Eger - hetilap, 1868

1868-11-05 / 45. szám

384

sem tartalmaz, következéskép értelme sincs; ily absurdumot azonban XX. nron kívül még senki sem állított.

Hogy a pragmatica sanctio hozatala után is megmaradt a personal unió, kétséget sem szenved, mert megmaradt a közös uralkodói egység és -azzal kellett, sőt csak is azzal lehetett a pragmatica sanctióba befektetett és biztosított védelmi közös tigy iránt Magyarországnak végezni és intézkedni, mert az osztrák tartományok alkotmánynyal nem bírván, minden érdekeik az absolut uralkodóban voltak személyesítve.

Alig fog találkozni, ki ha csak kevéssé is jártas a politikában, s ügyelt az országgyűlések folyamára, vagy a jogtörténelmet csak nagyából is ismeri, ne tudná, hogy több országgyűlésen, jelesen és különösen az 1861-ik évi föliratokban is kérte az alsó- és felsöház a közös uralkodót, adjon alkotmányt az örökös tartományoknak, hogy a pragmatica sanctión alapuló közös ügyekre nézve Magyarország az osztrák tartományokkal, mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedhessél és a ki ezt tudja, tudja azt is : hogy mindannyiszor siker nélkül; folyton elismerte tehát a magyar országgyűlés, hogy vannak a pragmatica sanctión alapuló közös ügyek, melyekről az osztrák tartományokkal kívánt egyezkedni.

De ha nem volt és most sincs közös ügy, nincs real, hanem csak tisztán personal unió, vagyis nincs a pragmatica sanctión alapuló közös és kölcsönös védelmi jog és kötelezettség, és az, mint álliUatik, gyakorlattal sem erösittetett meg, azon esetben az 1867-ik évi 12. t. ez. 4. §-a ezen tartalma: Valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatica sanctio szerint a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fonta rtása múlhatatlanul megkíván, — csupa illusio, azt pedig XX. urnák is bajos volna állítani, mig más oldalról azon törvény szavai világánál azt is beláthatja: hogy a czikkem ellen kizárólag fordított personal unió követelése, a nyomorult applicatiókuak elcsépelt példánya.

Az 1867-ik törvényezikkekben nem talál senki egyet sem, mely az osztrák tartományok és Magyarország közötti kölcsönös és közös védelmi jogot s kötelezettséget, vagyis a közös ügyet, a real uniót törvénynyé emelné, hanem azon tekintetben a pragmatica sanctióra hivatkozva, a 12-ik t. ez. azoknak, mint közös ügyeknek csak kezeléséről, vezetéséről s azok körüli intézkedésekről szól; ezen egy esetben kérem XX. urat, legyen szives utasítani, hogy ha nem a pragmatica sanctión alapultak a közös ügyek, vagyis nem abban sarkallik a real unió, hol találhatom föl az arról szóló törvényt ? Mert valahol csak kell lenni oly törvényes alapnak, melyre fektethetett az 1867-ik évi 12. t. ez. intézkedése és rendelete, ha pedigoly törvényre vagy alapra utasítani nem tud, engedje meg, hogy kimondhassam, mikép nem az 1867. évi törvények létesítették a közös ügyet, hanem annak csak kezeléséről intézkedett a 12. ez., hivatkozva a pragmatica sanctióra, mint a közös ügyek alapjára.

Nem tudom, tudja-e XX. ur? hogy Tisza Kálmán a közös ügy vitatásában, nem tagadva a közös ügyet, valami különbség okáért közös viszonynak nevezte, de a pragmatica sanctión alapuló védelmi kötelezettséget a fejedelem személyére kívánta szorítani, mint a personal unió egyedüli kapcsára; ezt tudhatja XX. ur, mert a nap alatt történt, de egyszersmind azt is beláthatja, hogy a fejedelem személyének védelmi biztosítása, mint az országnak különben is egyik főkötelessége, nem kívánt pragmatica sanctiót, mert akkor azt kellene föltenni, hogy a pragmatica sancíio előtt Magyarországnak nem volt kötelessége királyát s királyi jogait bármiféle bel- vagy külellenség ellen védeni, mit nem állíthat senki józan értelemmel.

Szintén a nap alatt történt, nem tudom, megtagadja-e XX. ur, vagy tudja-e ? hogy a közös ügyek mikénti kezelésére nézve, a jobboldal delegatio utján kívánt czélhoz jutni; mivel a baloldalnak az nem tetszett, külön javaslatát a 67-es bizottság 15 ös 1 albizottságának kisebbségi munkálatában állapította meg, de azt mint tarthatatlant később maga elvetette,és más javaslatot terjesztett az országgyűlés elé, de az is basználbatlannak találtatott azért, mert azon kérdést, mi történjék azon esetre, ha a két országgyűlés meg nem egyezne ? elintézetlen, s a szerint a javaslatot befejezetlen hagyta.

Ugyan miért készített az országgyűlési baloldal a közös ü- gyek mikénti kezelésére nézve két rendbeli javaslatot, ha a közösügyet vagyis areal uniót el nem ismerte? és ha ugyanazon baloldal a pragmatica sanctiót a közös ügyek alapjául nem tekintette, emelkedett-e az országgyűlésen bár melyik oldalról csak egyetlen szó is, mely azt követelte volna, hogy a közös ügyeknek nincs törvényes alapja, következőleg azok kezelése körüli törvényes intézkedéseknek sem lehet helye? ily szó, ily hang, ily követelés az országgyűlésen senki által sem emeltetett, mert a pragmatica sanctiót tekintette úgy a jobb, mint baloldal a közös ügyek s a körüli intézkedések alapjaul.

Nem akarom XX. urat semmiként capacitálni, mert ezeket csupán megtámadott czikkem illustratiójára hoztam föl; tudom, hogy XX. ur a tagadási modern doctrina hive, de nincs is annál könnyebb, és a mai időben keresettebb tudomány ; az erényhez egy kis önmegtagadás, a valódi tudományhoz szorgalom és fárad ság kívántatik, a tagadáshoz ez mind nem szükséges, és még hozzá, a ki a legszentebb s nyílt igazságot minél vakmerőbben bírja tagadni, annál tanultabb embernek kiáltatik ki, jó lesz tehát XX. urnák azt továbbra is megtartani.

Lustkandlnak nevez XX. ur; ezen elnevezést semmiként sem tekinthetem magamra nézve legyalázónak, mert azon kívül, hogy Lustkandl ur a bécsi universitásnak jeles tanára, még nem hallottam róla, hogy pasquillt irt volna valaha.

Deák Ferenczet nagy mesteremnek mondja XX. ur; én ugyan saját meggyőződésemet soha és semmiféle autoritásnak alárendelni nem szoktam, nem is tartok nyomorultabbat semmit a szolgalelkü embernél; de sohasem szégyenlem, sőt dicsőségemnek tartom, ha saját meggyőződésem a Deák Ferenczével mint oly emberével találkozik, kit nemcsak Európa, de az egész müveit világ Magyarország regenerátorának tart és tekint, kit a hazának jobbjai, az országgyűlés notabilitásai tisztelnek, szeretnek, s a legnagyobb számban bölcs vezérüknek tartanak, azzal tehát XX. ur csak megtisztelt.

Arra szólít föl XX. ur, szálljak le azon magas paripáról, melyre a hevesmegyei baloldali párttal szemben ültem, mert ez egyszer nem az iskolai tanulókra akadtam.

Ismerem és igen jól ismerem a hevesmegyei baloldali párt igen tisztelt notabilitásait , de XX. ur nem azok egyike; csodálom, hogy vesszőparipán nyargalózva, lóhátról fermauszerü parancsoló és ijesztgető hangon szólít föl, s a midőn még életében senkinek sem parancsok, legelőször is nekem ugratott; ez azt bizonyítja, hogy rövidlátó, nem tudom, dupla szemüveget vagy csak monoelit használ-e ? jó lett volna mind a két szemét kinyitni, és a duplát föltenni, akkor talán kinézhette volna belőlem, hogy egy könnyen visszarettenni nem fogok.

Nem tudom, szegény-e a lyceum azért, mert institutumában jogtanár vagyok, s szegények-e tanítványaim? azt más Ítélje meg;- hanem anyit moudhatok, hogy,ha XX. ur csak oly szegény jogtanuló is lett volna valaha, oly lelki szegénységi bizonytványt nem adott volna ki magáról, milyet gúnyezikke tanúsít.

Én a hevesmegyei baloldali pártot nem nevezem szegénynek azért, mert annak XX. ur tagja, hanem igen is szegénynek tekinteném, ha meggyőződésének s elveinek védelmében XX. urra szorülna, quiaaliis auxiliis aliisque defensoribus causa ista indiget.

Mielőtt XX. ur gúnyezikkét csak láthattam volna is, okt.

29-én az „Eger“ újságban II ik számú czikkemben kijelentettem, hogy iparlovag-tudósokhoz nem szólok, azokkal semmi dolgom, vegye XX. ur annak biztosítékául, hogy vele további polémiába semmi esetre sem bocsátkozom, ezt is csak azért Írtam, nehogy azt gondolja, hogy első csapásra visszarettentett ; gúnynyal megtámadott czikkemben egyetlen sértő szót sem talál senki, nemes ellennel bármikor szívesen találkozom. Szalay József.

Megyei kisgyülés.

Kettős megyénk bizottmányának f. hó 2-án, Puky Miklós első alispán elnöklete alatt tartott havi üléséből közöljük a következőket :

A pénzügyminisztérium, az 1868. évi államköltségvetésröl szentesített törvényezikk hiteles másolatát megküldi.

A kihirdetett törvényezikk levéltárba tétetik, s öt példányban az illető hivatalok részére az alispáni hivatal által megrendeltetik.

Martonffy Károly, mint a választóképes kereskedők s iparosok összeírására kirendelt küldöttség elnöke, szóval jelentette: hogy bár arra nézve mindent elkövettek, miszerint az illető ösz- szeirások a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter rendeletéhez híven — folyó év novemberhó 1-ső napjáig teljesítesse-