Eger - hetilap, 1869
1869-05-27 / 21. szám
VII. évfolyam 21. szám. Május 27-én 1869. Előfizetési dí j: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 5ft kr. Negyedévre . . Í ft .'i*t kr. Egy hónapra . — f 5 ki-. Egyes szám . — 12 kr. EGER Hirdetésekért minden hasábzoti petit sorhtly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyórt 8 kr fizettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, i; lefizetéseket elfogad : a szerkesztősé g (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ént s eh fí. könyvkereskedése a minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 47. sz. A magyar szövetségi államjog győzelme és annak jelentősége. II. Kossuth ez évijan. 11-kén kelt levelében, mely az ebben javas- lőtt balpárti fusio következtében történeti nevezetességűvé lön , igy állitáföl a kérdést, a nemzet most végzett szavazására: „Közéig az idő, midőn a nemzet hivatva lesz kinyilatkoztatni, vájjon helyesli-e a múlt országgyűlés által létrehozott új államjogot, helyreállítva találja-e az alkotmányt, megóva a nemzeti önállást, s kielégítve a jogos várakozást, melyből az 1861-ki jeles föliratok alapján, volt képviselőinek választásánál kiindúlt volt.“ A nemzet nagy többsége, mind-e kérdésekre három havi meg fontolás s vitázás után igenlöleg szavazott. Ez eredmény már magában véve is óriás horderejű, s jelentősége, valamint erkölcsi értéke még inkább növekszik, ha a történteket közelebbről tekintjük. Ha csupán a föndézett kérdések intéztettek volna a néphez, ha csak e tétek képezték volna a különböző nézetüek fejtegetéseinek tárgyát, úgy méltán zavartalan lehetne örömünk; de ha mélyebben tekintve a történtekbe, fölfedezzük mindazon részint ocsmány, részint veszedelmes eszközöket, melyek a jelen államjog megdöntésére mozgásba hozattak, ha figyelembe veszszük azon kül- és bel- fondorlatokat, melyek mind az elkülönülni óhajtók támogatására szentelék igyekezetöket: úgy valóban mély tiszteletet kell érezntink e nemzet józan Ítélete iránt, mely az oly sok oldalról s különböző érdekből vetett cselhányásokat oly szerencsésen kikerülé. Élénken sajog azonban a történtek által vert seb minden igaz honfi keblében, bármely nézetirányhoz tartozott legyen is, mert ily áron kisebbségben maradni, még tűrhető, sőt magukra a kisebbségben maradtak nemesb érzelműire nézve még örvendetes is, mig a győzelem kétségbeejtő lett volna. Nagy politikai kérdések fölötti szavazásnál vagyonfölosztási eszmékkel eltelt választókra támaszkodni, sokkal veszélyesb jelenség a magyar szabadságra nézve, mint bármely ellenség szuronyainak százezerjei; mert mig az ellen meg lehet védni a szabadságot, addig a társadalomban nyilatkozó igazságtalan rabló mozgalmak s vágyak ellen nincs védelem a szabadságra nézve, mivel ezek ellen- állhatlanul viszik a nemzetet azon két iszonyatos véglet felé,melyeknek nevei: vagy söpredéki rémuralom, vagy mindent siri cseudbe temető korlátlan hatalom .........ezért mondók mi e lőbb, hogy ily áron győzni, a győzök s legyözöttekre egyaránt kétségbeejtő. Bizony erős hitünknek kellett lenni, ha e borzasztó elvnek: a czél szentesi ti az eszközt, oly kiterjedt s akadályozatlan alkalmazását látva, meg nem rendült bennünk a remény s bizalom nemzetünk szebb jövője iránt. S ép ily veszélyes következményű e communisticus mozgalom, azért nem akartunk ez alávaló fegyverekre a győztes álnagylelkü- ségében fátyolt borítani, hanem mert jelenleg is sajnosán tapasztaltuk, hogy vannak hazánkban is a népnek oly lealjasitói, kik azt más jogos szerzeményére vágyó vad és féktelen tömeggé aljasitják, nyíltan s kitartással fogunk küzdeni ezek ellen. Kétszerte szigorún parancsolja e föllépést a hazafiúi kötelességérzet honunk nemzetgazdászati viszonyai közt. Hisz nálunk ép azon vidékeken, hol csak a rablásvágy fölkeltése bírja a népet a szövetségi államjog elleni szavazásra, t. i. a gazdag alföld némely helyein, szerte kereshetsz, s éhezőt még sem találhatsz, más népekhez hasonlítva a jólét és bőség szaruját önté e vidékre a teremtő, a napszámos csak akkor dolgozik, ha neki tetszik, a gyér népség bőven él egymás mellett ....se vidékeken mutatkozik legelsöbb a vagyonfölosztási bajiam! ez bi/onynyal oly kórjelenség népünk erkölcsiségében, melynek hallatára megborzad lelkünk. Ha a franczia vagy angol gyárnapszámos, esze korlátoltságában s önmaga, neje s gyermekei éhsége által kétségbe ejtve, a vagyon fölosztása által hiszi anyagi helyzete javulását elérhetőnek: ez még az erkölcsi érzet itélöszeke előtt némileg menthető ; de ha egy szükséget nem szenvedő nép hason vágyakat táplál, úgy e rablásvágy fölkeltéseért csak e nép aljas lelkű vezetőit lehet felelősségre vonni. Hol „zsidó“ vagy gazdag „nadrágos“ nem lakott elszigetelten, ott a kath. egyház javadalmai, mint valami urat lan jószág, igér- tettek oda prédáúl. Nem akarunk e kérdésről hosszan szólni, mert nagyon mesz- sze vezetne czélunktól. Mélyen fájlaljuk mi azon állapotot, melyben jelenleg hitfele- kezetlink található; veszélyesnek tartjuk a hitre nézve azon messze- terjedt idegenkedést, mely a kath. világiak többségét papságától elválasztja, vagy legalább közönyössé teszi irányában; de erélyesen fölkeli szólalnunk ez állapot aljas kizsákmánylói ellen is, kik meg- jöttnek hiszik a perczet, melyben vallási czélokra szentelt vagyonra tehessék kezőket, ily törekvőkkel hallgatás által solidaritásba jöni nem akarunk. A meddig jog és igazság uralg e hazában,a meddig a v é g a k a- rat s adományozási szándok törvénykönyvünk által tiszteletben tartatik; mindaddig tekintetbe fog vétetni azon elv igazsága is : hogy bármely egyház javainak kétségbevonhatlan tulajdonosa azon vallási czél, melyre adományoztattak .... magán- birvágy e téren kielégítést hiúban keres. * Az anyagi javak előszeretetének politikai czélokra való kiaknázása még e vagyonközösségi irányzatokkal nem volt betöltve, még többet is merészeltek az állami elszigetelődés nagyobb dicsőségére, megtámadták t. i. a közhaza vagyonjogi személyiségét, s a titulus nonus „nem adózunk“ elvével kezdék kecsegtetni az alkotmány sánczaiba fölvett uj nemességet, nem is említve, hogy a régi nemesség adózása, mint amúgy is törvénytelen, önmagától szűnik majd meg, s ezt különösen megígérni csak ott volt szükséges, hol a bocskoros nemesség döntő befolyással bir a választásokra. Ha egy becsületes kereskedő hitelét, vagyonjogi személyiségét valaki koholmányok s alattomos hirterjesztésekkel megrontja, az rágalmazó s aljas bűnös, ezt kimondja rá azonnal a közvélemény ; de ha valaki azt mondja: „csoportosuljunk a körül, a ki állítja, hogy nem szükséges az államczélok elérésére adót fizetni, vagy hogy azok elérésére személyenkint néhány fillér is elegendő, melyet — gondolja magában — az urak és zsidók magukban is meg bírnak majd fizetni,“ a ki tehát szavaival azon nemes czélt segiti elő, miszerint hazánk vagy elvállalt kötelességeinek becstelenül meg nem felelhet, vagy mint ellenségnek executióval kell behajtani illetményeit: ezt a pénzügyi lángészt megtapsolja a nép szerte e hazában. Mily szörnyű igazságosság! Amaz embertársának vagyoni léteiét ingatta csak meg, mégis mily szigorún bűnhődik érte ... lenézi öt, mint gaz rágalmazót, minden polgártársa; ez az általa oly sokszor emlegetett haza pénzügyi becsületét, hitelét Ugyekszik — nem is alattomban, de egész szemtelenséggel nyíltan, az egész közönség előtt — megrontani, az egész nemzetet a fizetésképtelen
