Eger - hetilap, 1868

1868-02-13 / 7. szám

56 a kamrából. A Viktor Emánael király leköszönéséről szóló hírek most ismét megújulnak; az „International“ szerint, a király azon­nal leköszönne Humbert herczeg javára, mihelyt ez oltárhoz ve­zette Margit herczegnöt. Hire jár, hogy Lengyelországban rendszerváltozást akar­nak behozni. Az orosz czár állítólag belátta volna, hogy a mos­tani állapotok tarthatlanok, s azért a lengyeleknek némi enged­ményeket akar tenni; felszólította tehát Konstantin nagyhercze- get, vállalja el újra a helytartói állomást Varsóban, s a nagyher- czeg hir szerint késznek nyilatkozott, azon föltétel alatt, hogy gr. Zamoyski Andrást adják melléje lengyel miniszterül. Pl hírrel összeköttetésbe hozzák azt, hogy gr. Zamoyski Tamás, Wielo polski és Ostrowski táviratilag Szent-Pétervárra hivattak. A len­gyel lapok nem igen hisznek a rendszerváltozásban; a „Dr. Pozn.“ az egészben csak manővert lát, melylyel Oroszország el akarja hi­tetni Európával, hogy a panslavismussal szakítani készül, mi hogy nem komoly szándéka az orosz kormánynak, tanúsítja azon szent­pétervári távirat is, mely jelenti, hogy Varsóban egyetemet ala­pítanak az összes szláv törzsek részére. Levelezés. Keresztes-Püspöki, január 27. A vidéki levelező az események közlésében oly téren mozog, hol a vidék beléletében feltűnő szellemi és anyagi haladások, mulasztások és tévedéseknek sajtó utjáni elösorolásában polgári kötelmének tesz eleget; ezen kötelesség elengedhetlenül fűződik mindenkihez, különösen a jelen válságos időben, midőn önmagunk gyakoroljuk a rendelkezési jogot, állásunkat illetőleg, midőn ke­zünkben van letéve jövőnk megalapítása, nemzeti haladásunk szilárd alapjának megvetése; hogy ne csak eszményképül álljon előttünk hazánk ujjáalkotásának nagy munkája, hanem lássuk egy­szersmind az erők öszhangzatos működését is. Kinek kebele ne hullámzanék a legújabban czélba vett vasúti vonalak kiépítésé­ből származó lelkesedéstől, az elöretörtetés vívmányát szemlél­vén azokban; tagadhatlanul honfiúi örömre kelt bennünket is a ránk nézve kétszeres érdekkel ható miskolcz-hatvani vaspályá­nak létesülése, habár eddig a kiépítés kezdeténél még nem va­gyunk, korántsem relegáljuk a mulasztások körébe, tudván azt, hogy az ily vállalatok anyagi forrás nélkül nem létesíthetők; azért a vállalat postulátumának megfelelő erő öszpontositását és rendezését bevárva, az egész, mint időkérdés áll előttünk, miben, úgy hiszszük, e lap olvasó-közönségének legnagyobb része egyet­ért velünk. A vaspályák hasznos emeltyűi lévén a haladás fokozatos fejlődésének, termékeinket könnyen megismertetjük a külfölddel, egyszersmind kelendőséget szerzünk azoknak. Hogy pedig a ki­vitel nagyobb mérvű legyen, szükséges, hogy a gazdászat, keres­kedés és ipar minden tekintetben élénk lendületnek induljon. Az iparra vonatkozólag vidékünket egy eszme foglalkodtatja, mely egy gőzmalomnak Mezö-Kerresztesen leendő felállításában nyer­ne kifejezést; az eszme ugyan szép, hanem annak megtestesíté­sére pénzerővel rendelkező consortium igényeltetik ; egy gőzma­lomnak létesítése a mellett, hogy saját területének nem csekély előnyt nyújtana, egyszersmind nemes versenyt tartana a me­gyénkben már több helyen fennálló gőzmalmokkal. Egyébiránt ha ez eszme nagyobb fejlődésnek indul, nem mulasztom el isinéti fölemlitését annak idejében. Ily eszme lépett előtérbe Mezö- Csáthon is, hol szintén egy gőzmalom felállítása terveztetik. Tárgyrokonságnál fogva nem hagyhatom érintetlenül a sályi gőz malomban múlt év nyarán eszközlött berendezéseket, melyek mindenesetre hatályosan jelzik az ipar terén észlelhető haladást; ha az ily intézkedések, az ipar fejlődésének megfelelő czélszerü javítások el nem maradnak, idönkint nagyobb mérvű áruczikkek jőnek forgalomba, bőven ellátva a hazai piaczot, a kivitel is vi­rágzóbb alakban tűnik fel. Bizony nagy áldás az emberiségre a gőzerő alkalmazása, Fulton a gőzerő feltalálásával az emberiség örök hálájára méltó, ö örökségül hagyta nagybecsű találmányát az utókornak, hogy azt saját hasznára fejleszsze és tökéletesítse. Habár kiszámithatlan annak eredménye, nem csekély ellenben az áldozatok száma, melyek explosiók folytán történtek; igy pél­dául a múlt év november havában az edelényi czukorgyárban hét ember az explosio áldozatául esett, a gyárnak is nein csekély kárá­val. Az ily szerencsétlenségek kikerülése végett nagyobb mérv­ben óhajtjuk kiterjesztetni az ellenőrzést, melyet a megyék köze­geik befolyásával könnyen eszközölhetnek; nem is az ellen szólalunk fel, mintha