Eger - hetilap, 1868
1868-11-05 / 45. szám
VI. évfolyam. 45. szám. November 5-én 1868. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . . 2 ,, 50,, Negyedévre . . 1 Ül),, Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasAbzott sorhely utAn 4, bélyegadó fej éber* minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. s vegyes lartalinu hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Ciadó-hivatal: a lyceuzui nyomda. Előfizetéseket elfogad.- a szerkesztő 3ég (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent. se h O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 60. sz. Válasz a „Magyar Újság“ 248-ik számában Egerből múlt okt. 25-ről közlött XX. alatti czikkre. A „Magyar Újság“ f. évi 248-ik számában, az „Eger“ lapban múlt okt. 22-én megjelent czikkemre, czáfolat helyett pas- quil-alakban egy gúnyirat jelent meg. Nem tudom, nem is keresem, tudni sem vágyok, ki irta? sőt akkor sem keresném, ha az, a mit irt, a lovagias czáfolatnak csak színét is viselné, mert nem az a lényeges kérdés, ki, hanem az, mit irt? ez esetben pedig úgy találom,hogy semmivel sem gyalázhatnám meg magamat erősebben, mint ha XX. alá rejtezett azon egyéniségnek, ki az iskolából kicsapott tanulók, kávéházi naplopók, csavargók és dologtalanok pasquil-férczelö foglalkozását elsajátitva, gúnyirattal lépett föl ellenem, — kiléte után curiosuskodnám. Gúnyain túl miket czikkemre vonatkozva irt, azokból Ítélve úgy látom, valamikor lehetett gymnasiumi tanuló, de az érettségi vizsgán még nem tette át az idő; az is mutatkozik, hogy jogi pályát nem járt, jogot nem végzett, mert nem bizonyította be képzettségét azon dolog fölfogására, melybe avatatlan kézzel belevágott ; — az is valószínű, hogy a curialis stylus kevés ismeretével bir, mert annak egyik fő characterével, az Hiedelemmel nincs ismeretségben, czikke bevezetése pedig azt árulja el, hogy az applicatio szabályait sem ismeri, mert az újságot olvasó papról fölhozott dissimile azt mutatja, hogy nála aparalellugy egyenes, ha görbe, mivel azon papróli mese és annak applicatiója között, épen úgy nincs hasonlatosság, mint nincs a solid character és a gúnyfirkász jellemvonásai között. Lustkandl munkájára s Deák Ferencznek arra tett észrevételeire hivatkozással akarja XX. ur czikkem ellenében demonstrálni, hogy törvényeink szerint Ausztria és Magyarország között csak personal unió volt és van; de épen azokra hivatkozásával árulta eí, hogy sem Lustkandl munkáját, sem Deák Ferencznek arra tett észrevételeit nem olvasta soha, azt sem tudja, mi van egyikben vagy másikban, sőt a lapra hivatkozást is más súgta fülébe. De azon hivatkozást nem is tekinthetem semmiként czikkem czáfolatának, mert én sem a real s personal unió közötti különbségről, sem a pragmatica sanctiónak a personal unióra hatályáról, sem pedig a personal uniónak a pragmatica sanctio előtti, utáni és mostani érvényéről s mikénti állásáról egy szót sem szólottám, annál kevésbbé tagadtam a personal uniónak a pragmatica sanctio előtti, utáni, sőt most is fönállását; hogy tehát megtudja XX. ur, miként állott a personal unió a pragmatica sanctio előtt, és miként utána és most, ki fogom mutatni és bővebben igazolni, miszerint a közös ügyeket nem az 1867-ik évi törvények létesítették, hanem annak alapja a pragmatica sanctióban tétetett le. Czikkem 3., 4. és 5 ik pontjai ellen nem tudván Lustkandl munkáját és Deák Ferencz észrevételeit fordítani, azt mondja XX. ur, hogy azokat a józan ész megbirálása aiá bocsátja, a 6-ikra pedig nem tudván semmit felelni, azzal akart legyőzni, hogy nem tndom, mi történik a nap alatt. Hiszem, s látom, hogy könnyebb gúnyt írni, mint a törvénynyel támogatott tényeket megczáfolni, könnyebb akármit megtagadni, mint igazolni; de azon józan ész, melynek bírálatára hivatkozott, be fogja látni mind azt, hogy ugyancsak fölsült czáfo- latával, mind pedig azt, hogy épen azt törekszik megtagadni, a mi a nap alatt történt. Ne vegye czáfolatnak XX. ur, miket a tárgy érdemében alább fölhozok, mert gúnyos czikkében senki sem találhat czáfo- latot, tehát érdemleg nincs mire felelnem; czikkem illustratiójául akarom tehát tekintetni nézeteimet, azon kijelentéssel, hogy visszarettentésemre irányzott stratagémájával ezúttal nem jó helyen tett kísérletet. Az osztrák házból a 16-ik század elejével I. Ferdinánd emeltetvén Magyarország királyi székébe, kétségbehozhatatla- nul igaz, hogy azon korban, de még később is tisztán personal nnio létezett Magyarország és az osztrák tartományok között; ha talán nem tudná XX. ur, azt is megmondom, miért ? Azért: mert az osztrák birodalmi országok és tartományoknak állásuk még azon időben alkotmányos volt, ugyanazért az uralkodó felőlük s fölöttük absolut hatalommal nem rendelkezhetett, hanem tőlük is függött, hogy például hadban kihez csatlakozzanak ? kinek, mi módon és mi föltételek alatt legyenek segítségére? kivel kössenek frigyet? stb. Hogy biztosabban meggyőződjék XX. ur az azon időkbeli mondott helyzetről, fölhívom itt is a 11-ik czikkemben fölsorolt, mondatomat igazoló törvényeket; az 1609: 42. t. ez. szerint az ország elfogadta az Ausztriával és Morvaországgal kötött frigyet, s maradandónak s érvényesnek mondta ki, az 1622: 12., 1638: 13., 1659: 12. koronázási conditiók, a csehekkel, szomszédtartományokkal és Erdélylyel kötött frigyeket megtartandóknak úgy rendelik, hogy azokat mind ő felsége megtartsa, mind övéivel megtartassa. Nem absolut hatalommal rendelkeztek tehát azon időben az osztrák uralkodók azon országok és tartományokkal, hanem maguk az országok is befolytak a frigykötésbe, hadinditásba és sorsuk intézésébe. Elveszítvén később azon országok és tartományok alkotmányukat, absolut hatalom rendelkezett fölöttük; nézzen be XX. ur törvénytárunkba, azon időn innen már nem talál törvényt, mely a szomszéd örökössé vált országok s tartományokkal kötött frigyről vagy bármi szerződésről szólana, mert mindenben az absolut hatalom rendelkezett, de azért még ekkor is tisztán állott a personal unió. Kiilbadakkal s belnyugtalanságokkal is sűrűn zaklattatván az ország, Ill ik Károly, de Magyarország is szorosabbra akarván fűzni az osztrák birodalmi országok és tartományok s Magyarország közötti, addiglan csupán a közös uralkodó személyében a personal unióban fönállott kapcsot, keletkezett a pragmatica sanctio, mely igy szól: — Ugyanazon KK. és RR. és úgy Magyarország, mint a kapcsolt részek közjavára, és mindenesetre a külerö ellen is, a szomszéd örökös országok és tartományokkali egyesülés állandósítására, és a haza nyugalma föntartására irányzott gondoskodását megértvén, az atyai kegyelmes gondoskodás elhatározásáért, tőlük kitelhető legnagyobb köszönetűket fejezik ki ö császári királyi felségének. Ha a pragmatica sanctio ezen tartalma nem fejezi ki a közös és kölcsönös védelmi jogot s kötelezettséget, és mindamellett is, hogy a közös uralkodóval köttetett az ország alaptörvényévé emelt és mindenki által annak ismert egyezkedés, semmiben sem fűződött szorosabbra az osztrák tartományok és Magyarország közötti, előbb csak a tisztán personal unióban egyesült kapocs, vagyis hogy annak megállapítása után is, minden változás nélkül teljesen az előbbi, tisztán personal unió maradt érvényben: akkor ezen érdemben nem fundamentális, nem alaptörvény, mert ez esetben a kölcsönös és közös védelmi unióra nézve semmit
