Eger - hetilap, 1868
1868-10-08 / 41. szám
354 a 16. sz., az egri káptalan szóláthi gazdaságából, 52 ftos, bö táptartalinu másodrendű; — a 75. sz., gr. Károlyi György kompoltbi gazdaságából, 51 ftos, bö táperejü, harmadrendű oklevélre érdemeseknek ítéltettek. A 3-ik számú, Árva Lajos által kiállított afrikai rozs pedig, a meghonosítás körüli szorgalomért harmadrendű oklevélre méltónak véleményeztetik. Bükköny magból: a 49. számn, az egri érsekség felnémeti gazdaságából, 92 ftos, szép, egészsége.sen fejlett minőségéért, — úgy a 76. számú, gr. Károlyi György vécsi gazdaságából, 92 ftos küldemény, hasonló minőségéért harmadrendű oklevélre, — a 78-ik sz. 1 u c z e r n a gr. Károlyi György vécsi és a 13. sz. répamag, az egri káptalan bogácsi gazdaságából való küldemények, a termelés körüli szorgalomért másodrendű oklevélre méltóknak Ítéltettek. Kelt Egerben, 1868 ik évi aug. hó 27-én. Hirschl Lipót, bíráló tag. Kovalik Lajos, bíráló tag és küldöttségi jegyző. Politikai hetiszemle. Eger, okt, 7. A spanyol forradalom tökéletes győzelemmel bevégeztetett. Izabella királynő San Sebastianból franczia területre menekült. Okt. 1-én érkezett Biarritzba, hol a franczia császári pár udvara környezetében várta öt a pályafőnél. A királynő kíséretében voltak : a király, a királyi gyermekek s don Sebastian, a királynő nagybátyja. A menekülő királyi család innen Pauba ment, hol a j császár által rendelkezésére adott kastélyban fog nehány napot j tölteni. Hir szerint ö szentsége menedékhelyet ajánlott föl a királynőnek a római Quirinálban. Serrano forradalmi tábornagy Puente Alcolánál megütközött Novaliches királypárti tábornokkal. Az ütközet heves volt, s a forradalmi sereg győzelmével végződött, mire Novaliches tbnok seregét föloszlatta, s rögtön Madridba ment, hol kapott sebében meghalt. Concha visszalépett, s San Sebastianba utazott. Ideiglenes junta alakult a különböző pártárnyalatokhoz tartozó s a mozgalomban részt vett férfiakból, kik közt négy progressista, négy uni- onista és négy demokratapárti van. A forradalmi junta Serranot nevezte ki a spanyol hadsereg főparancsnokául, és Escalantet a főváros fegyveres polgárainak főnökévé. Serrano fölszólította Prímet és Olozagát, hogy az ideiglenes kormányban részt vegyenek, mely a minisztereket nevezendi ki, kik az alkotmányozó gyűlés létrejöttéig kormányozandnak. Madridban a forradalom vér nélkül ment végbe. A katonaság testvéri jobbot nyújtott a népnek, s hangoztatta: hogy le a Bourbonokkal! Éljen a nemzeti souverainitas! Uj hivatalnokok neveztettek ki, s a militia és nemzetőrség fölfegyvereztetett. Okt. 3-án vette kezdetét az ösválasztás átalános szavazással. Egész Spanyolország csatlakozott a forradalomhoz. A madridi angol követhelyettes üdvözölte az uj kormányt. Girgenti gróf, a királynő rokona, hir szerint Portugallba menekült. Neje Párisból Pauba utazott anyjához, Izabella királynőhöz, ki heves tiltakozást küldött Madridba a történtek és történendők ellen. Franczia, angol és olasz hadihajók mentek a spanyol vizekre, mely rendszabály czélja csupán az illető országok alattvalóinak netalán szükségessé váló védelme. Külbeavatkozástól a spanyolok nem tarthatnak. Franczia félhivatalos lapok kijelenték, hogy bármint hangozzék is a spanyol nemzet végleges határozata, a franczia kormány semmi esetre és semmi nemű alakban nem fog beavatkozni, czélja csupán a rendet föntartani a spasenek be hozzá. A szolgáló válaszoló, hogy még alszik. Mit gondoltam én az ö álmával! Folytatóm utamat, ajtót ajtó után nyitók, minden szobáján keresztülmentem a háznak, hol életemben most fordulók meg először ; végre rátaláltam a titkárra. „Azért jöttem — mondám neki, — hogy kérjem, kegyeskedjék férjemet fölszabadítani a nap égető heve előlö nem minden zavarodás nélkül válaszolt, hogy igen szerencsésnek érezné magát, ha ez ügyben szolgálatomra lehetne, de Ibarra nélkül semmit sem tehet, „pedig — tévé hozzá — ismeri-e ön kellőleg Ibarrát?