a megyék e tekintetben nem intézkedtek volua, hanem a hatósági felügyeletnek minél többszöri alkalmazását sürgetjük. Megyénkben az ipar terén uralkodó mozzanatokat ily mó­don jelezvén, illő, hogy a gazdászatnak egyik ágáról is tegyek némi említést. Nem lehetvén itt helye a hosszadalmas értekezés­nek, jelzésem csak annyira terjedhet ki, mennyire e lap és a vi­déki levelező köre megengedi. A gazdászatnak egyedül azon ágát említem, hol marhatenyésztéssel foglalkozik a gazda. Bor­sodban Mező-Keresztesen hírneves marhavásárok tartattak, me­lyek látogatottak voltak nemcsak hazánk felvidékeiről, hanem az északi részen hazánkkal határos területről is. Jelenleg másképáll a dolog, az általános érdekeltséget a közbejött válságos idő de­valválta; azelőtt Mező-Keresztes és vidéke kiváló figyelmet for­dított a marhatenyésztésre, vásárait legszebb szarvasmarháival érdekesitette, innét könnyen magyarázható marhavásárainak sű­rű látogatása. Azonban a körülmények változása, különösen a közteherviselés behozatala folytán mindinkább a juhtenyésztés kezdett lábra kapni, igy apadt aztán le öt-hat ezerre rugó gulyá­ja, tűnt le egyszersmind baromvásáraiuak hirnevessége is. Mind­kettő dicsérendő ága a gazdászatnak, hanem óhajtjuk, hogy a juhtenyésztés mellett a marhatenyésztés is fölvirágozzék. Ha már vidékünket anyagi oldaláról jeleztem, constatálom szellemi oldalát is. Jelenleg ki hazájának szebb felvirágzását óhajtja, figyelemmel kisér mindent, ezen figyelmet a hazai dolgo­kat fejtegető sajtóban igyekszik érvényesíteni; az ily nemes buz­galomnak nyilvános jelét tapasztaltuk legközelebb, midőn Vatta község értelmisége olvasó-egyletet alakítván, szabad tért enge­dett az alsóbb osztálybelieknek is a beléphetésre; az olvasó-egy­let kilencz lapot járat, mi kezességül szolgál a szellemi haladást illetőleg; egyébiránt mi is kifejeznénk ennyi számot, habár olva­só-egyletünk nincs is. Mielőtt vidéki levelem bezárnám, a kegye­letnek egy szép vonásáról emlékezem meg. Az alföld térés me­zeje számtalannak nyújt kenyeret, a szegényebbek közül sokan elhagyják falujokat, s költöznek más helyekre, hol szolgálati mi­nőségben keresik napi élelmöket; ez dicséretre méltó, hanem a szeutistvániaknál azon szép szokás is dívik, hogy ha betegség éri őket, a távol helyről falujokba sietnek, hogy ott nyerjék a hitnek üdítő vigaszát, s őseik között aludják ki a sir hosszú álmát. Hi- gye el a t. olvasó, szorul szóra igy áll; azonban bármiként fogja is fel valaki ezen szokást, a szentistvánia.knak szülöfaiujok iránti kegyeletét senki el nem vitathatja. y. Eger, febr. 9. Bár óhajtottuk volna e lapok szives olvasóit megkímélni a nöegyleti sajnos viszály feletti polémia tovább fűzésétől: az „Eger“ 6-ik száma rendkívüli mellékletében Hellebronth István­ná aláírásával megjelent czikkben az egylet méltóságán ejteni szándéklott csorba kényszerit bennünket a méltatlan vád vissza­utasítására. Azonban mivel ellenfeleink a ráfogások és gyanusi- tásoknák'dicstelen terére léptek, kijelentjük: hogy ide őket kö­vetni tilt önbecsérzetünk, miért is ezzel minden további válaszol- gatást befejezettnek kívánunk tekintetni. Az érintett szám rendkívüli mellékletében t. i. megszólal­tak azon „lelkes egri honleányok, kiknél a személyükre háramolható dicsőség mellékes dolog“ — mint önmaguk mondják magukról az „Eger“ 5-ik számában, — meg­szólaltak nemcsak, hanem a tettek terére is léptek ; — de hogy tetteik megfelelők-e abbeli öndicsöitö szavoknak : ám Ítélje meg a szives olvasó elsorolandó eljárásukból. Mellőzve a Nánásyné lemondásának indokául a legnagyobb alaptalansággal felhozott azon állítást, mintha az az azért követ­kezett volna be, mert a választmánynyal önkénye szerint nem rendelkezhetett, holott ellenkezőleg épen arra nem adott soha okot, hogy. ily váddal illettethessék: elég lesz a gyülésteremböl visszavonult nőknek — miként magukat nevezik — a miatti pa­naszuk megbirálására, hogy a választás elhalasztására tett in­dítványuk el nem fogadtatott, azon általok nagy gonddal elhall­gatott körülményt felhozni, hogy ők maguk sürgették a rendkí­vüli közgyűlés megtartását főelnöknő ő méltóságához irt követ­kező levelükben: „Méltóságos Grófnő! Folyó 1868. év január 5-én tartott választmányi ülésünk jegyzőkönyvi másolatának megküldése által értesítjük Méltósá­godat első alelnök Nánásy-Csernyus Amália és Derszib Ferencz- ué egyleti pénztárnoknők lemondásáról, és ennek folytán kér­jük Méltóságodat, hogy ezen tiszti állások mielőbbi betölthetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom