Eger - hetilap, 1868

1868-12-31 / 53. szám

418 levő, úgy gyanús és csavargó egyénektől a lőfegyver, a községi elöljárók javaslata alapján, a kerületi szolgabirák, — rendezett tanácscsal ellátott városokban pedig a rendőrkapitányok által elvétethetik. 2) A ki város vagy község belsejében, utczákon, téreken, rósz akaratból, könnyelműségből, vagy negédességből lődöz, rend­őri utón első esetben 25 ft, ismételt esetben 50 ft, a ki pedig em­bercsoportban lődöz, 50 ft pénzbírsággal, vagy fizetési képtelen­ség esetében a 25 ft helyett 1 havi, az 50 ft helyett 2 havi fog­sággal büntetendő, melynek kitöltésére az illető marasztalt a megyei börtönbe fog kisértetni; a bevett pénzbírság az illető községi iskola javára fordittatik. Ezen rendelet 1869. év január hó 1-én életbe léptetendő, s a városok és községekben a szokásos módon kifüggesztés, dobo­lás, templom előtti hirdetés által január 1-töl 4 egymásra követ­kező vasárnak kihirdetendő. Puky Miklós első alispán elnöki székéből fölemelkedve, (decz. 19.), megindulással vegyes elhatározottság hangján kije­lenti, hogy haladott kora s egyéb körülményeinél fogva hivata­lát tovább nem folytathatván, a megyei közönség nagybecsű bi­zalmából eddig viselt tisztéről lemond, s azt a megyei bizottmány kezei közé, honnan átvette, vissza leteszi; s ezzel a megyei pe­csétet a megye asztalára helyezvén, majd a gyűlésben jelenvolt legidősb tisztviselőnek, Kürthy Ferencz központi főszolgabírónak átadván, miután a kérő és marasztaló többszörös fölszólalások után is lemondásához való ragaszkodását ismételve határozottan kijelenté, a teremből, hol a meglepetés és sajnálat mély csendjét hagyta maga után, eltávozott. A Kürtby Ferencz közp. főszolga­bíró elnöklete alatt tovább folytatott gyűlésben a meghívott 2-od alispán Isaak László csakhamar megjelenvén, előbbitől a megyei pecsétet átveszi, s az elnöki széket elfoglalja, hol a fájdalmas meghatottság élénk szavaival ad kifejezést a váratlan esemény fölött az egész bizottmány által osztott mély sajnálatának, s az­zal végzi beszédét, hogy küldöttség neveztessék ki, s menjen azonnal Puky Miklóshoz, fölkérendő őt a bizottmány nevében, hogy engedve a szeretet és bizalom fölhívásának, lemondását ve­gye vissza, s elnöki székét ismét foglalja el. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, Isaak László 2-od alispán elnöklete alatt Erdélyi József főjegyző, Kürthy Ferencz központi főszolgabíró, Vassváry Károly t. tiszti főügyész, Szuhá- nyi János törvényszéki ülnök és Szabó Imre főmérnök azzal kül­detnek ki, hogy megbízatásuk bevégeztével jelentésüket azonnal megtegyék. A küldöttség visszaérkezéséig az ülés fölfüg­gesztetik. A küldöttség visszaérkeztével az ülés folytattatván, elnöklő másod alispán, mint a küldöttség elnöke, fájdalommal jelenti: hogy a köztiszteletti férfiú — kihez küldve voltak, a küldöttség megjelenése s a szeretet és bizalom isméti nyilvánításáért érzé­keny szavakban fejezte ugyan ki köszönetét, de bár sajnálattal a megválás miatt, újólag is határozottan kinyilatkoztatta, hogy komoly megfontolás után tett lemondásához rendületlenül ragaszkodik. Puky Miklósnak az első alispáni hivatalról ezen váratlan és megváltoztathatlan lemondását fájdalmas szívvel és mély saj­nálattal iktatja a bizottmány jegyzőkönyvébe. Ki a haza szent ügyét ifjú kora óta jó és rósz napokban, benn a házban, és kinn a nagy világban — hol számlizöttkép bujdosott, — annyi hűséggel és következetességgel szolgálta, mint ö, annak nevét egy nemzet írja szivébe,s érdemeit e jegyzőkönyvbe foglalni felesleges. De hivatalában tanúsított erélye, pontossága és buzgalmáról, mikben példakép vala, — s ezekkel szemközt az egész megye szeretete, bizalma, és tiszteletéről — miknek elnöki székében oly méltó tár­gya volt, — nem hallgathat e jegyzőkönyv. S midőn ezt hálás szívvel ide jegyzi a bizottmány, csak azon kötelességnek tesz ele­get, melylyel a valódi