Eger - hetilap, 1869
1869-06-24 / 25. szám
194 oldalról bajok báritathassanak, mely nem bir őszintén belenyugodni erdély-magyarhon testvéri frigyébe. Nem akarjuk azonban ebből azt kihozni, miszerint ez okból Erdély czimere egészen ejtessék el; de sőt ellenben inkább annak akarunk ezúttal kifejezést adni, miszerint a magyar-erdélyi czimer- kérdés az unió törvény egy pótléka által intéztetnék el és pedig akként, hogy ezentúl egy ugyanazon paizson legyen e két ország egyesített czimere, és pedig annak felső felén a magyar, második fél részén pedig Erdély czimere, s ez egyesitett czimer lenne ezután a magyar királyság egyedüli czimerévé. Az ekként egyesitett magyar czimer képviselné a magyar korona egyik országát, a többi báromnak egyesitett czimerei a második koronaországot. így volna csak kimutatható a magyar szövetséges állam valódi közjogi jelen alakulata. Harmadik észrevételünk az ellen volna, hogy a javaslat a magyar korona országai összelnevezéseül e kifejezést „Magyar királyság“ javalja elfogadtatni, holott e jelzés kizárólag az egyesült ma- gyar-erdélyhont illeti. Ha tehát a magyar közországgyülés e kifejezés fogalmi körét ki akarná terjeszteni a magy. korona minden országára, akkor ugyanegy időben megtagadná a magy. királyság melletti királyságok létét s igy földulná a magyar alkotmány szövetségi alapját, mert magyar királyság fogalma alatt horvát, slavon, dalmát királyságok fogalma semmikép sem állhatna fönn. Talán nem egészen felel meg e czélnak a bizottságok által ajánlott „Magyar állam“ elnevezés sem, mert ez sokkal egységesb kifejezés, hogysem el lehetne hinni, miszerint e magyar államban még van egy magyar királyságnak nevezett állam, és egy a horvát törvényhozáson képviselt horvát-slavon-dalmát egyesült állam is. Szerény véleményünk szerint, minden ez iránt fölmerülhető aggodalmak elkerülésére, talán legjobb lenne összkifejezéstil a máriro- dalmilag elfogadott e kifejezést „A magyar korona birodalma“ köriratul alkalmazni, ha már az oly igen laza „magyar korona országai“ kifejezés mellett megmaradni nem akarunk. Mindazáltal azt hisszük, hogy az összelnevezés végleges elintézésére közországgyülésünk most nem is illetékes; mert az e fontos czimkérdésben hozandó határozatot a horvát országgyűlés tudta nélkül nem döntheti el; mivel pedig e tárgy fölött végleges határo- zási jogot nem adott a mostan körünkben élő horvát követeknek országgyűlésük, a horvát-magyar kiegyezkedésben pedig az nincs benn, hogy az ott kijelölt közös ügyeken kívül a sz. István birodalma czi- mének végleges megállapítása ügyébe is befolyjanak ; ez okból köz- országgyülésünk katározata e tárgyban csak felfüggesztő lehetne és szentesítés alá csak akkor terjesztethetnék, ha a horvátországgyü- lés is belenyugodnék a bármiként alkotott összczimbe. Ezek azon nehány aggodalmaink, melyek az idézett czikk olvasásakor bennünk fölébredtek. Lehet, hogy tévedünk, de a tévedés veszélyének magát kitenni szintén szükséges, mivel másképen az igazság nyomába soha sem juthatnánk. Saári Ferencz. Vidéki hangok a nép érdekében. Miként Széchenyink mondá egykor: „Magyarország még nem volt, hanem lesz“, — úgy a magyar nemzeti társadalomról, melynek alapja 1848-ban tétetett le, el lehet mondani: hogy az még nem volt, hanem lesz. Lesz, mert a jelen időt megelőző 18 éves korszak, mint a dermesztő fagy, vagy mint a perzselő aszály a növényzetet, úgy akadályozá, sőt lehetetlenité annak kifejlődését egyiránt minden rétegben, de mégis legfőképen a népi elemben. Hitünk szerint uj nemzeti társadalmunknak négy eleme van, úgymint: úri, kereskedői, iparüző- s néposztálybeli; ez utolsó azonban a három elsőnek úgy szólván tartalék eleme s kell is, hogy legyen. Mire nézve nem fölösleges megemlíteni, amit Páris népségéről némely szakértők mondanak: hogy az pár század alatt kihalna, ha a vidéki elemekből uj erő-táplálékot nem nyerne. E tekintetben nálunk a népi elemben megbecsülhetlen kincs, kimerithetlen fentartó erő rejlik; mert oly lelki s testi erő-gazdagságnak magvát hordja magában, melyet méltán irigyelhetne tőlünk bármily polgárisuk nemzet. Az elmúlt 18 éves korszak alatt azonban legfőképen ez elem felett lebegett a legnagyobb veszély, az akkor dívott katonáskodási rendszerben, mely annak legszebb virágait hervasztá el; s ha megadatott volna a kőnek, hogy érző szívvel bírjon, bizonyára visszahangoztatta volna ama fájdalmat, melyet emiatt a honfiúi kebel sa- jongva érzett. Hogy az uj alkotmányos élet mennyi elönynyel változtatta meg ama rendszert, s mellé még szellemi támaszul a népoktatást is mennyire karolta fel? ennek megvitatása nem tartozik jelen czik- künk fejtegetéséhez; mi tüzetesen más veszély jelzésével akarjuk megismertetni az olvasót, mely már kettős megyénk területén is kezd uralkodni, s egyenesen a népi elem megrontására vezet. Ismerkedjünk meg hát ezzel is s vizsgáljuk meg, hol rejlik ? Bizonyára nem ott, hogy a nép gyermeke sem idegen már az emberi jogok birodalmában ; hogy a szorgalom-, munka-s földje felszabadítása által a birtok szerzés s vagyonosodás legfőbb magaslatára emelkedhetik; hogy számára az értelmiséggel járó hivatás küzdtere nyitva van, melyen a legszebb pályadij- s polgári megtiszteltetés jutalmában s dicsőségében bárkivel versenyezve résztvehet, melytől a nagyobbik a kisebbet nem zárhatja el épen úgy, mint nem mondhatja a sas az ökörszemnek: szállj le a magasból, mert nincs jogod a repülésre. A veszély inkább abban rejlenék, ha minden létező társadalmi erő a maga hivatását meg nem értené, vagy ha megértené is, de az egyes osztálybeli elemekben netán támadt űrt s erő gyöngeséget akár leszállás, akár felhatolás által betölteni, helyrepótolni nem tudná vagy nem akarná; ha ki például úr nem tudott lenni, habár volt hozzá birtoka, s ha kényszerülve lenne akár úgy, mint kereskedő, akár mint iparüző, akár mint egyszerű földmives, napszámos, más társadalmi osztályban menedéket keresni, s ezt tenni vonakodnék ; vagy ha a néposztálybeli a mellette vagy fölötte levő társadalmi rétegekben netán támadt bárminemű csökkenést, az emel- kedhetés anyagi s szellemi mértéke szerint helyrepótolni, gyarapítani nem akarná; erre könnyelmű tétlenség, tespedés s elszegényedés által önmagát vagy maradékát képtelenné tenné; képtelenné t. i. arra, hogy a népi elemből egyéb társadalmi osztályokba is az idő szülte körülmények szerint áthatolhatna; igen, mi ebben nemzetünkre nézve a jelen körülmények között súlyos társadalmi veszélyt látnánk. Mi e veszélyt ez idöszerint kettős megyénk területén némi részben már mint létezőt mutathatjuk föl, különösen a Tisza mentén. Köztudomás szerint, eme folyam szabályozása által sok földtér mentetvén itt meg, a volt úrbéri telkek nagyobb mennyiségben adathattak ki, úgy hogy találkozik község, hol egy félteik es gazdának 150 köböl búzája is terem, hol tehát a jólét, a vagyonosodás szemlátomást emelkedik; de a helyett, hogy a szépen forrásozó jövedelem czélszerüen elhelyeztetnék ; hogy takarékosság által még több vagyonra, nagyobb jólétre tétetnék szer; a terjeszkedő családba egyszerű spártai-s cincinnatusi erények oltatnának; hogy egy ifjú társadalmi organismusunk erösbittetnék, annak uj erőtáplálék adatnék: e helyett a családi tűzhelyek a fényűzés hálóival sebesebben szövetnek be, mint vélnök; minek eredménye aztán közönségesen az anyagi s erkölcsi halál, s ama fönakadás, hogy a nemzet önmagát, önmaga által, a népi elemből egész hatálylyal nem erősbbítlieti. De hát nem lehetne-e ennek ellenszerét találni ? A törvényhozás minden uralkodni kezdő, vagy már uralkodó társadalmi bajok ellen részletes törvényt nem hozhatván, a megyéknek, különösen kettős megyénk hatósági képviseletének kötelessége, hogy körültekintő legyen, s régi patriarchalis modorát, szellemét követve, gondoskodjék a szükséges ellenszerről, mely tiszai népünk fényűzését mérsékelje. E czélból úgy véljük legszükségesebb volna, ha kettős megyénk ernyedetlenül azon munkálkodnék, hogy a kebelében létező takarékpénztárakat a néposztály is megkedvelje. Ha a biztosító intézetek képesek vándor- vagy székelő vidéki ügynököket tartani: nem ösztönözhetné-e minden áron azokat is ilyesek tartására a községi jegyzőkben, elüljárókban, vagy más alkalmatos egyénekben ? Nem eszközölhetné-e ki, hogy a Tisza mindkét partján, különösen TÍ8za-Füreden, Abád-Szalókon, Tisza-Beön, vagy az innenső parton Poroszlón, Tisza-Nánán, még tán Hevesen is több oly ügynökségek vagy fiók-, nép- s iparbankok állíttassanak fel a helyi körülmények szerint ? Mi azt mondjuk: „Videant consules, ne quid detriment! respublica patiatnr.“ Tariczky Endre. Országgyűlési tudósítás. A minisztereknek ugyancsak kijutott, mióta az országgyűlés összegyűlt; alig győzik a sok interpellate felelettel. Nem csoda, ha a képviselöház oly lassan halad a ház asztalán fekvő és sürgősb irományok elintézésében. A jun. 15-iki ülésben is a kérvények benyújtása után egyik interpelláló a másikat érte. — Felolvastatott a közöstigyek tárgya-
