Eger - hetilap, 1868

1868-02-13 / 7. szám

55 pénztárnok Kürthy Antal, ellenőr Rigó Antal. E szerint a megvá­lasztottak inneniül mint az intézet tisztviselői tekintetnek, kik­nek hivataloskodási ideje a takarékpénztári üzlet megnyitásával — mely f. év april hó 24-kére tűzetett ki — veszi kezdetét; fize­téseiket azonban — a gyakorlati megszerzés költségeinek némi fedezése tekintetéből — f. év april hó 1-től huzandják. A mi a leteendő biztosítéki összeg mennyiségét illeti: min­tán a közgyűlés az alapszabályokban foglalt összeget sokallja — az igazgató, pénztárnok és ellenőrre nézve fizetéseiknek kétsze­resen, a könyvvivőnek pedig egyszeresen megfelelő összegben állapitá meg. S mintán ezáltal az alapszabályokban változás té­tetik, ezen változás helybenhagyás végett a minisztériumhoz föl- terjesztendö lészen. Ezzel egyidejűleg, az e tárgyban tett indít­vány folytán megbizatik a megválasztandó igazg. választmány, hogy az alapszabályokat higgadtan átvizsgálván, a netaláni hi­ányos kitételeket, felmerülhető összeütközéseket és a nem kor­szerű pontokat kijavítsa, s azt a legközelebbi közgyűlés elé ter- jeszsze, mely a közgyűlés által elfogadtatván, jóváhagyás végett a minisztériumhoz szintén fölterjesztendö lészen. Megválaszta­tott még a fennebbieken kívül közfelkiáltás utján Borhy László az intézet rendes ügyvédéül. Ezek után elnök felhivja a részvényes tagokat, hogy az igazg. választmányi tagok választására megkívántaié szavazati czédulát adják be, még pedig — időnyerés tekintetéből — csak egy példányban, de annak hátára olvasható betűkkel ráírván: hány szavazatot képvisel? s miután azoknak összeszámítása igy is sok időt vesz igénybe, annak kihirdetése csak holnap délutáni 4 órakor történend, a mikorra a t. részvényeseket újabban felké­ri. Volnának még, úgymond, elintézni való tárgyak, azonban minthogy még ez évben egy közgyűlés tartása elkerülhetetlen, azoknak elintézését akkorra javasolja halasztani. Az indítvány elfogadtatott, s a jövő közgyűlés napjának meghatározása a megválasztandó igazg. választmányra bizatik, azon hozzáadással azonban, hogy az a második részletfizetési határnap utáni időben — a körülményekhez alkalmazkodva — állapíttassák meg. Az alapszabályok értelmében a jelen jegyzőkönyv hitele­sítésére : Berecz Fereucz, Mahóvszky Antal, Vezekényi István és a megválasztott tisztviselők jelenlévő tagjai kérettek föl. Végre elnök azon reménynyel, hogy zsenge intézetünk iránt tanúsított ama buzgalom, melylyel eddigelé fölkaroltatok, lankadni nem fog, sőt óriási lépésekkel fog jövendője elé halad­ni ; továbbá azon kéréssel, hogy a hibát, — melyet önakara­tán kívül netán elkövetett — neki megbocsátani és további sze- retetiikben megtartani fogják — az ülést berekeszté. Jan. hó 30-án délutáni 4 órakor a közgyűlés tagjai összejő­vén, a már búcsút vett Kovách László helyébe az ülés vezetésére — közakarattal Vezekényi István kéretett föl; ki is a bizalom­nak engedve, az elnöki széket elfoglalta, s röviden elöadá, hogy a mai gyűlés teendőjét csupán a megválasztott igazg. választmá­nyi tagok névsorának kihirdetése képezi, kéri tehát a szavazat­szedő küldöttség elnökét annak felolvasására. Mely felhívás foly­tán a szavazatszedö küldöttség elnöke következő neveket olvasá föl, s mint legtöbb szavazatot nyerők lettek az igazg. választ­mány tagjai: Kozmári Jánosll2, Berecz E’erencz 110, Barna Márk 107, Györffy Ignácz 105, Vezekényi István 99, Kovách László 97, Mintzér János 97, Kürthy Antal 95, Kálazdy Mór 91, Bogdán Jó­nás 83, Hirschl Sámuel 87, Kocziánovich József 87, b. Beust Qdön 86, Kern József 86, Spitzer Mór 82, Mahóvszky Antal 79, Csala Sándor 64. Szávoszt Frigyes 61, Beökönyi Viktor 53, Lov- csányi Pál 51 sza vazattal. Azon esetre azonban, ha a megválasztott tagok közöl vala­ki e tisztet el nem fogadná, — nehogy uj választás szükségét vonja maga után, következők, mint póttagok jelöltettek ki, kik megüresedés esetében rend szerint lépnek az igazg. választmány tagjai sorába : Móczár János 42, Kékesy Kálmán 32, Himffy József 29, Veiszberger Ignácz 29, Zsiga Pál 29, Horváth Zsigmond 23 sza­vazattal. Elnök fölemlíti, hogy miután Bakó József megválasztott igazgató nem folyamodott, a választásnál pedig jelen nem volt, a közgyűlés nem bizonyos abban, hogy ezen állomást elvállalja-e? óhajtaná tehát, hogy e tárgybani szándékát itt a közgyűlés előtt nyilatkoztassa ki. Az indítvány helyeseltetett, s Bakó Józsefért a gyűlésből küldött menesztetett, ki is azonnal megjelenvén, a közgyűlés előtt kijelenté, hogy a bizodalmát szives köszönettel fogadja, s a reá ruházott tisztet elvállalja. Mely kijelentés után szeren- csekivánatok közt az ülés eloszlott. Kelt mint fenn. Hitelesítek: Mahóvszky Antal, Berecz Ferencz, Kürthy János. Jegyzettet Rigó Antal id. jegyző. Politikai hetiszemle. Az egyidö óta uralkodott politikai szélcsöndet mintegy tiz nappal ezelőtt egy nyugtalanító hir zavarta meg, mely Keletről érkezett, s jelenté, hogy a Dunafejedelemségekben fegyveres csa­patok alakultak, oly czélból, hogy betörjenek Bolgárországba for­radalom támasztása végett. Konstantinápolyi, párisi és londoni tu­dósítások megerősítik e hirt, mely Európaszerte méltó aggodal­mat okozott. A „Constitutionnel" szerint, kiilön-külön 450 egyén­ből álló hét fegyveres csapat alakult Románia földén, s úgy lát­szik, hogy idegen parancsnokok által vezényeltetnek. Ezen csa­patok az „Etandard“ szerint szerbek, oroszok és románokból ál­lanak. Azt állítják, hogy Francziaország, Anglia és Ausztria előterjesztést tettek Bukarestbe, felszólítván Károly fejedelmet a fegyveres csapatok lefegyverzésére s rendzavaró kísérleteik meg­akadályozására; sőt egy párisi sürgöny szerint, már Oroszország is tett lépéseket Bukarestben a béke érdekében, mit azonban ne­héz elhinni, ha meggondoljuk, hogy az orosz kormány nemcsak hogy örömmel látná Keleten az átalános forradalom kitörését, de azt kétségbe nem vonható folytonos izgatásai által előidézni is törekszik. Ha megvalósulna is, hogy a szent pétervári kabinet szintén tett előterjesztéseket Károly fejedelemnél, azt alig lehetne képmutatás és komédiánál egyébnek tekinteni. Ez lényeges tartalma azon híreknek, melyek a múlt hét folytán az összes európai sajtót bejárták. Most (febr. 10.) Buka­restből czáfoló távirat érkezik, mely jelenti: „Hivatalosan a leg­határozottabban erősitik, hogy az összes európai sajtó által ho- ! zott hírek szerb csapatok alakulásáról Romániában], pusztán ( czélzatos koholmányok.“ E szerint az egész hir egy nagy hírlapi kacsa volna. De sokszor czáfoltak már meg hivatalosan való té­nyeket is ; mielőtt tehát a táviratnak hitelt adnánk , várjuk be a további tudósításokat. Ha a Keletről érkezett hírek csakugyan koholmányok, annál jobb, de ha valóknak bizonyulnak is be, az | még korántsem egyjelentőségü a háborúval. Oroszországot kivéve nincs hatalom Európában, melynek érdekében állana a háború, Oroszországnak pedig elszigetelve aligha lesz kedve egymagá­ban síkra szállani, s a többi hatalmakat maga ellen ingerelni. Ha ezt meggondoljuk, a béke komoly megzavarásától, legalább a közel jövőben, nincs mit tartanunk. Ezen reményünket még a Francziaországból érkező aggasztó hirek sem képesek megin­gatni. Ezen hirek szerint Párisban rendkívüli izgatottság uralko­dik, úgy hogy a kormány szükségesnek látta, a fővárosban jelen­tékeny haderőt öszpontositani. Az izgatottság az ország több ré­szében is állítólag aggasztó mérveket vön. Ily körülmények közt, mint némelyek vélik, a császár meg akarja változtatni külpolitiká­ját, nevezetesen elő akarja rántani a rajnai kérdést, hogy a nem­zet figyelmét kifelé irányozza. Mi ezt nem tartjuk valószínűnek, mert Francziaország egy nagy háborúra még nincs elkészülve, s szövetségese sincs, Ausztria ily szerepre semmi hajlamot sem mu­tat. Azt is jól tudja Napoleon, hogy Poroszország elleni háborúja tüstént maga után vonná a keleti háborút, ezt pedig előidézni nincs érdekében, sőt azt mindenkép meggátolni törekszik. i A „Moniteur“ franczia hivatalos lap kedvezöleg szól Olasz- | országról. Oly jelek mutatkoznak, úgymond, melyek Menebrea ! minisztériumába bátorságot öntenek, s melyek a királyság bizal­mát a rend és közbéke alapelveinek fentartása iránt megszilár- | ditják. De a „Moniteur“ ezen hivatalos dicséretét a tények meg- czáfolják. Olaszország jelenlegi állapotai távolról sem olyanok, hogy a rend és közbéke megszilárdulását egyhamar remélni le­hetne. Lamarmora választóihoz intézett levelében a legsötétebb oldalról tünteti föl hazája helyzetét. A római kérdés, a zilált pénzügyi viszonyok, az elűzött fejedelmek nyílt mesterkedései trónjaik visszaszerzése körül, a Nápolyban mindinkább terjedő bourbonistikus rokonszenvek, a meg-megujuló zavargások, az átalános elégületlenség — emlitsünk-e még többet is, hogy az | ország szomorú helyzetét föltUntessük ? A követkamrában sem a legjobban folynak a dolgok. Az ellenzék nagyon el van kesered- I ve a kormány ellen, s egyidő óta nem is igen vesz részt az iilések- ' ben, sőt állítólag azon tervvel foglalkozik, hvgy tömegesen kilép

Next

/
Oldalképek
Tartalom