan lakban, egy teljhatalmú cs. k. biztos foglalá el a háziúr helyét, midőn annak ólaiban, muszka paripák tomboltak. A teljhatalmú mgos urat, csakhamar körüldongták a fülbemászó bogarak, és hogy tölök különféle érdekes dolgokat is hallhatott, már az is mutatja: hogy t. Babic3 I. ur bakancsai sem kerülbeték ki magas figyelmét.

Egy kissé régecske volt biz az, arra azonban mégis igen elevenen emlékszem: hogy 1849. évi szept. vagy okt. hó valamelyik napján, úgy estefelé, egy érseki fogat robogott be udvaromba, s a belőle kilépő jól táplált urban egykori iskolatársam Cs. J-re ismerék. A kölcsönös üdvözlések után, s azon kérdésemre : minek köszönhetem annyi évek után ez első és szokatlan látogatást? azonnal hosz- szu pofát vág az én emberem, s kérdésemre válaszolva monda : Barátom, én biztos ur ő mga meghagyásából, egy igen fontos, és sajnálom, de téged is nagyon terhelő oly ügyben jövök hozzád, melyre nézve lelkiismeretes és körülményes fölvilágositást kell adnod, különben rád is igen kellemetlen kimenetele lehetne a dolognak.

Láttam, hogy itt valami biztosfélével leend dolgom, elejtett szavai után pedig, delinquensnek kellvén magamat tekintenem, a közte és köztem kifejlett benevolizálás fölemlitésénél hadd szerepeljen hát most is a biztos és delinquens megtisztelő czi- mezés.

Biz. Igaz e, hogy Spányik kapitány 150 főnyi guerilla-csapat- jával ezelőtt néhány héttel községtekben állomásozott?

Del. Ugyan de mire való hát e faggatás ? hiszen tőlünk, akkor és most is, legalább 30—40 lakos fordul meg naponkint Egerben, a kiktől akarva, vagy nem, épen úgy, mint én, maguk az egriek is tudhatták, voltak itt vagy sem fegyveres guerillák ? Azonban , ha ezt már épen tőlem akarja tudni a mgos ur, ám teljék benne kedve: hát igenis voltak. Különben az igazság érdekében megkell jegyeznem : miszerint ez ügyben ő ingánál nem egész hűséggel referáltak, mert nem 150, hanem 200 főből, és nem is csupa gyalogságból állott a csapat, hanem lovasság is volt velők, azon három huszár ket- teje t. i., kik a gyertyánvölgyi hutánál az akkori bérlő birtokos, S. J. lakháza előtt, vagy 80 kozákkal összecsaptak, s kik közül a harmadik hős halállal vérzett el.

Biz. Mindez még nem elég, hanem tudni akarja ő mlga kül ö- nöseu még azt is : kiknél volt a csapat beszállásolva, s kik által élei - mestetett.

Del. Midőn az erdőségről lejöttek, a legénység a tó környékén, a tiszt urak pedig N-nél telepedtek meg. Miután pedig a községbe bevouultak, a kapitány két hadnagyával; egy menekült lengyel ifjú, a két huszár, és egy aufpass-káplár stb. a kiben később egyik fiatal rokonomra ismerék, — Isten panaszkép ne vegye, még volt mit, vagy négy napon át itt nálam ettünk és ittunk ; a legénység pedig ablakom alatt, és amott a patak mentén álló fűzfák árnyában kint tanyázott, kiknek az élelmet mind elöbbeni, mind ez utóbbi tanyájukon, a lakosok szolgáltatták ki.

Biz. Hát az igaz-e, hogy Zsércz felöl egy szekérnyi fegyvert szállított nekik valaki, és kicsoda?

Del. Nem tudom, nem láttam, különben meg a legénység jól is lévén fölfegyverezve, úgy tartom, rájok nézve a szállítmány fölösleges is leendett.

Biz. Hát az igaz-e, bogy Babies I. e csapat számára is bakancsokat szállíttatott volna,'mivel azonban már akkor a guerillák ismét elhúzódtak, Egerbe pedig ezalatt német és muszka katonaság vonult be, Felnémeten rakatá le a szállítmányt ?

Del. Hogy Felnémeten mi történt, mit raktak le, mit nem, ép oly kevéssé tudom, mint a szomszédfalubeliek. Ha mégis azonban a bakancsokat Felnémeten csakugyan lerakták: akkor itt azokból sem én, sem más, egy darabot sem láthatott.

Ennyiből állott abenevolum.

Most pedig még azzal akarom azt befejezni: hogy, B. I. akkor is még nagy tevékenységet fejtett ki a már gyászoló haza ügyében, mikor azt már sokan elhagyták, és meghunyászkodva bukdácsoltak, s a mi reá volt bizva, arról, a mint illik, be is számolt; továbbá, hogy meglehet, miszerint az Urban korán elhunyt „Szabad Sajtó“ jámbor egri levelezője, néhai dajkájától hallott valamit az efféle bakancs-szállít ásókról, és most busz év után, szegényke nem is sárral akart dobálni, hanem merő tollhibából, önmaga és pártja nevében, hozzá illő nemeslelkiiséggel, Babies I. urnák önfeláldozó hazafias fáradozásaiért, egykissé bár elkésve, de hálás köszönetét akart nyilvánítani. —yAzon t. urhölgyek s urak névsora, kik a f. hó 13-án a jogász- segélyzö-egylet javára tartott s sorshúzással egybekötött bál alkalmával kegyesen adakoztak:

Mélt. b. Orczy szül. gr. Vass Emma: Eötvös-albumot s dohánytartót; Márton Izabella: gombostüpárnát; Márton Elvira.- asztalra való díszt; Kürthy-Nánásy Lujza: Vörösmarthy alleg. szózatát; Hubert-Danielik Auna: gyertyatartót s tintatartót; Isaák nővérek : üveget pohárral, egy pár virágtartót, gyufatartót s dohánytartót; Stanczl-Horn Otília: szivartartó-készletet s óratartót; Ujiaky