Eger - hetilap, 1869
1869-01-07 / 1. szám
Miticzky János, Limprecht János, Sziber György, ör. Nagy Pál, Len- key Károly, Knezsik István, Volf János. A város III. negyedében: Eisenmann János, Fridvalszky Adám, Tarnay János. A város IV. negyedében: Derszib Ferencz, Petravich Bertalan, Ruzsin Ferencz, Kupfer Jakab. A Hatvan I-sö negyedében: Barna István, Kubik Endre, Balázs Ignácz. A Hatvan Ilik negyedében: Hajnal Bernát, Jósvay Gábor, Szeredy János. A Hatvan Ill ik negyedében: Bukuts Márton, Tavasy Antal, Zombori Ferencz, Sznhányi János, Kapácsy Dezső, Kósa György. A Hatvan IV-ik negyedében : Vincze-Papp János, Tóth János, ifj. Nagy Pál. A felnémeti negyedben : Farkas Mihály, Horánszky Imre. A czifra- és sáncz-negyedben: Gömöri Márton, Vassváry Károly. A Makiár I sö negyedében: Szederkényi Nándor, Vancsay Ferencz, Stészel Ferencz, Imre Miklós. A Makiár Il-ik negyedében: ör. Nánásy István, Szombathelyi György, Kömley Antal, Nagy Márton, id. Morvay Kárply, Nagy András. Választási mozgalmak. Komáromban Ghyczy Kálmán újból megválasztatása bizonyosnak tekinthető. A tatai, gesztesi és csallóközi képviselők szintén maradak, ellenökbe uj jelölteket fölléptetni nem szándékoznak ; ellenben az udvardi járásban uj jelölt lépett föl Ordódy Pál komá- rommegyei első alispán személyében. Miskolczon az ellenzék nem talált embert, kit fölléptethetne. Szepessyt és Kun Jánost kérték föl e tisztességre, de egyik sem hajlandó azt elfogadni, valósziníileg azért, mert legkisebb kilátásuk sincs a győzelemre Vadnay L. és Horváth L. ellenében. Bácsmegye apatini kerületében három jelölt nevét hangoztatják. Egyik Kilrthy István, zombori főkapitány, 1848-ban honvéd- ezredes, a másik Mihálik János miniszteri tanácsos, a harmadik b. Majthényi József, a kincstári javadalmak igazgatója, az utolsó országgyűlésen a magócsi kerület képviselője. Az első az ellenzék, a két utóbbi a Deákpárt hive. Makón Faragó Ferencz volt jobboldali képviselő újból megválasztatása annál valószínűbb, mert igen sokan készülnek ott föllépni. Szegeden a Deákpárt erős állást foglal el. Az első választósokban különbözött a vad indiánok barczösvényétől. Az ember rajta világos nappal is eltévedhetett, és annál gonoszabb volt sorsa, ha itt esteledett rá, vagy itt érte valamely tomboló vihar. E félelmetes rétség vagy prairie tiz mérföld területű vala. Hogy mitévő legyen, fontos, mondhatni életkérdés volt hősünkre nézve. A zivatar egyre dühösebb lön, és visszafordulnia esztelen- ség lett volna, mivel reggel óta kunyhót sem látott; folytatni az utat veszélyes volna, mivel még csak nem is gyanította, mily messze van az első állomás; egy helyben maradnia kész halál volna, mert már is elborította ruháját a hó, a csikorgós hideg szél pedig már majdnem elfagyasztotta tagjait. Úgy látszott, csakhamar, hogy kész a határozattal, mert megsarkantyuzá lovát, és nyugatnak tartott. Végső kísérlet, gondolá magában, azonban az egyedüli ut, mely reményt nyújt, ha keveset is, hogy még láthatom az Isten napját. Halál a rónán, melyet a hó szemfedélként föd, és a farkasor- ditás a halottas ének! Ah! ez borzasztó! . . . A Moines patak nincs távolabb, mint öt mérföld. Rajta Charlie, mondá szaladó lovához, menjünk még két, vagy legfölebb három mérföldet, és mentve vagyunk!.. . A hópelybek egyre nagyobb számban és sűrűbben hullottak, és a nap utolsó csillámlása is eltűnt, s éjsötét lön. A vihar iszonyú erővel dühöngött. A szélvész bömbélésébe, hogy a hang annál vészesebb, ijesztőbb legyen, az éhes, vérszomjas farkasok orditása vegyült. A ló a maga lovagjával nyilsebességgel iramlott tova. A három mérföld tízre látszott nőni, és még hire sem volt az erdőnek, mely a szél ellen némi védelmet nyújtott volna. „No az Isten legyen irgalmas irántam !