Eger - hetilap, 1868
1868-10-08 / 41. szám
355 nyol határokon. A spanyol menekültek pártkülönbség nélkül szabadon mehetnek Francziaországba bárhova, mint ezt a lapokhoz küldött hivatalos jegyzék kijelenté. Hogy ki lesz ezentúl az állam feje, aziránt még semmi bizonyost sem tudunk. A madridi ideiglenes kormány ugyan egyhangúlag a köztársasági forma ellen nyilatkozott, és a monarchiáit akarja megtartani, de a trónutódra nézve megoszlik véleménye. Némelyek Montemolin grófot, dón Carlos legidősb fiát, mások a portugalli királyt vagy fivérét óhajtják; a portugalli király azonban visszautasítja a koronát. Ennek daczára kísérleteket akarnak tenni Portugall és Spanyolország egyesítésére. Az unio- nisták és progressisták ez eszmét pártolják. Montpensier herezegnek nem igen van kilátása. Egy párisi tudósítás szerint a fölkelés összes vezérei ellene vannak. A spanyol forradalom mellett minden egyéb politikai hírek és események háttérbe szorulnak, mindazonáltal megemlítünk azokból néhányat. Odesáből távirják, hogy Konstantinápolyban elfogatások történtek, állítólag egy a szultán ellen intézett összeesküvés miatt. Florenczböl távirat jelenti, hogy a hadügyminiszter 17,000 ember szabadságolását rendelte el. Azt hiszszük, ez intézkedést pénzügyi tekintetek tették szükségessé. A „Giornale di Roma“ a pápa egy levelét közli a protes tánsok és más akatholikusokhoz, melyben ezeket fölszólítja, hogy az átalános zsinat alkalmával egyesüljenek a katholikusokkal. A levél igy végződik: Ez egyesüléstől függ főleg a keresztény társadalom jóléte; a világ nem élvezhet igaz békét, hacsak egyetlen nyájjá nem egyesül egyetlen pásztor alatt. Krenski alezredes a porosz táborkarból a bukaresti kormány megkeresésére a román fővárosba indult, hogy ott a sereget porosz mintára szervezze. A román kormány nagy erélylyel fegyverkezik. —• Garibaldi íia Menotti, sógorával együtt állítólag kereskedelmi ügyekben Bukarestben járt e napokban. Őt két ga- ribaldista tiszt előzte meg, hogy a körülményekkel megismerkedjenek, mint hiszik. Gyanús utazás! Az orosz czár szept. 29-én éjjel érkezett Varsóba, s mint a berlini lapok jelentik, hurrahkiáltások közt kocsizott a fényesen kivilágitott városon át a fejedelmi palotába. A „Drezd. Journalnak írják Varsóból,-hogy a rendőrbiztosok meghagyták a háztulajdonosoknak, kiknek házain erkélyek vannak, s kötelezve voltak lobogók kitűzésére a czár megérkezésekor: hogy a lobogókat előbb mutassák be a rendőrségnél, mely azokat megvizsgálta, s ha veszélyeseknek nem találta, rnegstemplizte. A czár fényes fogadása, a kivilágítás sat. természetesen rendőrileg volt megparancsolva. Azonkívül, mivel a rendőrség attól tartott, hogy a czár jelenléte forradalmi részről valamely „gonosz tettre“ szolgáltathatna alkalmat, mindenféle elővigyázati rendszabályokról gondoskodott, mely buzgalmában egész a nevetségig ment. A Porosz- és Oroszország közötti viszonylat igen szívélyes. A „Schles. Ztg.“ az orosz czár potsdami látogatása alkalmából egész elragadtatással dicsekszik is ezzel, s nem tudja eléggé hangsúlyozni, hogy Porosz- és Oroszország a legbarátságosabb viszonyban állanak, és hogy valamennyi combinatio közül, melyet a Poroszország ellen ármánykodó hatalmasságok fölállíthatnak, egyik sem annyira bizonyos, mint PoroszországJegyetértése Oroszországgal azon esetre, ha háborúra kényszerittetnék.“ — El- hiszszük, ha nem dicsekszik is vele az a jó újság oly fönhangon. Őszi levél. Verpelét, okt. 5. Épen midőn e sorok Írásához fogok, az eddigi napsugaras napokat borús ég, hűvös reggel váltja föl. Maholnap sárga levél borítaná az udvart, ha fás volna, napra feküdnék a kutya, ha me- legitne, szóval: beköszönt az ősz, midőn adér-izü szelek átjárván a hitványabb gúnyát, mint a nép mondja — megkérdezik: kit szógáltunk a nyáron ? Lesz-e eleség? lesz-e fütelék ? stb. Nálunk, noha a búza konkolyos, az aratás átalán jónak volt mondható ; sarjut nem kaszáltak, de széna elég jól termett. A szőlőhegyeket itt-ott megcsapta a jég, és ott kevesebb bor lett, mint tavaly; de mindent összevéve, a szüret bőségesebb ... és úgy mondják, a bor jobb lesz. Meg is hiszem. Most még csak olyan keserves must formában pocsékolják, mégis nem csak kérdezik, hogy melyik ? — de szerte riadoz az uj nóta. Igaz, hogy ujbor, uj nóta . . de az is igaz, hogy egyikben sincs köszönet. A kukoriczatörés gazdagon ütött ki, ám az aszuszáraktól félig sem takart burgonyaföldek kevés reménynyel biztatnak. Mindazonáltal ezúttal is bebizonyul, hogy a homok soha nem csal egészen ; burgonya is, ha apró is, ha nem sok is, de mégis lesz ; a dohány meg a múlt havi egy pár esőn úgy nekisarjadzott, hogy a már egyszer kopár kórok újból szedés alá kerültek. Olyan ez a dohányos embernek, mint ha kétszer virít az akáczfa — a poétának. Ez utóbbinak azonban amaz is hasznát veszi — mert úgy mondják, akkor hosszú ősz van — és igy kedvez az elkésett dohány száradásának. Most pedig csakugyan kétszer virágzott az akácz. Panasz tehát egyátaláu nincs. Sőt jót is tudunk mondani. A „tudósok“ gyűléséből nekünk is jutott valami, — arneny- nyiben szerencsénk volt Szabó József egyetemi tanár úrhoz. Többi között megnézte, a bizonynyal minden erre utazónak, részint hirtelen kinyúló alakja, részint kellemetessége által föltűnő, úgynevezett „Szentmari-vár“ dombot. Véleménye szerint vulcanikus képződés, mely nem birt kitörni. Csúcsa tehát valamikor vízszintes, legalább irányzatos volt környezetével — szilárdabb összetartása által azonban, mig szomszédait elmosta zápor, zivatar, szóval, az idő — ő igy kinyúlva megmaradt, vagy inkább megmaradva kinyúlt. Régen lehetett — csúcsainak, köveinek, s az egész kis hegynek gömbölyded alakja mutatja. Állománya régibb és újabb képletü trachyt, mit Szabó ur, az Ande- sit-hegyek köveinek hasonlatánál fogva: andesit-trachitnak nevez. Egykor okvetlen épület, bizonyosan vár lehetett itt, mint a lehullt más faj kövek, és itt-ott a rájok tapadt cement is mutatja; de ez is régesrégen lehetett ... a rege sem szól róla... De jár itt most a szó egy újabb, sőt egészen uj dologról. Hir szerint, egy érdekeltnek utánjárása és kérelmezése folytán a magy. kir. belügyminisztérium megkeresést intézett a megye közönségéhez azon érdemben: mi véleménye van egy gyógyszertárnak Verpeléten való fölállítása iránt? Mely ügy ha kedve- zöleg dől el, t. i. Verpeléten egy rendes gyógyszertár nyittatik - mindenesetre mind Verpelétre, nrnd legközelebbi vidékére nézve nagy áldás leend. Az őszi gyakorlatok után — keltve, nem kellve, — a katonák ismét csak berukkoltak ... és úgy hallom, nem épen törődnek a gazdáikkali csendes békesség föntartásával. Mig netán többet is mondanék, ezúttal csak auuyit, hogy nekem az látszik, hogy ma is csak katona a katona. A mi mindenesetre szép dolog a háborúban az ellenséggel szemközt; — de az ország adózó polgára talán még sem ellenség ? És ha üszöcskéjét — mikor majd bekerülne — a télen ki kell kötnie, a katona-ló végett — legalább már egyéb bajlódása ne lenne; mikor a sok egyéb közt ez is váltig elég. És ezzel lehull az őszi levél; lehet, hogy sárga, de ez természetes az őszből; de még hizelgek magamnak, hogy talán nem zöld, a mi pedig nem épen ritkaság a vidékről. r. I. Eger, okt. 6. Múlt hó utolsó napjaiban oly örvendetes ténynek voltunk tanúi, melyről tekintve a ezélt, a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk.Ugyanis: hogy a heves- és szolnokmegyei nők „árva- ápolda és szegények dolgozóháza“ nőegylete nemes törekvéseinek minél nagyobb mérvben megfelelhessen, — már eddig egyesek nagylelkű adományaiból több ezer ftra menő tőkéjök gyarapítására f. év szept. 27. és 29-ikén műkedvelői előadást rendezett. Tudva azon körülményt, hogy ezen jótékony egylet több hónapon át saját helyiségében már is 15 árváról gondoskodik, a város közönsége a szinielőadás termét megtöltötte. Ezen részvétnek, részint egyesek nagylelkű adományának köszönhető tehát azon fényes siker, mit ezen két előadás eredményezett. A műkedvelőkben sem volt hiány, ők is fölfogva az egylet emberbaráti czélját, szívesen ajánlkoztak a közreműködésre. Á városok és községekben ajótékony egyletek megalakításához, mtíködésök könnyítéséhez, és czéljaik előmozdításához hozzájárulni minden polgárnak erkölcsi kötelessége, — különösen pedig, ha arról van szó, hogy az elhagyottak nevelésben részesüljenek, és jövőjükre gond fordittassék. Örömünkre szolgált tehát tapasztalni, hogy ezen eszmének városunk közönsége az ügy fölkarolása által eleget tett. De örömünk fokozódott, midőn szerencsénk volt látni Dominkovics Mária nemeskeblü urhölgy közreműködését. Habár szülővárosában eléggé ismeretes ezen téreni folytonos fáradozása, hathatós buzgólkodása, mindamel.
