Eger - hetilap, 1869

1869-01-21 / 3. szám

20

gyarország nem támogatná Szerbiát ezen föladat teljesítésében, hanem inkább akadályozná, a barátság a két állam között köny- nyen megszűnhetne. — Tehát Serbia fenyegetőzik! Ha Magyarország szerb ajkú lakéi igazságtalan követeléseit ki nem elégíti,vége a barátságnak ! Ki hihetne, hogy nem a muszka beszél belőle ! ? V a lóban különös, hogy ezen apró-csepü országocskák mind népszaba- ditókul akarják magukat föltolni.

Berlinben igen barátságtalan, mondhatni, határozottan ellenséges hangulat uralkodott Ausztria ellen, mint ezt a porosz félhivatalos lapok heves czikkei tanúsították. Most azonban más nótát kezdenek fújni. A „Nordd. Alig. Ztg.“ közelebb azon nyilatkozatot tette, hogy az osztrák-porosz viszonyok fölötti vita a kedélyeket nyugtalanítani és a nép gazdászati érdekét károsítani képes; minélfogva az ebbeli vitát, ha lehetséges, abbanhagyja, kijelentvén, hogy nem ismer oly érdeket, mely Észak-Németországot arra határozhatná, hogy Ausztriával ellenséges viszonyban éljen. Mire a „Wiener Abdp.“ is kijelenté, hogy mivel a „Nordd. Alig. Ztg.“ megszűnteié az ellenségeskedést, a békesség kedvéért lemond azon szándékáról, hogy a tényeket objectiv szempontból állítsa elő. A berlini cabinet hangulatának ezen váratlau fordulatát különfélekép magyarázzák. A „France“ erre vonatkozólag azt írja: A „Nordd. Alig. Ztg.“legujabb czikke a visszavonuláshoz hasonlít, s hozzáteszi, hogy Bismarck gróf számított Pestre, honnan Bécsre pressiót lehetett volna gyakorolni ; Magyarország azonban nem engedte át magát az ily illoya- lis játékra, a miért a „Nordd. Alig. Ztg.“ jónak látja takarodót fújni. — Akármi idézte elő ezen barátságos!) hangulatot Berlinben,mi csak azt óhajtjuk, hogy őszinte és tartós legyen.

Spanyolországban a cortesválasztások f. hó 15-én kezdettek meg. Egy f. hó 14-iki távirat szerint, az ottani monarchists jelöltek 11,000, a köztársaságiak pedig csak 2700 szavazatot nyertek. A tartományi szavazások, kivéve Teruet és Tarragoniában, a monar- chistákra nézve kedvezők. Annyi tehát bizonyosnak látszik, hogy a cortesválasztások a monarchicus párt győzelmével fognak végződni. De ki lesz a monarcba? Erre nézve a spanyol dolgokról jól értesülni szokott „Gaulois“ jan. 15-iki számában igy szól: Itt az ideje kijelenteni, hogy a spanyol trónra való jelöltségnél legvalószínűbb kilátással Aosta olasz kir. herczeg bir, ki ha megválasztatik, az olasz koronához való jogáról le fog mondani.

Tekiutetes szerkesztő ur! A „Szabad Sajtó“ politikai napilap f. évi jan. 1-én világot látott első s mutatványszámában Egerből, múlt év deczember 30-ról egy czikket közlött, mely különösen személyemmel foglalkozik. Óhajtottam volna a czikk rágalmaira ugyanazon „Szabad Sajtóban“ felelni, de miután az kérészéletpályáját megfutotta, s az elő nem fizetők részvétleuségébe örök időkre eltemetkezett, kénytelen vagyok tek. szerkesztő úrhoz azon kérelemmel járulni: legyen szives az említett czikkre vonatkozó feleletemet lapjába fölvenni. Eger, január 17. 1869. SzQlay József.

