Eger - hetilap, 1869
1869-07-01 / 26. szám
VII. évfolyam 26. szám. Junius 1-én 1869. Előfizetési díj: Egész évre . . 3 í't - kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . I ft 30 ki. Egy hónapra . — 5 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. K! ft fi/etésekef elfogad : a szerkesztősig (Széchenyi- utcza 26. sz.) — J ént s eh G. könyv kereskedem « minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Becsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 47. sz. előfizetési fölhívás AZ CZIMŰ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előíizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre ....................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra....................................................— 45 kr. E gyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Az „Ellenőr“ megjegyzései a közösügyi bizottságba történt választásra. Mint olvasóink tudni fogják, e bó 15-kén választotta meg a magyar birodalom közországgyúlése a közösügyi bizottságba küldendő meghatalmazottakat. E törvényhozási tényre az „Ellenőr“ oly megjegyzéseket tesz, melyekre lebetlen hallgatnunk, de mely tételek igen jellemzők a részben is, hogy mily modorban terjesztetnek elő az országgyűlés tettei a nem gondolkodó nagy közönségnek az ellenzéki sajtó által. Legelsöbben is ezt mondja: „Hogy a kormánypárt saját soraiból választotta a delegátusokat, semmi kifogásunk nem lehet ellene. E párt teremtette a dele- gatiót, e párt viselje a felelősséget is, midőn a legszebb jogaitól megfosztott nemzet tőle majd számot kér.“ E megjegyzésre azon észrevételünk van legelőször is: hogy mi a magyar korona területén kormány pártot nem ismerünk; párt kormányt s a múlt közországgyülés közjogi intézményei föntartásá- ra a nemzet által választott törvényhozási többséget igenis ösme- rünk, de kormánypártot nem. Nem tehetjük föl, mikép az „Ellenőr“ scorpiója e kifejezés használata helytelenségéről egy parlamenti rendszerrel kormányozott államban tudomással nem birna, s ezért kénytelenek vagyunk azt hinni, miszerint ez is az ellenzék irályi kortes szavai egyike, melynek hatása azon ellenszenvre van alapitva, melyet a kifejezésekhez ragaszkodó nagy tömeg a „kormány“ szó iránt a lefolyt gyászos időszakban magába szívott. Ha e föltevésünk áll, úgy igen sajnálnunk kell egy ellenzéket, mely nem az általa védett állítások igazságban, hanem ilyen csupán korlátolt főkre ható szenvedélykeltö nyilatkozatok naponkénti egybeállításában keresi erejét. A további állításokat azonban, milyenek „e párt teremtette a delegatiót, e párt viselje a felelősséget, midőn tőle a nemzet számot kér“ egy, közjogban csak kissé jártas egyén tölfogni nem képes. Őszintén megvallva, nem birunk eléggé csodálkozni a fölött, hogy egy központi ellenzéki napilapban ily közjogi képtelenségeket van alkalmunk olvasni. Máskép nem lehet oly állítást nevezni, melyben nyíltan s minden tartózkodás nélkül hirdettetik az , hogy az 1865/s-iki országgyűlés által fölállított delegatio intézménye, a jelen közországgyülés által hozatott létre. S most hivatkozunk olvasóink elfogulatlan Ítélő tehetségére az iránt, hogy minek lehet a sajtó oly irányát nevezni, midőn naponkint s naponkint a nemzetre hivatkozik az a nemzet képviselete ellenében, midőn a nemzet boszubiróságával fenyegeti a nemzet képviselete azon részét, mely a múlt törvényhozás által 10 évre kötött szerződés hatá- rozmányaihoz hü maradt s a nemzeti becsületszó szentségét érezve, megválasztó a közösügyi bizottságba a szerződésileg kikötött» bizottsági tagok számát? Mi részünkről a képviseleti rendszer elleni izgatásnak vagyunk hajlandók ezt nevezni, mely még hozzá oly számadásra vonásról beszél, melynek végrehajtó közegét ismerjük, hacsak a Scorpio alattomban gilotine-t s forrongó fővárosi söpredéket nem gondolt ily számadásra vonó testület gyanánt. Bizony, ha már számadásra vonásról lehet szó, akkor úgy hisz- szük, igazságosabb azokat számadásra vonni, kik a nemzet által egész Europa szine előtt elvállalt szerződés határozmányai végrehajtását megtagadták, s igy hajlandóknak mutatkoztak a magyar nemzet becsület szava megszegésére, mint azok, kik a szerződés határozmányait hiven teljesiték. Nem hiszem, hogy tévednék, midőn itt azon meggyőződésemet mondom ki, hogy a szó szentségére sokat tartó magyar nemzet mindenesetre ez utóbbiak eljárását fogja helyeselni. Folytatólag pedig igy szól: „Hanem van egy szavunk e párt vezérférfiaihoz. Az állam legfőbb ügyei ez időszerűség a delegatiok előtt tárgyaltatnak. Azon ügyek felett, melyek életkérdéseit képezik minden országnak, nem a nemzet képviselő testületé, hanem föltétlenül a delegatio határoz. Tisztelet, becsület a fönnebb elősorolt uraknak, de mi ezek között igen keveset találunk, kikben volna a kellő képesség és a megkívántaié erély az ily roppant fontosságú ügyeknek csak némileg is tűrhető elintézésére. Azt kérdezzük tehát, miért húzzák ki e párt legjelentékenyebb tagjai magokat a delegatióból ? miért küldik oda épen leggyöngébb embereiket , hol az ország legfontosabb ügyeinek elintézéséről van szó?“ E szavak megvilágítására viszont nekünk is van egy pár szavunk az egész ellenzékhez! Az kétségtelen igaz, hogy a nemzet zsebébe mélyen benyúló s igy igen fontos tárgyak fölött dönt a közösügyi bizottság, s igy legfö- kép a magyar pénzügyi s közgazdászai szakemberek legjelesbjét kell a képviselöháznak e munkálat elvégzésére fölhatalmazni, hogy e várakozásnak a kötelességhü jobboldal teljes mérvben megfelelt, arról e nevek: Kautz, Wahrman, Zsedényi, Kemény G\, Bethlen, Zichy, Pulszky, Éber tesznek legvilágosb tanúságot. Ha ezek a jobb párt leggyöngébb pénzügyi szakemberei s ha ezek helyett Deákot, Horváthot és Klapkát ajánlja, nem kell-e elmosolyodnunk ily gondolkozás irány fölött?
