Eger - hetilap, 1869
1869-01-21 / 3. szám
21 8 megelégedéssel mondom el Horáczczal: „s i natura juberet, — alios lege lead fastum quoscumque parentes, — optaret sibi quisque; meis conteatus, honest os fascibus et sellis noli in mihi sumeré“. — Ne származásom szépítésének, hanem az igazság érdeke kívánalmának tekintse tehát úgy czikkiró, mint mindenki, hogy származásom hiteles adatokbéli fölismerése, s a gúny megczáfolása tekintetében, Hevesmegye levéltárában létező, 1755-ik évi május 5 ik és 6-ik napjain Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék főszolgabirája Szentgyörgyi János és esktidtje Hotta György által kivett, és 1760-ik évi julius 5 éu authenticált, ismét 1837-ik évi január 25-eu Radits Pál főszolgabíró és esktidtje Szabó László által kivett, s ugyanazon év és hó 26-án a megye törvényszéke előtt meghitelesiteti tanúvallomásokra és azon véleményre, melyet a magyar kir. volt helytartótanács nemességem tárgyában a cancellária elé fölterjesztett, utasítom. Azt mondja czikkiró, hogy a Bach-korszak alatt folyamodtam nemességért, és meg is nyertem, és ezzel ismét azon gyanúba törekszik hozni, mintha a Bach-korszak alatt azok közé tartoztam volna, kik az eltiprott hazafiságou emelt bünsátraikban Ul'ék a honárulás, muszkavezetés s polgártársaik előkészített veszélye vérlakomáit Nem tudom, ki vagy nemtelen rágalmazó, de légy bárki, nemesebb kitartással, nagyobb áldozat s önmegtagadással, tisztább störhetle- nebb hazafisággal nem lábaltad keresztül azon korszakot, mint én ; hihető, bujdokoltál, nem azért, hogy kitűnő hazafiságodért az uralgott boszii áldozatául ne essél, hanem azért, nehogy semmiségedben puskát próbáljon rajtad; — lehet, hogy itthou s köztünk voltál, igénytelen szerepet játszottál, hogy minden figyelmet kikerülj, s minden áldozattól elvonhasd magadat s tehetetlenségedet, mig én önveszélyeztetésemmel is helyt maradtam, mások kétségbeesésén enyhítettem, s úgy hazafi, mint város-polgári kötelességemnek megfeleltem, és te, nyomorult előléptél búvóhelyedből, hogy uévtelen szerepben rágalmat szórj tiszta és szeplőtelen hazafiságoirra, s hazugságaiddal bemocskold jellemem tisztaságát. Fölhívlak, állításodat igazold be, és addig alávaló rágalmazónak nyilvánítalak. Állítja tovább czikkiró: hogy eredeti nevem nem Szalay, hanem Szajlai, gúnymelléknevem pedig Guba. — Rég ismerem a nobilis compania becstlletnyúzó műhelyét, — már azon időben, midőn 1840-ik evet követő három évb n Nyéky Mihály, mint királyi biztos az egri volt földesuraságok és Eger városa közötti panasz s peres differentiákban itt működött, s a volt uradalmak jogait a város megtámadásai ellen, mint érseki főügyésznek, nekem volt kötelességem ; védelmezni, — hogy kötelességem hű teljesítésétől elrettentsenek, azon jó urak föladtak először Ő felségének, azután a volt helytartótanácsnak, ezt követve Pyrker érseknek és végre a királyi biztosnak is, és mindenütt elmondották, hogy az én nevem nem Szalay, hanem Szajlai, igy pedig azért neveznek, mert apám Szajláró) került béres volt, ott pedig Gubának hitták; becsmérlettek más mindennel, de én mindazokra megvetéssel feleltein, és most sem mondok azokra jmást, mint azt: hogy ha 1755-ik éven innen, amidőn nagy apám Sza- I lay Mihály Egerben