Válasz a „Szabad Sajtó“ politikai napilap 1869. január 1-én .negje- leut mutatványszámában Egerből, decz. 30-ról közlött czikkre.

Jól tudom, hogy sem nemes, sem élvezetes dolog, a becsmérlő czikkek czáfolatával foglalkozni; tudom, hogy a nyugodt öntudat, a megvetés nemes ambitiójával legméltóbban fordul el azoktól, és mert ezeket tudom, egy szóval sem válaszoltam volna a névtelen czikk becsmérléseire, ha más oldalról épen azon czikk arról nem győzött volna meg, hogy személyem hazug becsmérlésén túl, épen a képviselőválasztások körüli mozgalmak idejében, Eger népe előtti népszerütlenitésemre számított.

A jan. 1-én megjelent czikk azon időben talált, a midőn még az egri deákpárti képviselőjelöltséget, melyről jóval előbb lemondottam, véglegesen el nem vállaltam, és ez oka, hogy arra rögtön nem válaszoltam; most azonban, miután nem személyemre vonatkozó, hanem hazafiui kötelességemnek ismerem, a balpártnak a jobb vagyis a Deákpárt elleni minden törekvéseit ellensúlyozni; ezen kő telesség ellen vétenék, ha a becsmérlő czikk ellenében, melynek föczélja az, hogy Eger népe előtt népszerűtlenné tegyen, mint egri deákpárti képviselőjelölt, föl nem szólalnék.

Pap-pártbelinek mond, gyanúsít s azzal mintegy becsteleniteni s népszerütleniteni törekszik a czikk névtelen írója; de hogy képvise- löjelöltségemben mi tényleges része van az általam különben igen tisztelt papságnak, azt sem czikkiró, sem a világon senki bebizonyítani s beigazolni nem képes; ha én e részben semmit sem tudok, czikkiró okvetlen még kevesebbet, azaz hogy semmit sem tud , hanem ráfogással akar rágalmazni, mint rágalmazna mást bárkit, ki mint deákpárti lépne föl; mert Egerben a szabadelvüség characteristikájához számittatik, sőt bazafiságnak tartatik a papok rágalmazása, kiválóan azoknál, kiknek közel elődeiket a papok jótékonysága bocskorból s pöregatyából csizma s nadrágba öltöztetve, a bakról a hintóba ültetve úrrá improvisált; azoknál, kiket bőkezűségükkel a porból és nyomorból kiemelve, tisztességes állásba helyeztek ; azoknál, kik előttük csúsznak, másznak, hizelkeduek, kezeiket csókolják, utánuk, vagy szolgálatukban élősködnek, de hálátlansággal fizetnek; és még azoknál, kiket a végelsülyedésböl tulajdon vagy alapítványi kölcsönnel kiemeltek, s kedvezőbb jövendőről biztosítottak ; mig mások, kik jótéteményükben sohasem részesültek, róluk méltányosabban s humanitással nyilatkoznak.

Sokat forgottam mindkét vallásbeli protestánsok, óbitliek és izraeliták között, de dicséretükre legyen mondva, sohasem hallottam egy vallásfelekezetbelitől sem, hogy papját szidalmazta, becsmérelte. gúnyolta, gyalázta vagy nevetségessé tette volna, csak katolikusoknál, — sohasem hallottam egy vallásfelekezetit sem, vallásta- lansággal s atheismussal dicsekedni, de katholikust nagyon sokat, és mindannyiszor azt tapasztaltam : hogy papjainkat azok gyűlölik leginkább, kik jószágaikat s úri állásukat irigylik, és meg nem gondolják, hogy úgy régen, mint a közel múltban s jelenben is épen a mi papjaink azok, kik a jótékonyságban, iskolák s templomok építésében, alapítványok s jótékony intézetek fölállításában jószágaik arányában első helyen állanak; meg nem gondolják, hogy ha a papok jószágait elvennék is, akkor sem jutna nekik abból semmi, elárvereznék, megvennék a gazdag urak, bankárok és izraeliták, s ára a status terheiben úgy elmélyedne, mint egy csepp viz a tengerben, és rajtunk semmiben sem lenne könnyítve.