“ kiáltott föl, midőn a ló csendesedése azt látszott neki mondani, hogy nemsokára fölmondja a szolgálatot, pedig még Des Moines talán a harmadik határban van. „Perczeim megszámlálvák, végem van, az utat eltévesztettem. kerületben Horváth Mihály megválasztását bizonyosnak tartják a visszalépő Vadász Manó helyébe. A második választókerületben a volt követ Dani Ferencz ellenében Ligeti Dániel főbíró készül föllépni, ugyanott harmadik jelöltül Szilágyi Virgil nevét hangoztatják, kit Holdmezö-Vásárbelyen is föl akarnak léptetni. A somogymegyei nagy-atádi kerület volt jobboldali képviselőjét gr. Somssich Imrét, választói igen díszes albummal tisztelték meg, melynek átadásakor egyhangúlag újra kikiáltották őt jelöltül. Pestmegye több választó-kerületében az 1865-iki választással ellenkező eredmény van kilátásban. Szent-Endrén Harkay Frigyes a jobboldal, gr. Ráday László az ellenzék jelöltje ; Váczon Fáy Béla jobboldali jelölt pártja napról napra erösbödik; a gödöllői kerületben Beniczky Ferenczet emlegetik Beniczky Ödön volt képviselő ellenében; a monori járásban is sorakoznak, hogj gr. Keglevich Bélát megszabadítsák a bonatyaság gondjaitól; Abonyban a szélsők Máriássy Bélát kívánják, a balközép jelöltje Bata Andor, kik ellen a deákpártiak Földváry Károly tábornokot léptették föl; a da- basi kerületben Halász Boldizsár volt szélsőbali követ ellen Bicskey Kálmán, s mindkettő ellen Madas Károly lép föl. Nagy-Becskereken a választók értekezlete egyhangúlag Stra- timirovics tábornokot jelölte ki. Zemplénmegye sátoralja-ujhelyi kerületében a baloldal Dokus Józsefet kérte föl jelöltül, s miután ez a megtiszteltetést nem fogadta el, most Szemere Miklóst szándékozik fölléptetni gr. Andrássy Gyula volt képviselő ellen, nem nagy kilátással a sikerre. Szabadkán Mukitz Ernő a baloldal jelöltje. Houtmegye választó kerületeiben Ivánka Zsigmond és Paczolay János volt képviselőket újra fölkérték a jelöltség elfogadására. A harmadik kerületben Boucz Kálmán volt képviselő helyett Majláth Istvánt léptették föl. Mind a három jobboldali. Az ellenzék jelöltjei : Laszkári Miklós, Dacsó Pál és Szemberi István. A Deákpárt jelöltjeinek győzelme bizonyosnak látszik. Kézdi-Vásárhelyen Berde Mózes volt képviselő ellen a baloldal részéről Antos Ferencz akar föllépni. Győrött a deákpártiak újólag Kautz Gyulát kérték föl a jelöltség elfogadására. Kolozsvár város ellenzéki választói Tisza Lászlót és gr. Teleky Sándort emlegetik. A jobboldal bizonyára ragaszkodni fog gr. Mikó Imréhez és Nagy Péterhez. Esztergommegye köbölkuti választókerületében a baloldal részéről Andrássi Gyula a baloldal jelöltje a deákpárti Palkovics Ká- rolylyal szemben. Még teszek egy kísérletet, mielőtt engednék a bágyadtságnak, mely minden tagjaimat elfojtja.“ Megsarkantyuzta lovát, és erősen tartotta magát. „Északkeleti szél volt, midőn a lovat magára hagytam; ez vad és állhatatlan kalauz, de most mégis rá kell biznom magamat“ — mondá, megfordult, noha a szél egyenesen szembe fújt, és délnyugati irányt vett, legalább azt hitte. „No Charlie, rád bízom magam. Fuss, a mint csak tudsz, különben utoljára ülök rajtad.“ A hű állat gazdája bizalmát érezni látszott, és ujult erővel vágtatott. Némi dermedtség vön erőt tagjain és érzékein, s félelmes álmosság kezdé elnyomni, midőn lovának vidám nyihogása ismét fölkelté benne az élet szeretetét, és midőn eröködött nyújtózkodni, Charlie megállóit. Ö minden erejét összeszedte, összetevé- kezét, s örömmel kiáltá : „Jó ég, hála neked! Ihol fedél alatt leszek, ez itt egy vadász kunyhója!“ És ujult erő pezsgett ereiben , leugrott lováról, és a sötétben tapogatózva végre egy simább részhez ért, melyet ajtónak hitt. Erősen zörgetett, mire tompa ebugatást hallott belülről. Hallotta továb bá, mintha valaki csitította volna azokat, és egy kis rácsot nyitott ki és mondá: „Atyám! te vagy?“ Oly jól, oly kedvesen hangzottak e szavak Hugónak, hogy talán mi sem eshetett volna szivének job ban és noha ajkai félig meg voltak fagyva, és közel állott a teljes megdermedéshez, mégis mély és melodiaszerü hangon felelt: „Nem ö, hanem egy eltévedt utas, ki az utat eltévesztette a viharban, és ha fedél alá nem jut, rögtön a balálfia lesz. (Folyt, köv.) *
