Eger - hetilap, 1868
1868-01-30 / 5. szám
37 ezt valljuk mi is, de midőn két hazafiai kötelesség közt kell választani, mi mindenkor azt fogjuk választani, melyből a hazára több jó háramolhatik; hogy pedig bárki is azon ábrándban ringathatná magát, miszerint egy 1200 frtos kép megvételéből több hasznot nyerne a haza, mint ha a jövőben majd, úgyis igen megfogyott számunk egy pár százzal szaporodni fog, ezt magunkkal elhitetni egy perczig sem vagyunk képesek. Ugyanazért félretéve minden szenvedélyességet, mely a kedélyeket csak elkeserítheti, s egy szent czél foganatosítását csirájában elfojthatja; kívánjuk és óhajtjuk , miszerint a kisebbség magába szállva — ismerje el, hogy tévedt a czél elérhetéseérti küzdelmekor, s nyújtson segédkezet a többségnek a jobb foganatosítására, mi örvendeni fogunk, ha a véleménykülönbség nem fog okul szolgálni egy oly terv megbuktatására, melyből sokat szenvedett hazánkra csakis jó háramolhatnék. Többek megbízásából: Hell ebr o nth Is tv ánné. Eger, 1868. január 21. E lapoknak f. é. január 16-án megjelent 3-ik számában egy ellennyilatkozat jelent meg az én nyilatkozatomra, melyet a 2-ik számba beiktattatni kértem. Legyen szabad nekem az e nyilatkozat-cserére tárgyul szolgált Dobó-kép pénzére nézve elmondani egy-két megjegyzést, az ügy tisztába hozatala és közvetve az e miatt fölmerült nézetkülönbség s beállott feszültség megszüntetése érdekében. A mi az azon képre történt adakozásokat illeti: azokat valóban nem a nöegylet, hanem az én felhívásomra történteknek méltán állíthatom; a minek bizonyságául ime a nyomatott aláírási ivek fejezete: „Aláírási iv „Eger várának hősies megvédését“ ábrázoló képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzésére. Ezen, a magyar történet legfényesebb jeleneteinek egyikét megörökítendő képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzése által őseink s különösen ősanyáink honszerelnie iránti kegyeletünk adója lerovatni, a hazai művészet pártoltatni és elösegittetni, a nemzeti muzeum egy díszes képpel gazdagittatni szándékoltatván, miután e czél elérése 1000 ft összegyűjtése által reményltetik, ezen összeghez leendő hozzájárulásra mindenkinek ezennel alkalom nyittatik, megjegyeztetvén, hogy a honleányi buzgalom tanúsítása a legkisebb ősziét adományozása által is szívélyes köszönettel fogadtatik. Az összegyüjtendő pénz Nánásy-Csernyus Amália kezébe jö, ki azt a nevezett szent czélra fordítani, magára vállalni késznek nyilatkozik.“ Ekként hangzik az aláírási iv szóról szóra, melyben a nö- egyletről nincs szó, és épen ezért csakis az én felhívásomra mondhatom az adakozásokat történteknek, csak én vagyok a begyült pénzről felelős. Ennek következményeként a begyüit pénz nem a nöegylet pénztárába, hanem az én kezeimbe folyt, és ennek mennyiségéről az akkori (1861-iki) „Egri Értesítő“ 29, 39—42-ik számaiban minden egyes adakozónak névszerint elősorolásával és adakozott mennyisége közzétételével számoltam is; — az azóta történt adakozásokról s a begyült pénz gyümölcsöztetéséröl majdan a kép megszerzésekor fogok számolni. De bizonyítja végre azt, hogy nem a nőegylet gyűjtötte a pénzt, annak alapszabályilag kitűzött czélja, mely e gyűjtés megkezdésekor nem a muzeum számára megszerzendő képekre való gyűjtés, hanem mint Kazinczy Ferencz emlékére alakult, egyletnek czélja: irodalompártolás volt. Ha tehát a pénzt csakugyan csupán a nőegylet tagjai gyűjtötték volna is, — a mi egyébiránt nem történt, mert nem tagok is gyűjtöttek, — ezt nem cgylettag- sági minőségökben, hanem mint attól eltekintett egyesek tehették. A képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzésére a legelső indítványt boldogult írónk Remellay Gusztáv tette, néhai Dombrády-Csiky Eszter asszonyhoz irt levelében, ki azt velem közlötte, és én az eszmét felkaroltam s a kivitelre vállalkoztam. De midőn azt mondom, hogy a képre az adakozások az én felhívásomra történtek, nem is vitatom a magam részére az indítványozás dicsőségét, mert nagyon is követem az elvet: „kinek- kinek megadni a magáét.“ Az ellennyilatkozat szerint, az én tudomásom szerint is, nyilatkoztak volna többen az adakozók közül oda, hogy adományaikat az árvaházra átengedik. Ezt azonban határozottan tagadni vagyok kénytelen. Mert bár hallottam hírből, hogy volnának az adományozók közül némelyek ily szándékkal: de hozzám még e mai napig sem érkezett senkinek ily nyilatkozata, mig ellenben a | nálam levő aláírási iveken az adakozók mindegyikének írásbeli nyilatkozata előttem fekszik, mely szerint a képre adja pénzét; s igy azt, hogy ha 272-en vannak az átengedők : kik azok névszerint, és mily összeget engednek át? tudnom nem lehet. A jelenlegi nőegylet választmányi ülésében előterjesztetett-e vagy nem az átengedni szándékozók nyilatkozata? nem tudom; mig az egylet alelnöknője voltam, ilyesmi a választmányi ülésekben, a melyek határozata tárgyát egyébiránt ez jogosan nem is képezheti, elő nem fordult; mióta pedig az elnöknöi állomásról visszaléptem, a választmány ülésében részt nem vettem, s igy az abban hozott határozatokról, minthogy azok velem nem közöltettek, tudomásom nem lehet. De ha a nöegylet választmányi határozatának ez ügy tárgyát úgy képezhetné is, mint a hogy jogosan nem képezheti, és ha a nőegylet választmányi ülésében részt vettem volna is, és ha abban talán felolvastatott volna is az átengedők névsora: az ott felhozottakat mégis mindaddig, mig velem nem közöltéinek, tudomásul nem vehetem ; mert azt nem követelheti tőlem méltányosan senki, hogy 272-nek nevét egyszeri hallásra megtartsam emlékezetemben, és azon összegei is egyen kint, melyet azok egyenkint netalán átengedtek, és azt, a mit igy egyszeri hallásra emlékezetemben megtartottam, eljárásom zsi nórmértékeiil vegyem. Nekem tehát csakugyau nincs tudomásom névszerint egyről sem, hogy átengedte volna adományát. Minthogy pedig a képre a t. ez. közönségtől én kértem, és ez nekem is adta azt át: csak is az én beleegyezésemmel lehetne e pénzt az egyes adózóknak másra forditaniok. Es én erre, a mig azon hiedelemben voltam, hogy a begyüit pénzből ily képet szerezni remény sem lehet, hajlandó is voltam, s ez okból jelent meg a lapokban, jelesen a „Hon“ műit évi 261-ik számában, ez értelmű felhívásom. De miután annak megjelenése, t. i. nuvernb. eleje óta mostanig sem nyilatkozott senki előttem, hogy az átengedésbe beleegyezik; más részről pedig hitelt legfőbb mérvben igénylő több oldalrólarról biztosíttattam, hogy a czélnak megfelelő kép hazánk egyik első rangú művészétől megszerezhető a rendelkezésre álló pénzösszegtől nem annyira jelentékenyen különböző áron, hogy a még hiányzó mennyiség összegyűjtésére ne lehetne remény : azt hiszem, vétkezném a bennem helyezett bizalom ellen, ha a pénzt másra, mint az eredetileg kitűzött czélra fordítanám, habár talán szentebb czélt gyámolitanék is ezáltal. S habár a lapokban közzétett felhívásban nem tétetett is ki a határnap, mikorára az átengedési nyilatkozatot elfogadom: — noha ez szándékom ellenére történt, mert a lapokba általam küldött felhívásban erre 1867. decz. 12-ke tűzetett ki, mi csak a szerkesztői rövidítések folytán maradhatott ki, — mégis jogomban állott, még pedig, mivel eddig senki sem nyilatkozott előttem, tehát a nélkül, hogy csak valaki jogát sérthettem volna, e nyilatkozatra a határidőt megszabni, a mint e hó 4-én kelt nyilatkozatomban tettem is, kü lönben még az következhetnék belőle, hogy a kép megszerzése után is követelhetné valaki e czélra adott pénzét, a mi már mégis képtelenség volna! A nöegyletnek azon tisztelt tagjai, kik az e képre begyült pénzt az árvaházra akarják fordittatni, azon nézetet látszanak táplálni, hogy az adakozók többsége a kisebbség pénze felett rendelkezhetik, s ha netalán a többség e pénzuek az árvaházra leendő fordítását szavazattöbbséggel elhatározná: a kisebbségnek ezt engednie kellene saját adományára nézve is. Midőn én kijelen, teném, hogy e nézettel teljesen ellenkezőt táplálok, megjegyzem hogy még ha az én nézetem téves volna is, akkor is, minthugy az ellenuyilatkozók állítása szerint az eredeti czéltól eltérni hajlandók csak 272 en vannak; az összes adakozók száma pedig 686 ot is meghalad már, sőt most is folytonosan adományoznak számosán, az önmaguk által felállított elv szerinti eljárás is ellenök ütne ki; — de én részemről semmi ily szavazásnak jogosultságát el nem ismerhetem. Végre, minthogy a tőlem eltérő nézetüek engem az árvaház ellenségeként akarnak feltüntetni: kijelentem, a mit már egyébként a nöegyletnek m. évi decz. 15-én tartott nagygyűlésében beadott nyilatkozatomban is kiemeltem, hogy ellenkezőleg, én az árvaház eszméjét e képnek megszerzésénél magasztosabbnak és szentebbnek ismerem el, s annak létrejöhetésére tőlem kitelhetö- leg közreműködni szívesen ajánlkozom: de e czél szentsége által még nem érzem magam feljogositva a t. ez. közönségtől más czélra (a képre) kinyert pénzt erre fordítani. Hová lesz az aláírási felhívások hitele, ha megengedtetik, hogy az adakozóktól e czélra beik