Azt tapasztaltam továbbá, hogy vallástalausággal s atheismussal azok szoktak dicsekedni s kérkedni, kik a protestánsok barátságába azzal igyekszenek magukat behízelegni: hogy a katholi- kus vallásra semmit sem adnak; azok, kik úgy a gyakorlati, mint elméleti tudományokban járatlanságukat, a vallás kigúnyolásával mint tanulás nélküli igen könnyű tudománynyal szokták eltakarni, Isten-tagadásukkal pedig a trauscendentalis philosophia titkos the- májának megfejtőiül, azaz tudomány nélkül bölcseknek kívánnak tekintetni. — És ezekben föltalálja lélektani becsét, rajzát mindaz, ki a papi pártbeliséget gúnyképen másnak szemére veti.

Rám alludálva, talán azért mond pappártinak czikkiró, mert érseki főügyész voltam, s jelenleg is az egri érseki lyceumban jogtanár vagyok ? — Köszönettel és hálás emlékkel tartozom fiatal koromban mindkét hivatalra Pyrker érsek általi kineveztetésemért, annyival is inkább, mert egyiket sem kértem, de hogy egyik vagy , másik hivatali kötelességem teljesitésén túl, politikai meggyőződésemet is akár leköteleztem, akár hivatalért valaha áruba vetettem volna, azt ellenem sem a rágalmazó czikkiró, sem más soha és semmi körülmény s esetben nem képes bebizonyítani, azt tebát mint ten- dentiosus rágalmat visszautasítom.

Azt mondja továbbá czikkiró, hogy Csiky Sándor nemes származású, én pedig pór származású vagyok, s most lettem ur, a Bach- korszak alatt folyamodtam nemességért, és meg is kaptam, Csiky pedig azt, hogy nemes, már régen elfelejtette.

Ha a czikkiró malitiosus tendentíáit czikke szövegén keresztül át nem látom vala, alig ismertem volna föl azon allusiót, mely azon kifejezésben rejlik, hogy Csiky azt, hogy nemes, már régen elfelejtette; — ez annyit látszik intimálni, és abban akar engem gyanúsítani, mintha én volnék az oka, vagy befolyásom lett volna abban : hogy Csiky nemességét már régen elfelejtette.

Hogy Csikynek nemessége megtámadtatott, s kedvetlen kimenetellel találkozott, arra Borsodvármegye Papp Pál nemességéről kiadóit bizouyságlevelének a hevesmegyei közgyűlésen lett kihirdetése adott alkalmat, ugyanis harali Fehér György a Papp Pál nemességéről kiadott s fölolvasott bizonyítványt megtámadta, miért a gyűlés bevégezte után tettlegesen bántalmaztatott, — buszúra hevítvén a bántalmazott Fehér Györgyöt s már megboldogult fiát Fehér Józsefet, még életben lévő egy másikkal, ki Csikynek szintén aligha jó barátja lehetett, Fehér György utasítása nyomán utána néztek a Csiky Sándor nemessége deductiójának, — részletekbe nem bocsátkozom, de a vége az lett, hogy a Csiky nemességéről kiadott megyei bizonyítványt a cancellaria visszavétetni parancsolta. Nemesnek tartotta-e magát ezután Csiky, vagy nem, azt nem tudom, de ha ide alludál azon kifejezés, hogy Csiky Sándor azt, hogy nemes, már régen elfelejtette, a történelemnek urát adtam, czikkiró számoljon velük.

Azon állítással, hogy pór származású vagyok, czikkiró megszégyenítésemre számolt, de győződjék meg, reám nézve nagyon eltévesztette hatását, mert Isten s ember előtt, teljes megnyugvással