megtelepedett, nemzetségemre vonatkozó anya- I vagy halotti könyvekből, az örökbevallási lajstromokból vagy váro- ! si összeírásokból be nem igazolja czikkiró azt, hogy nemzetségem bármely tagja nem Szalaynak, hanem Szajlainak van Írva, vagy' más néven feltüntetve, jogosítva fogom magamat találni, őt ezen pontra nézve is gyáva becsmérlőnek s rágalmazónak nyilvánitani. Mondja tovább czikkiró: hogy szégyenlem gúnynevemet s származásomat, s halálos ellenségévé válók annak, a ki azt csak emlegeti is. Honnan s mi adatból mondhatta ezt czikkiró, nem tudom, de hogy a többiekhez hasonló hazug állítás ez is, azzal indokolom, hogy én az emlegetett gúnynevet a fönebb említett becsmérlő föladatok ideje, és igy közel 30 év óta soha, és senkitől sem hallottam, annál kevésbbé vetette szememre valaha valaki, — sohasem szégyenlett, mindenütt, hol kellett, elismert, sőt hiteles okmányokkal is igazolt valódi származásomat honnan, miből és kivel tudná tehát czikkiró beigazolni, hogy én azokért haragszom ? Nyomattassa ki az egész czikket az ország minden hírlapjában, — ragasztassa föl — sűrűn és alant--- hogy minden ember olvashassa Eger minden utczá- in, hirdettesse dobszóval, — higyje meg, csak nevetni fogom. Azzal rágalmaz czikkiró: hogy a földműves-osztályt, mely a követválasztásnál nagyot nyom a latban, annak emlegetésével kezdem magamhoz édesgetni, hogy én is valaha , ...........azaz paraszt v oltam. — Nincs Egerben olyan földműves ember, ki számból nem hogy a hazug, s rágalomszavakat, de csak azt is hallotta volna vala ha, hogy én követ akarok lenni, vagy hogy részemre fölhittam volna, következve azon állítás is koholt és hazug. Tömegestől jöttek hozzám a város minden részéből nemcsak földművesek, de mások is, s kértek, hogy vállaljam el a képviselő-jelöltséget ; — nem volt tehát és nincs szükségem arra, hogy származásom emlegetésével édesgessem magamhoz a népet. De úgy látszik, nem refiectált czikkiró, a midőn ezt irta, előbbi állítására; ott azt mondotta, hogy halálos ellenségévé válók, annak ki származásomat emlegeti, itt pedig azt állítja, hogy azt magam emlegetem; — vagy az nem igaz tehát, hogy szégyen lem származásomat, vagy az, hogy magam emlegetem, és igy ezek között az leg- igazabb, hogy egyik sem igaz. Azt moudja végre czikkiró: hogy a mint fiskálisságr a vergődtem, én lettem legnagyobb ellensége a parasztnak, ti:tét tem, csapattam Pyrker alatt mint érsek fiskálisa, és a papok jávára véreim ellen küzdöttem; —és ez az, a mivel a hazug docrinát hirdető álapostolok az egri földműves népet ellenem fölingerelni törekednek. Jellemtelen rágalmazónak kiáltom czikkirót az egész világ előtt, mig ellenem be nem igazolja azt, hogy én mint érsek fiskálisa magam hatalmával csak egyet is ültettem volna valakire, mindamellett is, hogy az azon időben hatalmamban állott. Hogy több egri lakos erdöpusztitásért, a kerülőknek s erdészeknek ellenszegülése, sőt meg is vérengzésükért az úriszék által testi büntetésre ítéltetett, az igaz ; de azonkívül, hogy az az úriszéknek kötelessége volt, még az itt működött királyi biztos is meghagyta az uradalmaknak és űriszéknek, hogy az erdöpusztitást a pusztítók megfenyitésével is megszüntesse; a meghagyásra pedig az adott okot, hogy a királyi biztos maga elé fölterjesztetvén az erdöpuszti- tók kártételeinek halomnyi lajstromát, látta, hogy az erőszakos hatalommal okozott s megbecsült erdőkárok a 33 ezer ftot már meghaladták, összeült tehát a meghagyás következtében az úriszék, és a legvétkesebbeket, legvakmerőbbeket testi büntetéssel is megfenyítette. —■ Hiba, törvényellenes s nekem tulajdonítható-e, hogy az er- dőpusztiték ellen az úriszék törvény szerint járt el? Hiszen azóta is fenyitette a megyei törvényszék az erdőpusztitókat testi büntetéssel és kötelességszerüleg, mert nemcsak a mezei rendőri törvény rendeli. de az országbírói szabályok is fönhagyták a testi büntetést a mezei rendőri kihágások eseteire, —tessék érette a megyei törvényszéket rágalmazni. Vagy talán azt akarja czikkiró, hogy az erdőt mindenk or és mindenki szabadon pusztíthatná, és annak kecsegtetésével kívánná magát az egri földműves nép hajlamaiba beférkeztetni ? Bizony, drága czikkiró ur, a bűnös embert mindig megfenyítették, s törvényszabta utón és módon ezután is meg fogják fenyiteni, akármint rágalmaz engem vagy mást; — belátja azt az értelmes egri földműves, hogy ha az erdöpusztitás nem gátoltatnék, most is drága a fa, gyermekeink pedig még drága pénzért sem fognának kapni, annál- fogva Open nem ütközik meg oly nagyon, mint véli, hogy az erdö- pusztitók a múltban is megfenyittettek, de jelenben is megfenyittet- nek, annál kevésbbé hiszi azt el, hogy én magam hatalmával büntettem, üttettem, verettem és csapattam őket, mint a rágalmazó igazságtalanul állítja. Ha valaki másnak bűnt vet szemére, kell, hogy maga bűn nélkül legyen. Ha valaki nekem vagy másnak, alacsony származását gunyképen s azért veti szemére, hogy a világ előtt meggyalázza, szükséges, vagy legalább illő, hogy maga valami „magas származású,“ például: a honfoglaló bét vezér egyikétől származott ivadék legyen. — De ugyan kik és mi fényes ősökkel dicsekedhetnek önök ott, a minden embert rágalmazó, becsmérlő, kigunyoló és meggyalá- zó compániájuk becsüle'peczér-mtthelyében ? Tekintsenek származékuk csak egy pár izén fölfelé, ott. találják magukat a földművelők osztályában, parasztvéreik között, — mesteremberek gyermekei önök közül mások, és már jogosítva hiszik magukat: hogy másnak születését gunyképen szemére vethetik ? Megváltoztatják nevüket, vagy egyet fordítanak rajtam némelyek, hogy valami nemes ivadéknak higyje őket, a ki nem ismeri, és másra hazug neveket mázolnak? — Nem hiszem, hogy találkozott volna becsületes ember, ki a „Szabad Sajtó“ piszkos ezikkétöl megvetéssel ne fordult volna el. Tudom s hiszem, hogy találkoztak olyanok is, kik hirdették s örültek az Asztalos János-féle humanitás szellemében irt czikknek, de nem lehettek mások, mint kiket a censorok tévesztett kegyelme egy soha meg nem érdemlett diplomával az emberek sorába állított; azok, kik még a mai időben is meg tudják mutatni, hogy népámitás- ból, sőt semmiből is el lehet élni, nemcsak, de urizálni is ; azok, kik népámitásért játszszák a szabadelvű nagydemocratát, de arisíokra- ticus gőgjük előtt a nép milliói még most is csak páriák; azok, kik a munkás nép egyik osztályához sem tartozva, a henyék, dologtala- nok, csavargók, szerencsevadászok, iparlovagok, bachbuszárok és betyár emberek, mindannyi proletariusok compániáját kártya, bor,