“ „Fájdalom ! van alkalmam“ — volt részemről a szomorú válasz. Nem volt egyéb hátra, mint hogy karjaimat az ég felé terjeszszem; a földön nem volt számomra vigasz. Családom a Belem-zárdába menekült, odasiettem. Anyám, amint éjjel a quintatorony felöl üdvlövést hallott, azt hivé, hogy fiát, testvéremet Santiagói lőtték agyon, s egész éjjel magánkívül vala. E perczben állapota ugyan javult, azonban jelenlétem olaj volt a tűzre, s uj fölindulásra szolgáltatott alkalmat. Azért le- mondék azon szándékomról, hogy hon maradok, s megelégedve gyermekem megölelésével, elhagyám a házat. A czölöpökhöz kötözött foglyok borzasztó látványt nyújtottak. Társaik s pártfeleik egyike — Lulio csontkeményre szárított ökörbőrbe varratott, mely igen sértette és sebzette; testét feketés vér fedé, s csontjai félig össze valának törve; szivszaggató jajkiáltások közt gurult egyik oldaláról a másikra. Ibarra időnkint megjelent a helyszínén, hogy édelegjen áldozatainak kínjain ; ö azt hitte, hogy az ökörbőrbe varrt férfiúnak idestova mozgása kínjai enyhítésére szolgál, azért oly szorosau kötteté meg, hogy meg sem moczczanhatott. Mindig útban valók, majd férjemhez, majd gyermekeimhez futottam, hogy egyiket is, másikat is lássam. Férjem részére egy szalmakalapot vevék, de a katonák rögtön a tűzbe dobták. Alig hogy egyszer kapott valamit enni napjában; egyik kezéről leoldották a bilincseddé kanál helyett egy kis lapoczka alakú eszközt adtak neki, annak segélyével kellett ennie. Egyszer egy fazékban sikerült neki limonádét hoznom; lehetetlen lett volna ez, ha azt nem gondolják, hogy puszta viz. Ekkoráig az összeesküvés tulajdonképi feje, Herrara minden üldözéstől szerencsésen megmenekült, de végre ö is kézre került. Ibarra kebellázitó módon végezteté ki. Először testén sebeket fakasztott, s a legérzékenyebben kínozta, aztán ökörbőrbe varratta, de oly kegyetlen módon, melyet csak a legdühösebb kinszomj képes kitalálni. Az ökörbőr gömbölyűre szabatott, úgy | • hogy Herrarának abban mint egy katlanban össze kellett zsugorodni, aztán lábait feje közzé szoriták, s ekkor az ökörbőr nyílását, melybe az ekkép összeguzsolt test tétetett, összevarrták. Több embernek kellett az ökörbőrre s a benne levő áldozatra nehezedni, hogy minél kisebb térfogatúra szorittassék össze. Miután ekként az ökörbőrgolyó s benne a szerencsétlennek teste minél kisebb térmét nyert volna, azt egy kötéllel egy erős lóhoz kötözték, mely aztán megbokrosittatván, bőszülten rohant végig a város utczáin. Ki tudná meghatározni az időt, melyben szegény Herrera lelkét kilehelte ? ! Nyolcz nap múlva néhány fogoly visszanyerte szabadságát, ezek között vala testvérem is, ki egyébiránt az összeesküvésben legcsekélyebb részt sem vett; a többiek távolabb fekvő helyekre hurczoltattak. Férjem sorsa fölött a legszomorubb tudatlanságban maradtam ; nem tudtam, ha nyársra huzatja-e a zsarnok, vagy nem. Végre értésemre esett, hogy bizonyos Unzaga nevű, jó származású és dón Jóséra sokat adó férfiúval egy lovon elvitetett; hogy vájjon a halál vagy a száműzetés helyére szállitja-e őket, honnan tudhattam volna meg ? ! . . Később hire futott, hogy Mattarában van. Mattara kis falu a Salado folyam partján, hol a múlt század végén született Ibarra. Más hir szerint dón Jósé számüzetéshelye nem Mattara, hanem a Grand-Chaco tartomány szélén fekvő Bracbo határhely. Megjegyzendő, ezen utóbbi hely oly szomorú nevezetességű volt Ibarra alatt, hogy csak borzadálylyal lehetett rágondolni, vagy említeni. Már csak azt vártam, mikor hallom férjem kivégezteté- I sének hirét. Egy napon a legnagyobb titokban levelet kézbesített nekem | Santiago testvérem, melyben dón Jósétól Írott következő szavak valának olvashatók „Agostina semmi áron se jőjön hozzám, küldjön azonban fehérneműt, mindentől meg vagyok fosztva.“ Azonnal ruhát s fehérneműt raktam össze, s fogadtam egy embert, ki neki elvigye. Visszatértekor elbeszélte a küldött, hogy don Jose él ugyan, dé készen van a halálra is; ö ugyanis nem hiszi, hogy ki nem végzik. Az látszott valószínűnek, hogy valamely fához kötik, s dárdával döfik át, vagy megfojtják. Ezek hallatára szobámba zárkozám, s buzgón kértem Istent, hogy adjon erőt és kitartást, hogy mindazon szenvedéseket el tudjam viselni, melyek férjemre s egyszersmind rám várakoznak. (Folyt, köv.)
