Eger - hetilap, 1868
1868-10-08 / 41. szám
353 Jegyzőkönyv. Mely fölvétetett Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete által Egerben f. év aug. hó 27. 28. és 29-én tartott gazdasági kiállítás alkalmával. Jelenvoltak: Beökönyi Viktor szakosztályi elnök, Hirchl Li- pót, Karpeles Albert, Farkas János és Kovalik Lajos bíráló tagok. Tárgy volt: a kiállításra beküldött különnemű szemes gab- nák fölötti bírálat, a fönebbi bíráló küldöttség megállapodása alapján, mely szerint: az 52. számú, az egri érsekség gy.-piispökii gazdaságából, 91 fontos, igen szép, egyenlő szemű legkitűnőbb, — a 214. sz., Karpeles testvérek p.-tassi gazdaságából, 893/4 ftos, erős liszttartalmú, — a 65. sz., gr. Károlyi György vécsi gazdaságából, 89% ftos, szép aczélos, — a 36. sz., az egri érsekség szikszói gazdaságából, 89% ftos, jeles minőségű, — a 26. sz., az egri érsekség kápolnai gazdaságából, 89 ftos, ünom liszttartalmú, — a 19. sz., az egri káptalan m.-tárkányi gazdaságából, 89% ftos, jeles minőségű buzaküldemények első rendű dicsérő oklevélre; — az 1-ső számú, gr. Szapáry Gyula taskonyi gazdaságából, 88% ftos igen szép, — a 2-ik sz., ugyancsak gr. Szapáry Gyula taskonyi gazdasá- i gábóí, 88 ftos, aczélos, — a 88-ik sz., Bory György szóláthi gazdaságából, 89 ftos, jeles minőségű buzaküldemények, úgy p 30-ik sz. alatti, az egri érsekség n-tályai gazdaságából, 88* 4 íto “ tavaszi búza másodrendű oklevélre; — ugysz intén a 67-ik számú, gr. Károlyi György vécsi gazdaságából, 82% ftos, igen szép, bő liszttartalmú, — a 27. sz., az egri érsekség kápolnai gazdaságából, 82% ftos, jeles minőségű rozsküldemények első rendű ; — a 68. sz., gr. Károlyi György debrői gazdaságából, 81% ftos, szép minőségű rozs, másodrendű ; — az 53. sz., az egri érsekség gy.-püspökii gazdaságából, 80 ftos rozs pedig harmadrendű oklevélre méltóknak Ítéltettek. Továbbá a 74. sz., gr. Károlyi György vécsi gazdaságából, 89% ftos kitűnő szép cir.quantin ku kori ez a tápdús liszttartalmáért első rendű; — a 215. sz., Karpeles testvérek p.-tassi gazdaságából, 86% ftos, tiszta minőségű cinquantin kukoricza másodrendű ; — a 7. sz., az egri káptalan bogácsi gazdaságából, nagyszemü kukoricza, 85 ftos súlyáért elsőrendű oklevélre méltóknak találtattak. A 77-ik szán.u, b a 11 a c z i m m ag gr. KóroiyiGyörgy vécsi gazdaságából, a termelési szorgalomért első rendű oklevélre érdemesnek találtatott. Árpából: a 32-ik számú, az egri érsekség n.-tályai gazdaságából, 74 ftos, sörfőzésre teljesen alkalmas minőségéért, első rendű; —az 56. sz., Béőkönyi Viktor detki gazdaságából, 73 ftos, sörfőzésre alkalmas minőségéért másodrendű ; — az 51. sz., az egri érsekség gy.-piispökii gazdaságából, 73 ftos, sörfőzésre alkalmas minőségéért szintén másodrendű, — és a. 71. sz., gr. Károlyi Gyógy vécsi gazdaságából, 72 ftos, sörfőzésre használhatóságáért harmadrendű oklevélre méltóknak ítéltettek. A 33 ik számú, az egri érsekség n.-tályai gazdaságából, 86% ftos meztelen árpa pedig, szintén bő liszttartalmáért, harmadrendű oklevélre méltónak találtatott. Zabból: a 39. számú, az egri érsekség p.-szikszói gazdaságából, 54% ftos, legkitűnőbb küldemény első rendű ; — Rég a fegyver kard, buzgány volt S kelevész ; Mai korban : a tudomány, Meg az ész. Hol a szives „I s t e n-h o z t á t“ Hangozád, Álljon soká, virágozzék Iskolád. Szellem és hit óvja, védje Kard gyanánt, Mely egykor itt sok törököt Élre hányt. És te magad élj örökké . . . Gyöngyeid Ragyogjanak rajtad : sok szép Hölgyeid. Téged velők szivünk sóba Nem feled, — Csak te is adj szivünknek egy Kis helyet! Losonczy László. Sennora Libarona balsorsa s kalandjai (Folytatás.) Képzelhetni, minő volt az éj, s mennyire vártam a reggelt. Másnap tudtomra esett, hogy nem egy családatya,;kik be valának bonyolítva az összeesküvésbe, a nagy piaczon egy faczölöphöz kötözve tétetnek ki a nap égető sugarainak ; ezek közt vala testvérem is Santiago; ezekhez azonban azon vigasztaló tudósítás járult, hogy férjemnek sikerült a tukumani határokon átszökni. Fájdalom ! e megnyugtató hirt nem sokára egy másik váltá föl, s vége lett az előbbiből merített vigasztalásnak. Csakhamar ugyanis egy sánta hírmondó azt a hirt hozta , hogy dón Jósé egy családunkhoz tartozó mezei jószágon van elrejtőzve. Lucindámat, — s csak ez hiányzott, hogy aggodalmam teljes legyen —a láz gyötörte, a négy hulla, melyek közelünkben valának, megronták a levegőt. Atyámat kérettem, jöne nehány perezre hozzám, s adna tanácsot, mitévő legyek ? 0 azt izente, hogy férjemet elfogták s elburczolták! S ez csakugyan úgy történt. Férjem egy nyomorult által, kire magát bízta, kire majorunkban a barmok valának bízva, elárultatok. Mialatt épen pihente férjem fáradalmait, eltávozott a nyomorult azon ürügy alatt, hogy a barmokat, itatja; a helyett azonban szaladt, a hogy csak lábai bírák, és elárulta saját urának tartózkodási helyét Ibarrának, ki régóta óhajtott rajta boszut állani. Ez nyomban egy csapatot rendelt ki, mely az erdőt bekerítette. Férjem meglepetve, körülfogva semmitsem tehetett a maga megszabaditása- ra, s igy a katonák ellenállás nélkül fogták el s vitték magukkal. Beérve a városba, Ibarra öt a quintatorony közelében egy oszlophoz kötözteté, s reggeltől estig az utón járók gúnyolódásainak vala kitéve. E hir hallatára egy kiáltásban adtam fájdalmamnak kifejezést; rögtön elhagytam meuhelyemet, s ott ha gyám leányomat. Útközben egy indián nővel találkozám, ki a vidékről jött; kérdésekkel ostromoltam; ö mindent megerősített, mit eddig hallottam, ezenkívül mondotta, hogy férjemtől elvettek 100 pesost (500 frankot) mi nála volt, óráját, ruháját, sőt csizmáját is, és midőn ujjá- röi egy hajból fonott gyűrűt vonakodott átadni, mely az én für- teimből vala készítve, el akarták ujját vágni, s ezt mégis teszik, ha végre is nem teljesiti kívánságukat. Elkábulva a düh- és fájdalomtól, önfeledve siettem a piacz- ra, hová férjemet burczolák, s hol csakugyan meg is pillantottam öt. Egy oszlophoz volt kötözve erősen, két lépésnyire tőle őr állt. Szegény férjem! mily szánandóan nézett ki: félig meztelenül, fedetlen fővel vala kitéve a nap égető hevének, ábrázatát és szemeit por és sár fedé. Amint észrevett, nagy könyeket hullatott, melyeket le nem törölhetett. Hozzá akartam menni, az őr meggátolt; esengtem a katonáknak, pénzt adtam nekik, minden hiúban volt. Végre csak annyit kértem, hogy férjem fejét a nap égető heve ellen kendőmmel védelmezzem, — megtagadta- tott. Igyekeztem dón Jósé elé állani, hogy saját testemmel védjem, — a szörny ezt sem engedte meg. Ekkor kétségbeesetten rohantam férjemhez, de a katona fegyvere agyával olyat ütött rám, hogy hamarjában azt hittem, eltörte karomat. Don Jósé, ki egészen ki vala forgatva alakjából, kért, hogy családom körébe visszatérve, más utón igyekezzem sorsát enyhíteni. Engedelmeskedtem, amennyiben Ibarra titkárához dr. Gáliéhoz mentem. Egy mellékajtón menék be a házba, kivántam, hogy vezes*
