Eger - hetilap, 1869
1869-06-24 / 25. szám
VII. évfolyam 25. szám. .Junius 24-én 1809. Előfizetési díj: Egész evre . F élévre Xegyedévre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft - kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 311 ki. . - -'5 kr. - 12 kr. EGER. Hirdetésekért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó fejél>en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr üzettetik. I’oliiikai n vegyes tartalmi) hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. I'.löli/.eléseket eliogswi ■' a szerkesztőség (Széehenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch (i. könyvkereskedes s minden kir. /xistahivatai. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 írt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. előfizetési fölhívás AZ CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA, Előfizetési föltételek. Egész évre .....................................................5 ft — F élévre ....................................................2 ít 50 kr. Negyedévre....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra....................................................— 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széehenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Nehány megjegyzés a most behozandó magyar aranyak kép- és hátlapját illetőleg. *) Legújabban pénzilgyérünk által egy oly törvényjavaslat terjesztetett a törvényhozás elé, mely az egységes világpénzláb felé törekvése által, kétségtelenül egész üzletéletünkben osztatlan elismerést vivand ki magának. Ktilfölddeli érintkezésünket mi sem könnyitendi meg oly nagy mérvben, mint épen e 10 és 20 váltó forint, vagyis frank értékben verendő aranyak, melyekkel bármely külföldi iránti kötelezettségeinket minden pénznem változtatás nélkül kielégitendheljük. Mig e szempontból tekintve csak hazafias örömmel üdvözölhetjük e javaslatot, addig másrészt szigorú kötelességünknek tartjuk nyilatkozni a javaslat oly része iránt, melynek törvényiilését nem tartjuk kívánatosnak. E rész a javaslat 2 §. második kikezdésében foglaltatik, s így van fogalmazva : „A képlapra ö Felsége mellképe jö ezen körirattal: „Ferencz Jzsef I. K. Császár és Apostoli király a hátlapra Magyarország czimere, egyesítve Horvát-, Slavon- és Dalmátország, valamint Erdély czimereivel, ezen körirattal: „Magyar királyság.“ Ki sem fogja tagadni, hogy a pénzek felületére vert kiiljelvények igen fontos közjogi nyilatkozványai az állam e közgazdasági működésének, ugyanuyira, hogy azok a nemzetek közjogi nézletének legfontosb emlékei bizonyos időtartam lefolytával. E szempontból tekintve tehát e tárgyat, igen igen érdekünkben ‘) Jelen ezikket még a pénzveretésröl szóló törvényjavaslat tárgyalása előtt kaptuk, de hely sziike miatt nem közölhettük. Azonban még most sem veszté el érdekességét. Szerk. fekszik, hogy pénzeinken csak oly köriratok és jelvények alkalmaztassanak , melyek jelen közjogunk legfőbb alapelveivel megegyeznek. Már most, ha vizsgáljuk, hogy a javasolt köriratok s jelezvé- nyek vissztükrei-e a magyar közjognak ? úgy fogjuk találni, hogy nem minden tekintetben. így legelsöbb is koronás királyunk arczképe körül e körirat javasoltatik: „Ferencz Józsefi. K. Császár és Apostoli Király,“ mi jelen közjogunkkal merőben ellenkezik. E köriratnak ugyanis csak akkor volna értelme, ha a pénzverés a monarchia két államcsoportjának közösügye volna, mert csak ez esetben adhatna ki ö Felsége, egy ugyanazon alkalommal, császári és ap. királyi személyiségei együttes fölhatalmazása alapján pénzt. A meddig azonban egyrészt a magyar korona népe, másrészt az osztrák császárságot alkotó elemek saját fejedelmeik által külön külön gyakoroltatják a pénzverési jogot, mindaddig e fölhatalmaző tényezők csakis saját fejedelmüket, és nem más állam császárját is bizhatják meg a törvényhozás pénzverési akaratának végrehajtásával ; ebből folyólag a magyar közországgyülés is csak a magyar, horvát, slavon, dalmát királyt hatalmazhatja föl aranyak verésére s nem austria császárját is. Minden pénzre, csekély véleményünk szerint , azért veretik rá a fejedelem arczképe és az ország czimere, hogy ez által a pénz átvevője biztositassék aziránt, hogy az általa átvett pénz az illető állam törvényében megjelölt állandó belértékkel bir. E veretési küljelek által tehát az illető nemzet becsületét köti le zálogul, s szavatol minden kormánya által kibocsátott pénzdarab törvényes béltartalmáért; a magyar közországgyülés ennélfogva csak a magyar, horvát, slav. s dalmát király által veretett pénzekért szavatolhat, s nem egyszersmind az austria császárja által kibocsátottakért is, s viszont ö Felsége is, a magyar korona tartományaiban, egyedül csak mint magy. horv. slav. dalmát király verethet pénzeket, mint austria császárjának itt arra joga nincs. Ez okoknál fogva úgy véljük, bogy közjogunkkal, mely csak a magyar koronával megkoronázott fejedelemnek adott pénzverési jogot, talán sokkal megegyezöbb lesz e körirat: Ferencz József I. K. Magyar-, Horvát-, Slavon-, Dalmátország királya 2), mint a javasolt, mely idővel még a magyar korona alatti szövetséges állam külön pénzverési jogának kétségbe vonására is okúi szolgálhatna. Második megjegyzésünk az idézett pont azon részét illeti, melyben javasoltatik, hogy nem csupán a magyar királyság czimere, bauern minden a magyar korona alá jelenleg tartozó országok czírne- rei a hátlapon föltüntessenek, s ezek sorába említi Erdély czimerét is fölveendönek ; mit ismét az unió törvénynyel hiszünk ellenkezésben levőnek. Az unió törvény végrehajtása folytán ma már se jogilag, se tényleg nem létezik a magy. koronának egy oly országa, mely Erdélynek neveztetnék, s melynek czimere ennélfogva a többi koronái országok sorában mint ilyen foglalhatna helyet. E ténynyel egye- zöleg a magyar királyság törvényeinek szövege is csak erdélyi területet is ni er, mint a magyar királyság ötödik részét; de Erdély országot sz. István koronája alatt nem ismer; ezzel kapcsolatban megemlítjük, miszerint nagyon is óhajtandó volna, ha kormányunk közbenjárna ö Felségénél aziránt, hogy czimci sorából e közjogi alap elismeréséül „erdély nagyfejedelme“ czimet, mint minden alapot nélkülözőt, kitörültesse, nehogy e czimföntartásból idővel hazánkra azon 2: Folyó hó 14-én tartott ülésben igy fogadtatott el. Szerk.
