Eger - hetilap, 1869
1869-01-28 / 4. szám
VII. évfolyam 4. szám Január 28-án 18(H). Hirdetésekért minden hasábzott petit sorht ly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetésiül 30, nyilttérben petit egy sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, minden csütörtökön. lvlci.iio-IlivO.trtl i B. I y C 0 U Hl i HyOIIld.il. frllölizetí'sekeí eUotta<l : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsrh G. könyvkereskedése S minden hír. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 60. sz. Hogyan magyarázza az egri központi választmány az 1848-iki választási törvényeket ? Miképen járt el a városi képviselőtestület a központi választmány megalakításánál^ mindenki előtt tudva van , s nem kíván bővebb magyarázatot. Egyetlen deákpártinak sikerült abba belé- jutni, dr. Schönbergernek, s ezen t. barátunk is vallásának köszönheti e magas szerencsét, a melybe öt a liberális areopág rcszesité. Valóban, ha az emancipatio törvénye még ez ideig késik, a ion- tiszteit képviselőtestület nagy zavarban lett volna az iránt, hogy miképen adja kézzelfogható jeleit szabadelvüségének, anélkül, hogy a pártérdek is kárát vallja mellette; igy azonban segítségére jött az egyenjogusitási tvezikk, s olcsó áron meg lett óva a liberális decorum. Prosit! Legújabban a közp. választmány a törvények magyarázatának labyrinthusában tévelygett, s mi volt azon Ariadne-foual, melynek segítségével ezen bizonytalan excursiójából terra firmára jutott, arról az eredmény ismét fényes tanúbizonyságot tesz. A párttaktika, tudjuk, hogy még a legvilágosabb törvényeken is megkísérli néha-néha szerencséjét, hogy nem lehet-e azokra is egy kis alkotmányos pressiót gyakorolni, majd szitkebbre, majd bővebbre vévén a§§-kat, a mint épen a fönforgó szükség hozza magával, hogy jól a párt testéhez idomuljanak Kétszeresen jaj azonban azon törvényeknek, melyeknek ama keserves sors jutott osztályrészül, hogy egy kissé hiányosak is. Boldog Isten! mi minden kínzó eszközök várnak ezekre! A bakbakötés, ujjcsavar, spanyol csizma s több ily apróságok hozzájok képest valóságos szelíd háziszerek. Itt ugyanis már azon szabály áll, a melyet egy élezés német, kinek neve most hamarjában nem jut eszünkbe, ilyformán fejezett ki: Erst geköpft und dann gehangen; dann gespieszt auf Eisenstangen. S végre ezen nincs mit csodálkoznunk, mert miért ne lehetne a hiányos törvényeket úgy tekinteni, mint vile corpust, a melyen az ezermesterek kényük kedvük szerint űzhetik experimentumaikat? Hát ha még ez magasabb czélok szempontjából történik?! De térjünk a dologra. Először is az 1848. V. t. ez. 1. §. került a bonczoló-asztalra, mely igy szól: „Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni a jelen országgyűlés hivatásának nem éreztetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal birtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak.“ Egy valaki a választmányi tagok közül ezen §-ra nézve azon, szerintünk is helyes véleményen volt, hogy az korántsem biztosítja a nemesi osztálynak átalában, mint olyannak, választási jogát; hanem csak is azon személyekre szól úgy a nemesi osztályból, mint akik ezzel egyenlő politikai jogokban^ részesittettek , a kik már az 1848-iki törvények megalkotása idejében is az országgyűlési követek megalkotásánál valóban szavazati joggal birtak, tehát csak is ezeknél nem szükséges censusnak, vagy más valami qualificatiönak kimutatása. A nélkül, hogy bővebben beleereszkednénk ezen kérdés fejtegetésébe, röviden csak a 48-iki törvények democraticus szellemére utalunk, mely a nemesi osztálynak privilegiált állásával meg nem egyez; valamint azon körülményre, hogy a népképviseleti rendszer a rendi privilégiumokkal homlokegyenest ellentétben áll. Vagy volt-e tekintettel a XVI. t. ez. 1. §. c) pontja a megyei bizottmányok megalakításánál a nemesi osztálynak eddigi politikai jogaira ? s aztán maga a törvény nem elég világosan szól-e, hogy „mindazok, kik eddig szavazattal birtak, e jog gyakorlatában meghagyatnak,“ melynél fogva itt nem osztályról, hanem csak egyénekről, kik már jogot szereztek, van szó. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az általános gyakorlat ezen §-t nem ezen értelemben magyarázta, és ba az egri közp. választmány ezen át alános gyakorlat érteimében elhatározta , hogy „választókul felveendők a nemesek, világi fölszentelt kath. papok, a megyei s városi alkotmányos képviselők, mint olyanok, kik 1848-ig a politikai jogok gyakorlatában voltak“ — ez ellen semmi különös ellenvetésünk nincsen. Bonczkés alá került az V. tcz. 2-ik §-nak b) pontja, — ámbár mint halljuk, már megelőzőleg a közp. választmány kinyilatkoztatta, hogy magát a törvények magyarázatára hivatva nem érzi;— különösen pedig a b) pont azon része, mely a kereskedőket, „kik kereskedési teleppel bírnak“ (ezek a törvény szavai) választói joggal ruházza föl. A közp. választmány több érdemes jogtudósa azon véleményben volt, hogy itt valamit kifeledett a törvényhozás. De vájjon mit feledhetett ki? hiszen világosabban s határozottabban szólni nem lehet, mint a törvénynek ama idézett szavai; mindenki tudja, mit kell érteni úgy a kereskedő, mint a kereskedési telep alatt, s világos a törvényhozásnak szándéka, hogy megkülönböztesse az állandólag helyhez kötött, s ott áruraktárral biró kereskedőt a csak vásárokra járó vagy házaló kereskedőtől; s azon jogelvet már csak ismerni kel! egy törvényekkel foglalkozó individuumnak, hogy „quum in verbis nulla ambiguitas est, non debet admitti voluntatis ratio. Mindez azonban mit sem használt, s el lön határozva, hogy a b) pontból kimaradt valami nem más, mint ezen ártatlan szócska: „bejegyzett,“— a kereskedő előtt. Mit tesz tehát az egri közp. választmány? Segít az 1848. törvényhozás feledékenységén,mely ama b) pont alatt csak „kereskedőkről,kik kereskedési teleppel bírnak,“de nem bejegyzett kereskedőkről szól, s elhatározza, hogy csak a bejegyzett kereskedők bírnak választási joggal. Az természetesen szintén nem argumentum, bogy a XXIII. t. ez. 6. §. b) pontja már világosan csak a bejegyzett kereskedőkről szól, megfele- löleg az itt általában követelt magasabb census, és szigorább qualificatiönak; sőt úgy látszik, hogy ép ellenkezőleg, az illetők úgy okoskodtak, hogy miután a XXIII. 6. §. b) pontjában a „bejegyzett“ szó benne van, tehát az V. 2. §. b) pontjában is benne keli lennie, s ha még sincs benne, hát tévedésből maradt ki, s azért bele kell tenni a kis hamist. Nos, hogy tetszik ezen szarvasokoskodás? Már most csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy ha majd egyszer valamikor a XXIII. 6. §. b) pontjáról leend szó, nem fog-e egy jurisperitus akadni, a ki oly véleményben lévén, hogy a törvényhozás eme §-ban a „bejegyzett“ szót véletlenül bennfelejtette, miután az az V. 2. §. b) pontjában sem fordul elő, — tehát indítványozni fogja, hogy az on nét kitöröltessék. Mert épen oly joggal mondhatja valaki az egyik §-ról, hol ama szó hiányzik, hogy az onnét kifelejtetett, mint a másikról, hol az benne van, hogy bennfelejtetett. Bizony kár volt a közp. választmánynak eltérni azon megálla podástól, hogy nem érzi magát hivatva a törvények magyarázatára, vagy talán az ilyen hermeneutikai műtétet nem is úgy hívják már, hogy törvénymagyarázat, hanem inkább törvénycsavarás. Annyi bizonyos, hogy ezen határozat által városunk mindazon polgárai, kik bár nem bejegyzett kereskedők, de kereskedési teleppel bírnak, a törvény világos szavai ellenére meg lennének fosztva joguktól, ha más valami törvényes qualíficatiót kimutatni nem képesek, a mire pedig őket kötelezni egyáltalában nem lehet. Ez tehát a törvénynek liberális interpretatiója! vagy nem tudják-e az illető törvényekkel foglalkozó urak, hogy még kétes esetekben is favores ampliandi, odia. restringenda?