érdem iránt viseltetni tartozik. Minthogy az ekképen megüresedett első alispáni hivatal be­töltésével késni nem lehet, határoztatik i hogy az ez iránti tanács­kozás végett 15 nap alatt bizottmányi gyűlés hivassák össze, s ennek eszközlésével Isaak László 2-od alispán megbizatik. A megye főispáni helytartója pedig ezen lemondásról, valamint az annak következtében hozott határozatról is, levélben értesittetik. Okolicsányi József megyei föpénztárnok kijelenti, hogy sze­meinek gyöngesége miatt hivatalát tovább nem folytathatja, s ezen kényszerű helyzetben tisztéről ő is lemond. A megye buzgó e's érdemes tisztviselőjének lemondása saj­nálattal tudomásul vétetik, s erről a megye főispáni helytartója levélben értesittetik. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, decz. 27. (Cs. Gy.) Egy új év előestéjén vagyunk, mely, ki tudja, mily válságokat rejt méhében. Mint a hajós, ki vészes szirtek ■4 T Á R \ A sors keze. (Vége.) 1835. február hó egyik napján Wiggers az őrség közelében a fegyverek előtt járt le s föl. Ismeretes hangok Utók meg füleit. Hallá, a mint az őr egy matrózzal németül társalgóit. Ez ugyan ParamaribóbaB nem volt föltűnő, hogy valaki németül beszélt, hisz oda a sors minden nemzetből vetett néhányat. Azonban föltűnt a matróz kiejtése. Mintha scbaumburgi volt volna ; köze­lebbről szemlélve a beszélőt s még lépteit is látva, ismerőst is­mert föl benne. A matrózhoz lépve, néhány pillanatig oldalról jól szemügyre vette, aztán kérdé: —• Nemde német vagy, és pedig kiejtésed után ítélve schaumburg i. — Igen, őrmester úr!-válaszolt a matróz, katonásan kö­szönve s mintegy csodálkozva nézve az altisztre — nevem Null Jakab. Mégis jól gondolkodtam ! mosolyga a tiszt. •— Rég eljöttél j otthonról ? — Egy éve lehet — tiszt úr, volt a válasz. — Ezelőtt mint pinczér én is laktam egyideig azon a vidé­ken — mondá a tiszt, egykedvűen folytatva a beszélgetést — is­merőseim is vannak ott. Akkoriban egy rablóbanda űzte a vidé­ken mesterségét. A mi vendéglőnket is megrohanták egy éjjel, ki ! is rabolták, de egyetlenegyet sem foghattak el. Ha jól emlékszem, akkor már néhány be volt fogva gyilkosság miatt. Azonban nem tudhattam meg, később mi történt velük, mert időközben Lübeck- be mentem. Csakugyan volt valami igaz e dologban, s hogyan végződött? C Z A. §► — Volt ám — felele a matróz — a gazemberek bevallottak mindent, s mindkettőt halálra Ítélték. Az egyiket Modernek hittak, ezt 1831. jan. 15-én lefejezték; hideg csípős idő volt, most is em­lékszem, : . de a másik megugrott, ezt Funk Henriknek hitták, s azóta mit sem hallottunk felőle. Az altiszt nagyon feszült kedélyben látszott lenni.— És hogyan van Funk neje s gyermekei ? — kérdé mohón, mialatt fövegét le­vette, s kezével párszor homlokát megtörölte. E kérdésre a matróz meglepetve s kémlőleg nézett a tiszt­re, mondván : Az asszonynak nem a legjobb dolga van; tudtom szerint, el van fogva, s kényszermunkára kárhoztatva, mig férje előkerül. E szavakra a tiszt megrettent, s halálsápadtság terült el arczán. — De hát hogy vannak akkor Funk gyermekei, ha az asz- szony zárva van ? — tudakozók tovább — azok bizonyára meg­nőttek azóta ? — Hogy vannak ? — azzal ugyan kevesen törődnek ! — Ekkor hirtelen gyanú gerjedt a matrózban, s miután is­mételve jól végignézte a tisztet, fölkiáltott: — Utóvégre is tán ön Funk Henrik ! — s erre, feleletet sem várva, a faképnél hagyta a tisztet. Wiggers meglepetéséből magához térve, megtörölgette hom­lokát, mely égni látszott s mormogá : — Hála Istennek, még sem ismert meg! Azonban a rövid beszélgetésnek mégis rósz következései lettek. A matróz, kinek a tiszt talán nem igen tetszett, el­beszélte társainak a scbaumburgivali találkozását; ki, úgy látszik, sokat is tudott az ottani rablóbandáról, s nagyon is körülménye­sen tudakozódott Funk családjáról, miért is úgy látszott neki, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom