Eger - hetilap, 1868
1868-07-30 / 31. szám
273 ve. E szárnyvonal által 60,000 ft megtakarítás mutatkozik, s ezen- . fölül évenkint 23,000 frtnyi szállítási bér is meg fog kiméltetni. A ház e közlést helyesléssel fogadta. Ugyanazon ülésben a jövedelmi adó-törvényjavaslat részletes tárgyalásának befejezése után, napi renden volt a 10-es bizottság jelentése a közvádló azon kérelmére vonatkozólag, hogy Böszörményi László és Román Sándor képviselőket és lapszerkesztőket sajtóperbe foghassa. Ez ügy tárgyalása végett az ülés zárt üléssé alakult, melyben a bizottság azon javaslata, hogy a kért engedély megadandó, elfogadtatott. Végül a közp. bizottság jelentése olvastatott föl a védelmi törvényjavaslatok tárgyában. Politikai hetiszemle. Eger, jul. 29. Ausztriának meggyűlt a baja Csehországgal, hol a cseh nemzeti párt a jelen alkotmányt alapjából törekszik fölforgatni, s teljesithetlen követelései mellett nyíltan fenyegetőzik Oroszországgal. A „Corresp. du Nord-Est“ berlini levelezője többek közt ezeket irja: „Kormányunk a napokban bizalmas közlést kapott Csehország helyzetéről, mely a legsötétebb színekkel festetik. Az ellenállás, melyet a cseh párt az osztrák kormány elé gördít, követelései, melyek semmivel kevesebbre nem terjednek, mint hogy személyes unió mellett Csehország választassák el a birodalom többi részétől, oly természetűek, hogy az osztrák államférfiakat nem csekély nyugtalansággal töltik el. A concorda- tum-ügy miatt elégedetlen clericalis és feudális párt a nemzeti párttal tart, és ez utóbbi nem titkolja többé, hbgy Oroszországra támaszkodik, melytől mindent vár. Oroszországban e párt nagyon ünnepeltetik. Az orosz ügynököknek nagy befolyásuk van Csehországban, melyet ellenállásra buzdítanak. Csehországban valóban komoly eseményektől tarthatni, ha az osztrák kormány nem nyúl a legerélyesebb rendszabályokhoz.“ A nevezett lap ezenkívül hoz szentpétervári, lembergi, prágai és bécsi leveleket, , melyek mind jelzik a cseh izgatást s a reményt, melyet abból Oroszország merit. Tagadhatlan, bogy az orosz politika hatalmasan működik az ausztriai birodalom mindazon részeiben, hol a szláv elem némi fontossággal bir. Ezen propagandái hadjárat czélja, katonai hadjáratot idézni elő. — Külföldi lapok szerint, Oroszország megígérte volna Csehországnak, hogy Németország elleni védbástya gyanánt elkülönitendi Ausztriától, és Belgium analógiája szerint, önálló (?) semleges állást biztositand számára. Lamarmora olasz tábornok közelebb nyilvánosságra hozta Usedom porosz követnek egy hozzá intézett sürgönyét, mely 1866. jun. 19-én, két héttel a kőniggratzi csata előtt kelt. Ebből kitűnik, hogy az olasz-porosz szövetség czélja volt Ausztria teljes megsemmisítése. A sürgönyben többek között ezek foglaltatnak: Egyébiránt van egy csalhatlan mód, hogy mindkét sereg (az olasz és porosz) hatásos közreműködése egy közös területen biz- tosittassék: e terület Magyarország. A porosz kormány az utóbbi időben gondosan tanulmányozá a magyar kérdést; azon meggyőződésre jutott, hogy ezen ország, támogatva Olasz- és Poroszország által az ő részéről mint gyülekezési és hadászati támpont fog szolgálni. Például az Adriai tenger keleti partjaira egy erős expeditiót küldenek, mely a fősereget semmit sem gyengítené, mert az nagyobbrészt önkéntesekből alakíttatnék s Gari- * baldi tábornok parancsnoksága alá helyeztetnék. A porosz kormányhoz érkezett tudósítások szerint az a szlávoknál és a magyaroknál a legszivélyesebb fogadtatásra találna; az födözné a Bécs ellen nyomuló sereg szárnyát és számára e terjedelmes országrészek közreműködését és valamennyi segédforrásait megszerezné. A horvát és magyar ezredek ezután meg fognák tagadni, hogy ily hadsereg ellen harczoljanak, melyet saját országaikban barátok gyanánt fogadtak. Északról Porosz-Szilézia határairól egy, a mennyire lehetséges, nemzeti elemekből alakított repülő-hadtest törhetne be Magyarországba, s ott az olasz csapatoknak és a nemzeti haderőnek, mely gyorsan megalakulna, senem enged ék magukat igazgattatni. Hosszabb tanácskozás után elhatározták magukat a vizsgálatra. Midőn a dolog vizsgálására az illetékes bíróság összegyűlt, az államügyész annak a legközelebbi év üléséig való elnapolását kívánta, mivel, miként ö mondá, a szükséges bizonyítékok nincsenek még teljesen összegyűjtve. Azonban ezen indítványnak a vádlottnak védelmezője hevesen elleneszegült, mivel ily elnapolás által véndencze hosszú és kegyetlen vizsgálati fogságba esnék. Ezen alap czáfolhatlan volt, és azért a főbíró az elnapolást megtagadta. Most senkisem kételkedett azon, hogy a vádlottat föl fogják menteni, mivel csak azért kívántak elnapolást, mert nem volt elegendő bizonyíték. Midőn a tárgyalás elkezdődött, a törvényszék az összegyűlt közönséggel nagy hatású nézöjátékot képezett. Mindenütt mély megindulás uralgott, maga a főbíró és az esküdtek is meghatot- taknak látszottak. Végre elhangzott a parancs, hogy a vádlottat elővezessék. Brown Vilmos megjelent; futó pir lepte el arczát, midőn ezer feszült pillanat irányult reá egyszerre. Tiszteletteljesen üdvözölte a törvényszéket, összetette karjait, és azon dráma kezdetére várt, melyben neki kelle játszani a főszerepet. Negyvenes éveiben lehetett, de már őszhaju. Tartása egyenes, arcza szilárdságot tüntetett elő, és barázdás homlokáról nem hiányzott bizonyos nemesség. Mindazáltal egész megjelenése kellemetlen benyomást szült, mert tettetett hidegségén félreismerhet- len heves szenvedélyek és fékezhetlen dölyt csillámlott át. A mélyen beesett szem, a redödus homlok, az összeszoritott ajkak ravaszságot és tettetést árultak el. „Bűnös e ön vagy nem?“ kérdé őt a titkár az angol törvényes eljárásnak szokása szerint. „Nem! én nem vagyok bűnös“ — válaszolá ő, magasan emelkedvén föl. Ezen szilárd és határozott válasz nagy benyomást tett a hallgatókra. Sokan megbánták, hogy ily emberre gyanakodtak, ki ily büszkén védelmezbeté ártatlanságát. Az államügyésznek erre következő beszéde alatt a jelenlevők mindig jobban és jobban erősödtek meg azon meggyőződésben, hogy a vádlottat föl fogják menteni. „Soha“, mondá az államügyész, „hivatalos működésem alatt nem fordult elő rejtélyesebb ügy, soha sem fogtam föl nehezebben vádat ezen esetnél. Az esküdtek feledjenek el mindent, a mit eddig a vádlott bűnösségéről és ártatlanságáról hallottak, és most csak a tényekről ítéljenek. A fogoly tisztességes állást foglal el a társadalomban, vagyona oltalmazza öt a közönséges kisértetek ellen, melyek által a szegénység sokszor legyözetik. Azon férfiú, kinek halálát a vádlottnak tulajdonítják, jelentékeny pénzösszeget és különféle értékes tárgyakat hordott magával, melyeket tőle elraboltak, de a vádlottnál azokból mitsem találtak. Mivel Brown Vilmos vádlott a meggyilkoltat nem ismeré, azért esztelenség volna a személyes boszu indokait ráfogni. Mi módon fejthető tehát meg az elkövetett bűntény ? Más részről pedig, hogyan kell a Brown Vilmos elleni vádakat gyengiteni? Thompson Henrik londoni gazdag és tekintélyes ékszerárus volt, és egy nagy üzlet élén állott. Számos összeköttetései voltak ékszerárusokkal Hollandia- és Németországban. Londont elhagyta, hogy üzletbarátait meglátogassa. Hullban egy hollandi kereskedővel találkozott, és vele jelentékeny árukra szerződött. Egy hulli vendégfogadós bizonyítja, hogy a két férfiú az ő házában találkozott, és hogy Thompson Henrik, midőn Hullból távozott, roppant összeg pénzt, gyémántot és váltót vitt magával. E találkozás utáni napon eltávozott a vendéglőből, és London felé indult, azonban az országúiról, a bizonytalanság miatt letért, és igy estve a bevádolt Brown Vilmo^falusi jószágára érkezet);. A helyett, hogy a közeli városkában keresett volna szállást, Brown Vilmost kéré föl vendégszerető fogadásra az éjen át, a mit ez nagy készséggel tejesitett is. Következő reggel már hült tetemét találták az ágyban. „Az orvosoknak a tetemen utólagosan tett vizsgálatai azt bizonyítják , hogy megmérgeztetett. Az alkalmazott méreg sajátságos, csak nemrég fölfedezett lél, melynek hatása ép oly borzasztó, mint a mily gyors hatású és megfoghatlan. Mivel ezen méreg közreműködésével a vér egyszeri körülkeringés alatt mozogni megszűnik, azért a holttestben egyátalában semmi külső nyom nem látszik. De ki adta be neki ezen mérget? Talán öngyilkosság volt?— Semmi sem valószínűtlenebb, mert a szobában nem találtak semmi üvegcsét vagy edényt, melyben a méreg lehetett volna. Vájjon a vádlott volt-e tehát, a ki ily ocsmány tényt vitt volna véghez azon vendégén, a ki oltalmában bizva, nála biztos menhelyet keresett? (Vége köv.) %
